Népújság, 1956. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-24 / 148. szám

Terveink a második ötéves terv első évében

A Magyar Dolguzók Fártja Kö. *nti Vcze tőségének levele tavaly minden kommunistának, vállalatvezetőnek felhívta a figyelmét, hogy minden erejével munkálkodjon a műszaki elmaradottság felszámolásán, alkalmazza üzemében a korszerű technológiát.

A mi vállalatunk pártunknak ezt az útmutatását megszívlelte, s ennek szellemében munkálkodott az elmúlt évben. Ennek eredményeképpen az egy főre eső tényleges termelési értéket 183 százalékra teljesítettük, vagyis a termelékenységet majdnem kétszeresére növeltük. Az egy órára eső termelési érték is 9 forinttal emelkedett.

Pártünk javaslata alapján olyan feladatokat oldottunk meg saját erőnkből, amelyek a korszerű gyártási eljárások eredményességét szolgálták, intézkedéseink pedig javították a rr#nka- szervezést. Különösen a tömegcikkeknél, így a különféle csőbarakok gyártásánál • alkalmaztuk a korszerű gyártást és szerszámozást.

Üj tervek, új feladatok állnak előttünk a második ötéves terv első évében. Az eddigi eredmények csak kezdetét jelentik a nagy munkának, melynek célja ugyanaz: a technikai színvonal emelése, az önköltség csökkentése, jobb minőség.

Mindez gondos előrelátást, megfelelő intézkedést kíván. Terveink ezzel kapcsolatosan a következők:

Az előkészítési idő lerövidítése az egyik legégetőbb problémánk. Ügy igyekezünk megoldani, hogy a gyártáselőkészítést összevonjuk a műve- lettervezéssel. Éppen ezért a diszpécserhálózatot újraszervezzük, bevezetjük a telefonon való gyors intézkedés módszerét. Az anyagmozgatás korszerűsítésére egy portál-darut állítunk a termelésbe. Pótkocsit építünk a villamostargoncához. Ezzel 4—5 dolgozót tudunk más munkaterületre állítani. Ez csak az egyik előny, a másik pedig az, hogy a nehéz testi munkát itt kiküszöböljük.

A gyorsabb munka érdekében korszerű betétes présszerszámokat készítünk, amelyeknél csak az erősen igénybevett részeket készítjük nemes anyagokból.

Mivel új gyártási profilunk -is kialakult, szükségessé teszi, hogy még ez évben munkába- állítsuk melegprés-üzemünket. Ez az üzemrész főleg különleges építőállvány-bilincseket fog gyártani, lehetővé teszi, hogy az építkezéseknél a faállványzatot kiküszöböljék. Ezzel egyidőbeu hidraulikus présüzemünket is felállítjuk. A szükséges pénzösszeg már birtokunkban van. A felújítási hitelből régi gépeinket korszerűsítjük, a szerszámműhellyel egyetemben. A régi öltöző- és étkezőhelyiség épületét lebontjuk, s ezzel meggyorsítjuk az anyagmozgatást.

Miközben ezeket a feladatokat végrehajtjuk, nem feledkezünk meg dolgozóink szakmai, szociális, egészségügyi körülményeinek javításáról. Régi kérését orvosoljuk .dolgozóinknak ez évben. 300 000 forintot kaptunk szociális épület létesítésére. Ez az épület magában foglal majd 350 személyes öltöző-, mosdóhelyiséget, külön női és férfi-résszel. Etkezőterem is lesz, melyben a különféle rendezvényeket tartjuk. A fűtését is megoldottuk. Állandóan hideg-meleg vízszolgáltatás lesz. Az új épület 85X9 m. alapterületen fog felépülni.

Terveinkből csak néhány dolgot említettem meg. A gyakorlati munka ezenkívül még tengernyi feladat megoldását követeli meg, de üzemi pártszervezetünk vezetésével, dolgozóink leleményességével minden olyan nehézséget legyűrünk, amely akadályoz minket a többtermelésben, az életszínvonal emeléséért folytatott küzdelemben.

Renke János igazgató, Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalat

Érettségizett fiatalok között egy MTH műszaki tanuló-intézetben

^ Központi Pedagógus ToAz RM Kerékpárgyár kísérleti műhelyében elkészült a félsport kerékpár mintadarabja. Az új gép tetszetős és bizonyára már az első találkozás alkalmával meghódítja a kerékpár szerelmeseit. Ez a gép négy kilóval könnyebb a réginél. Hátsó agya szabadonfutó, kábel-ab- roncsfékei vannak, a kormányszarv állítható és cserélhető. Ovális, világító, üvegbetétes gumipedálja van és a népszerű fémfényű lakkozással készítik a gépet. Népgazdasági szempontból jelentős újítás a kerékpáron,

hogy csökkentették az import-, anyagok felhasználását és na< gyobb mértékben alkalmazták aa alumíniumot. Ebből készülnek az abroncsok, a kormányszarv, a lánc- és sárvédők.

Az új típus sorozatgyártását &

III. negyedévben kezdik el. A szerszámok már készülnek éí hozzáfogtak a legnagyobb problémának: az alumíniumabroncs hegesztésének kidolgozásához Ezt az új gépet a végleges sportgép alapjának tekintik. Ez szükséges a kerékpársport tömegesítéséhez is.

vábbképző Intézet közép- és általános iskolai igazgatók számára háromhetes tanfolyamot szervezett, amelyen Báes-Kiskun megyéből én vettem részt.

Olyan élményben volt részem, amely szót érdemel és kikívánkozik belőlem.

Egy napot arra fordított a tanfolyam vezetősége, hogy megismertesse velünk a Hernád utcai MTH műszaki tanuló-intézetet. Ebben az iskolában érettségizett fiatalokat képeznek Szakmunkásokká. — Természetesen igen nagy volt mindannyiunkban az érdeklődés az intézet iránt. Nem árulok el titkot, ha azt mondom, nem is az iskola érdekelt különösebben, hiszen az iskola Iskola. Nagyjából mindegyik egyforma. Érdekelt azonban nagyon, hogyan fogják föl helyzetüket az ott tanuló érettségizett fiúk, hogyan gondolkodnak jelenlegi helyzetükről, milyen terveik vannak jövő életükre nézve.

VI ár belépéskor meglepett — és szeretném, ha ez a kifejezés nem hatna közhelyként — meglepett a tökéletes tisztaság, csend és az ízléssel dekorált folyosók. Már vártak bennünket. Az igazgató elvtárs bevezetett a tanári szobába. A közvetlen beszélgetésből egy kis értekezlet kerekedett, amelyen ismertette velünk az intézet történetét és röviden jellemezte az ott tanuló fiúkat.

Ellátogattunk aztán a tanműhelyekbe.' Minden műhely olyan volt, mint egy kis laboratórium. Egy-egy tanműhelyben 6—8 esztergapad, gyalupad, középen pedig a munkaasztal. A fiúk munkaruhában jókedvűen és elmélyülve dolgoztak. Az egyik műhelyben amerikánereket készítettek. Odamentem az egyik fiúhoz. Megkérdeztem tőle, mi volt a terve az érettségi után?

.— Egyetemre akart menni. Nem került be az egyetemre. Tovább kérdeztem. Hogyan érzi most magát? — Nagyon jól — volt a válasz. Több apró kérdés után aztán megoldódott a fiatal nyelve. Azt mondta: ha egyetemre kerültem volna, még ' legalább négy évig kellett volna tanulnom. Mint tanár 1004 forinttal kezdtem volna a pályámat. Most egy év múlva szakmunkás leszek. Az egyik nagyüzemben már megvan a helyem. Várnak.

A minimális jövedelmem 1100 forint lesz. De többet is fogok keresni. Megvan a lehetősége annak, hogy 1600 forintot is megkeressek. Ebből a pénzből én magasigényű kulturális életet élhetek. El sem képzeli az igazgató elvtárs, milyen öröm az, amikor az ember a munkáját készen és sikerültén látja. Soha nem volt nagyobb örömem, mint akkor, amikor a MEO-s teljesen kifogástalannak találta az ameriká- neremet. Tökéletesen összeillettek a fogaskerekek, nem kotyogott az a kis gép, amit én csináltam.

iyi i a terve a későbbi jövőre nézve? — kérdeztem. Egyelőre dolgozni akarok az üzemben. Nagyon jól akarok dolgozni. Még nem döntöttem véglegesen arra nézve, hogy ebben a szakmában tanulok-e tovább. Valószínűleg be fogok iratkozni néhány év múlva az esti egyetemre. De az is lehet, hogy végérvényesen kikötök a vasesz- tergályosságnál. Nekem nagyon tetszik, szép munka, tiszta cs művészkedni is lehet ezen a pályán.

A következő esztergapadnál egy ifjú újító dolgozott. Az oktatójával beszélték meg, mit tökéletesítsen még azon az eszközön, amit négy hónapos műszaki tanuló volta eredményeképpen szerkesztett. Igaz, ennek a tanulónak jeles gimnáziumi érettségije volt. Itt is kivált.

Ilyenforma beszélgetést végeztünk ott mind a tizennyolcán és szinte valamennyi fiúval. Kivétel nélkül megelégedettek voltak, szerették foglalkozásukat. Nem érezték magukat sem csalódottnak, sem lecsúszottnak. Sőt! A szemükben benne volt az alkotó munk^ öröme és a jó munkára való elszánt törekvés izgalma.

Aráikor kijöttünk a tanmű- helyekből, talán egy kis belső szégyenkezés is volt bennünk. A kérdésünk miatt. De volt bennünk igen nagy öröm is. Ezek a fiúk eljutottak oda, ahova mi még csak kapaszkodunk, tudatosan törekszünk: a szellemi és fizikai munka közti különbség, értékelési különbség megszüntetéséhez.

A látogatás befejeztével ismét tartottunk egy kis megbeszélést. Már nem kellett az igazgató elvtársnak válaszolni a látogatás elején feltett kérdésünkre. Olyan hatással volt ránk ez a látogatás.

hogy- a köztünk volt dr. Gyáni j Imre hódmezővásárhelyi gimnáziumi igazgató azt mondta, ezek j után egy cseppet sem lesz elke- | seredve, ha most IV-es gimna- > zista fia nem kerül be az egye- j temre. Szívesen adja erre a tanfolyamra.

HA a gimnáziumi igazgató | volnék, a diákjaimat fel- i tétlenül elvinném a Hernád utcai intézetbe, hadd győződjenek meg ' ők maguk az elmondottak igazságáról. Gondolkodjanak ezen a gimnáziumi igazgatók.

—gj— ;

Hét óra előtt mind- annyian együtt voltak. A hőmérő mínusz 24 fokot mutatott. Fázósan összehúzódtak, majd Kővágó elvtárs, kommunista gyárvezető szavaira megfogták a csákányt és lapátot, indultak a gyártól 200 méterre lévő homokbányába. A szél süvített, hordta a havat. A bányászbrigád odaállt a homokfal elé, s nekikezdett a munkának. A csákányok éle szikrázott, amint a fagyos földbe vágták. Legelői Kővágó elvtárs, oldalt a többiek, Maróti Antal, Kiss József, Horváth György, 'Iinnyei Sándor.

Hullott a homok a csillébe. A megfagyott darabokat kalapáccsal ütötték szét, apró részekre. Mire megraktak egy csillét, addigra újból megfagyott a homok.

Közben az egyik elvtárs lihegve ért oda: — Kővágó elvtárs, befújta az utat a hó, nem tudjuk a homokot bevinni.

Kővágó elvtárs letette a lapátot, sietett az üzembe. Később ötödmagával tért vissza. Rövid időn belül szabaddá tették az utat. A gyárvezető menni készült a bányába, amikor. az egyik elvtárs megállította; Az elevá- lorlánc elszakadt.

Odarohant, megnézte, egy kicsit segédkezeit, megkérdezte a lakatosoktól. mikor készülIGAZI HŐSÖK...

nek el, majd tovább ment, mart arról értesítették: a bunkerba befagyott a homok.

Pár perccel később odaérkezett, kiadta az utasítást. — Egy ember alulról, kettő pedig felülről zúzza szét a homokot. Ó maga is hozzákezdett. A nagy hidegben is izzadság gyöngyözött a homlokukon. Néha megtörölték és tovább küzdöttek, mert a tégla kell az országnak.

Itt értesült arról, hogy a kollerhez vezető vízvezeték befagyott. Gyorsan ott termett. A lakatosokat már ott találta. — Tíz perc és újból lesz gőz — mondták a szakemberek.

Innen a kazánházhoz sietett. Megkérdezte, hogyan működnek a gépek, van-e elegendő gűz?

A jeges szél pedig sí- vított, átjárta az egész üzemet. A bányászok mit csinálnak, ötlött fel újra a gondolatában. Benézett egy pillanatra az irodába, ahol megkérdezte az egyik asz- szonytól: — A feketét megkapták a bányászok?

— Igen — hangzott a válasz. Kicsit megnyugodott. Aztán a bányába sietett. Újból kézbe- vette a lapátot, lelkesített, buzdított példáiéval.

Ha nehezen is, de a termelés azért haladt. Eltelt kedd, eltelt szerda. Csütörtökön Tóth Béla és Szűcs Károly így szólt Kővágó elv- társhoz: — Elmegyünk.

Kővágó elvtársat meg- : lepetésként érte ez a bejelentés. Az első percben nem is tudott, mit szólni, úgy tudta, hogy itt olyan emberek vannak, akik nemcsak a jóban, hanem a nehézségben is együvé tartoznak. Ezért csak így válaszolt: — Most hagynátok üt, amikor a legnagyobb szükség van rátok?

Közben odaérkezett Tegzes Lajos párttitkár, meg Mészáros Károly ÜB-elnök.

— El akarnak menni — vetette a szót nekik Kővágó elvtárs.

— Nocsak nem? Talán megijedtek a hidegtől — próbálta tréfásan elütni a dolgot egyikük.

— Komolyan gondolják — erősködött Kővágó elvtárs.

A kpt ízig-vérig munkáját szerelő ember arca clkomorodolt. Néhány kínos pillanat után megszólalt Mészáros Károly.

— Együtt jöttünk ide, hat éve. Hat év óta egyetlenegyszer sem gondoltunk arra. hogy

ti valaha is itthagyná- lók az üzemet.

— Nem lenne szép tőletek cserbenhagyni a többiekét. Nem így ismertünk meg benneteket — korholta őkel Tegzes Lajos.

— Megbetegszünk, keveset keresünk ebben a hidegben — kezdte újra Tóth Béla.

— De csak most. He jobb lesz az idő, majd több lesz a kereset. Arra nem gondoltok, hogy ebből a téglából talán gyermekeiteknek készül egy iskola, vagy kórház, vagy kultúrotthon?

A két ember elhatározásáról a többiek is értesültek. A régi veteránok közül többnek az arcán szégyenpír futott végig. Szégyelték magukat. Nem gondolták volna, hogy egy is akadna közülük, aki a legnehezebb időben hagyja el a csapatot.

De ez az esemény csak egy pillanatra zavarta meg a termelést. A többiek szívvel-lélek- kel, éjszakán út i'. gondoskodtak arról, hogy tégla legyen.

Igaz, a termelés még nem éri el a 100 százalékot. De a jobb idő majd az áldozatos, becsületes, munkájukban helytálló dolgozókat segíti. Ok nem hátráltak most se. Igazi hősök ... a munka hősei =» Venesz, ■=.

Elkészült a {élsport Csepeí-kerék©ár