Népújság, 1956. március (11. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-10 / 60. szám

Hogyan lehetne gazdagabb j több száz kisszállás! parasztcsalád?• Kisszállás több mint 10 000 holdas szántóterületének egy- h arm ad része sovány homokta­laj. Háromszáz család küszködik itt a homokkal, szinte valameny- «yien olyanok, akiknek nincs egyetlen hold búzatermő földjük sem. Ezeken a földeken jelenleg nehezen terem meg a rozs is. Tavaly például 6 mázsát takarí­tottak be az egyéniek a homok egy-egy holdjáról. S ezek a ho­moktalajok évről évre tovább romlanak. Gazdáik — a felsza­badulás után földhöz juttatott cégi uradalmi cselédek — hiába küszködnek vele, a gyenge ta­lajerejű földekre egyre gyen­gébb eredményt hozó nyarak kö­szönnek. Mi hát az útja-módja a ho­mok hasznosításának, annak, hogy a rajtuk gazdálkodó embe­rek boldogabb, szebb életet te­remtsenek maguknak. A szőlő volna a legjobb. Igen­am, csakhogy saját erőből éven­te csak 2—300 négyszögölt tud­nak betelepíteni ezek a családok — mivel erejükből, a rendelke­zésükre álló anyagi eszközökből obbre nem futja. így viszont jsak nagyon sokára élvezhetik szőlőik jövedelmét. Kisgyűléseken, meg számos más helyen, ahol ha csak négy­öt kisszállási parasztember ösz- -zedugja a fejét. — sok szó esik erről. Pedig hát nem kellene ennyit öprengeni. Sokan, közülük való parasztemberek, már megtalál­ták á helyes utat. Ezek közé tartoznak Berta Sándorék, Far­kas Józseféit, Kormányos Istvá- íiék, meg Ágoston Pálék is, a Szabadság Termelőszövetkezet tagjai. Ez utóbbi éppen az elnöki tisztséget viseli a termelőszövet­kezetben. Ágoston Pál legna­gyobb fia, József, már semmi (pénzért sem hagyná ott a tsz-t, így nyilatkozik: utóbbiba ez évben nyolc család kérte felvételét, a Szabadságba viszont csak egy. — Nagyon las­sú, nagyon vontatott ez a fejlő­dés. Aki rászánja magát, hogy a mezőgazdasági termelés agro­technikáját és különösen a ho­mok hasznosításának agrotech­nikáját tanulmányozza, rájön, hogy ez csak nagyüzemi úton lehetséges. Tudják ezt a terme­lőszövetkezetek tagjai is, de an­nál kevesebb egyénit világosí­tottak fel, győztek meg erről. Érvük pedig volna nagyon sok, hisz például a Petőfiben a ta­valy elért kimagasló termés- eredmények is azt bizonyítják, hogy a homoki gazdálkodás csak a nagyüzemben fejlődhet to­vább. Rozsból például a homo­kos talajon 50 holdas átlagban 9 mázsát takarítottak be a Pe­tőfi tagjai. Az egyéni átlag 6 mázsa volt. Ahhoz, hogy a termelőszö­vetkezeti családokhoz hasonlóan még több kisszállási parasztcsa­lád váljon megelégedetté, jobb­módúvá, elsősorban a termelő­szövetkezetek tagjainak kellel- indulniok és felkeresni az egyé­nieket. Azok között is sok olyanra találnak már, akik ke­vés szóval is megértik, hogy boldogulásuk útja csak a szö­vetkezet lehet. Elsősorban a párttagokra támaszkodjanak, akik közül még mintegy negy­venen gazdálkodnak egyénileg. És ha ők is példát mutatnak a belépésben, Kisszállás népe még boldogabb, még gazdagabb jö­vőre számíthat. IRATKOZZ BE a Kecskeméti Katona Jó­zsef Ifjúsági Könyvtárba! (Rákóczi út 6.) — Nyitva: kedden 2—5-ig, szerdán 10—12-ig, csütörtökön 2— 5-ig, pénteken 2—5-ig és szombaton 10—l-i& 164 Ez év jartuát 16-án, egy hétfői reggelen elő­ször lépett be a szak­mán Kossuth Termelő- szövetkezet istállójába az új lógondozó és ta- karmánykocsis, a 22 éves Geri László. Tizen­két értelmes lószempár kísérte ügyes mozdula­tait és hegyezte fülét a még idegen, de csendes, kedves hangra. Etetés, itatás után először fog­ta kézbe a két takar- mányos ló: Róma és Lepke hajtószárát, hogy megkezdje az első na­pot, először a közös munkában. S ezen az estén írták könyvecs­kéjébe az első munka­egységet, amelyet ku­koricaszár hordásban teljesített. Az első munkaegység alá azóta mintegy 60 íródott, de az utóbbia­kat már nem egyedül teljesítette. Mert né­hány hét óta vele dol­gozik IS éves Karcsi öccse is s annak telje­ris első munkaegység sítmányét egyideig az övével számolták. A Geri-testvérpár 16 hold földet, becsületes szívet, szorgalmas, erős kezeket s a korábbi életből sok küszködés rossz emlékét hozta a szövetkezetbe. Apjuk régen halott. Anyjuk, bátyjuk hórházatjárú beteg, negyedik testvé- í~ük katona. A 16 hold föld megmunkálásának fáradsága, gondja, a szomorú otthon fáj­dalma ennek a két fia­talnak vállát nyomta. Hajnaltól éjszakába nyúló folytonos mun­ka, kapkodás — ez volt. Amint ez már az egyéni gazdaságban van, ahol egy nap tízféle tenni­való is sürget s a gazdának csak két keze van hozzá. S emellett a munkát tetéző ezer gond: jégverés, elhul­lott állat, pénztfaló pati­ka és kórház s egyéb más. Milyen élet ez két parasztfiatal számára? Mikor van ideje és ked­ve szórakozni, tanulni, pihenni, egyáltalán a robot mellett élni is, emberi módon élni? Geri Laci és öccse megkeresték a kivezető útat s ez az út a szövet­kezetbe kanyarodott.. ; Tizenkét ló és négy pár csikó gondozását végzik ketten s ők az állandó iakarmányosok. Szeretik az állatokat, munkájukat s őket is megszerették társaik. A tsz öreg éjjeliőre azt mondja róluk: »Bár mindenki olyan ember lenne, mint ezek a gye­rekek« — s ez igen nagy dicséretnek szá­mít a Geri-testvérek számára. De leghango­sabban dicséri őket a rendben tartott istálló, a lelkiismeretesen ellá­tott, szép állatok, a becsületesen teljesítet’ napi feladatok. Karcsi, ez a gyerek- arcú, mosolygó, de a gondokban és a ke­mény munkában meg- férfíasodott fiú olyan vidáman beszél maguk­ról, hogy szeme, szavai csakúgy sugározzák a: elégedettséget. Azt, amit akkor érez az ember, ha kedvére szolgál a munka, az élet, ha örül a mának ős sok szép reménnyel tekint a hol­nap elé. Geri Lacira és Karcsira most egy dol­gos esztendő vár, őszn pedig a zárszámadás amikor a szorgalmasai gyűjtögetett munkaegy­ségek mindegyikére kö­zel 40 forint értékű re szessdós jut, — ha c tervezett jövedelmet számítjuk. Január ló­tól októberig pedig hosszú az idő, sok apró szám kerül még a Geri- testvérek könyvecskéjé­be . .i Büszkék vagyunk rá Elűzés a Kiskunhalasi Mezőgazdasági Technikum Tangazdasága Élüzemavató ünnepség volt a napokban a Kiskunhalasi Tan­gazdaságban. Vince elvtárs, a F. M. Tangazdaságok igazgatója is­mertette a meghívott vendégek előtt az elért eredményeket, me­lyek alapján a tangazdaság meg­érdemelte a büszke élüzem cí­met. A tangazdaság úgyszólván a földből nőtt ki s a szocializmust építő társadalom segítsége nyo­mán ma már gyönyörű, korsze­rű major-központtal rendelkezik. A 150 férőhelyes szarvasmarha­istállót a közeljövőben teljesen gépesítik, bevezetik a gépi fejést is. Kívüle 50 férőhelyes korsze­rű, itatásos borjúnevelő istálló, lóistálló, 52 férőhelyes sertés- fiaztató, 200-as süldőnevelő bi- zonvítia az állam segítségét. A dolgozók részére népműve­lési otthon, négy családnak la­kás, jól felszerelt üzemi konyha és két munkásszállás épült. A párt-alapszervezet vezető­sége Kiss András párttitkárral az élen az üzemi bizottsággal együtt segített a szakvezetésnek s mozgósította a dolgozókat jó munkára. Árpából 16,3, búzából 15,5, rozsból 14,2, zabból 15,1 má­zsás átlagot termelt a tangazda­ság. Szép eredménye van a tej­hozam növelésében. Az 1954. évi 2000 literrel szemben tavaly 2750 litert értek el s ez ma is emel­kedőben van. A gyapjúhozam 5,1 kg volt tavaly, ami azt jelenti, hogy három év alatt 150 száza­lékkal emelkedett. Az itatásos borjúnevelésben az átlagos súly- gyarapodás 95 dkg volt. A kiemelkedő munkasikere­kért a tangazdaság több, mini 200 000 forint vállalati fejlesztési alapot kapott, amelyet magtár építésére fordítanak. A hozzászólások után Vince elvtárs Rada Antal igazgatónak Éltető Jenő főkönyvelőnek, Gosz- lonyi József üzemgazdásznak pénzjutalmat nyújtott át kivált munkájuk elismeréséül. Magas­összegű pénzjutalmat kapott Lu­kács István zetoros. A gazdaság legjobb dolgozói között 16 000 fo­rintot osztottak szét jutalomként A tangazdaság jó munkájában részük van a technikum tanulói­nak is. Részükre 14 000 forint prémiumot utaltak ki, amelybői a nyári ingyenes nyaraltatást valósítják meg. Tóth Balázs — A falu Alsőkovácsgyöpi ré­szén vannak a legerősebb közép­parasztok. Jól megy soruk, de mi már egyikkel sem cserélnénk, lilhihetik, hogy akkor a mi so­runk se rossz. Két hízót vág­tunk, nem is olyan aprókat, 2 mázsa 40 kiló körül volt darabja. Most szombaton pedig anyám, meg a feleségem bútort foglalni voltak Kiskunhalasoij. Űj bútort veszünk — amire a tsz-be lépé­sünk előtt még csak gondolni sem mertünk volna a feleségem­nél. Talán ez a néhány szó is elég érzékelhetően kifejezi, hogy Ágostonoknak, meg a velük egy- Jvású hajdani homokos gazdák­nak nem jelent gondot a megél­hetés a termelőszövetkezetben. S -» közösben már futja arra is, hogy megzabolázzák, adakozób- bá tegyék a régen oly hitvány lorhokot. A Szabadság TSZ-nek csak 270 holdnyi földje van — nem nagy szövetkezet, de az idén már 25 holdon somkóróyetéssel javítják a talajt, öt hold homok­ba pedig új szőlőt telepítenek. S ezek a mutatószámok évről évre nagyobbak lesznek. Az idén még csak 10 százalékkal ér majd töb­bet homokjuk, jövőre még na­gyobb területen — a szántóterü­letnek talán már 20 százalékán •— tudják feljavítani a homok termőképességét. És ha ennek a termelőszövetkezetnek több tag­ija lenne, még nagyobb területű homokkal is megbirkóznának, hiég több szőlőt is telepítenének. Ve akkor másként kellene gon­dolkozni a környékbeli egyénileg isolgozó parasztokról is. Az a baj, hogy a termelőszövetkezet népnevelői ritkán, vagy éppen bem keresik fel az egyénieket, »zok nem ismerik eredményeiket és nagyrészük még ma is úgy /vélekedik, hogy ha belépnének f> tsz-be, talán még rosszabb tenne Ért a. hibát nemcsak a Sza­0!.dság Termelőszövetkezet, ha­dern a Petőfi is elkövette. Az A filmközvetitő-berendezés kezelése A detektoros rádió óla hatal­masat fejlődött a tudomány. Ma a televíziós rádió »-detektoros korát« éljük. A televíziós rádió­ban az az új, hogy nemcsak hangot, hanem képet Is közve­tít. A közvetítendő kép felső sarkát megvilágítja egy kis fénypont és végigmegy vízszin­tesen a képen. Aztán átugrik a második sor elejére, végigmegy ezen is és így soronként meg­világítja az egész képet. A kép visszaveri a fénypontocskát egy fényérzékeny szerkezetre. Ahol a kép sötétébb, ott gyengébben veri vissza, ahol világosabb, ott erősebben. A fényérzékeny szer­kezet (fotocella), amely a fény erősségétől függően változtatja ellenállását, hol több, hol keve­sebb elektromos áramot enged át aszerint, hogy a fény pontocs­ka a képről erősebben, vagy gyengébben verődik vissza. Ily- módon a képet felbontották vál­tozó erősségű elektromos áram­ra. Ezt az adó változó erősségű rádióhullámmá alakítja és szét­sugározza. A vevő az. antennájához ér­kező rádióhullámokat Visszaala­kítja változó erősségű elektro­mos árammá. A gyakorlati megvalósítás rengeteg technikai probléma megoldását követeli. Hazánkban két éve folynak televíziós kí­sérletek. Az adás azóta egyre tökéletesebb. Kétféle műsort tu­dunk jelenleg felvenni: diaképet és filmet. A jelenlegi adó 100 wattos. Ez kb. 15 kilométeres körzetben biztosít vételt. Készül egy na­gyobb teljesítményű állomás és most rendeltünk a Német Demo­kratikus Köztársaságtól egy 30 kilowattos adót. A televízió legérzékenyebb készüléke a kamera, amely a te­levízió szeme. Érzékeny lencse- rendszerét a közvetítendő képre irányítják, az felbont és az adó­nak. továbbít. Ilyen kameránk még nincs, de az előállításával most kísérleteznek Magyarorszá­gon. Eddigi eredményeink bizta­tóak, így megvan a remény ar­ra, hogy a közeljövőben a tele­vízióval kísérletező országok között az élvonalra fejlődünk. A. kamera feeíysüásí —unháia Ellenőrzik a kísérleti adást

Next

/
Thumbnails
Contents