Népújság, 1956. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-10 / 136. szám

KI AZ OK A ? Ügy tájékoztattak, hogy a Tiszakéeskei Permet ezőgépgyúrban a párt- és a gazdaságvezétok nem törődnek az üzem DISZ-szerve­zetével. Minthg pem is tpdnánah a Központi Vezetőcég 18§5. má­jus 27-i az ifjúság közötti nevelőmunka megjavítására hozott ha­tározatáról. Utam éppen Tiszakécskcre vezetett, gondoltam, ezt az ügyet is megvizsgálom. , A gépek már leálltak. Az ud­varon. beszélgetett Kovács Mari­ka DISZ-vezetőségi tag. Megkér­tem, mondjon valamint a PTSZ- szervezet munkájáról. Minden kertelés nélkül válaszolt: — Nincs itt DlSZ-élet. A vezetőség hanyag. Én magam sem vagyok kivétel. — Közben egyre több fiatal gyűlt koránk. — Nem Ma­rika a hibás — szólt közbe Pető András. — Hát ki? — fordultam feléjük érdeklődve. Talán Szé­kely elvtárs, a párttitkár, vagy Vízhányó elvtárs, az igazgató?­— Nem! Ök szeretnék, ha jó DlSZ-élet lenne itt — felelték egyszerre többen is. — Kéré­sünkre például átadtak nekünk a műhely mögött egy területet röplabdapályának. Még salakot is hoztak, hogy a pálya kifogás­talan legyen. Mi meg is tisztítot­tuk a pályát, elkerítettük a sala- 'kot. Lelkesen csináltuk, mert, szeretnénk röplabádzni. — Ezekután mi az akadálya érmék? — kérdeztem tőlük, :— Az, hogy a DÍSZ-titkár vállalta magára az oszlopok leállítását, andre a hálót kifeszítik, ez pe­dig nem történt meg. Sok szép terv van itt, de csak ígéret ma­rad. Megnéztem a röplabdapályát. Tele van fémhulladékokkal, a sa­lak alól pedig újra feltört a gaz. A fiatalok tovább panaszkodnak. Marika köztük a leghangosabb. — DISZ-faggyülós csak minden három hónapban vau, pedig hányszor megígérték, hogy rend­szeresen megtartjuk. De a veze­tőséget arra sem érdemesíti a titkár, hogy a taggyűlés előtt megbeszélést tartson velük. A legutóbb is így volt. Pedig mi bí­zunk Jordán etvtársban, mórt igen fejtett párttag. — Így van ez — sóhajt az egyik fiatal és legyint a kezével. Többen arról beszelnek, hogy Pestre mennek. Mikor megkér­dezik őket, hogy miért, azt fe­lelik, mert itt semmiféle szórako­zási lehetőség nincs. Újra Marika nyelve kezd pe­regni. — Váradi Imre, a kultúr- felelősünk is csak ígérget. Ha ezért kérdőre vonjuk, azt állít­ja, hogy neki csak szervezni keli, De ezt sem teszi. Most összehoz­tunk egy 16 tagú színjátszóeso- portot. Három egyfelvonásos je­lenetet tanulunk, de ez sem az ő érdeme. Kiss István elvtárs, a portás kezdeményezte, aki már nem is tartozik a fiatalok közé, s a fiatalok kedvvel, lelkesedés­sel gyűltek Kiss elvtárs köré. fis mit szólt ehhez a DISZ- tílkár? — Pető Andris válaszol: — Nem is tudott, róla. hogy szín­játszó csoport alakult, csak azt vette észre, hogy szereppróbára gyülekeznek. Akkor odajött és amikor látta, hogy nem jött min­denki össze, ahelyett, hogy segí­tett volna a szervezésben, el­kezdte fütyülni, hogy »Én és a kisöcsém, fütyülünk a nőkre az idén ...« Egyszóval fütyült ránk és elment. Ez altkor nagyon el­kedvetlenített bennünket, de az­óta csakazértis készülünk a sze­repre és most már hála Kiss elvtársnak, rendszeresen ösz- szejövünk. — Bár csak be lenne már ren­dezve a kultúrterem — szóit köz­be egy fiatal. — Azt ígérték, lesz olt ping-pong asztal, kuglijáték, rádió, de olyan lassan készül az is, mint a lucaszóke. — Ekkorra odaért a DISZ-litkár |s, Jordán elvtárs. Azzal kezdte, hogy a DlSZ-taggyűlésre nem lehet még kötéllel sem összeszedni a fia­talokat, mert alig várják a mun­kaidő végét, máris eltűnnek. Ebből azután parázs vita kere­kedett. Marika bizonygatta, hogy lehetne itt DlSZ-élet, csak ren­desen meg kellene tartani a tag­gyűléseket, ahol megbeszélnék a problémákat. A vezetőségen belül pedig el kellene osztani a munkát. Nemcsak ígérgetni, tépni is kéne valamit. Csak így tehet nevelni a fiatalokat. Ezután négyszemközt beszél­gettem Jordán elvtárssal. El­mondta. hogy nagyon sok a dol­ga az üzemen belül. Már pedig hetenként legalább 6—8 óra kel­lene a DlSZ-pgyek intézésére is. A fiatalokat is nagyon nehéz ösz- szefogni, mert mind siet haza munka után. Egyébként ő szóit Kiss elvtársnak, bogÿ alakítsa meg a színjátszó csoportot. (Mi­kor megkérdeztem Kiss elvtársat erről, ő azt mondta, nem így volt.) Az pedig félreértés, hogy fü­tyül a fiatalokra, sajnos szokása így fütyülni. Amikor elment Jordán elvtárs, Vízhányó elvtárssal beszélget­tünk. Szerinte lehetne itt DlSZ- élet,, ha jobban dolgozna a ve­zetőség, mert a fiatalok egyrésze lelkesedik a sport és művelődés iránt. Erről tapasztalata is van. Egyszer észrevétlenül figyelte a szereppróbát. Örömmel látta, hogy a fiatalok szorgalmasan készülnek. Jordán elvtárs azon­ban már nősember és ezért nem tud elég időt fordítani DFSZ- lilkári leendőire. Hibás abban, hogy nem mozgósítja a fiatalo­kat és eddig"még nem nevelt ki egy jó titkárnak valût a fiatalok közül. ; Népünk Undelete és megbecsülése adjon erőt további munkájukhoz! Harniatjszpr ünnepeljük idén a traklnrosnaput. Egész dolgozó népünk tisztelettel és megbecsüléssel köszönti a gépállomások és állami gazdaságok traktorosait. Fokozott elismeréssel fordul felé­jük a talp népe: termelőszövetkezeti tagok és egyénileg dolgozó parasztok egyaránt, akiket sok verejtékes fáradtságtól kímél meg a gépek munkája. Traktorosnak lenni új, nagyszerű hivatás ha­zánkban. A felszabadulás előtt jobbára psak nagybirtokos földjén járt traktor. Ma a falu képéhez elválaszthatatlanul hozzátartozik a gépállomás s vele a traktorosok serege, akik joggal büszkék nehéz, felelősségteljes, szép hivatásukra. Ök az élharcosai annak a küzdelemnek, amelyet dolgozó parasztságunk, egész népünk a nagyobb termésért, a mezőgazdaság fellendítéséért folytat. Adjon erőt további munkájukhoz népünk elismerése, megbecsülése és az a tudat, hogy a falu felemelkedéséért, egész népünk javáért az első vonalban harcolnak­Beszéljenek a számok A látogatás tapasztalatai azt bizonyítják, hogy lenne a Tisza- kécskei Permetezőgépgyárban is DlSZ-élet, ha a fiataloknak jó v e­zetőije lepne. Nincs igaza Jordán elv társnak, hogy népi lehet oszt szefogni őket. Csak belefásultak már a sok ígérgetésbe- Ott piarad- nénak a taggyűlésre is, jja hinni tudnának abban, hogy ai ered­ményes. lesz. Hiszen a fenti beszélgetés is, melyen 8—IQ fiatal vett részt, jóval a munkaidő után történt, mégis önként olt maradtak, amikor a DISZ-röl kezdtünk beszélgetni. Mi Jordán elvtárs teendője7 Ossza meg a munkát a vezetőség tagjai között. Váltsa he ígéreteit, merj lia nem ezt teszi, akkor a fiataloktól is csak ígéreteket kaphat. Mozgósítsa őkel, mert állítom \an bennük lelkesedés. Azt mondja — tudom, hogy csak a szájuk nagy. — Dogja őket szavukon, követelje meg tőlük a munkát. Minr párttagnak, akiben bíznák a fiatalok — és ezt. ők hangsúlyozták, — kötelessége nevelni őket. Neveljen közülük DISZ-litkárnak valót is, aki ha kell, át tudja venni a szervezet vezetését. — Nagy Olló — 1949-ben még csak 170 traktor szántott megyénkben, — gz idei tavaszon már 960 készített mag­ágyai. Öt évvel ezelőtt .'!() aratógép- ptl segítették gépállomásaink a legnehezebb nyári munkát, az aratást, alig több, mint 7009 hold gabonát vágtak le. Tavaly' már 161 aratógép állt munkába s 20 *770 holdat takarított le. 1952-ben kaptak először gép­állomásaink 14 darab kombájnt s ezek 3268 holdról aratták, csépelték el a tsz-ek gabonáját. Azóta évről-évre szaporodott a kombájnok száma s megnőtt be­csületük is. Tavaly már 96 ara­tott s 10 840 holdról eresztették zsákokba a gabonát. Az idén ugyanezzel a géplétszámmal jó­val nagyobb terület leutalása var a kombájnokra. A növényápolás, kaszálás s ^ egyéb munkák gépesítésére 1953­ban 27 univerzális gépet kapott megyénk, s ezek 5771 holdat munkáltak meg. Ma már 161 darab fürge Zetor, Lanz-Bulldoe s más univerzális traktor segíti a dolgozó parasztságot a vetés­ben, kapálásban s ezidáig mint­egy' 16 000 hold növényápolást végeztek el a tsz-ekben. 1954-ben mindössze 134 hold négyzetes vetés történt a me­gyében, — tavaly már 1141, — s az idén kereken 8190 hold, amit a gépállomások végeztek. Tsz-ekben az összes négyzetesen vetett kapásnövény meghaladja a 10 000 bolhát. Hogyan növekedett a gépi ka­pálás százalékokban? 1952-ben a tsz-ek kapáslerüle- lének 9.7 százalékát, 1953-ban 15.1, 1954-ben 13.6, 1055-ben 42.9 százalékát kapálták géppel a gépállomások, — az idén pedig már 55.6 százalékét művelik. lucernái kaszái a G 35-ös higgy gutádban fűlt a iejül< egy-két bele a Kiskunmajsai Gépállomás dolgozóinak. Sürget a kapálás, kaszát várnak a ré­tek, — de a gépállomásnak csak három univerzális gépje vpp. Ha kapálnak. — mgrad a fűka- sz.álás, de egyiket sem lehet halogatni. , A vezetők és a műszakiak szem ügyre vetlek a fűkaszát és a jó öreg. szántásban kihasz­nált Cl. 35-os traktorukat: nem lehetne-e összepárosítani a kel­lőt? Bajos dolognak látszott ei­st pillantásra. A fűkasza eredeti­leg Zetorboz készült. De amint jobban nézegették, felcsillant a szemük. Nosza vasdarabokat ke­rítettek s megindult a próbálko­zás. Ez is, az is mondott okos javaslatot s másfél napi fejtö­rés. kemény munka után meg­született az újítás: a G. 35-ös traktorra szerelhető fűkasza. Azt kellett megoldani, hogy a trak­tor oldaltíekvű gardánmeghajtó- javal .szembeállítsák a fűkaszák Nos. a G. 35-ös vonóhidját meg­szülést tel lék s Írét pipavas beik­tatásával megoldották a szembe­állítást. Ma este először. JWVWWWWWyWWVW'WWi'VVWl/WVWSiWWW^*VWWVVWWWWWWWV ‘«WVVVVVSA/WVWíAZVVV'' WSí'AA/WVWWVS. A Kiskunhalasi Gépállomás Traktor-együttese június 10-éó ►■Halasi Humor" címmel vidám tarka-estet rendez, — qlvas- j Itatjuk a plakátokról városszer­te. > Ez az együttes mintegy haj [hete született s most, a trgk- itorosnap alkalmával mutatkozik < be először a halasi közönségnek, j— sőt este Kiskumajsára is ellá- jtcgatnak. A fiatal együttes már­A pedagógus színjátszók Pygmalion-előadása A kecskeméti peda­gógusok Bródy Sán­dor színjátszócsopartjá, amely tavaly alakult, és a Tanítónő kiváló elő­adásával itthon is, vi­déken is igen nagy si­kert aratott, a pedagő- gusnap előestéjén új darabbal mutatkozott be. G. B. Shaw Pyg- mplionját játszották. Ez a darab jóval nehezebb próba elé állította őket, mint a tavalyi. Shaw szatírájának minden mondata, minden szava élesen vág: a század- ele ji angol társadalom hazugságait, képmutá­tását, embernyomoritó torz voltát ragyogó hu­morral állítja pellengér re. Az ötletek sziporka- zása egy pillanatra sem szűnik, de épp ez a szi- porkázás rendkívül ne­héz feladatot ró rende­zőre és színészre egy- tránt. A darab ismertetését « íap június l-i száma közölte. Nem kell tehát azzal kezdenünk be­számolónkat. Mintegy a pénteki cikk folytatása­ként megállapíthatjuk, hogy az előadás — ki­sebb, gyorsan kiküszö­bölhető hibák ellenére — kitűnően sikerüli. Színvonala messze meg­haladta a szokásos mű­kedvelő-színvonalat. De tegyük hozzá: a tavalyi sikeres bemutatkozás után ezt vártuk is peda­gógus színjátszóinktól. A rendező, dv. Simon László legfőbb érdeme, hogy a darab mondani­valóját biztos kézzel emelte ki. Vitatható, hogy egyik, vagy má­sik szereplő milyen színvonalon oldotta meg feladatát, az azonban bizonyos, hogy vala­mennyien helyes felfo­gásban játszották sze­repüket. Ez a rendező érdeme! Amit hibául róhatunk • fel, az a kellő gyakorlat, az ösz- szeszokottság hiányából eredt: helyenként lassú az előadás üteme, egy- egy szereplő néha elké­sik, lemarad végszavá­ról. Ezeket az apró hi­bákat könnyű lesz kija- vjtani. A szereplők közül Fuchs József alakítása emelkedett ki. Higgins tanár alakját teljes ösz- szeteltségében mulatta meg. Szívtelen és önző tudós volt, aki a lány­ban, akit megtanított úri módon beszélni, csak a módszer ered­ményét látta, de jelezni tudta azt is, hogy a sokszor durva hangos- kodás, az egész társa­dalom cinikusnak látszó megvetése mögött em­beri igények, megértés, gondoskodás utániváav is van benne, akkor is, ha ezt magának sem vallja be. Varga Kata­lin játéka Liza nagy változását igen színe­sen, nagy meggyőző erővel állította elénk. Nemcsak a felületi vál­tozást, azt, hogy ho­gyan tanult meg be­szélni, hanem azt is, hogy a »nevelés« hatá­sára gondolatai, érzel­mei, egész egyénisége hogyan teljesedtek ki- Liza nem úrinővé vált, a nevelés következté­ben, hanem emberré; nem Higgins teremt­ményévé, hanem tőle független, önálló em­berré. Varga Katalin játéka ezt a változást meg tudta mutatni. A c'arab utolsó jeleneté­ben ezért olyan izgal­mas a szópárbaj közte és volt tanára közt: sa­játságos sltawi. értelme­zésben az értelmi és érzelmi ember, a férfi és a nő egyenrangú fél­ként csapnak össze. A darab harmadik fontos szereplője Doo­little, a »lógós szegény­ember«. Lumpenprole- tár típus: dolgozni nem szeret: a családjáért és a holnapért való felelőt­lenség jelenti számára a szabadságot, a gond­talanságot. Kovács Gyu­la megjelenésével, mo­D jóhírnévnek örvend. A kun- lehértói Béke, a balotaszállási Petőfi Tsz tagsága igen megsze­rette őket. Nemrég a Vörös Ok­tóber Tsz-től is meghívást kap­lak. Ma esti szereplésükről még semmit sem mondhatunk, bírá­latát majd elmondja a legna- gypjjb kritikus: a közöpség. Sok tapsot és további szereplésük­höz sok-sok sikert kívánunk! íyia veszi át a 800 forintos [igazgatói jutalmat a Kiskun- Smajsai Gépállomás 5 tagú brj- igádja nevében Tóth János, mely fa három négyzetbe vető brigád i között az első lett. 1.32 holdon t végeztek vetést olyan gyönyörű [minőségi munkával, hogy' a [tsz-eis tagjai úgy bőszéinek: [szebb, mintha kézzel csináltuk volna. 1 Ebben a brigádban dolgozik la »kiváló dolgozó" címmel dórával, gesztusaival jól qbrßgolta ezt az ala­kot, de »filozófiáját", bölcse\kedö monológ­jait kevésbé győzte. Igen jó volt Hujber Já- zsefné Pearcené asz- szony, a házvezetőnő szerepében. Szűcs Sán­dor Pickering ezredese katonásan szögletes volt, olyan, mint a ka­tonatisztek civilben. Fo­dor Viola Higgins any­ját, a megértő, okos vriasszonyt helyes fel­fogásban, de kissé túl­zott méltósággal, me­revséggel játszotta. Igen jó, harsány derült­séget keltő jelenet volt a II. felvonás kissé ka- rikirozolt teázása: az angol társasági élet üres formaságainak szatírá­ja. Ebben a méltóság­teljes Fychs József ne (Eynsford Hillne). a bá­jos Papp Mária (Klára), az esetlenül kamaszus Csernus László (Fred­dy) és a néma szerepet is élettel megtöltő Szé­kely Róbert (inas) mél­tán vonták magukra a figyelmet. • A bemutató a peda­gógusok számára ren­dezett ünnepi előadás volt. Köszönjük, hálá­sak vagyunk érte. tanár most kitüntetett Sági József, aki nemcsak a vetésben tűnt ki, hanem a növényápolásban is de­rekasan helytáll. Két dekádban 230 hold kapálást végzett, — többel, mint tavaly egész nyá­ron keresztül. Sági József 500 hold teljesítményt vállalt, s ha ezt eléri, akkor a gépállomás 700 holdas tervének többségét ő teljesíti. Kívánjuk, hogy si­kerüljön neki. Egy nagyszerű újítás: a hidraulikus szaimalehordö i avçijy szüleien meg az ei^u a Császártöltést Gépállomás mű­helyében, —- az idén már mind­három kombájnul-; nyomába11 ilyen jár. Lényege, hogy egyet­len traktoros segítségével nem­csak összegyűjti a kombájntarlú szalmáját,, hanem tetszésszerinti kiizalozóhelyre szállítja. Az emelőkar g traktor kQfmányke- reke mellett van. A traktoros egyetlen kézmozdulattal a szal- maköteg alá tolja a gyujtpt, majd felemeli s elszállítja. Ta­valy az jmretjegyi Béke Tgz-ben az összes szalmát így hordták egybe. — 2—8 Ipn távolságra a gabonatáblától, Ennek a nagyszerű szerkezet­nek köszönhető nagyrészt, hagy tgvaly az aratás kezdetén mind­össze 70 hold szerződése voit a gépállomásnak kombájnaratás­ra, — s 200 holdat arattak le, — az jelén pedig már kereken 700 hold kombájnaratásra szerződ­tek-a tsz-ekkel. (Az igény még több lenne, de három gépre nem niertek többet vállalni.) A műhelyben már szorgoskod­nak az új hidraulikus szalmale- hordók elkészítésén, — 4—5 nap múlva munkára készen is áll mindkettői „Szebb, mintha kézzel csináltuk volna"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents