Népújság, 1956. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-24 / 148. szám

* S«»[etanl4 Kommunista Páriának XX, kongresszusa  Népújság szakszervezeti rovata M. Z. Szalmrov beszéde MOSZKVA (TASZSZ) Ha­zánknak az ötödik ötéves terv sikeres teljesítése következtében megnövekedett gazdasági erejé­re támaszkodva a párt új felada­tokat tűz a nép elé, amelyek megvalósítása lehetővé teszi, hogy jelentősen előréháladjunk a kommunizmus felépítésének útján — mondotta elöljáróban M. Z. Szabürov, majd így foly­tatta : A népgazdaság fejlesztésének ez irányelvek tervezetében meg­határozott üteme, minden nép- gazdasági ág termelésének rop­pant méretű fejlődése biztosítja, hogy jelentősen előrehaladjunk a Szovjetunió alapvető gazda­sági feladatának megoldásában: abban, hogy gazdasági téren, vagyis az egy főre eső termelést tekintve, utolérjük és túlszár­nyaljuk a legfejlettebb tőkés or­szágokat. igaz, hogy még nem értük utol az Egyesült Államokat az egy főre eső ipari termelés mé­i ete tekintetében, sót egyelőre az ipari össztermelés mérete te­lt hitelében sem. Fejlődésünk ii Lemé azonban sokszorosan meg­haladja az Egyesült Államok ipa­rának fejlődési ütemét, s így le­hetővé teszi, hogy rövid törté­nelmi időszak alatt behozzuk ezt az elmaradást. A békés gazda­sági építés minden tapasztalata arról tanúskodik, hogy a Szov­jetunió sikeresen oldja meg alapvető gazdasági feladatát. Nem kételkedünk abban, hogy rövidesen megoldjuk, ha nem zavarnak meg bennünket. S eb­ben elsősorban a háborúk aka­dályoznak bennünket. A Szov­jetunió Síi év óta fennáll. Ebből z az időszakból a ránk kényszerí- íett háborúk s az e háborúkban tönkrement gazdaságúnk helyre­állítása körülbelül 18 évet ra­bolt el. Mint ismeretes, a második vi­lágháború körülbelül két ötéves tervvel visszavetette iparunk fejlődését. Ha a Szovjetunió bé­bés gazdasági építését nem sza­kította volna félbe ez a háború, a hatodik ötéves terv idején az irányelvek tervezetében kijelölt fejlődési ütem mellett már elér­hettük volna az Amerikai Egye­sült Államokat — a termelés mai színvonalát véve figyelembe — az ipari termelés egész volu­menében és túlszárnyalhattuk volna ezt a színvonalat ágén sok lantos termékfajta tekintetében. Igen fontos hangsúlyozni, hogy a szocializmus gazdasága — amelynek fő ösztönző ereje és fejlődésének végcélja az egész társadalom szüntelenül növekvő anyagi és kulturá­lis szükségleteinek maximá­lis kielégítése: — lényegét, természetét tekintve békés gazdaság. Gazdaságunk éppen a békés években fejlődött és fejlődik gyors ütemben, viszont az Ame­rikai Egyesült Államok gazda­sági fejlődése jelentős mérték­jén a háborúkból táplálkozik, annál js inkább, mert száza­diunkban valamennyi háború, amelyben az Amerikai Egyesült Államok részt vett, Észak-Ame- .ika területén kívül zajlott le. Ha a háborút megelőző békés gazdasági építés éveit (1927— 1940) szemügyre vesszük, akkor azt látjuk, hogy iparunk éven­ként 13,6 százalékkal növelte ermelését, az Egyesült Államok .para viszont mindössze 2 szá­zalékkal. Ha pedig a második . ilágháború éveit vesszük tekin- ;etbe, kiderül, hogy a Szovjet- jnió ipara a háború óriási pusz- ításai következtében nem nö­velhette termelését és az 1945-ös ermelés az 1940. évinek csupán 12 százalékát alkotta, az Egye­- ült Államok ipara viszont az említett időszakban GO százalék­kal növelte termelésit. Véget ért. a háború, elérkezett a békés építés időszaka és a fejlődés üte­mét tekintve, ismét a mi ipa­runk tör előre. Az 1918—1955 közötti időszakban a Szovjet­unió ipara évente 16,6 százalék­kal, az Egyesült Államok ipara pedig mindössze 4,1 százalékkal növelte termelését. A hatodik ötéves tervnek pár­tunk Központi Bizottsága részé­ről a XX. kongresszus elé ter­jesztett irányelv-tervezete a há­ború utáni évek békés gazdasá­gi építésének eredményeire tá­maszkodik és azon a számításon alapul, hogy a fejlődés körülmé­nyei békések maradnak. Hiba volna azt gondolni, hogy a szocialista gazdaságig rendszer előnyei maguktól biztosíthatják terveink sikeres végrehajtását. A tapasztalat azt mutatja, hogy összes erőink maximális mozgósítása nélkül, egész szervező és gazdasági mun­kánk szakadatlan tökélete­sítése nélkül nem lehet si­keresen teljesíteni a terve­ket. # V .*" í*-»" %»• " v V’íA-.r >** Szabürov beszámolt a kon­gresszusnak a népgazdasági ter­vezés megjavítására tett intéz­kedésekről és ennek során ki­emelte, hpgy sok függ az orszá­gos tervező szervektől, amelyek­nek a tervek előkészítése és vég­rehajtásuk ellenőrzése során biz- tosítaniok kell a tervekben a népgazdaság valamennyi ága tervszerű, arányos fejlődését, Az aránytalanságok kiküszö­bölése azután, amikor már meg­mutatkoztak, rendszerint a nép­gazdaság számára nagy veszte­ségekkel és további kiadásokkal jár, Mennél nagyobbak a termelés méretei, annál veszélyesebbek az aránytalanságok, annál tudo­mányosabb megalapozottságúnak kell lennie tervezésünknek. Eb­ben különösen nagyjelentőségű a távlati tervezés. Ezután arról beszélt, hogy a statisztikai szerveknek szaka­datlanul tökéletesíteniük kell munkájukat, ■ Az állami tervezés megjaví­tásáról szólva emlékeztetett ar­ra, hogy Lenin a tervezés lénye­gét jellemezve azt mondta: — a mi terveink állami tervek, azaz a dolgozó tömegeknek adott fel­adat, feltétlenül teljesítendő tör- vény, s ugyanekkor a tervezés­nek a tömegek alkotó kezdemé­nyező készségén kell alapulnia, amely fejlődésünk meggyorsítá­sának új lehetőségeit hozza fel­színre, amely segíti terveinket megjavítani, tökéletesíteni, mó­dosítani abból a célból, hogy a^ok a kitűzött időnél korábban megvalósuljanak. A tervezés e két oldalának számbavétele nél­kül nem lehetséges igazi tudo­mányos tervezés. Ezután Szabürov arról beszélt, hogy a párt és a kormány fel­tárta azokat a komoly fogyaté­kosságokat és. hibákat, amelye­ket a .mezőgazdasági tervezés területén elkövettek, a tervezés túlságos centralizálása megbéní­totta a kolhozok és a gépállo­mások kezdeményezését. A mezőgazdasági termelés új tervezési rendjének megvalósí­tása — mondotta — új és maga­sabb követelményeket támaszt a helyi pártszervezetekkel, a szov­jetek szervezeteivel, a helyi ter­vező- és mezőgazdasági szervek­kel szemben. Egyszersmind meg­követeli a Szovjetunió állami tervbizottságának és a Szovjet­unió állami gazdasági bizottsá­gának a távlati és a folyó me­zőgazdaság-fejlesztési tervezés, a mezőgazdasági termelés helyes elosztása és az egyes körzetek specíaíizálása terén végzett mun­kája komoly megjavítását, Szabürov ezután arról beszélt, hogy a mezőgazdasági íervezós gyakorlatában végrehajtott elvi változtatások mellett a Párt Központi Bizottságának kezdeményezésére lényege­sen fokozták a köztársasági szervek szerepét az ipar ve­zetésében. 1954-ben és 1955-ben IX 000 ipari vállalatot tettek köztársa­sági jellegűvé. Az 1956-os terv előkészítése­kor a Szovjetunió állami gazda­sági bizottsága a szövetségi köz­társaságok minisztertanácsainak képviselőivel vállvetve gondosan megvizsgálta a köztársaságok gazdasági terveinek tervezetét, mégpedig az illető köztársaság területén működő szövetségi köz- társasági és szövetségi vállala­tok fejlesztési előirányzataival összefüggésben. Egyszersmind jobban figyelembe vették a köz- társasági gazdaság pénzügyi és anyagi szükségleteit. Lényegesen növelték azokat az anyagi eszközöket, amelyeket a központosított alapból a köztár­sasági gazdaság szükségleteire fordítanak. Szemlátomást megérett annak szükségessége — folytatta Sza- hurov —, hogy a szövetséges köztársaságok minisztertanácsai szélesebb hatáskört kapjanak az illető köztársaság egész gazdasá­gi fejlődésének ellenőrzésére, függetlenül attól, hova tartoznak az ott lévő vállalatok. Jelentős munkát végeztünk abban az irányban, hogy bővítsük a miniszterek, fő­igazgatók és vállalati igaz­gatók jogait a, gazdasági te­vékenység irányításában. A tapasztalatok igazolták, hogy az e téren végrehajtott in­tézkedéseknek pozitív jelentősé­gük van. Mindamellett meg kell mondani, hogy előfordulnak olyan esetek, amikor egyes mi­nisztériumi és hivatalvezetők nem élnek kellőképpen a szá­mukra biztosított jogokkal, ki­térnek a gazdaságvezetéssel kap­csolatos kérdések önálló megol­dása elől, valamilyen ürüggyel 1 határozatok és intézkedések ter­vezetei mögé igyekeznek bújni, amiket még mindig bőségesen terjesztenek a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elé, holott nincs mindig szükség rájuk. Egyes minisztériumi és hiva­talvezetők nem fogják fel helye­sen a tervezés és a gazdaság irá­nyítása terén rájuk váró felada­tokat, a tervek kidolgozásánál és végrehajtásánál apparátusuk erőfeszítéseit arra állítják be, hogy minél több anyagi eszközt, és erőforrást kapjanak az állam­tól, ahelyett, hogy feltárnák és kihasználnák a rendelkezésükre álló belső tartalékokat és ezzel biztosítanák a vállalt tervek tel­jesítését az állami eszközök le­hető legnagyobb megtakarítása mellett. Szabürov beszélt arról, hogy az 1956. évi terv összeállításánál egyes minisztériumok által elő­terjesztett tervezetek alacso­nyabbak voltak a munkaterme­lékenység növelésének lehetősé­geihez képest. A minisztériumok és a hivata­lok mértéktelenül felduzzasztott igényeket nyújtottak be állami beruházásokra. A szovjet állam évről évre ha­talmas eszközöket fordít a nép­gazdaság fejlesztésére. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a tervekben ko­rántsem vesszük számba teljes egészében azokat a lejsejgsége­Mikor jár különélési díj? Az MT. 137. paragrafusa ki­mondja, hogy az áthelyezett dol­gozó, aki lakás hiányában kény­telen családjától külön élni, kü­lönélést költségeinek fedezésére legfeljebb hat hónapon át külön- élési díjat kap. Különélési díj az új munka­helyen való jelentkezés napjától jár. Ha tehát a dolgozó új mun­kahelyét betegség miatt csak két hónap múlva foglalta el, a kü­lönélési díj a betegség után tör­tént jelentkezés napjától számí­tott hat hónapig jár, Nem illeti meg különélési díj azt az áthelyezett dolgozót, aki az áthelyezés előtt is már külön élt családjától, A különélési díj folyósítása hathónapos időtartamának letel­te előtt bekövetkező újabb áthe­lyezés esetén a dolgozó az egyéb­ként megkívánt feltételek fenn­forgása esetén az új munkahe­lyén annyi ideig kaphat külön­élési dijat, amennyi ideig még kapott volna az előző munkahe­lyén, ha az utóbbi áthelyezésre nem került volna sor. A különélési díj az arra jogo­sult dolgozót a heti pihenőnapon és a munkaszüneti napon is meg­illeti, függetlenül attól, hogy ezen a napon hol tartózkodik. Megilleti tehát akkor is, ha pél­dául a heti pihenőnapon család­jához hazautazik. A különélési díj akkor is megilleti az áthelye­zett dolgozót, ha kiküldetést, vagy külszolgálatot teljesít. Munkában az egyeztető bizottság A Kiskunfélegyházi Gépgyár egyeztető bizottsága — mely 4 tagból áll — az idén 20 dolgozó ügyes-bajos kérelmét vitatta meg. A legutóbbi ülésen öt vitás kérdésre adtak választ. Balogh László azt kérte,' hogy mentsék fel a selejtkár megtérítése alól. A bizottság indokoltnak találta Balogh László kérelmét és fel­mentette őt. Javaslatát a válla­latvezető elé terjesztette. Ipacs László reklamálta, hogy az elő­léptetésével kapcsolatos felemelt bért nem kapta meg. A kérelem jogos volt. Ügyszintén jogos volt a kérelme Zsadányi László és még három autógénhegesztőnek, akik a 10 százalékos egészség- ügyi pótlékot kérték. A bizott­ság minden egyes esetben javas­latát az igazgatóhoz terjesztette két, amelyekkel a működő vál­lalatok a termelés bővítése terén rendelkeznek. A termelés növelésének ren­delkezésre álló lehetőségeit első­sorban olyan intézkedések vég­rehajtása útján kell kihasznál­nunk, amelyek nem igénylik újabb álicuni eszközök ráfordí­tását vagy jelentéktelen ráfor­dítással valósíthatók meg — mondotta a szónok és példákkal bizonyította, hogy e területen nem kis lehetőségek vannak. Szabürov ezután arról beszélt, hogy a hatodik ötéves tervben a gazdasági és tervező szervek­nek nagy munkát kell végezniök a vállalatok specializációjának és kooperációjának kiszélesítése és rendezése terén. Az SZKP Központi Bizottságának júliusi teljes ülése teljes nagyságában vetette fel ezt a problémát. Hangsúlyozta, hogy e téren már 1956-ban sokat kell tenni. Azok a minisztériumok, ame­lyek amúgy igazában hozzálát­tak ehhez, már egészen jó ered­ményeket értek el. A gazdasági szervek hivatali szüklátóköfűsége a speeializálás és a kooperáció legádázabb el­lensége. A Szovjetunió állatni gazda­sági bizottsága az Állami Terv­bizottsággal karöltve számos nagy iparvidéken és gazdasági körzetben megszervezi a vállala­tok specializálásának és koope­rációjának átfogó felülvizsgálá­sát és az ezek megjavítására vo­natkozó javaslatok kidolgozását. Szabürov elmondotta, hogy a hatodik ötéves terv irányelvei­nek tervezete komoly előirány­zatokat tartalmaz a nyersanyag-, segédanyag- és üzemauyustaku- rétosságraa 9000 forint sportra és népművelésre Pártunk, államunk nemcsak az üzemek korszerűsítésére, t technika fejlesztésére fordi nagy gondot, hanem jelentős összegeket áldoz az üzemben fo­lyó kulturális munka segítésére À Kecskeméti Gyufagyárban e, évben 4000 forintot kulturális 5504 forintot pedig sportcélokra fordítanak. Kollektív színházlá­togatásra, könyvtárbővítesre klub-szoba fenntartásra, folyó­iratok, napilapok vásárlására zenedíjra, asztalitenisz felszere­lés kiegészítésre, sakkészlet vá­sárlásra, tekepálya betonozására az MHK-mozgalom kiszélesíté­sére használják fel. Nyugdíj után Uell-c tagdijat fizetni? Az a nyugdíjas, aki valaha’ rendes munkaviszonyban áll, úgy e munkaviszonyból származó jö­vedelme, valamint a nyugdíjc után is tartozik tagdíjat fizetni A SZOT elnökségének határoza­ta ugyanis kimondja, hogy a be­sorolásnál a rendszeres mellék - foglalkozásból eredő jövedelme­ket is be kell számítani. Ilyer esetekben tehát nyugdíjat, min , rendszeres mellékjövedelmet fi­gyelembe kell venni. A kereskedelem új élüzemei Nagy eseménynek számított, amikor tavaly a Ladánybenej Földművesszövetkezet elsőnek elnyerte a büszke élüzem címet. Ez a példa követésre talált. A kiskereskedelmi pártszervezetek irányításával a szakszervezetek alaposabban szervezték a ver­senyt, értékelték, mely hozzájá­rult ahhoz, hogy olyan verseny- szellem alakuljon ki, mely bizto­sítja az élüzem cím elnyerését- Értesüléseink szerint hét íöld- művesszövetkezeti bolt — a* izsáki, kiskunfélegyházi, kiskun- majsai, solti, mélykúti, sükösdi bácsbokodi lett élüzem. Ugyan csak feltűzi épületének homlok zatára az élüzemi csillámot, má. harmadszor egy év alatt s ZÖLDSZÖV, másodszor pedig » MÉK (Mezőgazdasági Terméke­ket Értékesítő Központ), Ez alkalomból a kereskedelmi és pénzügyi dolgozók területi bi­zottsága köszönti a legjobb mun­kát végző kereskedelmi dolgozó­kat, szakszervezeti bizottságo­kat.' Az előirányzott megtakarítás nem biztosítható a termékek elő­állításához szükséges nyersanya­gok és segédanyagok fogyasztás? normáinak egyszerű megszigorí­tásával. Egyáltalán nem szándé­kozunk keményebbé tenni a? anyagellátás feltételeit — mon­dotta. — Arról van szó, hogy a technikai haladás, a gyár tási eljárások tökéletesítése és a termelés jobb megszer­vezése alapján kisebb anyag- ráfordítással hajtsuk végre az ötéves tervet. A gazdaságos és ésszerű anyag­felhasználás annyira fontos ál­lami ügy, hogy valamennyi gaz­dasági- és pártszervezetünk fi­gyelmét rá kell irányítani — mondotta. A hatodik ötéves terv újabt ékesszóló bizonyítéka. a szocia­lista gazdasági élet szakadatlan fejlődésének, a nép jóléte foko­zódásának, a kultúra és a tudo­mány virágzásának. A nagy Szovjetunió sikerei » nép javát, a szovjet ember bol­dog és örömteli életét szolgáló békés épitőmunka diadalát jelen, tik. Ez a tény legerősebb szövet­ségesünk a két rendszer — t szocialista és a kapitalista gaz- dasági rendszer — versengésé­ben. Hatására megsokszorozódik a Szovjetunió barátainak száma. Ma már nemcsak a népi demo­kratikus országok lakossága, ha­nem más országok népei is tá­mogatnak bennünket, együtt éreznek ügyünkkel. A hatodik ötéves terv távla­tai újabb munkahőslettekre lel­kesítik a szovjet embereket — e. kommunizmus diadaláért — : mondotta befejezésül M Z Szag 1 bUTQYi _ .

Next

/
Thumbnails
Contents