Népújság, 1956. május (11. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-23 / 120. szám

Termeiősa;©vetkezeti mozgalmunk helyzete

és feladataink

Amint már közöltük, hétfőn. május 21-én egésznapos ülést tartott a megyei pártbizottság. Az ülésen részt vettek a megye párt-, állami és tömegszervezeti vezetői, Sándi Ottó elvtárs, a Központi V ezeiöség mezőgazdasági osztályának helyettes vezetője.

Daczó József elvtárs, a megyei pártbizottság első titkárának megnyitó szavai titán Petőfi Sándor elvtárs, a megyei párt- vúgrehajtóbizotlság mezőgazdasági osztályának vezetője ismertette a végrehajtó bizottság beszámolóját.

A beszámolói — amelyet aktív, mélyreható vita követett — kivonatosan az alábbiakban közöljük.

A szövetkezeti gazdálkodás fölénye már bebizonyosodott

Termelőszövetkezeti mozgalmunk nyolcéves múltra tekinthet vissza. £ nyolc év gazdasági tapasztalatai, eredményei minden kétséget kizáróan igazolják a szövetkezeti gazdálkodás fölényei, a kisparaszti gazdaságokkal szemben. A szocialista ipartól kapott segítséggel a nehéz i nezőgazdasági munkafolyamatokat egyre inkább gépesítik. A nagyüzemi gazdálkodás és a gépesítés hatására tsz-eink termésátlagai évről évre emelkednek. A népélelmezés számára legfontosabb kenyérgabona termésátlagából már magasabb holdanként! hozamot érnek el tsz- eink, mint az egyéni parasztgazdaságok. Állami gazdaságaink s jól gazdálkodó termelőszövetke- zcieiíiiv példája azt is igazolja, hogy növényi és állati termékekkel a népgazdaságot bösége- s *n ellátni csak a nagyüzemi gazdi,lkodé?. képes.

Termelőszövetkezeti parasztságunk a pártunktól, kormányunktól és munkásosztályunktól kapott segítséggel még a leg- inostohább természeti viszonyok között is emberibb, kulturáltabb körülmények között él, mint valaha. Egyre több középparaszt előtt )S világos, hogy gazdasági felemelkedése, jómódú élete neki is csak a termelőszövetkezetben van biztosítva.

Az 1953 júniusa előtti hibák, majd ezt követően a jobboldali opportunisták torzításai mérhetetlen károkat okoztak termelőszövetkezeti mozgalmunkban. — Termelőszövetkezeti parasztságunk többsége azonban minden nehézség ellenére szilárdan kitartott a közös gazdálkodás, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének programja mellett. Mindezek meggyőzően bizonyítják, hogy meg ludjuk valósítani a mezőgazdaság szocialista átszervezését és vele egyidöben a terméshozamok növelését.

Tenu el üszővel keze leink gazdasági helyzete

megvan arra, hogy háromszori kapálással a növényápolás gépe* illési foka elérje az 55—GO szá- j zalékot. A gépi növényápolás 1 mellett azonban még nélkülözhetetlen a kiegészítő kézi kapálás.

Takarmányalap

biztosítása

Az állattenyésztés fejlesztése szempontjából a kukorica mellett döntő jelentőséggel bír a szálas-takarmányalap biztosítása. Ezen a téren az elmúlt évben bizonyos előrehaladás mutatkozott. A pillangósok vetésterülete a szántóterület 5,6 százalékát teszik ma már ki. Ezt tovább kell növelnünk, mert ez szarvasm’ar- ■ ha-tenyésztésünk fejlesztésének elengedhetetlen alapja. Tsz-eink eddig nem törekedtek eléggé a vetésterület növelésére. A megtermelt pillangós takarmányokat legtöbb esetben későn, szakszerűtlenül takarították be és nem a szarvasmarhákkal etették fel, hanem elsősorban a lovaknak adták.

Itt az ideje, hogy ezeken az j állapotokon javítsunk. Párt és I állami vezetőink is tekintsék ezt ! a kérdést szívügyüknek. Nem I szabad megtűrni, hogy a szálas- takarmányokat kilúgozódva, tápérték nélkül gyűjtsék be és tárolják. Gépállomásaink és termelőszövetkezeteink rendelkeznek elegendő motoros és lófoga- ! tos fűkaszával, rendsodró gé- ! iiekkel. Mindenütt meg lehet tehát oldani, hogy a szálastakar- nlányokat a követelményeknek megfelelően takarítsák be. Ezen- ! Kívül t-1 kell érni, hogy a tsz-ek pillangós területüknek legalább 55—40 százalékán fogjanak vetőmagot, ami egyébként igen jövedelmező számukra, ‘másrészt vetőmagra központi készletből nem számolhatnak.

: Szőlő' és gyümölcstermelés

Szakembereink körében vita- lott kérdés, hogy lehet-e nagy- I üzemi leg szőlő- és gyümölcstermeléssel foglalkozni. Többen azt állítják, hogy ez a termelési ág visszafejlődik a mezőgazdaság szocialista átszervezésével. Hogy ez nem így van, azt állami gazdaságaink és jónéhány termelő- szövetkezetünk példája igazolja. Az állami gazdaságok több mint 4000 holdon 20 mázsás holdanként! átlagtermést takarítottak be. Tsz-eink közül az izsáki Petői! már 1954-ben 29 mázsát, a kunbajai Rózsa" Ferenc 22 mázsát takarított be holdanként. Az izsáki Petőfi 1954-ben 96 forint készpénz és természetbeni részesedést osztottak munkaegységenként. Nem kell tehát különösebben bizonyítani, hogy egyik legjövedelmezőbb művelési ág a szőlő- és gyümölcstermelés.

A szőlő- és gyümölcstermelésben még kevés munkafolyamatot tudtunk gépesíteni. A kézi- és fogatén» helyes megszervezésével azonban minden munkát ideiben el tudunk végezni. A nagyüzemi szőlőművelést tehát nemcsak úgy képzeljük el, hogy új területeket telepítünk és a munkafolyamatokat gépesít] ük.

A meglévő kisüzemi parcellákon is tudjuk a termésátlagot 20—30 százalékkal emelni.

Talajerőutánpótlás

Tsz-eink a talaj termoerejé- j nek javításában értek el számottevő eredményeket. Emellett azonban sok szakszerűtlenség j mutatkozik a trágyakezelésben, j a trágyázás! munkák végrehaj- j fásában. Annak ellenére, hogy a trágyakezelés jelentőségét a párt VB és a megyei tanács VB határozata első fejezetében taglalja, nem sokat tettek párt és állami szerveink az e téren mutatkozó hiányosságok kiküszöbölésére.

Nagy jelentősége van a tőz.eg- ís komppszttrágyák felhasználásának. A megyei pártbizottság nesterciutétte a lehetőséget,

Megyénkben 274 termelőszövetkezet és 43 termelőszövetkezeti csoport gazdálkodik, szántóterületünk 14,3 százalékán. 1956. április 30-ig bezárólag a termelőszövetkezetekbe belépett családok száma 14 915, az összes tagok száma 19 3?5. Egy termelőszövetkezeti tagra átlag 6.1 kataszteri .hold szántóterület jut.

A Központi Vezetőség 1955. márciusi, majd júniusi határozatának eredményes végrehajtása rendkívül elősegítette a termelőszövetkezetek gazdálkodásának a megjavítását. Az egy egységre eső terméshozam évről évre emelkedik, ami egyes ágazatokban már jóval felülmúlja az egyénileg dolgozó parasztokét. A gabonatermelésben — amelynek legtöbb munkafolyamatát gépesíteni tudtuk — a következő

eredményeket értük el: búzából az egyéni termelők 8.7, a termelőszövetkezetek 10,2 mázsát, rúzsból az egyéniek 5,9, a tsz-ek 7.7 mázsát. Ösziárpából az egyéniek 10,5, a tsz-ek 13,3 mázsát takarítottak be kataszteri holdanként.

Évről évre növekszik termelő- szövetkezeteink közös vagyona, amelynek hozamából emelkedik a tagság életszínvonala. Míg 1953-ban az egy holdra eső vagyon értéke 184 forint volt, addig 1955-ben elérte a 625 forintot. Ezzel egyídöben nőtt a tagság jóléte is. Míg 1954-ben 18,92 forint, addig 1955-ben 30,08 forint készpénz és természetbeni részesedést osztottak munkaegységenként, a háztáji gazdaságok jövedelmén leiül.

A keuyérgabona-lermesztés kérdései

fejlett gabonagazdálkodás nélkül nem lehetséges jól megalapozott, jövedelmező termelőszövetkezeti gazdálkodás. Ezért különös figyelmet kell fordítani gabonatermelésünk helyzetére. Tsz-eink szántóterületének 54 százalékát foglalja el a gabona és árutermelésük zöme a gabonatermelésből adódik. A párt VB és a tanács VB határozatában a gabonatermesztés növelése érdekében javasolt agrotechnikai munkákat tsz-eink zömében, a gépállomások segítségével, a tavasszal végrehajtottuk. Az 50 000 hold őszi gabonavetésből mintegy 35 000 holdat részesítettek nitrogén fejtrágyázásban. A tavaszi hengerezési és íogasolási munkákat is (néhány helyen ugyan késve), de általában elvégezték.

Az eredmények ellenére tsz- ?ínk gabonatermelése még sok bizonytalan tényező miatt nem fejlődik egyenletesen. Nem tudtuk mindenütt biztosítani az időbeni talajelőkészítési és vetési munkálatokat. Ezért a gabona több mint 40 százaléka későn került elvetésre. Már pedig a leggondosabb tavaszi növényápolási munkák sem pótolhatják s későn es rossz elővetemény után vetett gabonafélék hátrányait.

A gabonatermelés sikere nagy mértékben függ a betakarítási munkák jó elvégzésétől is. Tsz- eink többsége már az elmúlt évben megbizonyosodott arról, íiogy a betakarítás géppel végezhető el legsikeresebben és

leggazdaságosabban. Azonban termelőszövetkezeteink vezetőinek, gépállomásaink igazgatóinak jelentős része mégsem készült fel megfelelően a betakarításra. Gépállomásaink pártszervezetei és gazdasági vezetői használják lel a hátralévő időt, hog}' jól kijavított kombájnokkal és aratógépekkel várhassák a betakarítás nagy munkáját. Teremtsék meg annak feltételét, hogy a gabona betakarítással egyidejűleg a szalmalehúzás, a szalma és pelyva külön gyűjtése, a laiióhántás és másodvetés munkafolyamatait egy időben végezzék el.

Az őszi gabonavetések sikere érdekében biztosítani kell. hogy idejében érkezett, jó minőségű vetőmag álljon rendelkezésre.

Kukoricatermesztés

Termelőszövetkezeteinkben az elmúlt évben jelentősen fejlődött a kukoricatermelés. Vetésterülete a tavalyi 15,6 százalékról 18,2 százalékra növekedett. Több szövetkezetünk azonban még nem értette meg a kukoricater- melés döntő jelentőségét és helyette még mindig inkább tótakarmányokat termel.

Előrehaladás mutatkozik a kukoricatermelés agrotechnikájában is. A kukorica mintegy 70 százalékát négyzetesen vetették el. Ez a zen ban még nem minden, A növényápolási munkákat, is helyesen kell megszervezni. A növényápolás jelenlegi gépesítő' se mellett minden lehetőséi

hogy már ebben az évben nagymennyiségű tözegtrágyát használhassanak fel tsz-eink. Fontos, hogy párt és állami szervek vezetői megértessék ennek jelentőségét.

r

Állattenyésztés

Főleg a szarvasmarhatenyész- tésben lassú a fejlődés. Termelőszövetkezeteinkben ez rendkívül lebecsült üzemág. Szakemberek körében eléggé vitatott kérr dés, jövedelmező-e a szarvasmarhatenyésztés? Ahol 2—3 literes a fejési átlag és 100 darab tehénre csak 40 aarab évi szaporulat jut, ott világos, hogy nem jövedelmező. A madarasi Dózsa Tsz-ben 40 darab tehéntől átlag 2800 liter tejet fejnek évente tehenenként. 700 liter beadásuk és 2100 liter árutej után évenként 53 000 forint a tej bevétel.

A bácsalmási Lenin Tsz minden évben 9—10 darab tenyészbikát ad el 9—10 000 forintos darabonkénti áron. Emellett, tehenenként átlag 60—80 mázsa istállótrágyát nyernek évenként, itt világos,

! hogy a szarvasmarha-tenyésztés I igen is jövedelmező üzemág,

I amellett, hogy minden borjú j után 400 forint jövedelemadócsökkentést is kapnak. Igen jövedelmező még a nagyüzemi itatásos borjúnevelés és a marha- > hizlalás is, ha olcsó, nagy törne- '• gu takarmány all rendelkezésre. ' Mégis a tsz-ek többségében az 11 értékes takarmányt a lovakkal M etetik fel. Helyes lenne, ha a.ló- 11 tenyésztés és a szarvasmarha- > I tenyésztés problémáját megvitat- ! I nánk tsz-eink tagságával. Egy ló ’ 'évi takarmányozása 25—30 000 '■ j forintba kerül. Emellett 60—80 • ! munkanapot dolgozik, s ezért > ; etetik egész, évben. Meg kell győznünk tsz-tagjainkat, hogy i érdemesebb a lótartás, helyett a 1 marhatenyésztésre rátérni. !

Számos szövetkezetben a kö- ‘ íös tehenek rosszabb kondíció- 1 ban vannak, mint a háztáji ál- 1 Iományban lévök. Ez azt bízó- s nyitja, hogy tsz-pártszervezete- '■ ink nem hajtják végre a Köz- s ponti VezetöségieK a szarvas- t marha-tenyésztésre vonatkozó c határozatát. Pedig erre minden 1 lehetőség megvan. A jóminőségű f legelőket jobban ki kell hasz- e nálni. Be kell vezetni a szaka- e szos legeltetést, a takarmány gondos betakarítását és tárolá- t sát. A szálastakarmányt ne most etessük fel, amikor olcsó legelő áll rendelkezésünkre, hanem nagy százalékát silózzuk be takarmánynak. A kommunisták gondoskodjanak arról, hogy a legjobban rátermettek kerüljenek gondozónak. Gépállomásaink igazgatói pedig ne tűrjék, hogy a kihelyezett mezőgazdászok ne foglalkozzanak a szarvasmarha-tenyésztés kérdésével megfelelően. Ez a kérdés

' váljon járási párt és állami szerveinknek is legfontosabb feladatává.

Bár a sertés- és juhtenyésztés területén is vannak tennivalóink, most különösen a baromfitenyésztésre hívom fel a figyelmet. Tsz-eink nagyrésze tanyákkal, baromfitenyésztésre kedvező adottságokkal, legelővel, vízzel rendelkezik. Ennek ellenére több helyen még a beadási kötelezettségeiket is a piacról vásárolják, s így a népéielmezés és az export elől vonják el a baromfit és termékeit. A baromfitenyésztés nem szívügye a termelőszövetkezeti vezetők nagy többségének. Javasoljuk, hogyha a közös törzsállomány férőhely, valamint rátermett dolgozók és takarmány hiányában ez évben nem is tudják megoldani a baromfitenyésztést, úgy íelesta tatásra. vagy egyéb módon, de még ez évben oldják meg a törzstenyészetek létrehozását. Hogy ez mennyire érdemes, arra bizonyíték a kecskeméti Szabadságharcos Tsz, ahol a korai rántani és vágni való baromfiból teremtik meg az elólegosztás feltételeit.

Az árutermelés kérdése

A népélelmezést megjavítani, az ipart mezőgazdasági eredetű nyersanyagokkal ellátni csak akkor vagyunk képesek, ha termelőszövetkezeteinkben az árutermelés fokozódik, mivel a kisüzemi parcellákon erre csak kor*

! íatozott mértékben van lehetőség. Sajnos, párt, állami és szövetkezeti vezetőink nem látják eléggé ennek jelentőségét, ezért a 100 holdra cső árutermelés nem emelkedik megfelelően. Tsz-eink nagyrésze az önellátásra rendezkedik be. Kenyérgabonából az össztermés 42,6 százalékát tervezték áruként értékesíteni, míg 42 százalékát a tagok közt kívánják szétosztani. Emiatt alacsony a tagok készpénzrésze- sedése. A csikériai Uj Barázda Tsz például 1956-ra munkaegységenként pénzben 4 forintot, természetben 26 forintot kíván osztani. De másutt is indokolatlanul magas tsz-einkben az árpa, zab. a kukorica szétosztása, ami miatt az állattenyésztésben az árutermelés nem emelkedik.

Sok kenyérgabonát is szétosztanak indokolatlanul. Eddig azzal dicsekedtünk, hogy egy-egy család 80—120 mázsa gabonát visz haza és több évre el van látva gabonával. Ezzel azonban indokolatlanul komoly árugabonakészletet vonunk el a népgazdaság árualapjából. Véleményünk szerint inkább több pénzt kellene osztani és elegendő lenne, ha a megtermelt kenyérgabona 35 százalékát osztanák fel munkaegységre és 47 százalékát árugabonaként értékesítenék.

A termelőszövetkezetek gazdálkodásában tapasztalható javulás a párt- és. állami irányítás javulásának is eredménye. De a meglévő fogyatékosságok felszámolásáért is nagyrészt ezek a szervek felelősek. A megyei párt-vógrehajtóbizottság munkáját is meg kell javítani. Sok jó határozatot hoztunk, I azonban kellő szervezés híján ! ezek nem lettek maradéktalanul ! végrehajtva, megelégedtünk a i határozatok meghozatalával és j nem gondoskodtunk a végrehaj- j tás megszervezéséről, valamint ellenőrzéséről.

I Pártszervezeteink irányíló és I ellenőrző munkáját meg kell ja- ! vítani egészen a tsz-pártalap- ! szervezetekig. Ne csak beszéljünk a pártellenőrzésröl, hanem valójában ellenőrizzünk is. Nem tudjuk például miféle elgondolásból tűrte meg a katymári községi párt-végrehujLóbizolts;>„ hogy a Lenin Tsz-ben a silógödröket bűnös mulasztással rosz- szul építették s kihasználatlanul állnak. A szarvasmarha-állomány kondíciója rossz, a 1 akarnia nyt mégis pocsékolják. A oártirányítás akkor jó, ha me.ggyőzik a szövetkezeti tagokat a jó munka szükségességéről. Nem elég jó határozatokat hozni például. a takarmánybázis megteremtésére. A pártellenőrzés feladata mozgósítani a gazdasági vezetőket, a termelőszövetkezeti tagokat a takarmány megtermelésére, gondos betakarítására, tárolására és annak ésszerű felhasználására.

A pártellenőrzés valamennyi pártszervezet fontos feladata, dí különösen fontos a tsz-ek párt- szervezeteinek irányítása, ellenőrzése a községi pártbizottságok részéről. Ez nemcsak azt jelenti, hogy beszámoltatjuk a gazdasági vezetőket, hanem azt is, hogy mozgósítsuk a párttagokat, s rajluk keresztül a szövetkezeti ta* gokat egy-egy határozat végrehajtására. Helyes például, ha napirendre tűzzük, hogy a párttagok hogyan veszik ki részüket a munkából, családtagjaik részt vesznek-e a munkában, harcolnak-e a szövetkezeti vagyon megőrzéséért és így tovább.

A tsz-pártszervezeteknek figyelme pedig necsak a termeti'oíytatas a 4S oldaloa.)

Párt és állami szerveink irányító munkájáról