Népújság, 1956. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-10 / 136. szám

Külföldi újságírók beszerelése Geősz József kalocsai érsekkel = H ÍREK=­Mint már erről beszámoltunk, Grösz József kalocsai érsek, a magyar püspöki kar elnöke pén­teken délután kalocsai érseki re­zidenciáján több külföldi újság­írót fogadott és válaszolt kérdé­seikre. Gordon Shepherd, a Daily Te­legraph munkatársa írásban tett fel több kérdést. Grösz József éi’sek válaszában rámutatott: — Ami az érseki jogaimba való visszahelyezésemet illeti, az eddig ismert tényékhez so­kat hozzátenni nem tudok. Az állam képviselői tudomásomra hozták a püspöki kar kérését, valamint azt, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya nem gördít akadályt a püspöki kar kérése elé. Ezalkalommal kifej­tettem nézeteimet, amelyek tel­jesen megegyeznek a Miniszter­tanács elnökénél május 16-án tett nyilatkozatommal. Válasza során a továbbiakban hangsúlyozta: — Egyetértek az Ön megállapításával, hogy Ma­gyarországon vallásszabadsag van. Eddig szerzett tapasztala­taim azt mutatják, hogy híveim élnek is vallásszabadsági joguk­kal. — Hangsúlyozta, hogy az allam és az egyház viszonya az 1950. évi megegyezés óta nem volt súrlódásmentes, a kérdések rendezése azonban pozitív irány­ban halad, amiben igen jelentős szerepe volt a boldogult Czapik Gyula egri érsek munkálkodá­sának. Egy másik kérdésre válaszol­va elmondotta, hogy a katolikus egyház központjával, a Vatikán­nal megvan az érintkezési lehe­tőség. — Szabadságomat minden megszorítás nélkül kaptam visz- sza — mondotta Grösz József. — így természetes, hogy teljes sza­badságot élvezek és teljesen sza­badon gyakorlom főpásztori jo­gaimat és szabadon töltöm be a püspöki kar elnökének tisztjét. Ugyancsak természetes, hogy teljesen szabadon, minden elő­zetes bejelentés nélkül járhatok- kelhetek az ország területén. — Ami Mindszenthy József bíboros hercegprímás, esztergo­mi érsek úr őeminenciájára vo­natkozó kérdéseket illeti, a vele való találkozásomnak nincs aka­dálya. Tudomásom szerint nem vonták be személyi ügyem ren­dezésébe. Az Ön által hallott hír a bíboros úr letartóztatásáról nem felel meg a valóságnak. Ö börtönbüntetésének megszakítá­sa óta egyházi épületben tartóz­kodik kedvező körülmények kö­zött. Helyzetében változás nem történt. Válaszában szólott arról az állami segítségről, is, melyet egy­házi épületek helyreállítására kapott a katolikus egyház. így például az esztergomi bazilika, a budavári Nagyboldogasszony- templom restaurálására is jelen­tős állami segítséget biztosítot­MOSZKVA. Június 0-én, dél­előtt 9 órakor Leningrádból kü- lönvonaton visszaérkezett Moszk­vába Joszip Broz-Tito, a Jugo­szláv Szövetségi Népköztársa­ság elnöke felesége és a kísére­tében lévő személyiségek. Visz- szaérkezett Moszkvába N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke. Sepi- lov, a Szovjetunió külügymi­nisztere és Pegov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének titkára és a többi hivatalos sze­mélyiség is, akik Leningrádba kísérték Titót. I*KÄGA. A csehszlovák nem­zetgyűlés elnöksége úgy határo­zott, hogy meghívja a Csehszlo­vák Köztársaságba a francia tak. A papság állami kongruá- ban részesül, továbbá az egyházi földek egy részének ellenértéke­ként eddig több mint 20 millió forintot kapott az államtól. A továbbiakban válaszolt a külföldi újságírók szóban feltett kérdéseire, majd közösen meg­tekintették az érseki palota kert­nemzetgyűlés és a francia köz­társasági tanács küldöttségét. A meghívás célja a kölcsönös kap­csolatok javítása és a két or­szág hagyományos barátságának elmélyítése, MOSZKVA, A moszkvai lapok június 9-i számukban jelentést közölnek arról, hogy a Legfelső Tanács elnöksége Lazar Mojsze- jevics Kaganovicsot, a Minisz­tertanács első elnökhelyettesét, saját kérelmére, felmentette a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő munka- és bér­kérdésekkel foglalkozó állami bizottság elnöki tisztsége aló). A bizottság új elnökévé Alek- szandr Pelrovies Volkovot ne­vezték ki. — Ügyeletes orvos Kecske­méten. Június 10-én a város egész területén reggel 6-órától este 8 óráig dr. Bense Sándor (Liliom utca 1.) tart ügyeletes szolgálatot. — Szombaton a Műcsarnok­ban bemutatták a sajtó képvi­selőinek az Unesco magyar nem­zeti bizottsága, a Kultúrkapcso- lalok Intézete és a Műcsarnok rendezésében vasárnap meg­nyíló Leonardo da Vinci repro­dukciós kiállítást. — Agyonsújtotta a villám. Izsák határában június hó 7-én, délután 2 órakor hatalmas eső­vel zivatar vonult el. Ez úton érte Dubecz Pál (Szajor dűlő 169.) 66 éves földművest, aki kocsival tért haza. A földmű­vest a kocsiülésen a villám agyonsújtotta. A lónak és a kocsiderékban lévő báránynak semmi baja nem történt. (Ara­nyi László) — Megyénk filmszínházai jú­liusban mutatják be "A papa, mama, ő, meg én« című népsze­rű francia filmvígjáték folyta­tásaként -A papa, mama, fele­ségem, meg én« című filmet. — Zenés vendéglő. A Mély­kúti Földművesszövetkezet új­jáalakított zenés vendéglőjének ünnepélyes átadása a közeljö­vőben lesz. — Portugália—Magyarország nemzetek közötti labdarúgó- mérkőzés 2:2 eredménnyel vég­ződött. — Durva mérkőzésen, a má­sodik félideji lelkesebb játéká­val megérdemelten nyerte a Kecskeméti Honvéd a megyei I. osztályú helyi rangadót a Kecs­keméti Építők ellen. ^frósági ítélet. A kalocsai járásbíróság Karászi Imrét hat hónapi, Kollár Mihályt 4 hóna­pi, Koncsek Ferencet 4 hónapi, Kovács Mihályt 3 hónapi bör­tönre ítélte. Valamennyien faj-»' szí lakosok. Nevezettek 1956- február 23-án Koncsek Ferenc padlásán tárolt és a Termény* forgalmi Vállalat tulajdonát ké-t pező napraforgóból 10 zsákkal, elloptak, ezt részben a Ter- ményforgalminak, részben pe­dig Szécsényj Ferenc orgazdá­nak adták el. Szécsényit bizo­nyítékok hiányéban felmentet­ték. — Hanglemezek olcsó áron, Kecskeméten ,a Sportszerbolt- ban, Baján pedig a Kossuth La­jos utcai üvegboltban június hő 15-től 50 százalékkal olcsóbban- vásárolható magyar tánc- és operettlemezek. Többek között kapható Mendelssohn, Liszt, Beethoven, Csajkovszkij, Bach, Mozart, Strauss, Paganini mű­vek. — Jövő héten vizsgáznak » motorosok. A Kiskunfélegyházi Móra Ferenc művelődés házé-’ ban működű motoros szakkör fiataljai felkészültségükről a jövő héten adnak számot az i Il­letékes hatóságok előtt Kecske­méten. (Csaba Gyula) — Üttorőavatás Bácsalmáson. Június 10-én lesz az úttörők avatása. A földművesszövetke­zet dolgozói 30, a községi tanács dolgozói pedig 20 gyermek pat- ronálását vállalta. Az avató ün­nepség után közös ebéden vesz­nek részt az ünnepeltek. Apat­rónusok ezután figyelemmel kí­sérik a kis úttörők további élet­útját, iskolai előmenetelét és pályaválasztását. — Kiadják a nemzetközi szak- szervezeti mozgalom történetét. A Népszava Könyvkiadó ebben a hónapban bocsátja közre a. nemzetközi szakszervezeti moz­galom történetét, kialakulásától a II. világháborúig. A könyv átfogó ismertetést ad a főbb ka­pitalista országok, valamint a volt és a jelenlegi gyarmati függő országok szakszervezeti mozgalmainak keletkezéséről, fejlődéséről. Tito elvtárs és kísérete az orosz történelem fellegvárában, a Kreml palotában tárgyal a szovjet állam vezetőivel Ez történt a nagyvilágban NEMZETKÖZ! SZEMLE Baráti kézfogás E napokban a Szovjetunióban tartózkodik Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnö­ke, Kardelj, a szövetségi végre­hajtó tanács alelnökc, Popovics külügyminiszter, valamint a ju­goszláv nép több más vezetője. Mindenütt, ahol megfordulnak, árad feléjük a szovjet dolgozók millióinak meleg, baráti szerete- te, lepten-nyomon tapasztalják a szeretet, megbecsülés ezernyi megnyilvánulását. A jugoszláv vezetők moszkvai látogatása, ta­lálkozása a szovjet államférfiak­kal a két nép baráti kézfogását jelenti. Két olyan nép kézfogá­sát, amelynek barátságát a fa­siszta elnyomás, zsarnokság el­leni közös harcban kiontott vér pecsételte meg. E kézfogás egy­ben két kedves, de átmenetileg egymástól elvált, sőt egymással szembekerült barát újbóli egy- másratalálását is jelenti. E baráti találkozás, a Szovjet­unió és Jugoszlávia népeinek közeledése felé az utat Bulga­nyin és Hruscsov múltévi belg­rádi látogatása, az ott lefolyt megbeszélések, és az ezeket kö­vető történelmi jelentőségű kö­zös nyilatkozat egyengette. Egy év telt el azóta. És ez alatt az egy év alatt izmosodott, erősö­dött a Szovjetunió és Jugoszlá­via népeinek barátsága, kibő­vült, sokoldalúvá vált gazdasági, kulturális, sport és egyéb kap­csolatuk. Amikor bekövetkezett a sajná­latos szakadás a szocialista tá­bor országai és Jugoszlávia kö­zött, az imperialista berkekben felujjongtak. Arra számítottak, hogy Jugoszlávia clőbb-utóbb, de inkább előbb, mint utóbb, a világimperializmus járszalagjára kerül, elveszti politikai, gazda­sági függetlenségét, a vezető ka­pitalista államok játékszerévé válik. Minden eszközt megragad­tak ennek elősegítésére. A Jugo­szláviának juttatott segélyek el­lenértékeként az ország nemzet- gazdaságát gúzsbakötő engedmé­nyeket igyekeztek*kicsikarni. A Jugoszlávia, Görögország és Tö­rökország között létrejött há­romhatalmi egyezményt fel akar­ták használni arra, hogy Jugo­szláviát közvetve bevonják a NATO-ba. Jugoszlávia népeinek és vezetőinek nagy érdeme, hogy ebben a számunkra válságos idő­szakban is meg tudták őrizni az ország függetlenséget, cselekvési szabadságát. Jugoszláviát nem sikerült az imperialista táborba édesgetni. Az ország független, békeszerető külpolitikájával nagy nemzet­közi tekintélyt vívott ki magá­nak, fontos szerepet tölt be, po­zitív tényezővé vált az Egyesült Nemzetek Szervezetében, annak különböző intézményeiben, Ju­goszlávia útja nem volt könnyű út. Nehéz, göröngyös út volt. De nem volt könnyű a Szovjetunió útja sem. A személyi kultuszból adódó hibák felszámolása, a nemzetközi munkásmozgalom helyzetének, jelenkori sajátossá­gainak mélyreható átértékelése kellett ahhoz, hogy elháruljanak az akadályok a Szovjetunió és a népi demokratikus országok, va­lamint Jugoszlávia népeinek kö­zeledése elől. Különböző módon — egyazon célért A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának egyik igen nagyjelentőségű meg­nyilatkozása volt a szocializmus­hoz vezető út sokféleségéről szóló lenini tanítás kidomborítása. A XX, kongresszus félreérthetetle­nül tisztázta a helyzetet: A szo­cializmushoz vezető útnak a he­lyi, nemzeti adottságokat figye­lembe véve, többféle változata lehet. Ma már mindenki számára világos, hogy Jugoszlávia is a szocializmust építi. A Szovjet­unió és Jugoszlávia különböző módon, sajátos formákban és ütemben bár, de egyazon végcé­lért küzd: a kommunizmusért. Ez a tény új tartalommal telíti a két ország népeinek kapcsola­tát. Jugoszlávia társadalmi, gazda­sági arculatában a népfelszaba­dító háborút követő évtizedben végbementek mindazok az alap­vető változások, amelyek nélkül a szocializmus építése elképzel’ hetetlen lenne. A munkásosztály kezében a hatalom: proletárdik­tatúra van. A termelő eszközöket társadalmi tulajdonba vették, s a mezőgazdaságban, különösen a legutóbbi időben, erősödik, tért hódit a nagyüzemi, szövetkezeti forma. De a szocializmus építésének jugoszláviai módszerei sok új problémát vetnek fel, új tapasz­talatokkal gazdagíthatják a Szov­jetunió, a népi demokratikus or­szágok dolgozóit, mint ahogy ezeknek áz országoknak a gaz­dasági, tudományos-technikai ta­pasztalatai is segíthetik a szocia­lizmus jugoszláviai építését. Ezért közös érdekünk, hogy or­szágaink között minél előbb helyreálljon a jó viszony, s meg­induljon az élet minden területé­re kiterjedő, gyümölcsöző együtt­működés. Ebből a szempontból rá kell mutatnunk itt a jugoszláv —magyar viszonyban beállott kedvező fordulatra is. A kölcsö­nös tartozások egyenlegéről kö­tött megállapodás, a gazdasági, kulturális kapcsolatok helyreál­lításának kilátásbahelyezése, őszintén reméljük, csak az első lépést jelenti a népeink közötti bizalom megszilárdulása, sokrétű együttműködésünk kibontakozá­sa 1'elé. Eddig csak államközi kapcsolatokról volt szó a szovjet cs jugoszláv államfér­fiak megbeszélésein. De amikor egy újságíró megkérdezte, hogy vajon szóbajöhet-c a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsége között pártkapcsolatot teremte­ni, Tito elnök így válaszolt: »Mi kapcsolatot tartunk fenn sok más szocialista párttal és haladó pártokkal. Miért ne tarthatnánk fenn a kapcsolatokat a szovjet párttal is?« A szovjet—jugoszláv együtt­működésnek tehát éppenúgy, mint a népi demokratikus orszá- gok s Jugoszlávia közötti együtt­működésnek szerteágazó, szinte kimeríthetetlen lehetőségei van­nak. Éppen ezért kísérik a szo­cialista tábor országaiban olyan érdeklődéssel és figyelemmel * szovjetunióbeli megbeszéléseket. Nem kétséges, hogy e megbeszé­lések nyomán meggyorsul e le­hetőségek felkutatása és felhasz­nálása. De a jugoszláv vezetők szov­jetunióbeli útja, Bulganyin és Hruscsov belgrádi látogatásához hasonlóan, túlnő a szocialista tá­bor keretein. Fontos állomást je­lent az általános béke, a világ- feszültség enyhülése, a háborús veszély elhárítása útján is. E tár­gyalások beleillenek Genf, Ban­dung szellemébe. Békeszerető ál­lamok képviselői között folynak, olyan államok képviselői között, amelyek ma már a nemzetközi politika csaknem valamennyi fontos kérdésében egyetértenek-

Next

/
Thumbnails
Contents