Népújság, 1956. május (11. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-20 / 118. szám

A politikai helyzetről és a párt í'c 1 a d a t a i r 6 l

(Folytatás a 3. oldalról.)

lista mezőgazdaság, a nagyüzemi termelés teljes megvalósítása.

Azt azonban már előre meg lehet mondani, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodásra való teljes áttérés nálunk nem jár olyan megrázkódtatásokkal, mint 1930—1931-ben a Szovjetunióban a kulákok ellenállása miatt történt. Ennek az az oka, hogy nálunk a kulákság gazdasági és politikai ereje a korlátozó rendszabályok és sok külgazdaság felszámolása következtében jelentékenyen meggyengüli. Nálunk a kulákok éppen, mert ismerték azt, ami e téren a Szovjetunióban végbement, valamint látták, hogy hazánkban esakúgy, mint a többi népi demokratikus országokban a párt és a kormány el van szánva a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés megvalósítására, részben maguk számolták fel gazdaságukat és elhelyezkedtek az ipar, az állami gazdaság stb. területein, részben a kulákot korlátozó rendszabályok hatása alatt elvesztették regi gazdasági és politikai befolyásukat. Jelenleg körülbelül cgytizede van meg azoknak a kulák gazdaságoknak, amelyeket 1948—1949-ben számbavettek, olyan földterülettel, amely kizsákmányolásra lehetőséget nyújt. Ezek a gazdaságok is aránylag kicsik, ritkán haladják meg a 25—30 kát. holdat. Ezért a kulákok, bár mindent megtesznek arra, hogy a mezőgazdaságban a szocialista nagyüzemi gazdálkodásra való áttérést gátolják, de olyan károkat, mint 1930—31-ben a Szovjetunióban, nálunk aligha tudnak okozni.

. A kulákok gazdasági erejének csökkenése természetesen politikai befolyásuk csökkenésével jár. Sokkal kisebb a befolyása ma a faluban annak a kóláknak, akinek 10 évvel ezelőtt még 00—80 holdja volt, anyagi és politikai függőségben tartott nem egy szegény parasztot, de most már önkéntes likvidálás vagy a korlátozások következtében csak 20 holdja maradt, vagy még annyi se, vagy éppen csak időnként tér vissza a faluba a városból, ahol elhelyezkedett.

Felmerült nálunk a kérdés, hogy ilyen viszonyok között nem jött-e el az ideje, hogy a termelőszövetkezetekbe bevegyék a kulákot is. E kérdés egy sor termelőszövetkezetben felvetődött. A kulákok felvételével szemben azonban a legtöbb termelőszövetkezet elutasítóan viselkedik: helyenként, ahol ez a kérdés felmerült, a termelőszövetkezetek szegényparaszt tagjai azt mondották, hogy inkább otthagyják a szövetkezetei, semmint együtt legyenek a kulá- kokkal. Ott is, ahol egy-egy volt kulák bekerült a termelőszövetkezetekbe, legtöbbször nehézségek vannak vele. Ezen a téren tehát most nem kívánatos változtatni.

Ellenben feltétlenül ki kell javítani azokat a hibákat, amelyek úgy álltak elő, hogy középparasztokat kulákká nyilvánítottak, bár földjüket maguk művelték meg, és rendszeresen néni alkalmaztak idegen munkaerőt.

Ilyen eset például Botykape- terd községben Kovács Jánosé, akinek a földterülete 22 kataszteri hold és 970 négyszögöl, de mert a felszorzott területtel (szőlő, gyümölcsös), több mint 25 kataszteri hold kerül ki, kukáknak nyilvánították, bár cselédet nem tartott. Ide tartoznak az olyan jómódú középparasztok, akiknek földterülete nem colt 25 holdnyi, de kataszteri tiszta jövedelmük több volt, mint 350 aranykorona. Vagy megfordítva: kuláknak nyilvánították az olyan középparasz- tót, akinek több mint 25 kataszteri hold a földterülete, de a tőid je rossz. Például ilyen állítólagos kulák a Borsod megyei Hangony községben Vörös Eászlóné, akinek 26 kataszteri nőid ja van, de csak 36 aranykorona a tisztajövedelme. Hát miféle kulák az. akinek csak 36

A Hazafias Népfronf és az országgyűlés munkájáról

aranykorona a tisztajövedelme?!

A mi véleményünk szerint kívánatos felülvizsgálni az olyan kuláknak minősített dolgozó parasztokat is, akiknek esztendőkkel ezelőtt cséplőgépjük vagy műhelyük volt, s ezen a címen kerültek a kulákok közé. Végül ajánlatos felvenni a termelőszövetkezetek tagjai közé azokat a dolgozó parasztokat, akiket eddig a kulákrokonság mi%tt utasítottak el.

Ezek az esetek, melyek szinte kizárólag középparasztokra vonatkoznak, rendkívül sok kárt okoznak, mert elkeserítik a középparasztokat, a kulákok karjaiba kergetik őket s nagyon megnehezítik a középparasztokkal való szövetséget. Az ilyen esetekben, melyek száma elég nagy, a termelőszövetkezetek helyesen teszik, ha gondos vizsgálat után felszámolják a hibát és kibékítik a joggal sértődött középparasztokat, akiknek kulákká nyilvánítása gyakran az egész falu középparasztságának politikai hangulatát rontja. Ha az ilyen középparasztot bátran felveszik a termelőszövetkezetbe, példáját biztosan számos más középparaszt követi. A felvétel kérdésénél természetesen döntő a termelőszövetkezeti tagság többségének véleménye. Bárki legyen is, csak azt lehet felvenni a termelőszövetkezetbe, akit a termelőszövetkezeti demokrácia betartásával, azaz a többség határozata alapján befogadnak.

Beszélni kívánok a Hazafias Népfrontról is, melynek megerősítése és aktivizálása ugyancsak napirendre került. Az a körülmény, hogy 1954-ben volt olyan tendencia, mely a Hazafias Népfront-mozgalmat szembe akarta állítani a párttal, oda vezetett, hogy elvtársaink egy része bizalmatlanul nézte e mozgalmat és nem segítette eléggé a népfront-bizottságok munkáját, sőt gyakran részt sem vett benne. Ezen a helyzeten most határozottan változtatni kell s oda kell hatni, hogy a Hazafias Népfront a benne dolgozó kommunisták jó munkájának eredményeképpen teljesen magáévá tegye a párt helyes politikáját s a munkás—paraszt szövetségre épülve egész népünk legszélesebb, az összes tömegszervezeteket, a nemzet összes hazafias, demokratikus erőit magában foglaló eleven, alkotó mozgalma legyen.

Hogy a népfront az eddiginél nagyobb aktivitást fejtsen ki, jobban védje a népek közötti békét, a nyugodt alkotó munka lehetőségeit és a népek közti barátságot, pártunk Központi Vezetősége azt javasolta, hogy

Demokratikus Szövetsége, valamint a békemozgalom és az eddiginél sokkal szorosabban kapcsolódjék hozzá a Magyar— Szovjet Társaság működése.

Pártunk Központi Vezetősége szükségesnek tartja az ország- gyűlés munkájának megjavítását is és rajta lesz, hogy az országgyűlés teljesítse azt a feladatát, melyet az alkotmány számára megszabott s eleven, sokoldalú viták közepette tárgyalja meg és emelje törvényerőre a hazánk legfontosabb kérdéseire vonatkozó javaslatokat. (Taps.)

A felszabadulás utáni esztendőkben a magyar kommunisták az országgyűlésen állandóan ebben a szellemben dolgoztak, s értették a módját annak, hogy az országgyűlésen keresztül célkitűzéseink megvalósítására hogyan mozgósítsák a dolgozó népet, s hogy olyan törvények jöjjenek létre, melyek a dolgozó nép javát szolgálják. Semmi okunk nincs arra, hogy ezt a jó és helyes tradíciót veszendőbe engedjük menni. Ellenkezőleg, fel kell újítani és biztosítani kell azt, hogy az országgyűlés a haza javára minden téren aktívan, jól végezze funkcióját.

sát, majd megállapította: Ha valaha, úgy most elmondhatjuk, hogy a nemzetközi helyzetben a szocializmus fölénye bontakozik ki. Uj korszak távlatai nyílnak meg előttünk, a szocializmus ügye mind az öt világrészen, az egész földkerekségen bizton halad a győzelem felé! (Taps.)

Ebben a nemzetközi légkörben,, a szocialista világrendszer erősödésének, az imperialista tábor gyengülésének folyamata közber gyűrkőzünk neki, hogy megvalósítsuk második ötéves tervünk hatalmas célkitűzéseit, tovább erősítsük szocialista építésünk alapjait, emeljük dolgozó népünk anyagi és kulturális színvonalát. Minden eszközünk megvan ahhoz, hogy a magunk elé tűzött hatalmas, lelkesítő feladatokat sikerrel megoldjuk;

Ezek a feladatok röviden ösz- szefoglalva: az iparban a termelés fokozása mellett a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése, anyagtakarékosság a minőség javítása, az exportrí szánt áruk idejében való legyártása, a munka- és tervfegyelem továbbszilárdítása, a műszak színvonal emelése.

A mezőgazdaságban: A tavaszi munkák, a növényápolás jó eV végzése, az aratás, a begyűjtés gondos előkészítése, a lakosság hússal, zsírral való jobb ellátása céljából az állattenyésztés fokozása. A termelőszövetkezetek továbbfejlesztése, megszilárdítása.

egyesüljön vele a Magyar Nők

Csökkenteni kell a megyék és a járások számát

Az osztályharc viszonyaira nálunk erősen rányomja bélyegét a szocialista világrendszer létrejötte. Nyolc-tíz évvel ezelőtt, amikor a dolgozó nép hazánkban uralomra jutott, ez a szocialista világrendszer még csak kialakulóban volt. Elég rámutatni arra, hogy a Kínai Nép- köztársaság még akkor nem létezett. A szocialista világrend- szer, melynek mi is tagja vagyunk, olyan tényező az osztályharcban, amely a mérleg nyelvét igen erőteljesen a mi javunkra billenti. Ezt tudja az ellenség is és az a reménye, hogy szocialista rendünket belülről meg tudja dönteni, ki nem alszik ugyan, de egyre halványabb. Az osztályellenség maradványainak fő reménysége nálunk a külső fegyveres beavatkozás. A nemzetközi helyzet alakulása, a békés egymás mellett élés gondolatának erőteljes térhódítása az ilyen reményeket persze lohasztja, de nem szünteti meg.

Emellett azt is tekintetbe kell vennünk, hogy a régi uralkodó osztályokat még nemrég vertük le és még elég elevenen él bennük a restauráció, a nyeregbe visszakerülés reménye. Azt is látnunk kell, hogy ezek a rétegek aránylag szélesek nálunk, és a Nyugat közelsége, az ellenséges sajtó- és rádiópropaganda, sőt, gyakran közvetlen anyagi támogatás is tartja bennük a lelket.

Ilyen viszonyok között az osztályharc nálunk kevésbe látható, bonyolultabb, jobban fedett formában, de természetesen tovább folyik, amit éppen a XX. kongresszust követő hetekben is tapasztalhattunk. — A párt és a kormány nem kívánja az osztályharc éleződését. Ellenkezőleg: mindent megtesz arra, hogy azoknak az osztályidegen elemeknek, akik belátták eddigi hibáikat s bele akarnak illeszkedni szocialista rendünkbe, jól dolgoznak, segítik u népi demokráciát, mindenben a kezükre járjon. Ezt szolgálják az amnesztiák, a külföldre szököttek hazuengedése és hazahívása s egy sor egyéb rendszabály.

A népi demokratikus állam egyházpolitikája is art célozza, hogy lehetőleg jó viszony alakuljon ki az állam és az egyházak között. Ennek a helyes politikának megvalósításaképpen

kapott kegyelmét a püspöki kar kérésére Orosz kalocsai érsek. Ezt a lépést helyesléssel fogadták a vallásos katolikus tömegek s benne nem államunk gyengeségét, hanem erejét és jóindulatának jelét látták«

Fel kell vetni azt a kérdést is, hegy a megyék, a járatok beosztása megiciei-e az uj, vanuzoit időknek. Magyarországon jelenleg a fővároson kívül 19 megye van. Minden megye vagy járás megszűnésével csökkenne a rengeteg hivatal, amely nemegyszer íeíesicges párhuzamos munkát vegez es a bürokratizmus táptalajai. képezi. Hasonlóképpen érdemes vizsgálni, hogy nem le- hetne-e összevonni Budapesten is egy sor kerületet, (Elénk taps.i

Mindezeket a rendszabályokat ki kell egészíteni azzal, hogy a csökkentett számú megyékre é1: tanácsokra maximálisan rábízzuk a helyi íeladatok elvégzését, (Taps.) Ez megköveteli azt, hogy a minisztériumok és az országos hivatalok mindazt átadják a megyéknek és járásoknak, ami helyi jellegű, ami nem feltétlenül követeli meg a központi irányítást. Ez növeli a tanácsok önállóságát és csökkentené a bürokratizmust is.

A túlzott centralizáció megszüntetése, a helyi feladatok bátor átadása a helyi szerveknek, tehermentesítené a központi szervek munkáját és megköny- nyíti, hogy ezek a szervek valóban a legfontosabb országos kérdésekre összpontosítsák figyelmüket.

A tanácsok önállóságának továbbfejlesztése hozzátartozik állami életünk további demokratizálásához. Uj munkaköre, új erőt és új lendületet ad a helyi tanácsoknak, melyek a helyi viszonyokat jobban ismerik s az új, nagyobb feladatokkal együtt nőnek, együtt nő felelősségérzetük és magabiztosságuk.

Bátorítani kell minden téren a megyei, járási, városi és falusi tanácsok és szervek munkáját. Arra kell serkenteni őket. hogy ne mindent felülről várjanak, hogy kutassák föl és hasznosítsák a helyi tartalékokat, legyenek aktívak, hogy a lakosság minden tekintetben magáénak vallja őket. Kerüljenek közelebb az eleven élethez, legyenek figyelmesek a dolgozó I cinegekké' szemben, ők is őrködjenek a szocialista törvényesség fölött és ezzel is erősítsék a népi demokrácia befolyásút, dolgozó népünk erkölcsi-politikai egységét.

Kedves elvtársak!

Nincs párt- és állami életűnknek olyan területe, amelyet a XX. kongresszus tapasztalatainak alapján át né vizsgálnánk, és ahol ne vetnénk fel azt a kérdést, hogy mit hogyan kell javítani és változtatni. A mi pártunk nemcsak szavakban, de tettekben váltja valóra a XX, kongresszus tanulságaiból mindazt, ami hazánk viszonyaira alkalmazható. (Hosszan tartó taps.) Ezt a munkát olyan nemzetközi helyzetben tudjuk elvégezni, amely megkönnyíti célkitűzéseink megvalósítását, A népek békés egymás mellett élésének szelleme, melyet a szocialista tábor következetesen képvisel, s amelyet oly sikerrel szolgálnak elsősorban a Szovjetunió vezetőinek utazásai és bátor kezdeményezései, erőteljesen hódít szerte a világon.

A Magyar Népköztársaság is erejehez mérten ebben az Irányban tevékenykedik. Ebben a szellemben javult meg viszonyunk a szomszéd Jugoszláviával, melyet 1949-ben annyi alaptalan vád és rágalom ért részünkről. Az Ausztriával való jó viszony elősegítésére szüntette meg kormányunk a határon a műszaki zárat, és ebben a szellemben erősítjük kapcsolatainkat a többi országgal is.

A XX. kongresszus megállapításai nyomán egyre többen vallják, hogy nem elkerülhetetlen a háború, melyet az imperialisták a világra akarnak zúdítani. Egyre többen vannak az imperialista országokban is azok, akik ellenzik a fegyverkezési hajszát, akik követelik a tömegpusztító fegyverek eltiltását, s lelkesen helyeslik az olyan bátor tetteket, mint a szovjet hadsereg 1 200 000 fővel való újabb csökkentése. (Taps.) A Szovjetunió tehát 1 840 000 fővel csökkenti fegyveres erejét, s ezzel mutatja meg, hogy nem szavakkal, hanem tettekkel is kiáll a leszerelés gondolata mellett.

A szocializmusba való átmenet békés útjainak kilátása mindenütt megerősítette a béke és a szocializmus táborának híveit, e nincs messze az idő, amikor a munkásosztály megosztottságát egy sor országban a munkásegység váltja fel. (Taps.) Ma már nyugodtan elmondhatjuk, hogy a béke hívei, az imperial's! ák háborús terveinek határozott ellenzői a több mint 900 mii- hó lakost számláló szocialista Világrendszer lakosaival, a gyarmati sorsból felszabadult százmilliókkal, a tőkés országok szocialista és kommunista dolgozóival együtt a világ lakosságának túlnyomó többségét képezik. A fejekben a béke, a szocializmus, az emberi haladás ügye már győzött, és semmi kétség, hogy történelmileg rövid időn belül győzni fog minden egyéb téren is. tTaps)

Rákosi elvtárs ezután elemezte a gyarmati rendszer összéomláAz államigazgatásban: a törvényesség további megszilárdítása, harc a bürokratizmus ellen, a demokratikus, gyors, operatív ügyintézésért,

A pártban: a pártélet lenini normáinak, a kollektív vezetésnek, a kritika és önkritika, a pávldemokrácia kibontakozásának érvényre .juttatása, a párttagok ess pártszervezetek aktivitásának és felelősségének növelése, a párt egységének, összefor- rotságának erősítése, és harcos kiállás a párt célkitűzései mellett.

E feladatok megoldásában a pái t bizton támaszkodik minden tagjára és szervezetére, az. egész dolgozó népre, köztük Budapest kommunistáira és dolgozóira akik felszabadulásunk óta mindig előljártak, és ezúttal is az élen fognak haladni. (Taps.)

Az utat, melyen haladunk, messzire előre megvilágítja s XX. kongresszus, melynek határozatait mi, magyar kommunisták, úgy is mint hazánk hű fiai, úgy is mint a proletár nemzetköziség katonái, egész dolgozó népünk üdvére és boldogulására, s a saját viszonyainkra alkalmazva, valóra váltjuk,

Minden eszközünk megvan ahhoz, hogy hatalmas, lelkesítő célkitűzéseinket maradéktalanul megvalósítsuk. Van erős, évtizedes harcokban megedzett _ nagy pártunk, melynek egységét és összeforrottságát őrizzük, mini a szemünk világát, melynek vezetése alatt annyi győzelmet vívtunk ki a szocialista építé* frontján. (Hosszan tartó, lelkes taps. közbekiáltások: Éljen « párt!) Velünk van nagyszerű, öntudatos munkásosztályunk. Erős szövetségünk átdolgozó parasztsággal, a haladó értelmiséggel. Velünk vannak és támogatják munkánkat a felszabadító Szovjetunió, a nagy Kínai Nép- köztársaság, az azonos célokért küzdő népi demokratikus országok, velünk a tőkés gyarmati somból felszabadult országok békéért, szabadságért küzdi dolgozóinak százmilliói. Mé? rengeteg előttünk az akadály, de az út nehezén már túlvagyunk és biztos nagy ügyünk győzelme — fejezte be a beszámolót Rákos elvtárs.

Rákosi Mátyás elvtárs szavad az aktíva hosszantartó tapssa köszöntötte. Ezután az elnöklő Kovács István elvtárs javaslati« alapján a budapesti pértaktivs határozatot fogadott el, majd Kovács István elvtárs zárszava után az aktívaülés az Interna- cionálé hangjaival véget érti

V