Bácskiskunmegyei Népújság - Népújság, 1956. február (11. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-21 / 44. szám

A határozatból A megyei tanács pártvezető­­ségének eiső ülésén legtonto­­sabb feladatai között tárgyalta a megyei párt-végrehajtóbizott­­ság és a megyei tanács végre­hajtó bizottságának határozatát a mezőgazdaság termelésének 3 százalékos emelésére. A határozat nyomán széles­körű felvilágosító- és szervező­­munka indult meg az alapszer­vezetek kommunistái, az egyes szakosztályok pártonkívüli dol­gozói között. Miután a pártvezetűség meg­telelő számban beszerezte a ha­tározat szövegét, kiosztotta az alapszervezetek vezetői, csoport­­bizalmiai, népnevelői, az egyes szakosztályok legjobb párton­kívüli dolgozói, a fiatalok kö­zött azzal, hogy a határozatot gondosan tanulmányozzák át. Ezen a héten a pártonkívü­­liek bevonásával, a szakmai ve­jVv le?/ ralósáí ; zetők részvételével csoportérte- ; j kezleten tárgyalják meg, hogy | j az egyes szakosztályokon dől- j gőzök milyen módon tudnak hozzájárulni a határozat sike­réhez. Az itt elhangzó javasla­tok alapján a határozatban érintett * szakosztályok vezetői egyéves munkatervet dolgoznak ki. Ezen belül az első félévi, havi beosztásban részletesen tartalmazni fogja a szakosztá­lyok tennivalóit. A munkaterv minden kom­munistának és pártonkívüli dol­gozónak megszabja a szakmai és politikai teendőjét. A munkának szervezői és irá­nyítói a megyei tanács pártszer­vezeteinek kommunistái, legjobb dolgozói, kik összefogva, minden i erőt latbavetnek a határozatban j megjelölt célkitűzések megváló-j sításáért. l-azekas ls(\án---------­Felelőssé » liauyagul végpeetí A megyei,pártbizottság a kö­zelmúltban üzemi szakmunkáso­dat kért fel arra, hogy a megye egyes“ gépállomásain a téli gép­javítás műszaki színvonalát el­lenőrizzék. Az ellenőrző mun­kásbrigád járt Dusnokon, — ahol semmi hibát nem talált —, s többek között vizsgálatot tar­tott Kalocsán is. A vizsgálat után beszámoltak a tapasztaltakról és megállapí­tották, hogy Kalocsán az erőgé­pek kijavításának minőségé nem megfelelő. Az erőgépek motori­kus részeit általában nem tisz­tították ki gondosan, s így a bennmaradt homokrészecskék idő előtti elkopást eredményez­hettek volna. Ezenkívül számos esetben nem alkalmazták a csa­varok felrakásánál a biztosító alátéteket, melynek következ­ménye az alkatrészek meglazu­­lá-sa, s a gép idő előtti megron­gálódása. Ugyancsak a gépek idő előtti kopásához vezet az is. ha nem megfelelő, túlméretezett gyűrűket használnak. Ez a hiba is számos esetben előfordult a Kalocsai Gépállomáson. Az ipari üzemek dolgozói ál­tal észlelt megállapításokat a Megyei Gépállomási Igazgatóság mérnöke is megerősítette, ugyan­is egy későbbi ellenőrzés során, az előbb említett hibákon kívül, még újabb mulasztásokat ta­pasztalt. Két erőgép szétszerelé­se cs megvizsgálása nyomán megállapította, hogy azok az el­következendő termelési felada­tok elvégzésére nem alkalmasaid gr evőt* ás téíi gépjavítás miatt ! Mindezekből következik, hogy j a gépállomás vezetősége nem őr­ködött éberen a téli gépjavítás minősége felett. Nemcsak fe­gyelmi vétséget követtek el, ha­nem belenyugodtak abba, hogy a rossz minőségben kijavított j gépek már a tavaszi megindulás- j kor sem tudják teljesíteni előírt j tervüket. A munka- és tervfe- ; gyeimet sértő magatartás miatt | a gépállomás javításért felelős J vezetőit: Benke J. Zoltánt, a j gépállomás főmérnökét, Parties ; Lászlót, a gépállomás műhely- j vezetőjét és Kupusz Gézát, a gépállomás minőségi ellenőrét, Mohácsi Károly, a Mezőgazda­­sági Igazgatóság igazgatója írás­beli megrovásban részesítette. A gépállomásnak okozott anyagi kár megtérítését szintén elren­delte, s a kártérítés összeget a három felelős vezető havi fize­­tésének 15 százalékában állapí­totta meg. Ezenkívül letiltotta az 1955—56. évi téli gépjavitási idényre a prémium kifizetését a gépállomás alkalmazotti állo­mányban lévő dolgozóitól. TEXTIL KÉSZÁRU, RÖ­VID- ÉS KÖTÖTTÁRU SZÜKSÉGLETÉT minden igényt kielégítően BESZE­REZHETI DUNAVECSEI SZAKÜZLETÜNKBEN. Pontos, figyelmes kiszol­gálás. — Dunavecse és Vi­déke Körzeti Földműves­szövetkezet Igazgatósága. j Dugöttyücáaps*egpersely~tömöritő és egyéb dolgok A Kiskőrösi Gépállomás sok bírálatot kapott az utóbbi időben. Ezek az észrevételek hasznosak voltak és amióta új vezetők is kerültek a gépállomás élére, megjavult a munka. Ezt bizonyítja a téli gépjavítás me­nete is. — Előreláthatólag feb­ruár 20-ra befejezzük — han­goztatja Kovács Benő, műhely­­vezető. A tágas gépjavitómúhelyben ! lelkes munka folyik. A műhely j dolgozói ügyes ötleteket, ésszerű újításokat alkalmaznak a téli gépjavítás során, amivel nemcsak meggyorsítják a munkát, hanem máris sokezer forint megtakarí­tást értek el. Méltán illeti tehát dicséret őket Soroljunk csak fel néhányat ezekből az újításokból. Ilyen pél­dául a G. 35-ös traktor dugattyú­­csapszeg-perselyének tömörítése. Eddig a csapszegperselyeket ko­pás után, mint selejtet leadta a gépállomás és helyette újat ka­pott. Egy új persely ára 62 fo­rint. Szedmák György esztergá­lyos egyszerű készülékkel 5 pere alatt tömöríti a csapszegper­­sslyt. Az eddig bevált gyakorlat szerint ötször lehet tömöríteni egy perselyt. A másik újítás, ahogy a gépállomáson mondják: «traktor­­törzs csapágyház esztergálóké­szülék.« Ezt kézi, vagy gépi meghajtással egyaránt lehet al­kalmazni. Kisebb gépállomáso­kon is könnyen előállítható. Al­kalmazható a G. 35-ös, az R. 35-ös, az R. 22-es, és a T. 20— 25-ös traktoroknál. Lényege, hogy a kikopott csapágy külmé­­rete és a csapágyfészek közé esztergálással cserélhető perse­lyeket helyeznek. A kopásnak megfelelően cserélik a perselyt, a csapágyat viszont nem kell cserélni. Egy-egy csapágyház esz­­tergálása másfél- lsét óra alatt elvégezhető. A gyakorlatban nagyszerűen bevált, nem kell az egész gépet szétszedni, csak ott, ahol a csapágy a csapágyfészek­ben meglazult. Az újítás Ko­vács Benő műhelyvezető és Szedmák György esztergályos ér­deme. Készítettek egy bronzpersety­­lehúzókészüíéket is. Eddig a bronzperselyt vagy hidegvágóval, vagy melegítéssel távolították el a tengelyről, emiatt sokszor meg­sértették ezt az alkatrészt. A le­ír uzókészülék szintén Kovács Benő elgondolása alapján szü­letett meg. ! A traktorlendkerék cserélhető univerzális agyrésszel való ellá­tása szintén az ő gondolata volt. A Vörös Csillag Traktorgyár foglalkozik is már vele, ha be­válik, megkezdi a sorozatgyár­tást. Van még néhány hasznos I elgondolás, újítás, amelyet a gya- I korlatban alkalmaznak a gép­állomáson, már most a téli gép­javítás során. Szinte idekíván­kozik annak tárgyalása, hogy ezeket az újításokat ismerik-e más gépállomásokon? Sajnos né­hányat közülük egyetlen gép­állomáson sem, másokat pedig nem mindegyiken. Mikor megkérdeztük Kovács Benőt, hogy az új elgondolások közül mennyit küldött tel a me­gyeközponthoz, azt felelte, hogy mindössze hármat, tíe abból ket­tőt vissza is utasítottak, egyket, amely a traktorlendkerékre vo­natkozik — az ő kérésére — a Vörös Csillag Traktorgyárnak továbbították. Milyen indokká! utasí­tották vissza az újításokat? El­olvastuk a levelet, amelyet a Megyei Gépállomási Igazgatóság részéről Barth a József főmérnök írt alá. A bronzpersely-lehúzó­­készülékkel kapcsolatban azt tartalmazza a leveli, hogy azért nincs gyakorlati jelentősége, mert a gépállomások »már széles körben« alkalmazzák. Álljunk meg egy pillanatra! Nem egészen így van, mert pél­dául a Szabadszállási Gépállo­máson még a régi módszerrel szedik le a perselyt. A traktor-turzscsapógyház­­eaztergáló készülékkel kapcso­latban a válasz arra utal, hogy az a gyakorlatban kivihetetlen. Megjegyzi még, hogy nem érthe­tő cs nem világos az újítás leírá­sa. A levélíró még a végére oda­biggyesztette: az újító továbbra is foglalkozzon újításokkal! Lehet, hogy az újítás leírása nem volt elég szabatos, de ebben az esetben azt kellett volna vá­laszolni, hogy még egyszer küld­jék el a leírást és a rajzot, vagy az igazgatóság részéről szakem­berek a helyszínen is elbírálhat­ták volna, hogy az újítás hasz­­nos-e, vagy nem. Ezt azonban az igazgatóság részéről — »meg­takarították« és egyszerűen egy elutasító válasszal elvágták an­nak az útját, hogy egy gyakor­latban jól bevált újítást máshol is alkalmazzanak. Érthető tehát. hogy ez­után az a vélemény alakult Kiskőrösi Gépállomáson, hogy »majd hely ben alkalmazzuk az újításokat, a többi nem érde­kes, a megye úgysem törődik vele.« E véleménynek nemcsak as említeti levél adott tápot.. hanem az, hogy ha a megyei igazgatóság részéről ellenőrizték a gépállomás munkáját, soha­sem, vagy csak nagyon ritkán és felületesen esett szó az újí­tásokról. Minden érdekelte őket, de pont a leglényegesebb dolgok: egyike nem.-'Neincsak Kiskőrösön van ez a vélemény. Tanács La­jos, a Szabadszállási Gépállomás főgépésze, aki Csongrád me­gyéből jött át nemrég, azt mond­ja» hogy szinte megdöbbentő az a nemtörődömség, amivel az újításokat kezelik ebben a me­gyében. .Túzsa József, a Bőről ai Gépállomás főgépésze azt java­solja, hogy helyes lett volna, ck: még most sem késő, ha megyénk valamennyi gépállomása kicse­rélné újításait. Hiszen vala­mennyi gépállomáson van egv egész sor újílás, amelyet sajnos csak az az egy gépállomás al­­ktilmaz. Ez nagyon hasznos javaslat. Helyes lenne megszívlelni a Me­gyei Gépállomások Lgazgatosa­­gának is. Az ősszel volt egy úji­­tőkiállítás, ahol sok hasznos, ügyes elgondolás megvalósítása i láthatták a szakemberek. Az otí látottal! több gépállomás szak­embereit gondolkodásra kész­tették, de mégis számos újítást, csak itt-ott alkalmaznak. Ezer! felelős a Megyei Gépállomások Igazgatásága, elsősorban Csatái: Lajos elvtárs és Bartha József főmérnök. Sokat hangoztat já k napjainkban a Gépállomások Igazgatósága részéről is a 3 szá­zalékos terméshozam emelését Ennek egyik elősegítője az újí­tások alkalmazása, mert ezekke: tökéletesítjük a gépekét. Helyei volna, ha egy szakemberekbe, álló bizottság egy-egy fontosabb­­újítás gyakorlati alkalmazásá­nak lehetőségét a helyszínen ellenőrizné és végre megszüntet­nék azt az áldatlan állapotot,, amely évek óta tart ebben a megyében, hogy csak beszélünk az újításokról, de azok gyakor­lati megvalósítása érdekében igen keveset teszünk. —'Kereskedő -h NEMZETKÖZI SZEMLE Az augol pénzügyi válság Hosszú hónapok óta a pénz­ügyi válság réme kísért az angol sajtó hasábjain. A (okozódó katonai kiadások­kal járó pénzügyi nehézségek mind égetőbb kormányproblé­mává váltak. A katonai kiadá­sok együttes összege már az 1954—55-ös pénzügyi évben az összes költségvetési kiadásnak mintegy 39 százaléka voit. Az ingni kormány már a múlt évben több intézkedést tett a belső fogyasztás mind erősebb korlátozására. Ezek az intézke­dések nem tudták azonban meg­állítani az inflációs nyomást, a forgalomban levő pénz mennyi­sége nőtt, drágult az élet cs to­vább romlott az angol kereske­delmi és fizetési mérleg. A közelmúltban Macmillan addigi külügyminiszter váltotta lel Butiért, a pénzügyminiszteri >-ékben. Macmillan nehéz örök­séget vett át és tévedett az, aki talán azt gondolta, hogy levonta a sikertelen butleri pénzügyi po­litika tanulságait és esetleg olyan intézkedést foganatosított, amely valóban hozzásegítette tolna Angliát nehéz pénzügyi helyzetének cgyensúlybahozata­­lához, például, hogy javasolta volna a katonai kiadások csök­kentését. Macmillan ven? tett semmi hasonlót, hanem a kapitalista ál­lamférfiak sajátos logikájával bejelentett ugyan gazdasági in­tézkedéseket, ezek azonban hí­ven követik a butleri vonalat. Csütörtökön közölték: az angol bankkamatlábat négy cs fél szá­zalékról öt és fél százalékra emelték. Pénteken pedig Mac­millan pénzügyminiszter beje­lentette az alsóházban, hogy a kormány csökkenti a kenyér és a tej ártámogatását, megszigo­rítják a részletfizetésre történő vásárlások feltételeit és korlá­tozzák az államosított vállalatok tőkebefektetéseit. Természetszerűleg ezek az in­tézkedések újabb támadást je­lentenek a dolgozók életszínvo­nala ellen, korlátozzák a fo­gyasztást cs általános árdrágí­táshoz vezetnek. A tej cs a ke­nyér árának emelése (ledig el­sősorban a legszegényebb réte­get sújtja majd. A pénzügyminiszter bejelenté­sét már a parlamentben felhá­­borodott »szégyen, gyalázat« fel­kiáltásokkal fogadták. Jellemző, hogy a burzsoá sajtóban sem táplálnak ma mar illúziókat ezekkel az »inflációellenes« in­tézkedésekkel kapcsolatban. A Daily Telegraph a bankka­­inatláb emeléséből azt a keserű következtet est. vonja le. hogy »Nagy-Britannia gazdasági hely­zete sokkal rosszabb, mint ami­lyennek a legtöbb ember gon­dolja«. A Daily Herald pedig megállapítja: »a kormány most már képtelen ellenőrizni a hely­zet alakulását.« Macmillan bejelentései elke­rülhetetlenül az osztályharc fo­kozódására vezetnek majd. Az angol dolgozó tömegek aligha lesznek hajlandóak símán le­nyelni azt a keserű pirulát, hogy az angol kormány életkörülmé­nyeik további súlyosbítása árán próbál kijutni abból a zsákut­cából, amelyben a reális ténye­ket semmibevevő gazdaságpoliti­kája .juttatta. A közvélemény az eddiginél is határozottabban hallatja maid hangját és követeli, hogy —mint a Daily Worker is írja — »ves­senek véget a baklövések soro­zatának és hajtsák végre a gaz­dasági helyzet gyors rendezésé­nek egyetlen módját: a katonai kiadások csökkentését«. A francia gyarmatosítás alkonya Ha figyelemmel kísértük az utóbbi hetekben az észak-afrikai eseményeket cs különösen az al­gíri helyzetet, csak egy megál­lapításra juthatunk: a francia gyarmatosítás cs egyben a fran­cia uralkodó körök egyik leg­súlyosabb válságának vagyunk tanúi. Hosszú ideje folyik a harc Al­gírban a felszabadulásukért fegy­verrel küzdő hazafiak és a fran­cia gyarmat ősi lók szűk rétege között. Guy Mohéinak, az új francia miniszterelnöknek hivatalbalépé­­se után az volt az első tényke­dése, hogy ellátogatott Algírba »a helyzet tanulmányozására«. Az újságolvasók előtt emlékeze­tes marad Guy Mollet algid lá­togatása: a monopolhelyzetű­ket féltő francia gyarmatosítók poujadeista elemekkel karöltve a legerőszakosabbau leptek fel a minisztcreíuöhkel szemben. Tűn tetőseikkel és egyéb akciójukkal sikerült is megfélemlíteniük a miniszterelnököt — elérték, hogy Guy Mollet a gyarmatosító kö­röknek nem megfelelő Catroux tábornok helyett Lacoste tábor­nokot nevezte ki algíri miniszter­­rezidenssé. Amikor Guy Mollet rátért az engedmények útjára az algíri gyarmatosítókkal szemben, alátámasztotta azt a megállapí­tást, amelyet az Humanité így körvonalaz: »amikor egyes kö­rök megtagadják a szövetséget a kommunistákkal és megtagadják azt az elvet, hogy fenntartás nél­kül a népre kell támaszkodni, olyan helyzetbe kerülnek, amely­ben ilyesfajta nyomások esetén gyengének mutatkoznak«. A fasisztákkal cs gyarmatosí­tókkal szembeni gyengeség azu­tán természetszerűleg végső so­ron kihat nemcsak a francia uralkodó körök, hanem Francia­­ország nagyhatalmi helyzetére is-Guy Mollet csütörtöki beszedő­ből is az algíri gyarmatosítók bi­zonyos »megnyugtatását« olvas­hatjuk ki; ugyanakkor fenyege­tést- tartalmaz az algíri szabad­ságharcosok felé a miniszterel­nöknek az a kijelentése: »a kor­mány mindent elkövet, hogy Al­gírban szolgálatot teljesítő fran­cia csapatok teljesíthessek kül­detésüket és ebből a célból meg­felelő eszközöket fog rendelke­zésükre bocsátani«, Guy Mollet ugyanebben a be­szédében kénytelen volt beismer­ni, hogy Algírban »a nacionaliz­musnak óriási visszhangja van­­továbbá, hogy az aigiriai nem európai lakosság pokoli nyomor­ban él. A miniszterelnök bizo­nyos szociális jellegű intézkedé­seket is kilátásba helyezett. Komoly érdeklődésre tarthat számot, vajon okult-e Guy Mol­let algíri tapasztalataiból? Meg­tanulta-e Algírban és az egymást váltogató francia kormányok zsákutcába torkoló gyarmati po­litikájából, hogy Franciaország csak akkor követhet eredményes külpolitikát, csak akkor biztosít­hatja a szilárd belpolitikai vo­nalvezetést. ba a kormányzás­ban a francia népakaratot a leg­határozottabban kifejező kom­munista pártra támaszkodik. Észak-Afrikában pedig szakít a* igazságtalanság és elnyomás po» iiiikájával, mert később drágán kell majd megfizetnie a bizony­talankodás és megalkuvás min­den napját.

Next

/
Thumbnails
Contents