Népújság, 1956. április (11. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-29 / 102. szám

JC A R C O L A TJ

As a híres naeybaracskai halászlé

A halászlé kétségtelenül igen finom étel. Világhírű magyar konyhánkon' az ételek rangsorában nagyon előkelő helyet foglal el. Vannak e nagyszerű hallének több évtizedes gyakorlattal rendelkező tisztelői, akik esküdnek a szegedi, vagy a balatoni halászlé elsőbbrendűségére. Nem kívánunk most velük vitába szállni, de megjegyezzük, hogy a nagybaracskai halászlé sem marad le a versenyben, különösképpen ami vonzóerejét illeti. Állításunk igazolására álljon itt az alábbi példa.

Demeter elvtárs, a bajai járás tsz-szervezője összehivatta este 7 órára az egyik nagybaracskai termelőszövetkezet tagjait, valami rendkívüli fontosságú és halaszthatatlan ügyben. Az időpont nem volt ugyan a legmegfelelőbb, mert a termelőszövetkezet tagjai szerették volna meghallgatni az ugyanazon estén tartandó pártnapi tájékoztatót a Szovjetunió XX. kongresszusáról, de szervezőnk megnyugtatta őket, hogy a pártnap kezdetéig vége lesz az általa tartandó oly múlhatatlan és fontos értekezletnek.

Értekezlet előtt azonban ellátogatott a fent említett nagyszerű halászlé lelőhelyére, a nagybaracskai szövetkezeti vendéglőbe. Kicsit későn volt már ugyan és megvillant agyában az a gondolat, hogy nem készül el a nagyszerű, a finom ízektől terhes halászlé 7 órára, de hát istenem. Várhatnak egy kicsit azok a tsz-parasztok, legalább kipihenik magukat, úgyis egész nap dolgoztak.

Miután lelkiismeretét ily nagyszerűen megnyugtatta, nyugodtan várta a bográcsban totyogó halászlé elkészültét és hogy meg ne sértse az ősidőktől már olyaú szépen kialakult gyakorlatot, a halnak megágyazott egy-két kupica pálinkával is. Nehogy a paprikás lében utolsó fürdőjét végző ponty abban a hitben végezze földi pályafutását, hogy holmi »hozzá nem értő« emésztette meg.

Az idő telt, múlt. Lassan S felé közeledett az óra mutatója. Közben a pártnapra is összegyűlt mintegy 300 érdeklődő. A központi pártszervlől már ott volt az előadó, meg akarta kezdeni a tájékoztatóját, de kérték, hogy várja meg a termelőszövetkezeti tagokat, mert azok is nagyon szeretnének itt lenni. El is mentek hát értük, hogy jöjjenek, ha akarnak. Hi bizony azok akartak volna, de Demeter elvtárs még nem jött vissza, nem tartotta meg a múlhatatlanul szükséges és felette sürgős értekezletet. Nosza keresésére indultak, meg is találták a párolgó bogrács fölé hajolva, amint átszellemült arccal kanalazta a fenséges halászlét. Előbb erélyesen rá akartak pirítani, de aztán mégis csendben várták meg, míg befejezte az evést.

Hogy miért nem szóltak? Eszükbe jutott, hogy esetleg meg talál ijedni és a torkán álcád egy szálka. Akkor aztán tényleg várhat az a több száz ember a szervező tájékoztatására, na meg a pártnapra is.

Merje ezentúl valaki azt állítani, hogy a nagybaracskai halászlé nem jobb, mint a balatoni, vagy a Tisza menti. Hiszen hatására Demeter elvtárs megvárakoztatott több száz embert, fittyet hányt a legelemibb udvariassági és hivatali kötelezettségére is. Sz J.

A Kiskunfélegyházi Sülőiparí Vállalat

használt, jó állápotban lévő, vagy kisebb javításra szoruló

CHEVROLET TEHERRUTO-MOTORT

keres megvételre. — Ajánlatokat Sütőipari Vállalat, Kiskunfélegyháza, Molnár Béla utca 1. sz. alá kérjük. 408

; Számíthatunk rájuk

I A Kiskunhalasi Mészhomok- téglagyár kollektívájával még a hó elején írásban közölte az igazgatóság, hogy 80 000 téglával kell többet gyártaniok, mint az elmúlt hónapban. Kővágó elvtárs a kollektívához fordult és hozzáfűzte, hogy erre az árvíz sújtotta területek mielőbbi felépítése érdekében van szükség.

A kollektíva válaszolt: május 1 tiszteletére havi tervünket április 28-ig teljesítjük.

Azóta több, mint három hét telt el. Kővágó elvtárs állandóan olt volt, ahol segíteni kellett. Ha szükséges volt, maga is szerszámot ragadott. Ez a példa lelke- sítőleg hatott az üzem összes dolgozóira. A lelkesedés pedig űj munkasikerek forrásává vált. Ezt igazolják az alábbiak is. Április 1-től 10-ig 116 százalékra, 10- től 20-ig pedig 106 százalékra teljesítették tervüket. Az azóta eltelt időszakban átlag naponta 2500—3000 téglával gyártottak többet.

Mire e sorok megjelennek, bizonyára már a havi terv teljesítését jegyezték a termelési naplóba. Reméljük, május elsején a felvonuláson már arról adnak számot, hogy terven felül 80-- 90 ezer téglát adtak az ország újjáépítéséhez. Dicséret illeti a munka legjobbjait.

Értesítés

A. Kiskuniélegj házi Mezőgazdasági Kisipari Szövetkezet (Móra Ferenc tér 9.) értesíti a lakosságot, a kör- nj ék termelőszövetkezeteit és egyéni gazdáit, hogy szíjgyártó részlege megkezdte működését. — Javításokat rövid határidőre vállal. Szerfának alkalmas nyár-, akác- és szilrönköt napi áron vásárolunk. 413

Ünnepi könyvhét: június 3-tól 7-in;

E héten megalakult az idei könyvhét előkészítő bizottsága. Még jó néhány hét választ el június 3-tól, de a tervek már elkészültek. Belepillantottunk.

Az ünnepi könyvhét megnyitójára neves írókat, költőket lát vendégül a város. Az ünnepi megnyitón színészeink tolmácsolásában műsorra is sor kerül:

A Cifrapalotában rendezendő könyvkiállítást a könyvhét ideje alatt megtekinthetik az irodalmat szerető város lakói. A könyvnapi újdonságokat, a mai magyar írók műveit, az irodalom maradandó termékeit a Szabadság téren, a Kossuth téren és a vasútállomásnál felállított sátrakban árulják. A bizományosok az üzemekben, vállalatoknál tartanak könyvvásárokat, ahol nincsenek megbízottak, ott a könyvterjesztő vállalat rendez aíkalm: vásárokat.

A könyvhét egy napja az idér a költészet' napja lesz.

A szovjet diákok az internacionalizmus, a más népek iránti barátság szellemében nevelkednek. Számos moszkvai iskolás rendszeresen levelez külföldi úttörő-pajtásokkal. Nemrég Balmazújváros úttörői zászlót küldtek ajándékba a szovjet úttörőknek.

A képen: A Dolgozó Ifjúság Szövetsége képviselője átadja a 4!). számú vasúti középiskola úttörőinek a magyar úttörők ajándék- zászlaját.

Tjűvábé épül ük áj Itaimuii vasátálLunás

A hatvani vasútállomás eddig elkészült részén felül június hó 30-ig befejezik a szoptató anyák

külön termének az építkezését. Épül ezenkívül diákváróterem és a hivatali helyiségek mellett

a vasúti alkalmazottak részére fürdő- és mosdóhelyiség és több vendégszoba.

Lassan beesteledett, amikorra együtt voltak a Táncsics kommunistái. Ott gyülekeztek valamennyien az irodában, ezt rendezték be, amennyire csak lehetett. Az íróasztalt vörös vászonnal takarták le és kidíszítették a szobát is. A székeket úgy szedegették össze innen- onnan. De azért ünnepies lett az iroda.

— Jövőre lesz már rendes gyűléster- münk, meglátjátok, — mondta mintegy biztatásképpen Szemlér István, aki igen sokoldalú mesterember különben. Dolgozott kőművesekkel, ácsokkal és ha nem is sokat, de valamit azért konyít ezekhez a szakmához. Most azt magyarázza társainak, hogy felépíti ő egymaga •s, ha kell. Csak tégla legyen, meg ami az építkezéshez kell.

— Nem kell azt egymagádnak csinálnod, komám. Beáll unk mi itt valameny- oyien. A malter ke veréshez, téglahordáshoz mi is értünk, — vetette közbe Buk- éos Péter. Sokat próbált ember hát ő is. A háború előtt kubikmunkára járt. Talicskán tolta maga előtt a család nyomorúságát s volt úgy, hogy az egész nyarat az országúton töltötte. Ha aratásig, cséplésig nem akadt munka, visszafordultak a kubikosok, hogy tán aratásra beállhatnak valahová. Legalább a kenyér legyen meg, ha más nem is kerül mellé.

Krémszínű Skoda fut a Táncsics Termelőszövetkezet irodája felé, az emberek kiállnak az udvarra és figyelik a közelgő gépkocsit. Valami kis borzongást éreznek valamennyien, furcsa kis izgatottságot, amit csak nagy ünnepekkor, nagy dolgok előtt érezhet az ember. Verebes István az állát dörzsöli és el- restelli magát. Kicsit reszelős, borostás az álla és arra gondol hirtelen, hogy tán mégis csak illendő lett volna megborotválkoznia. Haza is ugrana, ha tudná, hogy van rá idő, de a krémszínű Skoda immár ott áll az iroda előtt. Mindkét oldalán egyszerre nvilik az ajtó s emitt

^öuaaizi

Balogh Sándor, amott meg Bujdosó Ferenc lép ki, a járási pártbizottság másodtitkára. Az emberek körülveszik a kocsit s valamennyien kezetfognak az érkezőkkel. Itt van Kara Mihály is, ő a taggyűlésre nem mehet el, mert ő pár- tonkívüli, de itt van, s Bujdosó vele is kezetfog. Kara Mihály ebben a pillanatban úgy érzi, hogy az egész párttal fogott most kezet s nem tehet róla, de* nagyon boldognak érzi magát. A tenyerében, a szívében és egész testében érzi, hogy ő már nem az a Kara Mihály, aki tíz-tizenöt esztendővel ezelőtt volt, nem semmi ember ő, akit nem érdemes észrevenni. A többiek most befelé igyekeznek s Kara Mihály elmenőben még odaszól Verebesnek:

— Aztán jól válasszátok meg a vezetőséget, komám!

— Úgy igyekszünk, — felel vissza Verebes s közben borostás áilát dörzsöl- geti. Belép ő is az irodába, de leghátul ül le, ott ahol a lámpa sem világit any- nyira. Szidja magát nagyon, amiért egész este csak tátogott, ahelyett hogy megborotválkozott volna. A taggyűlés azonban megkezdődött és senki nem figyeli Verebes Istvánt.

Már jó későre járt az idő. de odabenn az irodában még tovább folyt a vita. A taggyűlés, a termelőszövetkezet új párt- szervezete a vezetőség választásánál tart. Jó néhány név hangzott el, akiket hiába javasolt a jelölő bizottság a vezetőségbe.

— Szodor Péter nem való a vezetőségbe. Olyan ember nem kell a vezetőségbe, aki képes arra, hogy megverje a feleségét, — szólalt fel Bársonyné. Pedig Szodor Péter rendes ember volna máskülönben, de ha egyszer úgy van csakugyan, hogy veri az asszonyt, akkor

uapLÜtés 111

nem lehet őt megválasztani. Szodor Péter rettenetesen szégyenli most magát, mert mire is volt jó, hogy megüsse az asszonyt? Úgy érzi, jó lenne most elsüllyedni ezzel a szégyennel, de ilyen még nem volt, ettől még nem süllyedt el senki. Ül hát a helyén, az arca tűzpiros és nézi-nézi a bütykös hüvelykujját.’

Tíz óra volt, amikorra megállapodtak végre s Mucsi Ambrust, Bársony .Józsefet és Balázs Sándort választották be a vezetőségbe. A pártszervezet titkára Bársony József lett s csodálatos, Mucsi Ambrus semmi, de semmi irigységéi nem érzett. A vezetőség megválasztása után a tizenhat ember egy torokból, egy szívből énekelte el az Internacionalét cs úgy fél 11 óra körül szétszéledtek, ki erre, ki arra.

Másnap a pártszervezetről beszélt mindenki és nem akadt egyetlen ember sem, aki kifogásolta volna a megválasztottakat. örült a pártszervezetnek Tumó Antal is. Nincs egyedül többé nagy gondjában, a pártszervezet is segíti vezetni a termelőszövetkezetet. Ezen a napon pedig megkezdték a kukorica vetését is. Néhányan az idősebbek közül kétkedve nézték a négyzetes vetést.

— Nem tudom, hogy ez vajon mire lesz jó. Tán jobb lenne mégis a régi módon vetni, hiszen úgy vetett az apám is, meg a nagyapám is, — aggodalmaskodott az öreg Szemlér János, aki fiával, Szemlér Istvánnal együtt lépett be a termelőszövetkezetbe.

— Hogy mire lesz jó, azt már tudjuk, Szemlér bácsi. így vetik a kukoricát sokfelé és kétszer annyit takarítottak be, mint az én nagyapám, — magyarázta az öregnek Balázs Sándor, de az öreg

nem nyugszik meg. Csóválja a fejét, hümmög, aztán a dolgára megy. Nem nagyon érti ő ezeket az embereket Mindig újat akarnak, mindent másképpen és semmit sem úgy, mint az ő idejében. Ha jobb, akkor egye fene, csinálják, de az ő bőrén ne próbálkozzanak. Neki azt mondták, hogy a termelőszövetkezetben jobban él a paraszt, hát ő ehhez tartja magát. Most csak azt látja, hogy nagy a sürgés-forgás mindenütt, a többi majd eldől a betakarításnál.

A Táncsicsban halad hát a munka megállíthatatlanul s dolgozik a termelő- szövetkezet öregje, fiatalja egyaránt. Bársony Annus meg Verebes Marci a szőlőben kapálnak már reggel óta. Ott vannak a többi fiatalok is, Mucsi András, Tumó Sári, Szodor Pista meg Bujdosó Anti, csakhogy valamivel hátrább. Bársony Annus, meg Verebes Marci a legjobb kapások a kis csapatban s úgy dolgoznak, hogy hol az egyik, hol a másik lép. előbbre. Közben egymásra, nevetnek, mint ahogyan nevet felettük a nap a felhőtlen égen. A szőlő között már virágba borultak a gyümölcsfák s a tiszta, csendes levegőben éledő mezei virágok, a virágzó fák, fű és föld illata lebegett. Verebes Marci, aki. immár húsz esztendős ezen a tavaszon, úgy érzi, hogy valamit mondani kellene ennek a lánynak itt. Valami szépet, kedveset, olyan szavakat, hogy értsen belőle Annuska s hadd tudja meg, hogy mérhetetlenül szereti őt.

— Te Annuska, — szólal meg végre Marci —, tudod-e, hogy mit szeretnék én most nagyon?

— Mit szeretnél, Marci? — kérdi kíváncsian a lány,

— Leszedni ezt a rengeteg virágot és neked adni mind, az egészet — mondja Marci és a leány boldogan belekacag a világba. Boldog most nagyon s úgy érzi, hogy szép, nagyon szép ez a tavasz.

Fonyó János