Népújság, 1956. április (11. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-08 / 84. szám

SZIBÉRIAI") RAPSZÓDIA 1 A száműzetés s a korbács egy kori földje — a jövő csodáinak földje lesz f fii j szibériai rapszódia születésének lehetünk tanúi. A nagy ' f/l- alkotás szemünk előtt bontakozik ki. A teljes kibontako­zása most indul meg, a hatodik ötéves terv időszakában. A nagy­szerű távlatokról Hruscsov elvtárs az SZKP XX. kongresszusán így beszélt: »Az elkövetkező tíz évben Szibériát a Szovjetunió leg­nagyobb szénbányászati és villamosenergia-termelési, a hő- és áramigényes gyártási ágak legfontosabb bázisává... a villamos­kohászat, a szénvegyészet és az elektrokémia bázisává kell ten­nünk.« sy~\agyiscsev, a nagy haladó gondolkodó szinte jövendölés­ig. szerűen hirdette: »Mily gazdag Szibéria természeti kincsek­ben! Milyen hatalmas vidék ez!,,, Mihelyt benépesül, nagy szerep vár rá a világ történelmében!« És ime, a legjobb orosz hazafiak álmai valósággá válnak, Szibéria a Szovjetunió egyik hatalmas ipari-agrárvidékévé alakul át, DCL ti a 1 akkanici Szibéria kerületeiben a legközelebbi íét-három ötéves terv folyamán létre­hozzák a Szovjetunió harmadik hatalmas kohászati bázisát, amely évente 15—20 millió tonna nyersvasat termel, A ha­todik ötéves tervben elkezdik a nyu- gatszibériai kohászati üzem építését és üzembe helyezik az első nagyolvasztót, Ivelet-Szibériában pedig két kohászati üzem építését kezdik meg. Csupán a Kuznyeck-medenc-e és az Ukutszki-medençe kőszénkészletei körüJ- belül 25 százalékát, kokszolható szén­készletei több, mint 35 százalékát képe­zik a Szovjetunió kőszén, illetve kokszol­ható szénkészleteinek. Az Angara-Jeni- szej-vidéki szénlelőhelyeken külszíni fejtéssel termelhetnek. Az olcsó fűtő­anyag felhasználásával nagy hatásfokú hőerőművek épülhetnek, amelyek mindegyikének kapacitása másfél millió kilowattig terjed. Uj városok születnek Az, hogy Szibériában 10—15 esztendő alatt hatalmas kohászati, fűtőanyag- és energetikai bázist hoznak létre, óriási ha­tással lesz a Szovjetunió keleti kerüle­teinek egész gazdasági fejlődésére. Párhuzamosan fejlődik majd a nép­gazdaság több ága, elsősorban a gép-’ gyártás és a vegyit pan Szibéria gazdaságának virágzása együtt jár majd a lakosság számának nö­vekedésével, új városok, új művelődési központ keletkezésével. Szibériában) halmozódik fel a Szov­jetunió egész energetikai készleteinek több, mint 40 százaléka. Kelet-Szibéria folyamainak vízienergiakészletei túl­szárnyalják az olyan vizienergiában • • « rendkívül gazdag kapitalista országokat, mint amilyen az Amerikai Egyesült Ál­lamok, Kanada és Japán. Az Angara lohasználásával több, mint 10 millió kilowatt kapacitású vizierőmű- vet építenek. Még hatalmasabb vizierő- műveket létesítenek a Jeniszej-folyamon. Szibéria gazdasági fejlesztésének leg­fontosabb eleme az Angara—Jeniszej- vidék és a Kuznyecki-medence legfőbb villamoserőműveit és ipari gócpontjait magába foglaló hatalmas szibériai ener­getikai rendszer kiépítése. Az összesen több, mint 50 millió kilowatt teljesítőképességű víz- és hő­erőműveket magában foglaló hatalmas szibériai energetikai rendszer világvi­szonylatban egyedülálló, magas hatás­fokú energiaforrás, hatalmas tényezője a Szovjetunió ipari fejlődésének és a népgazdaságban a munkatermelékenység jelentős emelésének. Zsong, forrong az élet Szibériában. A szibériaiak szíve örömmel és büszkeség­gel telik meg, csodálatos és nagyszerű vizierőműveket építenek földjükön. Aki ma körútra indul Szibériában, az egy új hatalmas mű, egy új, nagyszerű szibériai rapszódia kibontakozását figyelheti meg. SZIBÉRIA.^. az elmaradottság és keserű rabság, a szám­űzetés és a korbács egykori földje. Az új szovjet tervek nyo­mán a jövő csodáinak földje lesz. Tekints a térképre és meg­pillantod: a szovjetországnak ez a mérhetetlen gazdagságú kincseskamrája milyen beláthatatlan fejlődésnek indul a most következő esztendők során. Partéiét—partmunka I okozatta bit gondoskodást és megbeesvuest Partunk Központi Vezetősége Î954. év őszén határozatot ho­lott, hogy fokozottabb gondosko­dásban és megbecsülésben kell részesíteni a régi parttagokat, u magyar munkásmozgalom öreg harcosait. Ez a határozat eljutott valamennyi pártbizottsághoz és ennek érdekében csaknem min­denütt megkezdték a régi har­cosok összeírását. Meglepődve olvastam a Sza­bad Nép 1955. december 5-i szá­mában, hogy a ceglédi pártbi­zottság a »véletlen folytán« tud- La meg, hogy városukban él egy öreg harcos (lehet még több is és másutt is) elfeledve, magára- hagyatva, ami azt jelenti, hogy nem keresték fel pártunk régi harcosait, nem nézték meg szo­ciális helyzetüket, nem vizsgál­ták meg, hogy milyen megbecsü­lésben élnek. Mi ennek az oka? Először ta­lán az, hogy pártbizottságaink nem foglalkoztak kellően a ha­tározattal. Ügy vélték, hogy az 1919-es harcosok öregek már, s miben is tudnának nekünk se­gíteni, vagy példát mutatni az ő »avas dolgaikkal«. Ilyen és ha­sonló megnyilvánulásokat hal­lottunk fiatal pártfunkcionáriu­sainktól Kecskeméten is. Ez az álláspont helytelen. — Helytelen, mert a Központi Ve­zetőség határozata arra is ad utasítást, hogy pártszerveink ke­ressék fel, tartsák nyilván a párt- és munkásmozgalom vete­rán harcosait és javaslattal ter­jesszék fel a Központi Vezető­séghez. Erre a munkára külön bizottságokat kellett szervezni — bevonva a még élő aktív, ré­gi párttagokat, akik helyi is­meretekkel rendelkeznek, akik tudják hol laknak, hol dolgoz­nak, vagy hol élnek az öreg har­cosok. Útmutatásul néhány olyan módszert ismertetek pártbizott­ságainkkal, amit a 19-es forra­dalom fellegvárában Kecskemé­ten megvalósítottak, amelyből jól megmutatkozik az öregek nánt a fokozottabb gondoskodás és megbecsülés. A megyei pártbizottság a ha­tározat alapjan még 1954. októ­berében alakított egy öt tagú bi­zottságot, amelyben két helybeli, régi párttagot vont be. A bizott­ság egyik »hivatásos« tagja a megyében segít, a másik pedig helyben gyűjti össze a part- és a munkásmozgalom régi harcosai­nak adatait a melléjük beosz­tott aktívák segítségével. Azok­kal együtt végzik a munkát, akik itt küzdöttek a Tanácsköz­társaság dicsőséges 133 napja alatt és itt élték át a fehérterror minden borzalmát, szenvedését, A 25 éves Horthy-rendszer meg­aláztatása nem törte meg aka­raterejüket, hanem a Szovjet­uniótól kapott szabadsággal élve újra az elsők között voltak, új­jászervezték a pártot és reszt­vettek a földosztásban, majd az ipar és a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésében, a termelő­csoportok megalakításában. Egy­szóval minden olyan helyen, ahol hasznosíthatták és felhasznál­hatták régi tapasztalataikat. Ezen felül pontos adatokat szol­gáltattak a párttörténethez. a Héjjas-különítmény rémtetteiről, hiszen azoknak szenvedő alanyai voltak. A ma is élő régi harcosok ott vannak a gazdasági élet több te­rületén és az ő harcedzettségük­kel, tapasztalataikkal, kommu­nista becsülettel végzik munká­jukat. Imre Gábor elvtárs 1919- ben a kecskeméti vörös őrség parancsnoka volt, ina az állam­rendőrségünk alezredese. Kiss Ferenc elvtárs, az Alföldi Kecs­keméti Konzervgyár dobozüze­mének vezetője. Az üzem általá­ban 130 százalékos teljesítményt ér el. Gerő Sándor elvtárs, az Állami Biztosító megyei osztá­lyának igazgatója. Csak néhány példa arra, hogy a 00 éven felüli harcosok ma is hasznos tagjai társadalmunknak. Emellett nem egy példa van arra, hogy régi párttagjaink az ifjúság nevelé­sében is részt vesznek. Látogat­ják a DISZ-szervezeteket, el­mondják a fiataloknak, milyen volt a régi ifjúság sorsa, s mennyi áldozatot hoztak. az ő boldogabb életükért. Az egyik »öreg harcos« a múlt évben 20 helyen tartott ilyen beszélge­tést a fiatalokkal. De ott látjuk öreg harcosainkat ünnepélye* felvonulásainkon külön csoport­ban, régi zászlókkal, feliratok­kal és ünnepi gyűléseinken az elnöki emelvényen, legtöbbjük» régi harcaik folytán kiérdemelt kitüntetésekkel. Lehet-e hát őket elfeledni, magukrahagyni. Nem! Még ak­kor sem, ha most, idős koruk­ban munkaképtelenek és kisebb állást töltenek be és nincs nyug­díjuk, vagy öregségi járulékuk; Itt kell érvényesíteni a Központi Vezetőség határozatát, fokozot­tabban kell gondoskodni róluk; Ilyen értelemben tettünk- ja­vaslatot a szolnoki városi párt- bizottságnak, ugyanis ott élt elfeledve Papp László 74 éves elvtársunk, aki Kecskeméten volt bebörtönözve, internálva és a felszabadulás is az internáló táborban érte. Ma is párttag, de nincs semmi járadéka, csak kis éjjeliőrt fizetése, Pártbizottságaink, pártszerve­zeteink karolják fel öreg har­cosaink ügyét, éreztessék velük a fokozottabb megbecsülést, mert összeforrasztotta őket pártunk­kal a párt iránti hűség és sze­retet, a legnehezebb időkben is. Szili fstváa

Next

/
Thumbnails
Contents