Bácskiskunmegyei Népújság - Népújság, 1956. február (11. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-07 / 32. szám

A Bulgany in—Eisenhower üzenetváltás újabb visszhangja WASHINGTON (TASZSZ) A •»Nation« című lap február 4-i számában hírmagyarázatot fűz N. A. Bulgányin és Eisenhower üzenetváltásához és rámutat, hogy a húsz éves barátsági szer­ződésre előterjesztett szovjet ja­vaslat elutasítása még olyan ürüggyel sem előnyös az Egye­sült Államok kormánya Számá­ra, hogy csupán propaganda ja­vaslatról van szó. A lap hang­súlyozza: általában alig lehet felfogni, hogyan lehet elutasíta­ni egy barátsági szerződést, majd ezeket írja: »Két nagyha­talom között a jelen pillanat­ban kétoldalú egyezmény meg­kötését sokan hatalmas jelentő­ségű eseménynek tekintenék. Ezért az elnöknek valamivel to­vább kellett volna mennie vála­szában és fel kellett volna hoz­nia azokat a feltételeket, ame­lyek alapján hajlandók lennénk szerződést kötni..., vagy pedig sokkal messzemenőbb és fonto­sabb javaslatok tervezetét kel­lett volna kifejtenie.« A lap szerint Eisenhowernek élnie kellett volna a kínálkozó alkalommal, hogy eltekintsen at­tól a válaszformától, amely oly gyakran ismétlődik, hogy már az amerikai diplomáciai üzenet­­váltás sablonjává vált, nevezete­sen, hogy eltekintsen attól a fel­tevéstől, amely szerint helyesen járunk el, amikor »tetteket, nem pedig szavakat« követelünk, mi­előtt tárgyalásokba bocsátkoz­nánk az oroszokkal. A tárgyalá­sok többségének az a célja, hogy megegyezésre bírják a feleket bizonyos akciók kifejtése érde­kében. E2ek az akciók a tárgya­lások eredményei, nem pedig előfeltételei kell, hogy legyenek. Ennélfogva kellemetlen helyzet­be kerülünk, ha továbbra ía ki­tartunk amellett, hogy a Szov­jetunió, jóindulatának bizonyítá­sára adja fel a német kérdésben elfoglalt álláspontját a mi állás­pontunk javára, mielőbb a kér­dést vele megtárgyalnánk. Ha ilyen álláspontra helyezkedünk... kijelentjük, hogy nem békés tárgyalásokkal, hanem feltétel­­nélküli kapitulációval akarjuk a kérdések rendezését. » LONDON. A Reynold’s News vasárnapi számában óva int a »katonai hatalmon, vagy kato­nai szövetségeken alapuló« poli­tikai irányvonal folytatásától. A különböző társadalmi rendszerű országok kölcsönös viszonyáról szólva, a lap ezeket írja: »Most égetően szükségesek az olyan irányú erőfeszítések, hogy mind­két fél közösen oldja meg a nemzetközi problémákat. Vagy együttműködést kezdünk, vagy folytatjuk a cselszövéseket és a harcot mindaddig, amíg ki nem robban a nukleáris háború.« Az angol sajtókommentárok nagy figyelmet fordítanak a BUl­­ganyin üzenetében foglalt javas­latokkal kapcsolatos francia ma­gatartásra, amelyet a francia külügyminisztérium legutóbbi nyilatkozatában határozott meg. A Sunday Times párizsi tudósí­tója ingerülten írja, hogy »a francia kormány nem osztja az Eisenhowcrhéz intézett újabb Bulganyln-üzenettel. kapcsolatos szkeptikus angol és amerikai magatartást és azt szeretné, hogy az orosz javaslatot további meg­vitatás tárgyává tegyék,« (MTI) A szovjet kormány jegyzéke a törők kormanvfioz MOSZKVA (TASZSZ) A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügy­miniszterének első helyettese február 4-én fogadta K. N. Ka­­vur urat, Törökország moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét és átnyújtotta neki a Szovjetunió kormányának jegyzékét. A jegyzék többek kö­zött így hangzik: Illetékes szovjet szervek köz­lése szerint az utóbbi időben, a szovjet—török határon át, Nahi­­csevany és Jereván városok kö­zötti térségben a Szovjetunió te­rületére és légiterébe Törökor­szágból több nagy léggömb ha­tolt be. A léggömbök átmérője eléri a 15 métert és 300 kilo­gramm súlyú olyan felszerelést hordoznak, amely a terepről fényképeket készít. továbbá automatikusan működő rádió­adókat és rádióvevőket és más rakományokat. A Szovjetunió területén észlelt és elfogott lég­gömbök vizsgálata azt mutatta, hogy mind o léggömb, mind a rájuk függesztett berendezés az Egyesült Államokban készült. Illetékes szovjet légügyi szak­emberek véleménye szerint ezek a léggömbök különböző időben, különböző magasságban és kü­lönböző irányban repülnek és veszélyeztetik a Szovjetunió bel­ső vonalain, valamint a nemzet­közi vonalakon repülő repülő­gépek utasainak és személyzeté­nek életét. Az illetékes szovjet szervek rendelkezésére álló ada­tok szerint az említett léggöm­böket Törökország területéről engedik fel. Nem nehéz megérteni, hogy milyen helyzet alakulna ki, ha azok az államok, amelyeknek a légiterébe az említett szállító léggömböket küldik, ugyanerre az útra lépnének és hasonló légi­szállító eszközöket bocsátanának be azoknak az országoknak a légiterébe, amelyeket a fenterti­­lített törvénytelen cselekménye­kért felelősség terhel. Az említett léggömböknek a Szovjetunió légiterébe való be­bocsátása sérti a Szovjetunió te­rületi épségét és szuverenitását és durván megszegi az ENSZ alapokmányában leszögezett ál­talánosan elismert nemzetközi jogi elveket. Törökország terü­letének e célra való felhasználá­sa a török kormányra ezekért a törvénytelen cselekményekért feltétlenül felelősséget ró. A Szovjetunió kormánya a tö­rök kormánytól elvárja, hogy in­tézkedéseket tesz annak meg­szüntetése céljából, hogy a Szov­jetunió légíterébe küldendő lég­gömbök felengedésére török te­rületet használjanak fel. (MTI) A külfiu-yminiszícrlum közleménye Az Amerikai Egyesült Államok 1 külügyminisztériuma 1959. feb-1 ruár 3-án a Magyar Népkcztár- | saság washingtoni követségének minősíthetetlen hangú jegyzéket nyújtott át, amelyben tiltakozik a nemrégiben idegen hatalom­nak végzett kémkedéséit elítélt magyar állampolgárok ügyében. Ä jegyzéket, rágalmazó, a ma­gyar népet és kormányát mélyen sértő hangja, a magyar bel­­ügyekbe való durva beavatko­zása miatt a Magyar Népköztár­saság Külügyminisztériuma a kormányhoz nem továbbította, hanem az Amerikai Egyesült Ál­lamok budapesti követségének visszaküldte. (MTI) Nem leit hazaárn ó PR AGA. Miroslav Borecky, volt gottwaldovi tisztviselő, aki két évvel ezelőtt hagyta el Cseh­szlovákiát, a napsakban vissza­tért Nyugat-Németországból. — Boreckyt külföldi tartózkodása idején az amerikai Uémszolgá­­lat beszervezte. Borecky arra az ajánlatra, hogy ellenséges ügynökként mű­ködjön hazájában, azzal vála­szolt, hogy közvetlenül megér­kezése után jelentkezett a cseh­szlovák államvédelmi hatóságok­nál és azt kérte, hogy az 1955 májusi általános amnesztia ren­delkezései értelmében vissza­kaphassa állampolgárságát. HÍREK — Vöröskeresztes báL Ladány­benén február 12-én, este 7 órai kezdettel a művelődés házában Vöröskercsztes bálát rendeznek. A táncmulatság bevételét az is­kolai egészségügyi sarkok fel­szerelésére fordítják. — Februárban országszerte »Könyvbarát mozgalom« Indult. A mozgalom részvevői aránylag csekély anyagi erőfeszítéssel sa­ját könyvtárat gyűjthetnek. Az Állami Könyvterjesztő kétféle könyvsorozatot ad ki a könyv­barátok részére. »A művelt em­ber könyvtára« havi előfizetése 15, »A szép könyvek barátai« sorozat előfizetési díja havonta 25 forint. Mindkét kategória részvevői jelentős könyvvásárlá­si kedvezményben is részesül­nek. A »Könyvbarát mozgalom­ban« való részvételre február hó 10-től kezdve lehet jelentkezni az Állami Könyvterjesztő Vállalat könyvesboltjaiban. — MMNOSZ továbbképző tan­folyam. A járási székhelyeken a községi MNDSZ-szervezetek ve­zetői továbbképzésen vesznek részt. Az előadás anyaga öt rész­re oszlik. Azi első foglalkozás anyaga: »Hogyan segíti öZ MNDSZ a párt politikája meg- V&lósitását«, a továbbiakban megvitatják az MNDSZ kultu­rális nevelőmunkáját, beszélnek az ifjúság neveléséről és a szer­vezeti feladatokról is. — Irodalmi est. A Megyei Könyvtár, az MSZT és a SZOT rendezésében Kecskeméten, a Cifrapalota kultúrtermében iro­dalmi estet tartanak február hó 7-én, este 8 órai kezdettel. —• Ehrehburg: PárizS' bukása Című regényéből tart előadást Kiss István tanár. — A Kiskunfélegyházi Városi Tanács mezőgazdasági osztálya feldolgozza a Város hatáfában gazdálkodó termelőszövetkezetek; történelmét. Jelenleg az adat­gyűjtés folyik. — Tavaly a kiskunhalasi kis­kereskedelmi vállalatok 150 dol­gozónak juttattak gázrezsót és 582 négyszáz forintos csecsemő­kelengye utalványt Vál.ottak be. — A Nemzetközi Nőnapra a Magyar Nők Demokratikus Szö­vetsége kiadásában gondos ősz­­szeállítású műsorfüzét jelent' meg. A terjedelmes kiadvány több verset, egyfelvonásos szín­művet, dalt, koreográfiát és mű­sortanácsadót tartalmaz. — Bírósági ítélet. A Kiskun­­halasi Járásbíróság Elő Sándor­­né kiskunhalasi lakost, a 2l-es számú áruda vezetőjét, sikkasz­tás miatt 1 év és 6 hónapi bör­tönre ítélte. Elő Sándörné 1935, április 20-tól augusztus 15-ig ter­jedő időben több mint 14 000 fo­rintot sikkasztott és ezt az ösz­­szeget saját céljaira használta fel. Az ítélet nem jogerős. Nagygyűlések a községekben A megyei pártbizottság az elkövetkezendő napokban nagy- I gyűlést tart több községben, amelyeken a megyei előadók az idő­szerű nemzetközi és belpolitikai kérdésekről tartanak előadást. A nagygyűléseket a községekben a helyi pártszervezetek, a tanács és a tömegszervezetek közösen szervezik. Az alábbiakban közöljük azoknak a községeknek a neveit, ahol nagygyűlést tartanak, közöljük továbbá a megyei előadó nevét és a nagygyűlés kezdetének időpontját. Mélykút: Molnár Frigyes, MB'oszt. vez. február 9-én este 5 óra. Madaras: Karászi József, JB első titkár, február 9-én este 5 óra. Mátételké: Rádi Ignác, JB titkár, február 9-én este 6 óra. Kunbaja: Putics József, MB titkár, február 9-én este 6 óra. Tompa: Topor István, JB első titkár, február 9-én este 6 óra. Kelebia: Hegedűs István, JB másodtitkár, febr. 9-én este 6 óra. Kisszállás: Molnár Frigyes, MB oszt. vez. 10-én este 6 óta. Hóduna, Dózsa TSZ: Karajkó János, JB másodtitkár, 11-én, 4 óra. Hercegszántó: Varga Antal, járási tanácselnök, Il-én este 4 óra. Dávod: Szelepcsényi Imre, MT elnökhelyettes, 11-én este 4 óra. Bácsszentgyörgy: Tóth István, JB titkár, 11-én este 4 óra. Gara: Ördög László, MB másodtitkár, 11-én este 4 óra. Bacs borsód: Glied Károly, JB titkár, 12-én d. e. 10 óra. Bácsbokod: Zárai Károly, MB titkár, 12-én d. e. 10 óra. Vaskút: Kerek István, JB első titkár, 12-én d. e. 10 óra. Bácsszöllős: Oláh Margit, JB oszt. vez. 12-én délután 3 óra. Osikéria: Horváth István, MB oszt. vez,, 13-án este 6 óra. Tataháza: Varjú Pál, járási tanács elnöke, 13-án este 0 óra. Katymár: Dallos Ferenc, a megyei tanács elnöke, 14-én, 5 éra. Bácsalmás: Petőfi Sándor, MB oszt. vez. 14-én este 5 óra. A BÜNTETÉS Aleliszej Lercsenká elbeszélése Miron Bedusko kolhozméhész estén­­kint, munka után az öreg körtefa alatt szokott üldögélni. Szeme ilyenkor meg­­pihent a takaros kis házak cseréptetőin, az új tehénistállón, a távolban összefutó távíróoszlopokon. Ma azonban Miron komor arccal ment el a körtefa mellett. Rá sem hederitett... Mironnal az történt, hogy tegnapelőtt bement a kolhozelnökhöz: — »Elme­gyek a kerületi kórházba, kivizsgáltatom ezt a fránya reumámat« — mondta. Út­közben aztán betért egy barátjához a szomszéd faluba, hogy megitassa a lo­vát. Éppen egy lakodalom kellős közepé­re pottyant és hát — ottmaradt vagy két napig. Felesége, Onyiszka, majd belebetege­dett az izgalomba. Azt gondolta, Miron rosszul lett valahol. Nem csoda hát, hogy keresésére indult és mikor meg­találta, egyenesen a vendégek közül ci­pelte a kolhozelnökhöz. — Itt van ez a vén naplopó — elnök elvtárs! Miront azzal büntették meg, hogy a hét végéig eltiltották a munkától. Hát ezért nem volt ma kedve és tü­relme a körtefa alatt a kis padra tele­pedni. Fel-alá járt a kertben, akár a ketrecbe zárt vad. Egyszeresek felbőgött az istállóban a tehén. »Még mindig nem fejted meg a tehenet, gazdasszony!; — ripakodott gon­dolatban feleségére Miron. Igen ez jó lesz! Ezt feltétlenül odamondja Onyisz­­kának... Gyorsan elindult az istálló felé és az ajtóban összefutott az asszonnyal Onyiszka — kezében a tele sajtár — gúnyos pillantást vetett rá. Mironmk torkán akadt a szó, sarkonfordidt és bement a házba. , Bent kellemes meleg volt. A kemen­cében ízott a tőzeg. Miron lefeküdt, de sehogyse jött álom a szemére. Miron szokása szerint korán kelt, gyorsan megmosdott és felöltözött, de azután nem tudta, mihez kezdjen ma­gával. Zavartan ténfargett ide-oda a ház körül. Onyiszka, már indulóiéiban, sietősen szólt oda Mironnak. — A sütőben találsz derelyét, a pincé­ben meg tejfelt... Te dolgozó... — tette hozzá gúnyosan. A kolhozméhész lassú mozdulatokkal szedte elő a sütőből kedvenc ételét; a tejfellel leöntött, pirosra sült túrós de­relyét. De ma ez sem ízlett neki. Bosz­­szúsan fakadt ki: — Hát már ez is derelye?! Aztán leült az ablak mellé és bána­tosan nézte az utat. »Mi jogon tilthat­ja meg nekem az elnök, hogy dolgoz­zam? Miért ülök én idehaza? Egysze­rűen fogom magam és munkához lá­tokí« — gondolta haragosan. — Ki tilthatja meg, hogy dolgozzam? — kérdezte hangosan. De csak a falióra ketyegett válaszul... Útközben Miron nem nézett se jo'obr ía, se balra. Elhatározta, hogy egy cso­mó gorombaságot vág oda az első em­bernek. aki szóba hozza büntetését. Né­hány perc múlva odaért az új hiúhoz. Az alacsony töltést illatos kamilla és sárga oroszlánfog nőtte be. A virágok­ról méhek gyűjtik a mézet. Lehet, hogy éppen az ő méhei! Haragosan zümmög­ve röpködnek körülötte, csodálkoznak, hogy ű itt lézeng tétlenül. Az egyik út felfelé visz a kovácsműhelyhez. Miron betért Szergyuk kovácshoz. Az vidáman köszöntötte: — Jó egészséget, öregapám! Hogy vannak a méheid? Miron máskor mindig szíves választ ad, ma azonban a feje búbjáig elvörö­södik mérgében és szégyenében. — Hogy a csudába jut eszedbe, ilyen butaságot kérdezni?! — válaszolt dühö­sen és már indult is kifelé. A kovács megcsóválta a fejét. »Hát ezt meg mi ieiíe?« — tanakodott ma­gában. * Minél közelebb jutott a kerthez, an­nál határozatlanabbá váltak léptei, olyan óvatosan lépkedett, mintha nem szilárd talaj, hanem vékony jégkéreg lett volna lába alatt. Amikor a kertet övező pa­lánkhoz ért, tompa méhzümmögést hal­lott... Nem volt ereje tovább menni. Miron nem bírta tovább: gyorsan kö­rülnézett. majd átvetette magát az ala­csony palánkon. A kerités másik oldalán egres- és málnabokrok húzódtak. A te­rebélyes cseresznyefák sora egészen a tisztásig nyúlt, ahol a méhkaptárok vol­tak. Csak két napja, hogy nem dolgozott, de úgy tűnt neki, mintha évek óta nem járt volna erre. Lélegzetét visz­szafojtva ült le a fűre és csak ült mozdulatlanul. Egyszerre csak meg­látta tanítványát, Szjomkát. A fiatal méhész lassú léptekkel igyekezett a kaptárok felé. Alla kissé meg volt da­gadva, megcsípte egy haragos méh. — Szjomka... — altarta megszólítani Miron, de aztán behúzta a nyakát, be­surrant a bokrok közé és kiballagoii a kertből. Amílcor a kolhozvezetóség épülete elé érL teherautó robogott el mellette. A gépkocsi a magtár előtt állt meg. A magtár ajtajában Onyiszka állt. Miron már messziről meglátta piros fejkendő­jét. — Megjött Meletából a rózsakrumpü! — kiáltotta Onyiszka, mintha régvárt vendég érkezett volna. A magtárból fiatal lányok siettek ki. Egyszerre csak ott termett a kolhoz­­elnök is. Amikor észrevette a közeledő Miron szomorú képét, odasietett hozzá. — Unatkozol Miron apó? — kérdezte barátságosan. Miron összerezzent és várakozóan né­zett az elnökre. Az minden teketória nél­kül karonfogta és odavezette a teher­autóhoz. — Látod? — kérdezte gyönyörködve az elnök. — Az idén vetünk elsőízben me­­letai rózsakrumplit. — Te meg eleget sétáltál már Miron Sztyepanovics — for­dította szigorúra hangját. — Itt az ide­je, hogy munkához láss! — Hát lehet? — kérdezte Miron és megköszörülte a torkát. Szerette volna erősen megölelni az elnököt, de aztán mesterkélt nyugalommal így szólt: — Nahát... És én azt hitiem, hogy mén két napin nem dolgozhatom »

Next

/
Thumbnails
Contents