Népújság, 1956. április (11. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-21 / 95. szám

A Népújság szakszervezeti roval-a' ///// Iwmtiutyliituiiteiídi a három k&zíÜ Újjáválasztják a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsát Holnap (vasárnap) délelőtt a szakszervezetek szék házában — Cifra-palota — a megye szerve­zett dolgozóinak képviseletében 91 szavazati joggal és U) tanács­kozási joggal bíró küldött vá­lasztja meg Vezetőit. Az egybegyűltek először meg­alakítják az ±VT DP - cjo po r t o t, majd meghallgatják f->.abó Sán­dor. az SZMT elnöknek beszá­molóját, a számvizsgáló bizott­ság jelentését, ifiután követke­zik a vita, mr^fd a határozati ja­vaslat elfogadása. Végezetül az új tanács vezetőit választják meg. Döntött »/segélyezési bizottság A Kiskunfélegyházi Gépgyár­ba^ a segélykérelmeket először ■íz albizottság! tagok — Kiss An- ftal, Roczó látván, Kocsis József ■— bírálják el. Egyúttal javasla­tot is tesznek a segélyjuttatásra, illetve annak nagyságára. Ezt a javaslatot a Társadalmi Ta­nács tagjai felülbírálják, s ha szükségesnek találják, módosít­ják. A TT tanács határozatát az ÜB-elnök egyszemélyben meg­változtathatja. Erre azonban márciusban nem volt szükség. Papp Lajos hozzátartozója 350. Nagypál György felesége részé­re 400, Szekeres Lajos 20Ô, Tóth Imre felesége részére 200, — Szőke Ferenc, Makra Magdolna, Szikszai Alajos is — segélyt kapott. A segélyt szerdán az ér­dekeltek ( már meg is kapták. Sportünnepélyre készülnek Megyénk élelmiszeripari üze- ; meiiiek szervezett dolgozói a szakszervezet kezdeményezésé­re május 30-ig ünnepi sportver­senyeket rendeznek. E versenyek előkészítése alapos körültekin­tést kíván meg. A Kecskeméti Kinizsi, a Kecskeméti Baromfi- feldolgozó Vállalat, a Báesbo- kodi Vajüzeni, a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat szak- szervezeti bizottsága jól tevé­kenykedik a sportünnepély si­kerességéért. Nem mondhatjuk el ezt a Kalocsai Paprikafel­dolgozó üzemről és még több élelmezésipari üzem szakszer­vezetéről. A megyei sportünnepély jú­nius 24-én lesz. Ezen az üzemi sportünnepélyen legjobban sze­replő futók, kerékpárosok, súly­lökök, gránátdobók, stb. vesz­nek részt. Az ünnepély helye a Kecskeméli Kinizsi sportpálya. A megyei ünnepségről az Élel­miszeripari Dolgozók Országos Elnöksége filmet készíttet. Erősödik a szervezett dolgozók tábora Az Építőipari Szakszervezet alapszervciben is folynak a vá­lasztások előkészületi munkála­tai. Az üzemi bizottságok nem­csak a terv túlteljesítésére, ha­nem a szervezettség növelésére is nagy gondot fordítanak. Szep­tember 1-ig 650, eddig szerveze­ten kívüli dolgozóval kívánják erősíteni a szervezett dolgozók táborát. 7(> A FIATAL Oh a* árvízkárosultak mcgsegítéaéért ját otthonukba költözködhesse­nek. Pólyák János, Bácsalmás, DISZ járási VB, V kecskemétiek meg Dusuokon segítettek A Kecskeméti ÉM. Építőipari Vállalat 46 főből álló iparos­tanuló csoportja Kovács József vezetésével szombaton Dasnok- ru érkezett. A teherkocsi aljá­ból hamarosan előkerültek a Szerszámok. Rövid időn belül máris az első kerületben Mihó Gergely és Rácz Lajos portáján vc-ltak. A tanulók nekiláttak a bontáshoz és különválogatták a még használható építőanyagot. Késő délutánig fáradhatatlanul folyt a munka. Vasárnap ugyan­ezen vállalat DISZ-csoportja jelent meg a helyszínen. Ök Kiss Károly rombadőlt házát bontották. A bácsalmási járás fiataljai Buján bácsalmási járás fiataljai. magukévá tettek a DISZ megyei VB felhívását és társadalmi mun­kával segítenek az árvízkárok helyreállításában Kft Uinösen a kunbajai fiatalok végeznek jó munkái. A T0 fős ifjúsági brigád hét alkalommal is elment Bajá­ra. Három összedőlt épület rom­jait eltakarították, ahol meg is kezdődött az új lakások felépí­tése. Vasárnapra pedig 35 tagú brigád jelentkezett a községből, akik szintén a romok eltakarítá­sához nyújtanak segítséget. A mélykúti diszistalc közül 30 tagú brigád alakult. A többi közsé­gekben is szép számmal jelent­keznek társadalmi munkára, mert « fiatalok hazafias kötelességük­nek tartják a segítségnyújtást, hogy a bajbajutottak mielőbb sa­. olnap reggel nyolc órákor ' Illés Béláné elvtársnő legyen a megyebizottság előtt. A Minisztertanácshoz megyünk — továbbította hétfőn délután a telefon membránja. És Illés elvtársnő ettől a pilla­nattól lázasan készülődött. As íróasztal fiókból előkerültek a nagy gonddal készített feljegy­zések, a Kinizsi Konzervgyár ötéves tervének részletei. Ké­só estig nézegette őket, még odahaza is készült a beszélge­tésre. Másnap reggel nagy volt a csodálkozása, mikor megtudta, hogy harmadmagával kitüntetés átvételére mennek. 11-re szólt a hívás és fél órával előtte már ott álltak a Parlament előtt. Csi­galassúsággal múltak a percek, a mindig oly rövid idő most megállt. Arra még emlékszik, hogy a Parlamentben hol ide, hol oda kapkodta fejét, ilyen gyönyörűt még nem látott soha. Az is élénken él emlékezetében, hogy a teremben, ahol közel hat- vanan összegyűltek, mély csend honolt. Szinte visszafojtott léleg­zettel vártak a máskor bizonyá­ra hangos elvtársük. Aztán nyílt a tapétaajtó, Dobi és Kristóf elv­társak léptek a terembe. És itt elakad, az emlékezet. Hogyan és mint jutott a leitüntetés kezébe, hogy került ki a teremből, arra nem emlékszik. Pedig a többiek szerint még le is fényképezték. Au emlékezés következő lánc­szeme a fogadás. Ételtől, italtól roskadozó asztalok, közvetlen be­szélgetések. És aztán már robo­gott hazafelé az autó. Csend volt, mindenki gondolkozott, lllésné fejében egyre csak egy mondat dobolt: Kinek mondjak ezért kö­szönetét? /] kubikos édesapa négy C/T- gyermeke ott fent, a Komárom megyei Szímő község­ben korán megismerkedett a. nél­külözéssel, de hamar találkozott a munkásmozgalommal is. A község, az akkor még illegálisan működő kommunista vári egyik központja volt. Alig volt tízéves, mikor 1934-ben a kubikos sztrájk szervezőit láncbavcrve elhurcol­ták. Apja, egész rokonsága közte volt. A nyolc hónapra apa. nélkül maradt család mégsem pusz­tult él. Az elvtársak segítettek, így aztán érthető, hogy 1945-ben, mikor a szabadság hajnala felra­gyogott a sokat szenvedett ország egén, tudta, hogy hol a helye. A kommunista pártban, az elv- társakkal küzdött az új életért. Másfél évvel ezelőtt, mikor a Kinizsi Konzervgyár pártirodá- jának íróasztalát elfoglalta, na­gyon egyedül érezte magát. Soha egész életében még tiem volt olyan magányos, mint ak­kor. A pártszervezetnek nem volt tíz aktívája sem. Az üzemekben a rossz munkakörülmények elke­serítették a dolgozókat. Mindenki úgy hitte, hogy a gyár a mély­ponton van, onnan már nem is lehet kimozdítani. De a páttiilkár, Illés Béláné felvette a harcot. Beszélt az emberekkel, s azt bi­zonygatta, hogy az embertől függ minden. Egész nap a dolgo­zók között járt. De a szótlanság jege csak sokára tört meg. Elein­te még a pártvezetőségi értekez­letekén is csak ő beszélt, min­denki hallgatott. Nem egyszer magára zárta az ajtót és sírt, keservesen sirt. De másnap újra a dolgozók között Volt. Füzetébe féljegyezte az itt-ott elejtett pa­naszokat, s az orvoslást kiharcol­ta. Ha kellett, tízszer sürgette, harcolt érte. így, szinte egyen­ként nyerte meg az embereket. Később mindenütt lassan ja­vultak a munkakörülmények. Először az üvegmosót építették át. A dolgozók, hogy meghallgat­ták őket és enyhítették a bajo­kon, most már bátran szóltak. Szinte észrevétlenül átnevelödött a munkásgárda. Ez nyomot ha­gyott a munkán. És megtörtént az, amit egy esztendővel azelőtt senki sem remélt: Élüzem lett a gyár. Háromnegyedév telt el az­óta, de a tcrvteljesitésben azóta sincs hiba. A décémbéri békeműszak, a negyedéves és felszabadulási verseny, és ‘most a gyár ötéves tervének elkészítése mar az egész kollektívát megmozgatta. A párt-t értelzezletek órákra nyúlnák, a sok javaslatot részletesén kéil megbeszélni; a taggyűléseken jóbbnál-jobb felszólalások hang­zanak él. Felnőttek. Olyanná erősödtek, hogy nincs feladat* amit ne tudnának elvégezni. Soha még nem volt ennyi őszinte, jóbarátja Illés Bélámnak: Először kis családja csodálta meg á szép kitüntetést, a pirosszála- gos Munka Érdemérmet. A férjt a megértő, sokát, segítő férj, büszkén nézegette, az ötéves kis üodó is kezébe vehette... És másnap az üzemben, á nagy csa­ládban vége-hössza nem volt a jót kívánóknak. Szoroíigatták a kézét, őszintén vele örültek a gyár dolgozói. Újra érézhéttei hogy szeretik, becsülik munka­társai, Az egyik műszak véget ért, következik a második. — És még hány, de hány embernek kell elmondania a pesti ese­ményeket. Csak legalább emlé­kezne arra, hogy kivel fogott ke­zet?... Csak tudná, hogyan mondjon ezért az egész kollektí­vának köszönetét... Há néhány percre magára ma­rad, tervez. A dolgozók javasla­taira több gondot kell fordítani: Nem volt rossz az a rendszeresí- lett kis füeetecske. Kár volt el­hagyni. És máris hozzálát egy üres füzet kereséséhez. /~7~iatal, még három évtized ‘ Æ- sem nyomja a vállát, s mégis milyen nagy munkát vál­lalt és végez. Mert embere­ket nevelni, tanítani, megismer­tetni velük a pártot. A pártóti mely boldog holnapot álmodik •minden munkásnak; a pártot> amelynek ő olyan nagyon sokat köszönhet. De szép hivatás! De sok munltát és milyen sók ötö­met tartogat az ilyen élet! Megvenne. r Óvatosságból még nem származott baj A könnyelmű embert hamarabb éri baj, mint az óvatost. El­mondhatják ezt néhányan a Kecskeméti Építőgépkarbantartó Vállalatnál is a saját tapasztalatukból, mert az elmúlt évnegyed­ben három alkalommal is történt baleset, de már ebben a negyed­évben is volt szerencsétlenség. A helyzetet nem könnyíti az, hogy « balesetek nem voltak túl súlyosak, de mégis akadt közöttük olyan, aki a szerencsétlenség következtében 21 napig beteges­kedett. A vállalatnál minden megtörtént balesetet gondatlanság idé­zett elő és ha közvetlenül nem is, de közvetve az egész vállalat kárát vallotta, miután motorszerelő, festő és lakatos szakmabeli emberek munkája maradt elvégzetlenül. Mi az oka a hanyagságnak? Ha a hibák legmélyéig ásunk, akkor a vállalat vezetőségét kell kritizálni. Azt, mert nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy elejét vegye a baleseteknek. Igaz, hogy van biztonsági meg­bízottja, dehát mondjuk meg őszintén, gyártáselőkészítői beosz­tása folytán nincs elég ideje a biztonsági dolgok törődésével. No, de nem mindenben bűnös az elfoglaltság. Csönge Lajos elvtárs tudna időt szakítani az ebbéli megbízásnak az elvégzésére is, csak hát nemakarásnak. ; -. Meg azután vele se igen törődik a vállalat vezetősége, megbízta ugyan Csönge elvtársat a biztonsági teendők végzésével, de ezt Írásban nem nyújtotta át neki. Úgyszintén nem részesült Csönge elvtárs semmiféle kioktatásban, vagyis néni mi­nősítették erre a beosztásra, nem tetettek vele vizsgát. Mindezek azt mutatják; amilyen hanyag a vállalat vezető­sége a biztonsági megbízottjával szemben, az — olyan ljanyagul látja el a feladatát a rábízott biztonsági ügyekben. Ez a hanyag­ság pedig legjobban a baleseti példákon mérhető le. Emiatt tör­ténnek szerencsétlenségek, mert nincs aki belevésse a dolgozók tudatába, hogy legyenek óvatosak és előzzék meg a bajt. Így a vétkes hanyagságnak és a káros nemtörődömségnek a dolgozók is, j meg a vállalat is kárát vallja, Meddig? * GYUSIl ÉRETTSÉGIRE RÉSZÜL A SZERELVÉNY KIGÖR­DÜLT az állomásról. Akik fel­szálltak, már kényelmesen el­helyezkedtek. Az egyik ablak­nál egy jóképű barna gyerek. Kovács Gyuszi foglalt helyet. Táskáját térdére fektette, ki­nyitotta, s elővett egy könyvet: kémia, a gimnázium I. osztálya számára. Vele szemben egy fiatal leány ül. Horgol. Ügy tesz, mintha semmi más nem érdekelné. Időnként lopva a fiúra tekint. Figyeli mozdulatát, arcát. A kis­lányt Varga Arankának hívják, a fiú menyasszonya. Együtt jár­nak dolgozni Kiskunhalasra. Gyuszi esztergályos a Motor- és Gépjavítónál, Aranka pedig a MEGYEVILL helyi kirendelt­ségénél adminisztrátor. A fiú időnként felemeli a fe­jét a könyvről. A szája mozgá­sából azt lehet leolvasni, hogy ismétli az anyagot. Egyszer- csak becsukja a könyvet, s hosszan kifele néz. A LEÁNY IS ABBAHAGYJA a horgolást, majd így szól: — Add ide a könyvet, segítek... — Könnyű neked, hisz... — elharapja a szót, nem folytatja tovább Gyuszi. — Majd te is megszereted, 1— emígy a leány. Szemeivel sze­retettel simogatja és biztatja Gyuszit: — ne hagyd magad... A fiú enged az unszolásnak s újból belemerül az anyag tanul­mányozásába. Olvassa, ismétli az anyagot. Aranka is újra hor­golni kezd. Talán 10—15 perc telt el és Gyuszi tekintete is­mét a tájban gyönyörködik. Ta­lán máshol kalandoznak gondo­latai? Igen! Az üzemben; az esztergagépnél, társainál, a napi munkánál. — Gyuszi! — hívja Vissza az »életbe« Aranka. — Tessék. Hangja idegenül cseng, érzi ezt Aranka is. — Tudom, hogy nem könnyű — kezdi ismét még megértőbb hangon Aranka, — de ha már elkezdted, no, meg te is mond­tad: —- Az érettségizett ember másképp látja a világot, a szak­máját. Énrám mindig számít­hatsz. . ! — Érzem! — A fiú kérges te­nyerébe veszi menyasszonya pu­ha kezét. — Nem hagyom abba. Ha Kormos bácsi, meg Modok eivtárs, a vállalat igazgatója tud tanulni, pedig ők családos em­berek, meg az idő is eljárt fe­lettük, akkor én sem téntoiő- dom el! EKÖZBEN A VONAT befu­tott Kiskunhalasra. Mindketten kiszálltak és siettek munkahe­lyükre. Délután újra találkoz­tak. A vonaton a napi esemé­nyekről, s arról beszélgettek, mikor kelnek egybe, mit akar­nak addig tenni'. Gyus2i elkísérte Arankát, majd hazament, vacsorázott és elővet­te a könyveket. A kémiával kezdte, mert sehogysem boldo­gult az elemek neveivel, a kép­letekkel. Szülei csendben hallgatták, amint Gyuszi ismételte magában a furcsa neveket. Az ő szemeikből is csak bizta­tást olvasott ki. Újból maga elé húzta a könyvet. Üstökébe túrta jobbkezének öt ujját, belemé­lyedt a tanulásba. Olvasott, is­mételt, tanul!. Később édesanyjáéi? átmentek a szomszédba. Gyuszi hamarosan félrelökte a könyvet: —• A lene egye meg ezeket a képleteket, az algebrát! Aranka meg azt mond­ja, hogy nincs ennél szebb tudo­mány. Nem folytathatta, mert arra lett figyelmes, hogy a* ajtón ko­pogtatnak. A hívó szóra Aranka lépett be a fiú szüleivel együtt. Gyuszi arca mosolygósra kere­kedett. ARANKA GYü£2ï MELLÉ telepedik. Kezébe veszi a kémia könyvet s kívülről, sorolja te egyes elemek vegyjelét. GyuSzi mosolyogva szól: — Jó neked, te nagyon szeréted ezt a tudo­mányt. — Te is így leszel, ha jobbá« megismered. Egy jó esztergá­lyosnak ezt is kell tudni. No, gyere, tanuljunk együtt. S Aran­ka magyaráz, segít Gyuszinak. Telnek a percek, az órák. Egy­szeresük Aranka felkel, s annyit mond: — Elég volt mára, feküdj le. Ke2ét nyújtja. Gyuszi kikíséri menyasszo­nyát. Nem fekszik le, hanem visszaül a székre, s tanul. A bio­lógia, később a történelem könyvet húzza maga elé. Az éj­fél is az asztalnál éri. Közben kicsit elbóbiskolt. Felriad. Az órára'néz. Gyorsan összerakja a könyveit, s szinte magának mondja: — aludni is kell, hol­nap ismét dolgozom.. : GYUSZIT JÖ SZAKMUN­KÁSNAK ismerik. Februárban 210 százalékot teljesített. Már­cius hónapra 1690 forintot ka­pott kézhez. Az idősebbek róla mint a jövő egyik ígéretéről szólnak. Az ősz óta folyik így élete. Nappal munka, este iskola, vagy tanulás. Az első vizsgák közepe­sen sikerültek. A bizonyítvány­ba két négyes és négy hármas osztályzat van. De az év végére más lesz az arány, — ahogy ő mondja. Több lesz a négyes, mint a hármas. Ebben még az sem akadályozza meg, hogy köz­vetlenül az esküvőjük előtti na­pon kell vizsgáznia történelem­ből. Gyuszi dolgozik és tanul. Min­den héten előbbre jut a tudo­mányok szép, sokatigérő biro­dalmában. Az ifjú esztérgályos. Muszka Imre tanítványa, érett­ségire készül. Vcaesz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents