Bácskiskunmegyei Népújság - Népújság, 1956. február (11. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-21 / 44. szám
S Szovjetunió Komunista Pártiának XX. kongresszusa (Folytatás az X. oldalról) aránt, pontosan számba kell vennünk az osztályerők viszonyát és ebből kell kiindulnunk, amint ezt a maga idejében Marx és Lenin tette. Már Lenin előre látta, hogy egy kicsiny tőkés országban, ha már sok szocialista ország van, az átmenet a szocializmusba békés úton történhet. Mindezek alapján a Központi Bizottság beszámolója arra a következtetésre jut, hogy a jelenlegi viszonyok között egyes országokban reális lehetőség a békés út a szocializmusba való átmenetre. Lenin halála óta több, mint tíz országban győzött a szocialista forradalom. Hogyan történt ez? Kínában évtizeaeken át polgárháború dúlt. A proletáriátus és kommunista pártja, miután cezető helyzetet vívott ki és az antifeudális, antiimperialista forradalomban fegyveres harccal győzött, biztosította a szocialista átalakuláshoz vezető békés út lehetőségét. A leninizmus, megmutatva a kínai népnek a szocializmushoz vezető igaz utat, kínai talajon is felvirágzott és a nagy kínai forradalom tapasztalataival gazdagodott. (Taps.) Sajátos volt a forradalom menetének képe Jugoszláviában. A fasizmus ellen vívott jugoszláv partizúnháború egybeolvadt a Jugoszláviát eláruló burzsoázia és a földesurak elleni polgárháborúval. Csehszlovákiában a háború után kialakult kedvező helyzet alapján itt a szocialista forradalom békés úton haladt, hatalomra jutottak a kommunisták, miután nemcsak a dolgozók hozzájuk közelálló pártjaival kötöttek szövetséget, hanem az általános nemzeti frontot támogató polgári pártokkal is. Magamódján, de szintén polgárháború nélkül jutott el a szocialista forradalom győzelméhez Bulgária, Románia, Magyarország, Lengyelország és a többi népi demokratikus ország munkásosztálya. Ilyenformán a történelem megcáfolhatatlanul bebizonyította, hogy igazuk van a kommunizmus tanítóinak, akik előre látták, hogy a fegyveres felkelés útján kívül a forradalom békés úton is fejlődhet. Akadhatnak olyan politikailag bárdolatlan emberek, akik felteszik a kérdést: mi a különbség a marxizmus és a reformizmus között, nem csúsztunk-e a revizionisták útjára? A reformisták és a revizionisták azelőtt iS és most is, mindig csak arra törekedtek és törekednek, hogy a munkásosztály harcát leszűkítsék az apró reformokért vívott harcra. Ismeretes, hogy egyes szocialista pártok megszerezték a parlamenti többséget, sőt több országban szocialista kormány volt és van ma is. Ámde itt is csak egyes kisebb engedményekre szorítkoznak a munkások javára, és nem épül semmiféle szocializmus. Arra vart szükség, hogy a társadalom állami irányítása h munkásosztály kezébe kerüljön, hogy a munkásosztály ne elégedjék meg a'kapitalisták asztaláról lehulló morzsákkal, hanem a többség megszerzése után vegye kezébe a hatalmat és szüntesse meg a fő termelési eszközök magántulajdonát. A kapitalizmusból a szocializmusba vezető mindennemű átmenet a társadalmi viszonyokban végbemenő fordulat: többé vagy kevésbé éles forradalom, de forradalom, amelyen minden nép keresztül megy. A hatalom átvétele a nép által, a fordulat a termelési eszközök tulajdonában, az áttérés a magántulajdon formájáról a társadalmi tulajdon formájára — ez a legnagyobb történelmi fordulat, A forradalom — akár békés, akár nem békés — mindig forradalom lesz, — Az új viszonyok között is érvényes az a lenini tétel, hogy amíg van imperializmus, megmarad a háború kitörésének gazdasági alapja is. A háború azonban nem végzetszerűen elkerülhetetlen. A kérdést bizonyos történelmi, a fejlődés jelenlegi szakaszában a világon kialakult erőviszonyokat jellemző feltételek határozzák meg. Ezek a feltételek a második világháború után keletkeztek és erősödtek meg. A béke erőit számbavéve Mikojan utalt a szocializmus országaira, a gyarmati elnyomás alól felszabadult ázsiai és afrikai országokra, sok európai ország, például Franciaország, Olaszország, fejlett munkásosztályaira. Majd így folytatta: A többi ország munkásai, parasztjai, dolgozói, értelmiségének javarésze, burzsoáziájának egy része nem kíván újabb háborút: ismerik a háború pusztító erejét. De vannak nagy imperialista monopóliumok — például az Egyesült Államokban —, amelyektől a háború nem követelt áldozatokat, sőt ellenkezőleg, minden eddigit felülmúló nyereség-forrás volt számukra. Ezek nem ellenzik a háborús terveket, noha az amerikai nép ellene van a háborúnak. Még nem volt olyan háború, amikor idegen országok bombája vagy lövedéke amerikai földre, amerikai városokra és gyárakra hullott volna. Most van erre reális lehetőség. Amerikai agresszió esetén viszonzásként hidrogénbombák eshetnek amerikai városokra is és az amerikai imperialisták nem rejtőzhetnének el s gyáraikat sem tudnák elrejteni e bombák elől. / Mi úgy véljük, ha valaki hid-Mikojan elöljáróban kijelentette, hogy az elméleti munka nem kielégítő, majd így folytatta: Sajnos, az utóbbi 15—20 esztendőben hálunk igén kevéssé fordultak a lenini eszmék kincsestárához, akár az ország belső életének, akár a nemzetközi helyzet jelenségeinek megértéséről és megmagyarázásáról volt szó. Ez természetesen nem azért történt így, mintha a lenini eszmék elavultak, vagy elégtelenek lennének a mai helyzet értelmezésére. A leninizmus, amely a marxizmus alkotó továbbfejlesztése az imperializmus és a proletárforradalmak korszakára, megőrzi s továbbra is megtartja tudományos értékét, valamint politikai erejét és gyakorlati jelentőségét. A kapitalizmus jelen helyzetéről szólva Mikojan hangsúlyozta, hogy a marxizmus—leninizmustól idegen a kapitalizmus abszolút pahgásának elmélete. A mai tőkés gazdaság állapotát elemezve aligha segíthet és aligha helyes Sztálinnak »A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban« című művében az Egyesült Államokra, Angliára és Franciaországra vonatkozó és arról szóló ismert megállapítása, hogy miután a világpiac kettészakadt, »Ezekben az országokban a termelés mérete csökkenni fog.« Ez az állítás nem magyarázza meg a mai kapitalizmus bonyolult és ellentmondó jelenségeit és több kapitalista ország termelésének nö-. vekedését a háború után. a reformizmus pedig mindig meddő egy helyben topogás. Ezért a munkásosztálynak, hogy győzhessen, lankadatlanul harcolnia kell a reformizmus és a soraiban keletkezett reformista ábrándok ellen, rogén, vagy atombombát próbál ledobni, akkor az emberiség legjobbjai nem hagyják elpusztulni a civilizációt, azonnal összefognak, kényszerzubbonyt húznak az agresszorokra és véget vetnek mindennemű háborúnak, de egyúttal a kapitalizmusnak is, — (Hosszantartó taps.) Minél erősebb a szocializmus tábora, — annál nagyobbak az esélyek, hogy a világot átfogó békémozgalom győzedelmeskedik és az agresszorok nem mernek háborút kirobbantani. Ezért mondja a Központi Bizottság beszámolója, hogy a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen. A történelem olyan szakaszba lépett, amikor létrejöttek a feltételek és a lehetőség a háború kirobbantásának megakadályozására és nem csupán a tartós béke, hanem a szilárd béke biztosítására is, azzal a kötelező feltétellel, hogy a népek szakadatlanul harcolnak a békéért, a háborús veszély ellen, éberek az esetleges agreszszióval szemben. A. I. Mikojan azzal az ellenséges híreszteléssel szemben, hogy a Szovjetunió háború segítségével az egész világra ki akarja terjeszteni a kommunizmust, leszögezte, hogy ez rágalmazás. A kommunizmus eszméi háború nélkül is győzedelmeskednek! A kommunista építés sikerének érdekei, szögesen ellentétesek a fegyverkezési versehy politikájával — mondotta. A béke biztosítja számunkra, hogy a legrövidebb időn belül felépítsük a kommunizmust országunkban és a győztes szocializmus országaiban. Lenin 1916-ban az imperializmusról írt művében lángeszűén megvilágította az imperializmus törvényszerűségét és rámutatott, hogy a kapitalizmus rothadása nem zárja ki a termelés rohamos növekedését, hogy egyes iparágak, egyes országok az imperializmus korszakában nagyobb, vagy kisebb erővel ezen irányzatoknak hol az egyikét, hol a másikát mutatják. Egyébként feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a »Közgazdasági problémák« egyes más tételei is arra szorulnak, hogy közgazdászaink mélyrehatóan tanulmányozzák és bírálóan felülvizsgálják azokat a marxizmus —leninizmus fényében. A történelem menete arról tanúskodik, hogy a marxizmus— leninizmus összes elvi tételei változatlanul beigazolódnak az imperializmus fejlődésének adott szakaszában is. Ennek általános leszögezése azonban kevés. Kötelességünk konkrétan tanulmányozni mikor, hol, milyen méretekben és miképpen történik ez. Komoly mértékben elmaradunk a kapitalizmus jelen szakaszának tanulmányozásában, nem foglalkozunk a tények és a számadatok mélyreható elemzésével. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok gazdaságát tanulmányozó közgazdászaink gyakran elsiklanak a felszínen, elkerülik az egyes országok fejlődési sajátosságainak megvilágítását. Mikojan elismerőleg szólt a politikai gazdaságtan tankönyv kibocsátásáról, de hozzáfűzte, hogy ez további tökéletesítésre szorul. Mikojan ezután hangsúlyozta, hogy gigászi elméleti és politikai jelentősége lenne egy olyan tankönyvnek, amely minden oldalról megvilágítaná a világ első nagy szocialista államának keletkezését és fejlődését. Mindezideig nem rendelkezünk igazi marxista művel a polgárháború időszakáról sem. Több megjelent könyv tetemes hiányosságokkal küzd, nem képvisel tudományos értéket, néhány pedig még negatív szerepet is tölthet be. Mikojan ezután röviden foglalkozott a szovjet filozófusok munkájával, megbélyegezte az e téren mutatkozó dogmatizmust, majd a jogászokról szólott. Meg kell jegyezni, hogy a szovjet jogtudomány, a törvényhozás és a perrendtartás a szovjet hatalom első időszakában, Lenin életében és néhány évig halála után gyorsabban fejlődött a marxizmus— leninizmus eszméinek, a proletár szocialista törvényesség alapjainak megfelelően, amelyek helyesen tükröződtek pártunk programjában. Nem lehet ezt elmondani a későbbi időszakról. A párt szükségesnek tartotta, — mondotta —, hogy helyrehozza a dolgot abból kiindulva, hogy a maga teljességében meg kell szilárdítani a lenini szocialista törvényességet. Mikojan hangoztatta: reméljük, hogy a XX. pártkongresszus komoly ösztönzést jelent majd az ideológiai front dolgozóinak s igazában hozzáfognak az alkotó, tudományos munkához. A kollektív vezetésre és a kommunista párt egységére támaszkodva a Központi Bizottság bátran feltárta az elmúlt években felhalmozódott hibákat és hiányosságokat, határozottan rá-Az SZKP XX. kongresszusának február 18-i, délelőtti ülésén, amelyen B. Gafuröv elnökölt, folytatódott az SZKP Központi Bizottsága beszámolójának és a Központi Revíziós Bizottság jelentésének megvitatása. A délelőtti ülésen felszólalt J. G. Kebin (észtországi pártszervezet). Ezután Enver Hodzsa mondotta el az albán nép üdvözletét. Az SZKP XX. kongresszusán folytatódott a Központi Bizottság és a Központi Revíziós Bizottság beszámoló jelentése fölötti vita. Az esti ülésen, amelyen F. R. Kozlov elnökölt, felszólalt O. V. Kuusincn (karél-finn pártszervezet) és L. M. Kaganovlcs. A Vietnami Dolgozók Pártjának küldöttsége nevében beszédet mondott a kongresszuson Truong Cltinh, felolvasta a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Ez történi a SZÓFIA. A szófiai lapok vasárnap közölték Nasszer egyiptomi miniszterelnöknek á Rabotnicseszko Delo című lap tudósítójának kérdéseire adott válaszait. Egyiptom — mondotta Naszszer a többi között — nagyra értékeli azt, hogy a bolgár nép rokonszenvez a teljes nemzeti függetlenségért harcoló egyiptomi néppel, s támogatja ezt a harcát. A bolgár—egyiptomi gazdasági és kulturális kapcsolatok kiszélesítésének a lehetőségéről Nasszer többi között kijelentette: Erős kötelékek fűzik össze az egyiptomi és a bolgár népet. Né* lépeít ezek kijavításának és fel* számolásának útjára a politikai tevékenység, a gazdasági és kulturális építés, a pártépítés min* den területén. Ebben van Köz-» ponti Bizottságunk munkájának igazi lenini vonása. Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy Lenin halála óta a XX» pártkongresszus a legfontosabb kongresszus pártunk történetében. A lenini szellem és a leninizmus hatja át egész munkánkat és minden, határozatunkat, mintha Lenin élne és közöttünk volna. (Viharos, hosszantartó taps.) Miként örülne Lenin, ha most, harminckét esztendő múltán láthatná, mennyire megvan pártunk sorainak és vezetésének szervezeti és politikai egysége, mennyire virágzanak a marxizmus—leninizmus eszméi, menynyire megbonthatatlan és erős a munkásosztály szövetsége a kolhozparasztsággal, ha látná, hogy mi nemcsak esküszünk Lenin nevére, hanem minden erőnkkel át is ültetjük az életbe Lenin eszméit és szentül teljesítjük végakaratát. (Viharos, hosszantartó taps.) Pártunk XX. kongresszusa, a kongresszus határozatai, a Központi Bizottság beszámolója széleskörű cs lelkes visszhangot kelt a pártban, a szovjet országban, minden külföldi barátunkban. Megvalósulnak a párt és az ország előtt álló új, hatalmas feladatok. Erről nincs bennünk a legkisebb kétely sem, ezt biztosra veszik barátaink is, ellenségeink pedig hagyjanak fel kétségeikkel. A kommunizmushoz vezető előrehaladásunk biztosítéka mindenekelőtt abban rejlik, hogy — mint halhatatlan vezérünk és tanítónk, Lenin mondotta: »A világ legcsodálatosabb erejére támaszkodunk, a munkások és parasztok erejére.« (Viharos, szűnni nem akaró taps.) A koreai elvtársak üdvözletét tolmácsolta Col Jen Gén elvtárs, utána V. M. Molotov mondott beszédet. A következő felszólaló Sz. D. Ignatyev volt (baskiriai pártszervezet), utána G. K. Zsukov (moszkvai pártszervezet), N. M. Kuzmin (moszkvai pártszervezet) és Z. T. Szergyuk (moldvai pártszervezet, valamint Sz. A. Tovmaszjan (örmény pártszervezet) szólalt fel. Bizottságának üdvözletét, amelyet a párt elnöke, Ho SÍ Minit írt alá. Nagy-Britannia Kommunista Pártja nevében Harry Polliit üdvözölte a kongresszust. Ezülán felolvasták Joszip Broz- Tito üdvözlő levelét, amely a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és Jugoszlávia dolgozó né peinek szocialista szövetsége ne vében érkezett az SZKP XX: kongresszusának címére. Ezzel az esti ülés befejeződött; A kongresszus 20-án folytatta munkáját. nagyvilágban peinket, a társadalmi rend különbözősége ellenére összekötik az egyetemes béke megerősödését szolgáló nemes erőfeszítések. Ezért a két ország bármilyen gazdasági vagy kulturális közeledése hozzá fog járulni e nemes célkitűzés megvalósításához. NEW YORK. Amint az United Press hírügynökség tudósítója jelenti, a Georgia állambeli Colombusból, egy kereskedő hét lövéssel megölte a néger dr. Thomas Bruert, a színesbőrűeket támogató országos szövetség helyi szervezetének egyik .vezetőjét, A szövetség Atlantában február 19-én gyűlésen tiltakozott a gyilkosság ellen. (MTI) Eikerüíheietlen-e a háború ? Emeljük magasabb színvonalra az elméleti munkát Az SZKP XX. kongresszusának február 18-i délelőtti ülése Az SZKP XX. kongresszusának február 18-i esti ülése A szovjet film Balkezes bajnok Az élet tanulsága táiiBiepe (március 15—28-ig) kiemelkedő lüitíjvit Befejezet lese elbeszélés Emirátus bukása Vízkereszt, vagy amit akartok Vihar Itália feleli Lu
