Népújság, 1956. március (11. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-18 / 67. szám

EX TOMTEIT A VUa VIL iíilMX NICOSIA. Ciprus szigetén to­vább tart áz általános sztrájk. A görög külügyminiszter újabb nyilatkozatot tett a ciprusi kér­désről. A többi között kijelen­tette, hogy a görög kormány to­vábbra is Makariosz érseket te­kinti a ciprusi nép képviselőjé­nek. 4 LONDON. A Lordok Háza megvitatta az angol kormány ciprusi politikáját. Több vezető konzervatív lord elégedetlensé­gét fejezte ki az Egyesült Álla­mok állásfoglalása miatt. Lord Salisbury, a vita befejezéséül a kormány nevében kijelentette, hogy Angliának meg kell tarta­nia ciprusi uralmát. HÁGA. Hollandiába szovjet nőküldöttség érkezett, hogy részt vegyen a holland nőmozga­lom nevű haladó szervezet V. kongresszusán. A szovjet nőkül­döttség március 20-ig tartózko­dik Hollandiában. RANGUN. Március 16-án Ran- gunban ünnepélyes keretek kö­zött átadtak U Nu miniszterel­nöknek két ZISZ—110 mintájú személygépkocsit, amit a szovjet kormány a burmai miniszterel­nök szovjetunióbeli látogatása alkalmával ajándékozott neki. továbbá a miniszterelnök Szov­jetunióban tett látogatásáról, va­lamint N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov burmai látogatásá­ról készült filmet. Elhunyj Irene Joliol-Curie PÁRIZS (MTI) Irene Joliot- Ctirie asszony, Nobel-díjas tudós a párizsi Curie-kórházban szom­batra virradó éjjel elhúnyt. A temetésre valószínűleg ked­den kerül sor. 20 óra a torlaszokon A Párizsi Ko m m ii n Nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1811. március 18-án rob­bant 1U a világtörténelem első proletárforradalma. Előzménye az 18*0 júliu­sában kitört francia- porosz liáború. 111. Napo­leon császár az alkotmá­nyos köntösbe burkolt önkényuralmi rendszer Iránti elégedetlenség leve­zetését, valamint helyze­tének megszilárdítását re­mélte egy esetlegesen győztes háborútól. A poro­szok, elükön Bismarckkal, a néniét egység tnegterem- tcsenek jelszavával Indul­tak harcba, de a háború későbbi menete megmutat­ta, bogy ezen túlmenő szándékuk az imperialista bódítás. A poroszok Párizst ve­szélyeztették. A munkás­ság nyomására a burzsoá­zia kénytelen volt fegyvert adni a párizsi nép kezébe, amely egyet Jelentett a forradalom felfegyverzé­sével. Uj nemzetőri zászlóaljak születtek, s amikor a németek körül­zárták Párizst, a nép őszinte hazaszeretettől át- hatottan sietett annak vé­delmére. Ugyanakkor a kormány, megrettenve a felfegyverzett párizsi nép­től, feladta Metz várát, sőt Párizs feladását és a tel­les kapitulációt forgatta fejében. Jobban félt a francia munkásság győ­zelmétől, mint a poroszok­tól elszenvedett vereség következményeitől. A mun­kásság azonban a burzsoá cselszövéssel szemben Is felvette a harcot. Létrehoz­ta a kerületi bizottsá­gokon nyugvó Központi Eelügyelöbizottságot. Fel­adata a hazaáruló kor­mány ellenőrzésé volt. De­cember Végére az ostrom szörnyű megpróbáltatásai zúdultak Párizs lakosságá­ra. 1871. januán 28-án Pá­rizs kapitulált. A németek azonban nem mertek be­vonulni a városba. „Ilyen tiszteletet keltett maga iránt a párizsi munkásság abban a seregben, amely előtt a császárság vala- meirnyi csapata letette a fegyvert; és a porosz jun­kerek, akik azért jöttek Ide, hogy bosszút áUjanak a forradalom tűzfészken, kénytelenek voltak hódo­lattal megállni és tiszte­legni éppen ezen fel­fegyverzett forradalom előtt“ — Írja Engels. A fegyverszünet után nagy sietve kiírták a nem­zetgyűlési választásokat. Az üj kormány elnöke a monarchista Thlers lett, akinek első tevékenysége az volt, hogy zsoldosaival megkísérelje a március 17-ről 18-ra virradó éjsza­kán a párizsi munkások lefegyverzését. Párizs népe azonban megmozdult, és március 18-án délben már a nemzetőrség lett a hely­zet ura. A hatalmat a Központi Bizottság vette át. A régi urak csatló­saikkal együtt elmenekül­tek. E nap a munkásság győ­zelmi ünnepe. Ekkor dön­tötte meg első Ízben a történelem folyamán a burzsoázia batalmát, s bi­zonyította be a világ előtt jogát a történelem formá­lására, az emberiség veze­tésére. Március 18-án kikiáltot­ták a Kommünt. Kétszáz­ezer ember leírhatatlan üiömünnepének színtérévé vált Párizs. A forradalom zúgása hallatszott minden­felé. Egymásután mozdul­tak meg a vidéki városok Isi Lyon, Saint-Etienne, Marseille. A Párizsi Kommün azon­ban magánviselte azokat a hiányosságokat, amelyek a tapasztalatlanságból, és más külső körülmények, bői adódlak. Már az első napok eseményei feltárták, mennyire hiányzott egy forradalmi párt, amely cgységeseii tudta volna irányítani a győztes for­radalom további harcát. Az akadályozó tényezők elle­nére Is fő törekvésük: a burzsoá államrendtöl alap­jában eltérő újtípusú állam létrehozása. A régi állami hivatalnokok szabotázsak­ciója a gyakorlatban győz­te meg a kommünardokat a régi állami gépezet meg- cemmlsttésének szükséges­ségéről. A régi hadsereget a nemzeti gárda váltot­ta fel. Megszüntették a re­gi rendőrséget is é: a ren­det a városban maguk a felfegyverzett munkások biztosították. A Kommün egész tevékenysége azl bi­zonyítja, hogy az újilpusu állam a proletariátus ál­lama. A fontosabb terüle­tek Irányítására bizottsá­gokat hoztak létre. A Munkaügyi Bizottság élén Frankel Leó, a magyar- származású munkás állott. Május 20-án a versaille- ciak általános támadást in­dítottak. A Kommün barikádjain a leghűsé­gesebb harcosok a munká­sok voltak, míg a kispol­gári elemek és karrieris­ták hűsége és bátorsága a megpróbáltatások idején semmivé foszlott. Párizs népe megindult az utolsó végzetes harcra. Május 22-én a Közjóléti Bizott- sák kiáltványa fegyverbe szólítja a népet. Órák alatt barikádok százai nőttek ki a földből. Hiába születtek azonban a névtelen hősök ezrei, a túlerővel szemben a Kommün május 28-án 1 órakor elbukott. Követ­kezett a minden emberi képzeletet felülmúló meg­torlás. Nyolcvanöt év távlatából már nyugodtan lemérhet­jük a Kommün tanulságai­nak értékét a munkásmoz­galmak további fejlődésé­re. Minden nemzet min­den dolgozója mélyen meghajol halhatatlan emlé­ke előtt. Beteljesedtek Marx szavai; „A Munkások Párizsát, Kommüűjévet együtt ünnepelni fogják örökké, mint egy új tár­sadalom dicsőséges hírnö­két. Mártírjait a munkás­osztály nagy szívébe zár­ta. Hóhérjait a történelem már odakötözte ahhoz az örök pellengérhez, amely­ről papjaik minden Imája sem oldhatja le őket.“ Elekes Mihály, a XT IT tagja. (Miske, péntekről szombatra virradó éjszaka.) Hol van most a falura jel­lemző csend, melyet csak távoli kutyaugatás zavar meg néha, és az alvó házak felett csak a csil­lagok világítanak? Ma itt íény- és hangáradatban úszik minden. Autólámpák árasztanak nappali világosságot. Embercsoportok áramlanak, gépek morajlanak. Egyetlen hatalmas harci köz­pont a falu. A község északi részén va­gyunk. Motorokkal hajtatott dinamók adják a reflektorok fé­nyét. Balra homokzsák-hegy ■•magasodik és szaporodik pere­iről percre. Szemben óriási gep- • monstrum: egy kotrógép emel- ígeti dübörögve a földet. Pilla- ínatnyi megállás nélkül töltögeti ja teherkocsikat. Üt-hat másod- tperc után indul útjára egy-egy I földdel telt autó. Az ÉM Föld- !munkát Gépesítő Vállalatnak, a « védelem gépesített oszlopának J egyik fronlszakasza ez u hely. ! Nagyszerű emDerek és pompás gépek nehéz tüzérsége harcol itt és szó szerinti értelemben »hegyeket mozdít meg. Duriave- csénél öt nap alatt 16 000 köb­méter földet hordtak az ár út­jába ezek az emberek és gépek. Solton Pintér Lajos és brigádja a testükről lehúzott vattakabát- jalkat terítették a lánctalp alá, Jhogy a süppedő sárból késede- Jlem nélkül kijusson a gép. Ok ; most Fajszon dolgoznak. Itt Mis- fkón a 3-as számú gépen Kecskés JVmce és Kövecses István a je- ílenlegi műszakos. Egy óra alatt Î.IÜ—55 köbméter földet emelnek I kocsira. Kézi erűvel ez a munka • hét embernek 8 óra hosszat tar- Hana. A kotró mellől egymás sarká­ban zúgnak el a megrakott döm­perek, 3—6 tonnás teherkocsik messze a sötét éjszakába. Kláb t.ászló, a Betonútépítő Vállalat gépkocsivezetője és társai már nem is tartják számon, hogy hány órája vannak a volán mel­lett. A gátakon végig, amerre a látóhatár terjed, emberek nyü­zsögnek — ki tudná felsorolni hányán — és imbolygó íáklyafé- nyek mellett dolgoznak. A keleti —nyugati védvonal utolsó sza­kaszának, egy 2,5 kilométeres gátnak kell megépülnie ma éj­szaka a Miske—Drágszél közötti részen. Innen néhány kilométer­re, a Vajas egyik holt ágánál dó- ezerrel torlaszolja a medret Sápi ílmre. Egyetlen tolással három I köbméter földet zúdít az ulat- • tomosan pusztító víz útjába. Se­gítségére a reggeli órákban újabb dózer érkezik. Éjfél. Fajszig nem lát el a szem, de ott is százak, ezrek csatáznak az árral. Néhány perce kértek ho­mokzsákokat Miskétől, az autó máris viszi. A védelem főhadi­szállásává alakított tanácsházán az alvást, pihenést szinte el is felejtett műszakiak irányítanak, utasítanak, jelentenek, vagy jár­ják a gátakat. Hajnali 3 óra. Nemesnádudvar örömhírt je­lent: a betört árvíz egy centi­métert apadt. Négy óra múlt, halványan de­reng. Az idő meghűvösödött, gyeiv ge, de csípős szél támad. Gépko­csival igyekszünk Fajszra. Bá­tyát elhagyva néhány kilométer­rel odébb víz csobban a kerekek alatt. Baj van. Fájsz és Batyu között a második vonal egyrészét képező vasúti töltés második sza­kaszán betört a víz és a beton­úton átlépve árad, támadással fenyegeti Fajszot. Ma a íajszl tahácsházán, ahol a védelem irányítói gyűltek össze, derűs, magabiztos a hangulat. A faj- sziak felkészültek a víz fogadá­sára. Mint mondják, nem elő­ször fenyegeti őket elöntéssel au Duna és ha háromszor nem si­került., negyedszer miért sike­rülne? Néhány nap alatt erős körgáttal vették körül a falut és azt bekötötték a Duna védgát töltésébe. Horváth Sándor elv- tárts, az árvízvédelmi kormány- biztos helyettese és a kísérő mű­szakiak végigjárják a gátakat, hogy meggyőződjenek ellenálló képességéről. Egyben vissza is vonják a korábban adott kiürí­tési utasítást — Fájsz községet egyelőre nem fenyegeti komoly veszély, de az óvatosság nem árt a vízzel szemben, mert bár Ha­jósnál, Miskénél apad, a Duna szinte mintegy öt centiméterrel alacsonyabb, a korábbiaknál 302 centiméter, Fajs2nál azonban árad. Egy csoport ezért a déli oldt’lon lévő gátrészt erősíti. Egy nagyobb embertömeg pedig az áttört víz megfékezésére indul. Reggel 8 őrá. El 'szőr a vasúti pályarész nyí­lását zárták, majd az országút mentében homokzsákokkal, kö­vekkel állják útját a lassan, de állandóan szivárgó víznek. A de­rék honvédek segítségére, akik kordélyokkal elsőnek kezdték meg a munkát, újabb embercso­portok érkeznek segítségükre. NEMZETKÖZI SZEMLE A legutóbbi napok legjelentő­sebb politikai eseményeit, Gron- chi olasz köztársasági elnök ame­rikai és kanadai látogatását, Glubb pasa menesztését Jordá­niából, Guy Mollet francia mi­niszterelnök londoni tárgyalá­sait, Makariosz ciprusi érsek de­portálását, valamint az észak­afrikai Algériában tapasztalható forrongást, vagyis ezeket az egy­mástól olyannyira távoleső tör­ténéseket közös szál fűzi össze. Ezeknek az időben és térben egymástól független események­nek közös jellegzetességük van és ez a közös jellegzetesség nap­jaink nemzetközi politikájának egyik legfontosabb eleme. Valamennyi felsorolt esemény az általános változás kifejezője. A nemzetközi erőviszonyok vál­tozására, az ázsiai, közép-keleti és afrikai népek történelmi mé­retekben megnövekedett politi­kai szerepére gondolunk. De nemcsak erre, hanem az emlí­tett népek és a Szovjetunió kap­csolatainak egyre szorosabbá vá­lására és ennék világpolitikai je­lentőségére és végül, ami mind­ezek együttes hatásaként állott elő: a hivatalos nyugati, atlanti politika egymást követő kudar­caira, az egész nyugati politika zavarára, az atlanti koalíció bel­ső feszültségének fokozódására. Zavar és ellentétek És ez a zavar, az ellentétek megnövekedése szükségszerűen alakult így ki. Hiszen ma már a nyugati vezető körök előtt sem titok, hogy az ázsiai és afrikai népek öntudatra ébredése, az említett népek és a Szovjetunió egyenjogú kapcsolatainak kiala­kulása olyan új helyzetet terem­tett, amelyben a hidegháborús politika folytatása, katonai szö­vetségek, egyenlőtlen szerződé­sek tovabberöszakolása a nyu­gati pozíciók végleges meggyen­gülésével jár. Éppen 4z az -ag­gasztó távlat" az oka annak, hogy sorra pattannak ki bur­kaikból a nyugati koalíció ed­dig többé-kevésbé felszín alatt tartott, vagy felszín alá nyomott ellentétei. Csak természetes, hogy ezeknek az ellentéteknek, a hidegháborús politikai kiútta­lanságának legelőször az olyan államok kormánykörei adtak hangot, amelyek eddig is a leg­fájdalmasabban érezték az ame­rikai—angol hidegháborús veze­tés súlyos terheit. Ez a magya­rázata Gronchi olasz köztársasá­gi elnök amerikai és kanadai is­mert nyilatkozatainak és nagy­részt ez az oka Pineau francia külügyminiszter azon kijelenté­sének, hogy -élesen helyteleníti a Nyugat politikáját". A felfakadó ellentétek a dolog természeténél fogva nem szorít­koznak azonban csupán az olasz és francia vezető politikusok bí­ráló kijelentéseire. A gyarmato­sító politika válsága a vezető kapitalista országok uralkodó köreiben is felszította az ellen­téteket és elkerülhetetlenül meg­indította a kölcsönös vádasko­dások özönét a nyugati világ két vezető hatalma: az Egyesült Ál­lamok és Anglia között is. Ami az előbbit illeti, erre a kormányon lévő angol konzerva­tív párt belső harcai a legjel­lemzőbbek. Az angol politika közép-keleti kudarcai kisebbfaj­ta zendülést lobbantottak lángra az angol kormánypártban. -Rég­óta nem folyt — írja ezzel ösz- szefüggéflben a Liverpool Post című konzervatív angol lap — olyan sok suttogás a pártban a három nagyról: Edenről, But- lcrrol és Macmi liánról. A men- de-monda ilyesmiről szól: tart­hatja-e ínagat Éden még egy évig? Tért veszitetl-e Butler? Nem volna-e Macmillan a leg­jobb vezér?" Könnyen lehetséges persze, hogy ez a lappangó angol kor­mányválság végülis megszűnik. Erre a belső forrongásra, mint nem lebecsülendő fontosságú politikai jelenségre fel kell azon­ban figyelnünk. „Az aögoi—amerikai vezetés gyengesége“ Üj fordulópontra jutottak nap­jainkban az angol—amerikai kapcsolatok is. A legfilmszerűb- ben Ciprus kérdésében nyilvá­nultak meg ezek az ellentétek, ahoi az amerikai politika London nagy megrökönyödésére nyilvá­nosan az angolok ellen foglalt állást, persze nem a ciprusi ön­rendelkezés iránt érzett hevüle­tében, hanem részben az -Atlanti Front" gyengülésétől való félel­mében, részben pedig azért, hogy a ciprusiak es a görögök jogos érzelmeit mégnyergelve új pozí­ciókat szerezzen az angolok ro­vására. Mindenesetre figyelem­reméltó tünet, hogy az angol- amerikai ellentéteknek egy új vonásával is találkozhatunk, mégpedig azzal az egyelőre még nagyon halk és óvatos kérdésbe burkolt angol szemrehányással, vajon »nem okoz-e több kárt, mint hasznot a Nyugat érdekei­nek a minden áron való katonai paktumkötések politikája?" Ennek az egész angol—ameri­kai elleritét-gomolyagnak az il­lusztrálására tanulságos idéze­tül szolgál a londoni Daily Mail New York-i tudósítójának egyik legutóbbi beszámolója. A tudó­sító bevezetőben hosszasan fej­tegeti, hogy az amerikai közvéle­mény beleunt az angol—amerikai vezetés gyengeségébe, majd így folytatja: -a legnagyobb pél­dányszámú lapon kereken ki­mondják, hogy Dullesnek abba kellene hagynia világkörüli ka­landos utazásait. Három évi kül- ügyminisztersége alatt kétszáz- ötvenezer mérföldet utazott, most további huszonötezer mérföldes ázsiai körútját végzi, s az Egye­sült Államokon belül ötvenezer mérföldet tett meg. Azt akar­ják, maradjon otthon, foglalkoz­zék a külpolitikával, ahelyett, hogy az egész világon ide-oda ugrál. A legtekintélyesebb ame­rikai újságírókat súlyosan ag­gasztja Anglia és Amerika hely* zetének és tekintélyének süly- lyedése az egész világon. A New York Times, az új világ legle- kintélyesebb lapja nyíltan bírál­ja az amerikai és angol külügy­minisztériumot. Angliának külö­nösen rossz a sajtója Ameriká­ban. A Glubb elbocsátásáról irt cikkekben leggyakrabban hasz­nált szavak: vétkes hanyagság, fejetlenség, kapkodás, gyenge­ség, ügyetlenség, otrombaság, botlások, baklövések, stb. Álta­lános a felháborodás Dulles sú- fárkodása és rendkívüli optimiz­musa miatt. Elbizakodott öntelt­sége saját politikáját illetően valósággal elnémította sajá t párthíveit éppúgy, mint a demo­kratákat. Az az érzés söpri vé­gig az országot, hogy új angol- amerikai világpolitikára van szükség u Szovjetunió széleslátó­körű taktikájával szemben". »Forr a világ« — valóban. Ha­tása már a nyugati külügyi kan­celláriák legbelső tanácskozó szo­báiba is elért. Nem mindenhova és nem is azonos erővel. Követ­kezményei mégis érződnek, ha egyelőre csak a hangsúly válto­zásában, a kifejezések tompított- ságában. De ez sem lebecsülen­dő. Nem lebecsülendő, mert eb­ben a hangsúlyváltozásban már benne vannak bizonyos részle­ges, egyelőre nagyon is korlátolt magatartásváltozók elemei is. Az angol és francia miniszterelnök londoni tanácskozásai ebben az irányba mutattak* i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents