Népújság, 1956. március (11. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-04 / 55. szám

Az operaházi díszünnepséggel megkezdődött a magyar—szovjet barátság hónapja Szombatun este a Miniszter­tanács, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa és a Magyar— Szovjet Társaság díszünűepsé- get rendezett az Állami Opera- házban a magyar—szovjet ba­rátság hónapja megnyitása al­kalmából. A megnyitó disziinuepség el­nökségében helyet foglaltak a párt és a kormány vezetői: Apró Antal, Acs Lajos, Dobi István, Erdei Ferenc, Gerő Ernő, Hege­dűs András, Hidas István, Ko­vács István, Mekis József,'Rá­kosi Mátyás, Szalai Béla, Bata István, Piros László, Egri Gyula, Vég Béla. Az elnökség tagjai voltak politikai, gazdasági, tár­sadalmi és kulturális életünk képviselői. Ugyancsak az elnökségben foglaltak helyet a barátsági hó­napra hazánkba érkezett kultu­rális küldöttség tagjai: Az elnökségben foglalt helyet V. V. Asztafjcv, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségé­nek ideiglenes ügyvivője. Jelen volt az ünnepségen a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak és a Minisztertanácsnak szá­mos tagja, a politikai, gazdasági és kulturális élet sok vezető sze­mélyisége. Megjelent a díszelőadáson a budapesti diplomáciai képvisele­tek számos vezetője. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Erdei Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Magyar—Szovjet Társaság el­nöke nyitotta meg az ünnepsé­get. Ezután Kristóf István, a Nép­köztársaság Elnöki Tanácsának titkára mondott ünnepi beszédet. Ezután A. P. Mareszjev, a Szovjetunió hőse, a szovjet béke- bizottság tagja mondott beszé­det. Az ünnepi beszédeket sűrűn Gzakitotta meg a lelkes taps, s a megjelentek hosszasan ünnepel­ték a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan, testvéri barát­ságát. Az ünnepség első része az In- ternacionálé hangjaival fejező­dött be. Az ünnepi est művészi műso­rában a hazánkba érkezett szov­jet vendégművészek, továbbá magyar művészek léptek fel. — (MTI) s EZ TÖRTÉNT A MARA VILÁGBAN KAIRO. (MTI) Selwyn Lloyd angol külügyminiszter csütörtö­kön megkezdte tanácskozásait Nasszer egyiptomi miniszterel­nökkel. A csütörtöki megbeszé­lés öt óra hosszat tartott. Első­sorban a bagdadi paktummal foglalkoztak. Tájékozott körök szerint csütörtökön mindkét ál­lamférfi lényegileg csak állás­pontjának kifejtésére szorítko­zott. Pénteken Selwyn Lloyd és Nasszer folytatta megbeszéléseit azokról a véleménykülönbségek­ről, amelyek elválasztják Egyip­tomot és a nyugati hatalmakat a közép-keleti kérdésekben, A megbeszélés után Selwyn Lloyd sajtóértekezletet tartott. A többi között kijelentette, hogy az egyiptomi miniszterelnökkel őszinte tanácskozást folytatott az angol—egyiptomi viszonyról. Az angol külügyminiszter meg­jegyezte, hogy ►■•volt köztünk né­mi félreértés a bagdadi szerző­dés kérdésében«, majd hozzáfűz­te, hogy pillanatnyilag nincs szó arról, hogy más országokat is felszólítanak e szerződéshez való csatlakozásra. Kérdést tettek fel Selwyn Lloydnak Glubb tábornok el­mozdításával kapcsolatban is, ehhez a kérdéshez azonban nem volt hajlandó kommentárt fűzni. A sajtóértekezlet befejezése után az angol külügyminiszter elutazott Kairóból. LONDON. A londoni rádió je­lentése szerint az amerikai atomerő-bizottság nyilatkozatot tett közzé, amelynek értelmében április 20-án kezdődő hatállyal körülbelül 375 000 négyzetméter­nyi területet nyilvánít »veszé­lyes övezetnek« a Csendes-óceán déli medencéjének térségében a kilátásba vett atomrobbantások újabb sorozatának céljaira. MOSZKVA. Március hó 2-án Moszkvába érkezett Wilhelm Haas, a Német Szövetségi Köz­társaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A vnukovoi repülőtéren Wil­helm Haast L. F. Tyeplov, a Szovjetunió külügyminisztériu­ma protokollosztályának ideig­lenes vezetője fogadta. BERLIN. A Német Béketanács pénteken Berlinben megtartotta tizedik teljes ülését. Az ülésen részvevő nyugatnémet és NDK- beli polgárok megvitatták azo­kat a kérdéseket, amelyek az ál­talános leszereléshez történő né­met hozzájárulásra vonatkoznak. BÉCS. A Béke Világtanács kék könyvet adott ki, amely a leszerelés kérdésének az Egye­sült Nemzetek Szervezetében és más szervezetekben történt meg­vitatását jellemző dokumentu­mokat tartalmazza. A kék könyvhöz csatolva meg-, találhatjuk a különböző orszá­gok békebizottságainak, vala­mint a Béke Világtanácsnak a leszerelés kérdésében hozott ha­tározatait: PEKING. M. Szuzuki, a Ja­pán Szocialista Párt elnöke már­cius 1-én Oszakában sajtóérte­kezleten kijelentette: az egész Hatojama kormánynak le kel­lene mondania az esetben, ha a béketárgyalások során nem sike­rülne egyezményt kötnie a Szov­jetunióval. WASHINGTON. Dulles ame­rikai külügyminiszter március 2-án este repülőgépen elindult Karacsiba a SEATO Tanácsának március 6-tól 8-ig esedékes ülés­szakára, * Elutazása előtt Dulles kijelen­tette, hogy Pakisztánon kívül más ázsiai országokban is láto­gatást tesz, KUJBISEV. Március 2-án kí­sérőivel együtt Kujbisevbe ér­kezett Csu Te marsall, a Kínai Népköztársaság alelnöke. BERN. P. I. Jersov, a Szovjet­unió berni rendkívüli és megha­talmazott nagykövete március hó 2-án átnyújtotta megbízólevelét Feldmannak, a svájci államszö­vetség elnökének, A megbízólevél átadásakor Jersov nagykövet és Feldmann elnök beszédet mondott. • LAKBÉREMELÉS TOKIÓBAN A tokiói hatóságok áprilistól kezdve a vasbetonépületekben 25 százalékkal, a faházakban és a barakképületekben 5—10-sze- r es éré emelik a lakbért. E K — A magyar—szovjet barát­sági hónap megnyitója. Tisza- kécskén ma délelőtt 10 órakor a népművelési otthonban ünnepé­lyesen megnyitják a magyar— szovjet barátsági hónapot. Ün­nepi beszédet Zilahi Barnabás tanár, az MSZT helyi szerveze­tének vezetőségi tagja mond. Este 7 órakor pedig a »barátság bálját« rendezik meg. — Mesedélclőtt. Március 4-én délelőtt 10 órakor Baján a Jó­zsef Attila, városi kultúrházban filmvetítéssel egybekötött mese- délelőttöt rendeznek. A legszebb szovjet népmesékből Túri Mária, a népművelési szakkör tagja mond mesét: — Átrendezik a piacteret Ka­locsán. A tervek szerint a piac­téren a helyi földművesszövet­kezet elárusító és felvásárló he­lyiséget létesít az idén. —- A Német Demokratikus Köztársaságból nyofc nagytelje­sítményű szivarkagyártógép ér­kezett az Egri Dohánygyárba. Ezek segítségével mintegy 10 százalékkal emelkedik a gyár termelékenysége és lényegesen javul a cigarettafajták minősége. A gépeket német szakemberek állítják üzembe, — Kiskunfélegyházán a bél­és a külterületen az általános iskolai tanulók létszáma össze­sen 4555 gyermek. — Nagykanizsán épül fel az ország legmodernebb vidéki vá­góhídja és húsfeldolgozó üzeme. Az üzem terveit már elkészítet­ték és a helyet is kijelölték. A legmodernebb és a legnagyobb vidéki húsipari üzem 4 év alatt épül fel csaknem 10 millió fo­rintos beruházással. — Jogismcrettcrjesztő előadás »A társadalmi tulajdon védel­me« címmel Letmszki Ferenc* ügyész tart előadást március hó 4-én délután 4 órakor a kiskun»- halasi járási népművelési ott­honban. — Bentlakásos óvónőképző iskola. Áprilisban kétéves óvónő­képző iskola kezdődik Budapes­ten (V. kerület, Váci utca 47.; A hallgatókról tanulmányaik be­fejezésével az Egészségügyi Mi­nisztérium gondoskodik elhelye­zésükről. Jelentkezni lehet a megyei tanács egészségügyi osz­tályúnál. — Világnézeti előadássorozat. Baján a Pedagógus Szakszerve­zet rendezésében az általános és a középiskolai tanárok három­napos világnézeti előadássoroza­tot hallgattak meg. Az előadáso­kat a tanítóképzőben és a köz­ponti fiúiskolában tartották me& — Gyászhír. Szomorú szívvel jelentjük, hogy édesanyánk, özv. Berezval Kollár Ferencné Csiz- madi Mária elhúnyt. Temetése március 5-én, hétfőn délután 2 órakor lesz Kecskeméten a re­formátus temetőben. A gyászoló gyermekei. 5210 — Gyászhír. Mély fájdalom­mal tudatom, hogy forrón szere­tett férjem, Ettvel Gyula el­húnyt. Temetése hétfőn délelőtt lesz Kiskunhalason. — özv. Ett­vel Gyuláné. 237 A szabadszállási Petőfi TSZ munkaegységre dolgozó ker­tészt keres sürgősen. Ér­deklődni levélben is. Cím: Petőfi TSZ, Szabadszállás. 214 Ilyen — Ikarus—55 típusú — autóbuszokat mutat be a magyar ipar a lipcsei nemzetközi árumintavásáron NEMZETKÖZI SZEMLE A duliesi Dulles, amerikai külügyminisz­ter immár ki tudja hányadszor ísrnét elvetette a sulykot. De most alaposan. A szenátus kül­ügyi bizottságában a nemzetközi helyzetről adott elemzésében azt mondotta, hogy az Egyesült Ál­lamok nemrégiben taktikájának megváltoztatására késztette a Szovjetuniót, az amerikai »erő­politika« hatására kerekedett fe­lül Moszkvában az »enyhülési Irányzat«. Igen hálás téma lenne ízekre szedni Dulles állításait és a nem­zetközi élet tényeivel cáfolni meg egész elgondolását. De felvető­dik itt egy másik probléma is, nevezetesen az, hogy milyen ala­pokon áll egy olyan világhatalom egész külpolitikája, mint az Egyesült Államoké, ha külügy­minisztere ennyire elrugaszko­dik a valóságtól. Egy ország külpolitikai vonal­vezetése igen bonyolult dolog. Amikor irányát meghatározzák, számba kell venni, hogy milyen áramlatok uralkodnak a nemzet­közi viszonyokban, milyen törek­vések húzódnak meg a hátterük­ben, számolni kell az egyes or­száguk belpolitikai, gazdasági és egyéb körülményeivel is. S mind­ezt még bonyolítja, hogy a nem­zetközi élet nem állóvíz, amelyet legfeljebb időnként cgy-egy be­ledobott kő, valamilyen kezde­ményezés bolygat meg; inkább szélesen hömpölygő folyamhoz balfogás hasonlítható, amely állandóan mozgásban van, új medreket mos, mindig valamilyen válto­zással lép meg. S ha történnek diplomáciai kezdeményezések, ezek nem az alapvető okokon változtatnak, hanem örvényeket keltenek, gyorsítják, vagy lassít­ják a folyam sebességét. Nos, Dulles kijelentései után lehet-e azt mondani, hogy az amerikai külügyminisztérium alaposan, a valóságos helyzethez alkalmazkodva határozza meg külpolitikájának irányát? A mi­niszter »elemzései«, helyzetma­gyarázatai nem erre mutatnak. Lcrner, a New York Post szem­leírója írta le Dulles megnyilat- kozíatása után, hogy a külügy­minisztérium irányítója ».. .ké­pes az önámításra és hajlandó eltussolni igen fontos kérdése­ket, még azt is, milyen alacsony színvonalra süllyedt a kormány külpolitikája.« Az amerikai külpolitika — helytelen lenne nem látni — sok változáson ment át Truman kor­mányzata óta. De az atlanti irányzat, amelynek alapjait még a demokratapártiak rakták le, ma is középpontja az amerikai kül­politikának, a Fehér Házban meg ma is azt képzelik, hogy az úgynevezett segélypolitika megold mindent, tágra nyitja a kapukat minden országban az amerikai gazdasági és politikai elképzelések előtt. Ha ilyen alapokon áll ez a külpolitika, ha fő célját illetően ma is ugyanaz, mint volt 7—8 esztendővel ezelőtt, akkor mit sem lehet csodálkozni azon. hogy a külügyminiszter ennyire ön­áltató és ennyire távol áll a való­ságtól. Ismételjük meg a ma már minden józan ember előtt nyil­vánvaló óriási nemzetközi vál­tozások felsorolását? Hogy a földkerekségének óriási részét kitevő gyarmati világ arculata teljesen megváltozott? Hogy tért hódít a békés egymás mellett élés nevezetes öt elve, s ennek nyomán fokozatosan növekszik, szélesedik a semlegesség! irány­zat? Hogy a nemzetközi közvé­lemény felnőtt már, s valóban alkotó tényezője a világpolitiká­nak, hovatovább többet nyom a latba, mint egyes nagyhatalmak? Dulles kijelentéseinek ameri­kai fogadtatása is arra mutat, hogy ha hatalmában nem is, de arányaiban eléggé elszigetelt, s kisszámú csoport vélekedik úgy, mint a külügyminiszter. Ful- bright szenátor azt vetette mi­niszterének szemére, hogy érté­kelése úgy hangzott »mint vala­mi nyáréji álom és nem mint a világ eseményeinek komoly vizs­gálata. A Dulles festette képpel ellentétben én úgy láttam, — tette hozzá —, hogy a Szovjet­unió a lehető legnagyobb önbi­zalommal halad előre. Ameriká­ról mindenütt csak keserves torzképöt látok és ezt elsősorban Dullcsnak köszönhetjük.« Mennyire másként hangzik Walter Lippmann véleménye ú a New York Herald Tribes*» ben, mint a külügyminiszteré: »a Szovjetunió nemzetközi pozí­cióiban bekövetkezett óriási vál­tozások eredményeként — írja ez a neves amerikai újságíró — az Egyesült Államok már nem csikarhat ki politikai ígéreteket annak fejében, hogy gazdasági segélyt nyújt és támogatja a ka­tonai paktumokat, s többé nem tesz módjában ráerőszakolni más országokra az amerikai gazda­sági és pénzügyi feltételeket«. Lippmann másrészt leszögezi, hogy a Szovjetunió politikája »új nemzetközi helyzetet teremt, amely a békés egymás mellett élésre és a két rendszer versen­gésére, valamint az egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján valamennyi országgal folytatott gazdasági cserére és együttmű­ködésre épül«. Íme, tehát nyoma sincs annak, hogy az amerikai »erőpolitika« késztette álláspontjának meg­változtatására a Szovjetuniót, éppen ellenkezőleg, a szovjet po­litika az, amely bizonyos —• nem is kisjelentöségű változásokat eredményez a nemzetközi élet­ben. Érdemes, ha röviden is, meg­emlékezni itt a XX. kongresszus külpolitikai vonatkozásairól. A Szovjetunió Kommunista Párt­jának és a szovjet kormánynak a vezetői számos kérdést érintet­tek, köztük olyan fontosakat, mint a két rendszer békés egy­más mellett élésének problémá­ja, a háború elkerülhetőségének lehetősége napjainkban, az im­perialista országok gazdasági fejlődésének sajátosságai és a szocializmusra való átmenet kü­lönböző formál az egyes orszá­gokban.. Ezek a megállapítások nem légvárakra alapozottak, ha­nem nagyon is alaposan szám- baveszik a legfrissebb nemzet­közi eseményeket is, szinte azt mondhatnók, hogy a szovjet kül­politika rajta tartja a kezét a mindennapi élet ütőerén. Nem véletlen, hogy e politikának a hatására változik meg napjaink­ban a világ és kerül sor csaknem minden földrészben olyan át­alakulásra, amelyeknek tanúi vagyunk. Dulles külügyminiszter saját­ságos clmefuttatása tehát nem csak arról rántja le a leplet, hogy mennyire Irreális, a való­ságtól elrugaszkodott az a kül- ( politika, amelynek ő az egyik szószólója, hanem egyúttal an­nak a megértéséhez is hozzáse­gít igen széles társadalmi körö­ket, hogy a Szovjetunió békés egymás inellett élési politikája az, amely az egyedüli biztató távlatokat tárja a világ elé. Eléggé világosan alátámasztja ezt a XX. kongresszus esemé­nyeinek nemzetközi sajtóvissz­hangja. Számos lap hasábjain — mindenekelőtt nyugati burzsoá lapokról van szó — hangzik cl az a követelés, hogy reálisan kell számbavenui a nemzetközi élet tényeit és ezekhez képest kell alkalmazni a nyugati politi­kát. Minél hamarabb kerül erre a sor, annál biztatóbbak a jövő kilátásai»

Next

/
Thumbnails
Contents