Népújság, 1956. április (11. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-29 / 102. szám

Látogatás a Mafhiász telep kutatóinál A telep múltja és jelene Ember nem lepheti át megille- tődés és őszinte csodálat nélkül a Szőlőkutató Intézet Mathiász János nevét viselő kísérleti te­lepét. Ahol most a kutatók dol­goznak — talán éppen az volt Mathiász János világhírű szölő- nemesitő dolgozószobája. S úgy véli az ember, az ódon íróaszta­lok, a falak, s az azokon függő évtizedes diplomák, emlékiratok szerény szürkeségükben talán ép­pen azon a helyen, talán éppen úgy húzódnak meg, mint Ma­thiász János életében. Közvet­len az ajtó mellett l'ügg ‘az a híres diploma, amelyet Mathiász Jijnos 1394-ben a szentpétervári világkiállításon nyert, s amely- ivei együtt — szavahihető tanú- vallomások szerint — egy majd­nem félkilós aranyérmet kapott. E híres diploma után kérte meg azután az orosz cár, hogy vál­lalja el krimi szőlőinek igazga­tását. Mathiász János azonban bár­milyen szívesen utazott is kül­földre, tanulni, látni, tapasztal­ni — a szíve mégis mindig visí- szahúzta a kecskeméti homok­ra. Az ő munkáját folytatják to­vább a kutatók és legkedvesebb tanítványa, a 72 éves Kocsis Pál. tí Mathiász János élete, munkássága azért tűnik olyan közelinek a mai szemlélőnek :s — mert bár fejlettebb módsze­rekkel — de ugyanazért a célért küzdenek a kísérleti telep veze­tői, mint Mathiász János. Az országnak ez az egyetlen kísér­leti telepe, ahol csemegeszőlő- nemesítéssel foglalkoznak, s ter­mészetes, hogy az itt kialakuló szőlőkultúra világhírnevéhez méltó eredményeket' várunk a telep mostani gazdáitól: a kuta­tóktól. No, hát ami az eredményeket illeti, azokban bizony még vá­logatni is lehet, mert nagy do­log ám az, hogy e telepnek or­szágos viszonylatban van a leg­jelentősebb — 540 soros — faj­tagyűjteménye. Ezek szerint te­hát több mint 500 szőlőfajtát tartanak itt nyilván, de nem­csak elméletben, hanem a gya­korlatban is. — Amikor átvettük a telep kezelését — meséli Darnai bá­csi, a telep vezető kutatója — meglehetősen nagyszámú fajta­gyűjteményre találtunk, amely rendszertelenül, szétszórtan ki­pusztulás fenyegető veszélyének volt kitéve. Ez közvetlen a há­ború befejezése után, 1945-ben volt. Azóta rendszereztük a faj- tagyűjteményt, sőt ki is egészí­tettük újabb fajtákkal. A nemesítés Egyik értekezleten Sedlmaier Kurt, ma is élő tudósunk azt mondta: a nemesítés egyik leg­fontosabb feltétele a jo, és na­gyon sok fajtából álló fajta- gyűjtemcny. Ml is ezt tartottuk szem előtt, amikor rendszerez­tük és kiegészítettük íajtagyűj- teményünket. Csak ezután kez­dődhetett meg az igazi nemesí- tési munka. Az a célunk, hogy egész nyáron át, egymás kiegé­szítő csemegeszőlő fajtákat tud­junk kinemesíteni. Július vé­gén, augusztus első napjaiban kerül piacra a már ismert, de alacsony terméshozama miatt nem olyan népszerű Csabagyön­gye. Ennek a szőlőnek a ter­méshozamát kellene javítani ne­mesítés útján, majd ezt köve­tően további némesítcssel elér­ni, hogy e szőlő érésétől egész késő őszig csemegeszőlővel lát­hassa el a piacot szőlőtermelé­sünk. Ehhez kell az a nagyon sok fajta, amit itt a telepen ösz- szegyűjtöttünk. A nemesítés módja A Mathiász telep nevezetes­ségei közé tartozik még, hogy az egész országban az itteni ma- goncok válnak leghamarabb termővé. 1950-ben kezdték az első keresztezéseket, 1951-ben ültették ki a magoneokat, ame­lyek 1952-ben már fürtöt érlel­lek. 1954-ben nem kevesebb, mint 325 magonc hozott ter­mést. A fajtiszta egyedek to- vábbszaporítáaa rügydugványo- zás útján történik, üvegházban. Egy kis — mintegy 1000 vessző kinevelésére alkalmas — üveg­házat és magoncházat már épí­tettek a telep kutatói. Ez azon­ban még nem annyira modern, hogy e módszerrel nagyüzemi telepítésekhez lehetne fogni. Egy modern, fűthető melegház­ra lenne szükség, amelyet há­romszorosan is ki tudnának használni a kutatók — erről be­szél Erős János elvtárs: —<• Először február elején ül­tethetnénk el a tügydugványo- kat, s az ezekből kikerülő gyö­keres vesszőket március köze­pén már ki lehetne ültetni. Nyomban utána a második so1 rozat következne, majd harmad­szorra a zölddugványokkal le­hetne tovább üzemeltetni a me- lcgágyat. — így a telepítés, a szaporítás ütemét mintegy húsz­szorosára lehetne gyorsítani. Ez azonban csak távoli álmuk a kutatóknak, mert egy ilyen üvegház sokba kerül — viszont ha az illetékes felettes szervük, vagy a minisztérium elgondol­kodna ezen, bizonyára érdemes­nek tartaná, mert nemzetgaz- cjusúgi szempontból nagy jelen­tőségű volna, ha a már elfoga­dott és jóminőségü csemegeszőlő fajtákat hamarabb megismer­hetné a közönség. — Nagyszerű adottságai van­nak'a Mathiász telepnek — de ahhoz, hogy az itt elért eredmé­nyek még gyakorlatibbá, még ismertebbekké váljanak, na­gyobb állami támogatásra van szükségük a kutatóknak. Jelen­leg még kisüzemi módszerrel nemesítenek, bár a lehetőség, mint már említettük is, renge­teg alkalmat kínál, csupán az anyagi eszközök hiányoznak. Néhány szó a fajtakísérletekről A kutatók ezalatt a művelést és metszési kísérleteket értik. Háromféle művelési kísérlet fo­lyik a telepen: a tőketejes, kor­don és Guyot művelés — luga- sos műveléssel csak mellékesen foglalkoznak. Andrási elvtárs most egy új művelési móddal kísérletezik, amelyben már nagy szerepet tölt be a gép. Lényegé­ben huzalos műveléssel, 40—60 centiméter magas növényzetet akarnak kialakítani, amelyben a nyitástól a permetezésig minden munkát elvégezhetne egy 60— 70 centiméter tengelymagasságú traktor. Ugyancsak Andrási elv­társ érdeme a mazsolaszőlő elő­állítására irányuló törekvés is, amelyben szintén születtek már részeredmények. Névnélküli Ma­thiász fajtát, amely szilvaszerű, kemény húsú, kevés levű, — magnéiküh szőlőfajtával keresz­teztek. Az eredmény még nem végleges, de reméljük, sikerül majd. Ugyancsak Andrási elvtárs foglalkozik a talajárnyékolási kísérletekkel. Négy éve folynak ezek a kísérletek, most már csak rendszerezni kell az ered­ményeit. Lényege, hogy egy 10— 12 centiméter magas gyomnö­vényszőnyeggel védik a talaj hőmérsékletét, amely egyébként a nedvességet is jól kiegyensú­lyozza. Előnye még, e gyomnö- vény-alkotta zöldszőnyegnek, hogy a talaj humusztartalmát is gyarapítja. * Csak néhány érdekesség, csak néhány eredmény, amit — a sokból — itt fel tudtunk sorol­ni, de mind azt bizonyítja, hogy a telep kutatói az előd nagy ne­véhez méltón igyekeznek to­vábbfejleszteni a telep és ezál­tal a környék szőlőkultúráját is. Nem rajtuk múlik, hogy nem értek el még nagyobb éredmé- nyeket, s hogy még lassan ha­ladnak. Korszerű felszereléssel, s a tudomány újabb vívmányai­nak felhasználásával kétségtele­nül gyorsabban menne ez a ku­tatómunka — de ez már csupán az anyagiakon múlik. Ügy gon­doljuk, a közel évszázados múlt­ra visszatekintő, és világhírű Mathiász telep megérdemelné ezt. I A Bajai Tangazdaságban 25 holdon folyik a tavaszi szőlő- telepítés. A munkát a szakiskola tagozatának hallgatói végzik. Az első pár, akikkel a sorok között találkozunk I Hubai László és Molnár János. Ültetővas segítsé­gével helyezik földbe a vessző­ket. Óránként 150 darabot. A szemközti sorban Fodor Emil és Udvardi Ferenc — a versenytár­sak. Ök csak 120—130 vessző el­helyezésével végeznek. A ver­senyt óránként értékelik. Elbeszélgetünk a fiúkkal, mind. egyikükben a jövő terve forr, életük elkövetkezendő évei most alakulnak. Ha igaz az, a fiatalság bohó­ság, úgy igaz az is, hogy ez a mai fiatalság átérzi a majdan ráháruló feladatok fontosságát. Jegyezzük csak fel seblében, mit mond Udvardi Ferenc, aki a Sátoraljaújhely melletti Vilyvi- tányból érkezett. — Engem az Úttörő Tsz tagjai azzal indítottak iskolára, ne ta­risznyába, de zsákba hozzam a tudományt. Fodor Emilt a cigándi Kossuth Tsz várja haza. — Ha hazatérek innen,- én le­szek a gazdája a szövetkezet sző­lőjének, gyümölcsösének. A 25 holdon folyó tavaszt szőlőtelepítés pár év múlva fi­ltern és ízletes kadar és burgun­di borokkal tölti a hordókat. A gazdaság másik területén, a botanikus kertben a szakiskola lányhallgatói szorgoskodnak. De nem akárhogyan, hanem a ker­tész vizsgálódó tekintetével, a szakember első felismeréseivel! Mert ha a fiúkat feladatokkal indították útnak, a lányok sem maradtak mögöttük. Borsodi An­nát a rémi Kilián György Tsz tagjai várják soraikba. Bátor! Máriával, a szövetkezet DISZ- brigádja vezetőjével megbeszél­ték, amint elvégezte a szakisko­lát, a fiatalok átveszik a szőlő és gyümölcsös feletti patronál ást is. A botanikus kertben nemcsak dísznövényeket gondoznak, virá- gc-kat termesztenek, de 800 négy­szögölön a talaj- és tájjellegnek megfelelő 64-íéle borsó termesz­tést is folyik. — Amelyik a legjobban be­válik, abból fogunk magtermesz­tést végezni — mondja Bükk: Mária. A gazdaság 120 holdas gyü­mölcsöse, — amelyből 6 hold c- íaiskola — kitisztítva tündökiik a tavaszi napsugárban. A szak­iskola hallgatói a nemesítéstől s faápolásán keresztül a termés- betakarításig minden munkát maguk végeznek. Amivel az el­mélet gazdagítja őket, azt gya­korlati munkájukban azonna’ hasznosítják is. Megkezdték a Kolbai ikersoros kukoricavelésf a Garai Állami Gazdaságban I A Garai Vörös Traktor Álla­mi Gazdaságban gyors ütemben halad a kukoricavetés. A teg­napi nappal megkezdték a garai, bácsborsódi, cérnaháti és bács­Az albán nők élnek a népi haiaiom adta lehetőségekkel A felszabadulás az albán nő­ket nemcsak az elnyomás és a kizsákmányolás alól szabadította fel, hanem szétzúzta a vallási fanatizmus bilincseit is, amelyek évszázadokon keresztül a négy fal közé zárták a nőket. A párt és a népi hatalom szélesre tárta a nők előtt a fejlődés, a felemel­kedés kapuját. Jelenleg az Al­bán Népköztársaság különböző termelő üzemeiben több mint 28 ezer asszony és lány dolgozik, akik között 3485 élmunkásnő és IS49 sztahanovistanő van. A leg­utóbbi tanácsválasztásokon több mint 2000 nőt választottak meg tanácstagnak. I szentgyürgyi üzemegységekben a ; Kolbai-félc ikersoros kukorica- j vetést is a kijelölt 50 holdas táb- I Iákon. „Karbantartás44 a kocsmában Az Alkotmány Termelőszövet­kezet központjával szemben van a szövetkezeti italbolt. Ebben az italboltban töltötte el Sánta Béla ti aktoros a műszak felét. Mint ó mondotta, karbantartást vég­zett. Szerencsére . megállapíthattuk azt (hála a Csepelek gyorsasá­gának), .hogy a karbantartást nem a poros Zetoron végezte. Ugyanis a »karbantartás után« Sánta Béla gépe nemcsak, hogy sáros, poros volt, hanem a gáz­olaj is foiyt belőle. Lehetséges, hogy a szegény Zetor a várako­zásában izzadt gázolajat a vas­tag sártakaró alatt. Annyit fűzök ehhez a dolog­hoz, hogy az ilyen karbantartás a munkában bosszulja meg ma­gát. Tóth László, de A fenti cikkecske a Félegyház: Gépállomás. »Traktoros Híradó­jában« jelent meg, amely nem­csak az eredményeket közli s traktorosokkal, hanem nagyon helyesen, állandóan ostorozza a hibákat is. Végül még megjegy­zi a cikkíró, hogy Sánta Bélát a karbantartás elhanyagolásáért 100 forint kártérítésre kötelezték; Bízunk benne, hogy a traktoros tanult ebből az esetből és a jö­vőben lelkiismeretesebben végzi a munkáját. „A tudomány az tudomány marad kérem .. Sok okos ember találkozott Kiskunhalason, d szőlőtermelők tapasztalatcsere ankétjén, de a majsai Horpáczi Gábort ugyan­csak megtapsolta mindenki. Mon­dott is Gábor bácsi olyan bölcs, velős dolgokat, hogy felért egij kerek kis szakelőadással. Ki­mondta: hogyan, hányszor per­metez, milyen termése volt a múlt években s amit utoljára mondott, szószerlnt felírtam: — Én nem félek a peronosztói. Úgy gazdálkodom, ahogyan a magam tapasztalata, meg azok a könyvek tanítottak, amiket hozzáértő em­berek írtak. Mert a tudomány az tudomány marad kérem... Nos, a napokban Majsára haj­tott a kíváncsiság: hogyan hasz­nosítja hát Horpáczi bácsi a ma­ga tudását a szakkönyvekbül tanult bölcsességgel? Buta dolog volt ül a házánál keresni. A jó szőlősgazdát tavaszplrkadástól késő őszig ne­héz másutt megtalálni, mint a szőlőben. A szegedi kövesül mel­leit van két holdja, Nem saját, csak tíz esztendőre kifogott bér­let; második éve munkálja. Ez egyszer jó gazdára lelt ez az ár­va szőlő, mert a régi bérlők, akik évente váltogatták egymást, pa­gonyul tönkretették. Mindegyik csak szüretelni akart benne, de dolgozni nem. A kétévi gazdája — meséli Gábor bácsi — nap­raforgót termelt"a tőkék között, nem is lett egyéb haszna, mint annak a magja. A szőlőnek a múlt tavaszi metszéskor alig volt arasznyi vesszeje; trágyát meg ki tudja mióta, csak a madarak hullatlak rá. Gábor bácsi aztán megkezdte az orvoslást. Trágyával, jó mun­kával egy év alatt úgy kikúrálta, hogy tavaly már 13 mázsát sze­dett róla. Egy kisebb darabon sa­ját vesszőiskolát nevelt s már vagy SOO szálat el is ültetett pót­lásra, mert sok benne a kivén- hedt tőke. Az ősszel annyi jó islállólrágyát hordott az egyik, legelhanyagoltabb holdra, ameny- nyi négy gumikerekű kocsira csak ráfért s nagyon szépen be­takarta az egész szőlőt. Amikor meglátogattam, éppen nagy munkában volt. A kitakart, kimélyített, megmelszeit sorok közét vödörrel járta, a vödörben műtrágya: káli. szuperfoszfát és pétisó. Megtudtam, hogy 28 út szőlőben összehasonlító kísérletei végez, összesen 350 kg műtrágyá­val. (Nem Horpáczi Gábor ha­nyagsága, hogy kinyitás után kénytelen elszórni: most Itapla meg a műtrágyát.) A kísérlet nem a maga meggyőzésére, hanem a szomszédok okulására szolgál, mert Gábor bácsi régen használja a műtrágyát. Mint ta­nácstag, leginkább ilyesmivel ne- velgeti a körzetét s nem is ha­szontalanul. Juhász Dóra Lajos szomszédjának szőleje szépségre egyforma az övével, egy másik, a Savai a kukorica alá is műtrá­gyázott. Gábor bácsi úgy elsorol­ta nekem is, hogy öröm volt hall­gatni: a pétisó a lombozatot ne­veli, a káli a cukortartalmat, a szuparfoszfát a bogyóképződési segíti. Elvirágzás után mégzgy- szer használ pétisót. Ráterelődik a szó a peronosz- pórára, amiről Horpáczi Gábor olyan merészen kijelentette, hogy nem. fél tőle. Nos. amint a to­vábbiakból kiderül, a peronosz- póra rá sem ér megijeszteni ezt a gazdát. A permellevet pontosan úgy csinálja, ahogyan a szakem­berek hangsúlyozzák: előírás sze­rint, nem agyonmaszezve, mert a jó gazda permetez és nem me­szel. Egy százalékosnál erősebb oldatot nem használ, — de ha van vész, ha nincs, hetenként-tizna- ponként permetez. S gépén meg­hosszabbította a csövet: szebben dolgozik így, jobban alá vág a le­vélnek, finomabbra porlasztja a cseppet. A fürtöket soha nem hagyja el. És: —* én kérem éjszaka sem reslellek felkelni és megnézni a hőmérőt. Ha látom, hogy olyan idő készül, hajnalban már indu­lok is permetezni. Mert ha már megvan a baj, hasztalan a drága orvosság. Jobb azt megelőzni. Mondták már sokszor a szom­szédok: Gábor bátyám, a maga szőlejét elkerülte a baj, a mi ter­mésünk már a fenéje lett. — Ke­rülte az ördögöt — szoktam mon­dani, — csakhát maguk hagyták, hogy elvigye, én meg nem... Nem is maradt hálátlan Gábor bácsi keze után még soha szőlő. 1053-ban, amikor a peronoszpóra végigpusztította a megyét, — ölfán, a Fülöp-féle szőlőből ke­zelt egy holdat. A szomszédok talán kát fürtöt ha szüreteltek, — ő akkor is leszedett 20 mázsát. Kéléve 13 hektó mustot szűrt e leadási szőlőn felül. — A szőlő megfizet kérem, de alkudni nem lehet vele. Ha csak egyetlen munkáját elhanyagolom. a.s egész évi fáradtság, rááldo­zott költség kárbaveszhet. Csak egyszer ne permetezzem meg már oda a termés ... Pedig he valamiből, hát a szőlőből meg le­het élni... Jó lenne ezt a Gábor bácsit még nagyon sok tapasztalatcsere- ankéton szóhoz juttatni s szép szőlejébe sok látogatót vezetni, nemcsak falujából, de máshon­nan is. Példájával sok lelkiisme­retlen, rablógazdálkodást folytató bét lőre lehetne rápirítani: így keli elhanyagolt tartalék-szőlőből is paradicsomkertet csinálni a jó munkával. Sok maradi, a szak­tanácsokra legyintő szőlősgazdá­nak kellene megmutatni Horpáczi Gábor könyvekkel, folyóiratok­kal zsúfolt szekrényét. S végül, de nem utolsósorban én szeret­ném Gábor bácsit nemsokára legalábbis brigádvezetőnek látni valamelyik termelőszövetkezet­ben, — nem két, hanem tíz-húsz hold szőlőben hasznosítva, kama­toztatva a tudásnak azt a gazdag tőkéjét, amit fejében, két kezé­ben hordoz...‘ G. K; A jövő szakemberei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents