Népújság, 1956. április (11. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-04 / 81. szám

Felsőszállás

— Mi tehát a kör? No, mondd meg Szabó Margit.

Lenszóke hajú ki|lány ugrik tel. Éneklő hangocskáján tagolva fújja:

— Önmagába visszatérő szabályos görbe vonal... a, középpontja a kerületétől mindenütt egyenlő távolságban van...

— Tudnál ilyen köralakú tárgyat mondani?

Szabó Margit kitekint az ablakon s buzgalmában még uj- jával is mutogat:

— Ott a silógödör széle... meg a vontató kereke,

— Elég. Nózzük az első osztályt: miről olvastunk a múlt órán Mojnár Marci?

— Arról, hogy a hasznos madarakat, izé... a cinkéket etetni kell télen, merthogy nem találnak ennivalót... osztán én is adtam. ám nekik napraforgómagot —v sorolja egyszuszra egy fekete- fejű emberke, maga is alig nagyobb egy cinkénél.

Igen, iskolában vagyunk, de nem akármilyenben. Mert ez a szoba, ahol szőke, barna gyerekfejekre ragyog a széles ablakokon beáradó áprilisi napfény, eredetileg munkásszállásnak készült. Hogyan lett belőle mégis iskola itt, a Kiskunhalasi Mezőgazdasági Technikum felsőazál- lési tangazdaságának majorjában?

Kiskunhalas az ország legnagyobb tanyavilágú városainak egyike volt a múltban. A tanya pedig a szegények számára egyet jelentett a nyomorral, tudatlansággal. Ennek a hatalmas felsőszállási pusztarésznek is mindössze két iskolája volt, a várostól 7—Í3, egymástól 15 kilométer távolságra. Nem nehéz elgondolni: hogyan jártak iskolába az itteni tunyavilág apró emberkéi. Amikor sártengerré lett a vidék, vagy leesett az első hó, sehogy. A nagygazdák ugyan megengedhették maguknak azt a luxust, hogy a városba adták csemetéiket, de a cseléd, napszámos, kisparaszt gyereke hébe-hóba látogatta csak az iskolát. Az analfabétákról összeállított szomorú statisztikához ez a pusztarész is sok számot adott. Nem tud írni-olvasni a három Tormagyerek édesanyja sem —, hogy csak egyet említsünk a sok közül.

Amikor létrojött a tangazdaság s körülötte megalakult a Vörös Szikra és Paprika Antal Termelőszövetkezet —, megoldódott az évtizedek óta Vajúdó kérdés, Nem épült ugyan új isis rajta van a térképen

kola, hanem a munkásszállás két szobáját szakították egybe és alakították tanteremmé. Felszerelése jóformán semmibe sem került. A- városi Központi Iskolából kikerült használt padokat a gazdaság ácsműhelye kijavította, a tangazdaság széket, mosdót, szekrényt adott, a gyerekek virágcserepeket hoztak az ablakba, jelmondatokat, színes újságot rajzoltak a falakra..; S ma közel harminc gyereket ment meg hosszú, fáradságos utaktól ez az iskola. Mester Miska és Mari testvére oda-vissza 14 kilométert gyalogolna naponta a városi Iskolába, de alig tennének meg kisebb utat a Szabó-, Torma- és Molnár-gyerekek is.

Torma Károly tanító, aki 37 évvel ezelőtt maga is tanyai iskolában kezdte meg nevelői pályáját, hálásan beszél a sok-sok segítségről, amelyet az iskola a tangazdaság vezetőségétől, különösen a pártszervezettől kap. Maga az a tény is, hogy az iskola a majorban van s ennek a modern, nagyüzemi módszerekkel dolgozó (ma már élüzem!) gazdaságnak élete, működése a gyerekek szeme előtt folyik, — sokat jelent. Molnár Margit már nem a lovasszekér, hanem a vontató kerekére hivatkozik, ha köralakú tárgyat kell mutatnia. Molnár Zsuzsa értelmesen tájékoztat, hogy édesapja a Paprika Antal TSZ tagja, ahol ma éppen műtrágyát szórnak, mert már alkalmas rá az Idő. -. 5

A tanító tervekről is beszél. A gazdaság pártszervezetével egyetértésben összegyűjtik a környék írástudatlan nagyobb gyerekeit, idősebbjeit és tanfolyamot indítanak számukra.. ;

*

Ha Magyarország régi térképére rárajzolnánk mindazt, amivel a felszabadulás óta gyarapodtunk, gazdagodtunk, r— nem maradna üresen egy gombostű- fejnyi hely sem. S akkor még mindig nem tüntetnénk fel a legnagyobbat: azt a változást, fejlődést, amit öntudatban, egységben, tudásban elért a dolgozó ember. Sztálinváros, Komló, Ti- szalök mellett olyan parányi valami egy munkásszállásból kiszabott iskolaterem. Sok tízezer művelődő dolgozó között olyan kevés 28—30 tanyai emberke. De Felsőszállás is rajta van a tér- j képen és látszólagos jelentékte- I lenségében is egyet hirdet nagy j alkotásainkkal. ; :

cA (npözticm liujyelht

Nedves még a barna föld harmattól cs vértől, les az ágyúk haragos szemehogara, de kiegyenesedik lövészárok-mélyből s körülnéz u győztes katona.

Gyorsan kopog a szive, izgatottan dobban.

Csend van... csend van... Milyen jó, hogy nem álmodik! *>Ez is megvolt! Kiég volt! Élhetünk már jobban!«

8 lám, a fűben hóvirág nyílik.

Fényre, szépre szomjazó lelkében a régi, melengető friss öröm éled, dalra kel.

LehajUk a virágért, mosolyogva nézi,

Sisakjára féltve tűzi fel.

Eszébejut: mily sokan vissza sose jönnek, felvillannak hómezök és tüztengerek,..

Négy keserves cv után először ejt könnyei, sirvafakad, mint egy kis gyerek.

Így áll olt a gyalogos, nevetve és sírva, csizmájával letapos szögesdrótokat.

Felragyog az égen az ifjú hajnal pírja, hirdeti, hogy derűs lesz a nap.

Eordította: lícchcr Beatrix

WWHW»M<mHH»imHW»UWWKHWW»WW)MKW«<)»mWW)W»WM»W?

Tízmillió forint

a Kecskeméti Gépgyár fejlesztésére

Üzemünk fejlődése a második ötéves tervben

A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa számunkra is gazdag tapasztalatot adott, megmutatta azt az utat, amely politikai és gazdasági fejlődésünket elősegíti. A kongresszus útmutatásának megfelelően pártunk és államunk helyes intézkedése folytán üzemünk a második ötéves tervben a gyors fejlődés útjára lép. Ezt bizonyítja a napokban elkészült távlati terv, mely meghatározza, mit kell tennünk a második ötéves terv idején a gyártás-fejlesztési és gyártmányfejlesztési munkánkban.

E terv szerint üzemünk öt év múlva korszerű gépesített üzem lesz, A Szovjetunió segítségével modern rázógépek fogják megkönnyíteni a mostani manuális (kézi) munkát. Dolgozóink sokat beszélnek a szovjet gépekről, arról, hogy ezek nélkül a fejlődésünk nem lehetne ilyen gyors, s talán még hosszú ideig kellene nehéz fizikai munkával folytatni a termelést. A gép igen nagy segítség lesz. Megismertük kapacitását, s megállapítottuk, hogy 1955-ben a kézi munkával gyártott 35 000 kád helyett, 1960-1 « közel 60 000 darab kádat tudunk kiváló minőségben legyártani Természetesen a kádgyártás fejlesztésével párhuzamosan a több: üzemrészeket is — tisztítóműhelyt, zománcozót, raktárakat — mind bővítjük.

Üzemünkben zománctechnikai tekintetben is nagy lépésekké! halad előre a kutatómunka. Eddig mintegy 700 000 forint értékű külföldi alapanyag helyett olyan magyar alapanyagukat használunk, melynek minősége 5 százalékkal jobb a réginél.

A napokban készültök el kutatóink az új, cirkonos zománc kísérleti munkáival, amely még jobban gyorsítja fejlődésünké’. Eddig kádanként 12—13 kilogramm púdert használtunk fel. A cirkonos zománccal azonos minőségű takarás (púdervastagság) mellett legfeljebb 8 kilogramm púdert használónk fel kádanként, ami két és fél millió forintos megtakarítást jelent évente.

Kísérletet folytatunk alacsony olvadási hőfokú zománc előállítására, melynek lényege az, hogy kisebb darabokat kellő hőfokra felhevítünk, majd utána ezeket a darabokat minden alapozás nélkül bemártogatjuk ebbe a púderba, Bár még csalt a kísérlet kezdetén vagyunk, az eredmények máris biztatnak, sarkallnak a további munkára.

Mindezeken kívül új gyártmányokat is készítünk. Ezeket dolgozóink lakásába építik be ég azok kényelmét szolgálják.

Műszaki fejlődésünk csak rövid időre tekint vissza, mert ezelőtt a minisztérium sem fordított erre kellő gondot. Iparigazgatóságunk is csak globálisan értékelte a tervet és nem vette figyelembe azt, hogy önerőből vagy kisebb beruházással végrehajtott fejlesztéssel, a későbbi időben hogyan tudnánk többet, jobbat termelni. Ma már ez másképp van. A vezetők és középkáderek jutalmazásánál figyelembe veszik azt is, hogy az üzem hogyan fejlesztette a technikát. Ez az intézkedés serkentett arra bennünket, hogy alaposabban foglalkozzunk a műszaki fejlesztés problémáival.

A második ötéves terv folyamán üzemünk e hatalmas fejlődéséhez felettes hatóságunk a távlati tervek birtokában megteremtette az anyagi alapot, mely szerint mintegy 10 millió forintot ad az üzem korszerűsítésére, technikájának tökéletesítésére.

Balogh Ferenc igazgató, Kecskeméti Gépgyár

Otthon, a kolhozában, valamelyik területi, vagy kerületi kiküldött előtt Hotna lett volna az első, aki hadonászva és harsány hangon mutatott volna rá a fogyatékosságok soltaságára. Ha a magyar ott hallotta volna Homát, azt hitte volna, hogy Hatna egész élete ebből a fogyatékosságokból, nehézségekből, a szövetkezeti bolt előtt textilárukért való sorbaállásokból, a brigádvezető vagy a raktáros visszaéléseiből áll. Itt pedig Homa érezte magában az új rendszer gazdájának és megvédelmezőjének büszkeségét és valahogy rögtön meg tudta különböztetni a lényegest a jelentéktelentől, a nagyol a kicsitől. És erről a nagyról büszkén beszélt a magyarnak. Igaz-e, hogy parasztember — nem gróf r—a Szovjetunióban parlamenti képviselő lehet? —- Hogy kérdezhet ilyet? Persze, hogy igazi Igaz-e, hogy a paraszt- gyerekek az állam költségén tanulhatnak a főiskolákon? Hogyne lenne igaz! Magának Honidnak az unokaöccse is tanul, mégpedig Kievbcn.

V;

A gazda dicséri az orosz kommunistákat. Homát, úgylátszik, szintén kommunistának tartja. De amikor a kolhoz kerül szóba, a magyar megcsökönyösödik, mint a bivaly. Homa dühöng, öklével hadonászik a tiltakozó gazda arca előtt.

— Ilyen megrögzött egyéni gazdálkodót, mint te vagy, már rég nem láttami I— mondja Homa. Rosszabb vagy le még az asszonyoknál is! Válamikor a mi asz- nzonyaink is így ijedeztek a szövetkezettől, de most nézd meg!... Szét sem lehetne őket választani!... A megszállás idején az egész falunak az erdőbe kellett települnie, a partizánokhoz, de még ott is úgy éltek, mint a, kolhozban! Hát slkéyzelhetö anélkül?..- Ti itt úgy éltek,

mint a farlcasok. ;. Mindegyik a maga szögletet nézi... Nektek nincs klubotok, nincsenek gyűléseitek! Amint beesteledik — mindent bereteszeltek, eleresztitek a kutyákat. Te magad sem tudsz aludni, akár a kutyád, egész éjjel félsz, hallga- lózol, őrződ a szegénységedet. Bebújtok a tanyáitokba mint valami barlangba.. ; Mondd meg, kihez mégy te vendégségbe? Van-e komád? Nálatok az járja: fald fel a szomszédodat, vagy az fal fel téged!

Homa tölt a fehér borból és egyszerre kiissza. Tanítja a gazdát, hogyan kell »oroszul« inni, egy hajtásra, nem kortyolni a bort, mint a teát.

— Tudod-e azt például — folytatja Iloma — hogyan ostro.aoltuk Erdélyben a hegyeket? Azt hiszed, mindenki ott kapaszkodott, ahol tudott? Tévedsz, testvér... Érve a célra van egy szerszámunk — a hegymászó kötél... De ez hadiatok. Ha valaki leesik, akkor mindnyájan tartják. Ha pedig egy valaki felár a csúcsra, mindenkit felhúz maya után.. ; Hát így élünk! De mit is beszéljek veled: maradi ember vagy, anéy- huzzá részeg... — mondta végül a katona cs legyintett. Rendíthetetlen fölény érződött ebben a mozdulatában.-..Most pedig a gazda megfeledkezve az ellentétekről, kikísérte temperamentumos vitatkozótársát a kapuhoz és szerencsés utat kívánt neki.

Vt azonban nem volt.

Az ezrednek, hogy kiérjen a budapesti országúira, a tüzérséggel és a szekerekkel vagy tíz kilométert kellett megtennie a süppedés földön. Ez nem volt valódi mocsár, felszántott föld volt, de a szakadatlan őszi esők annyira feláztatták, hogy alig lehetett szilárd talajnak, nevezni. A gyalogság a támadás első napjának estéjén ért ki az országúira és elindult rajta, A lőszert szállító írén és a

tüzérség még az átkozott mezőn gyúrta a sarat.

Amerre a szem nézett, az esömosta szántásokon szekerek és ágyúk küzköd- tek a megrekedéssel. A harsány nógatás nem hallgatott el egy pillanatra sem az esti pusztán. A lovak megfeszítették utolsó erejüket és szügyig jártak a sárban, A kerekek alig forogtak és óriási földcsomókal fordítottak ki a talajból. Minden néhány méter után megálltak pihenni, A gyengébb lovak kidőltek. Elestek és nem tudtak többé felkelni: beie- ragadtak a sárba, a fiilük is alig látszott ki belőle. A kidőlt lovakat kifogták és otthagyták, frissekkel cserélték fel.

Az ezred tüzérei valahol mozgósították a tanyaiakat az ökrökkel. Bár hideg volt, a tanyaiak — mivel sajnálták a csizmájukat — mezítláb, feltúrt nadrágban jöttek elő,

Az ökrök akkoráic voltak, hogy el sem lehetett érni a szarvukat. 1 lármasavai négyesével fogták be őket, de még igy sem tudták megmozdítani a szekerei. A mezítlábas magyarok sütögtek-forog- tak az ökrök körül, hajtották őket, kiabáltak, de az ökrök szügyik süppedtek a sárba és nem mozdultak,

— Az ördög tudja, miket kiabálnak ezek az ökreiknek! — mérgelődtek a tüzérek. —! Talán éppen az ellenkezőjét.. ■ Fene tudja!.,-.

... Egyszerre haladni minden szekérrel nem lehet. Ezt mindenki látja. A tanyai ökrökre nem számíthatnak: a sötétség beAlltával a mezítlábas hajcsárok szétszéledtek, a tüzérek pedig kifogták a görbeszarvú vontatókat. Hiszen azok szekér nélkül sem tudtak elmozdulni a helyükről. Tehát egy remény van — csak magukra és saját lovaikra számíthatnak. Iván Antonouics már biztosan nem győzi

várni őket az »uborkákkal“. Bagiroo azt javasolja, hogy fogják ki mind a hat szekér elől a legerősebb lovakat, fogják bt őket egy szekér elé és vontassák ki az útra. Aztán ilymódon kivoatathatják a második, harmadik kocsit is, amíg mind ki nem ér.

Ez az egyszerű módszer váratlan eredményt hozott. Éjfélre az első szekér kínt volt a budapesti országúton. Ez már sokat jelentett: a szekéren tíz rákász éf száz akna van,

Bagirov módszerét nemsakáva ■mindenütt átvették.

A célszerű ötlet, az életrevaló kezdeményezés talán sehol sem terjedt el olyan villámsebesen, mint a fronton. Az ilyen apró magvacskák, amelyeket a harcok hevében vetettek el a hadsereg névtelen harcosai, a legrövidebb idő alatt nagyszerű eredményekre vezettek. Ha- ialinas, örökké működő erő a szovjet nép értelme! Ez volt a legerősebb fegyver amellyel a. Szovjet Hadsereg rendelkezett, és amely nem volt meg az ellenségnél, Nem is ezéfnyi, de milliónyi, ily ér, alig észrevehető- egyszerű, egyetlen eszme által ráirányított és egyesített ötlet kovácsolta a Győzelmet.

Egyre több és több szekér -meg ágyú ért a sötét, esöáztatta mezőn át az udvarra. Akármilyen különös, a hqdsercç lovai jobb vontatóknak bizonyultak, mint u görbeszarvú tanyai ökrök. Talán azért •volt ez, mert a lovak éttették a katonák nyelvét és egységes vezényszavukra húztak vagy pihenjek.

Hajnalra a budapesti országúiét el • árasztották az ágyúk és a lőszert

szállító széketek. Egyetlen szekér sem jött szénibe, kelet felé. Minden c Duna felé dübörgőit, sietett, áradt-