Bácskiskunmegyei Népújság - Népújság, 1956. február (11. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-07 / 32. szám

Folytassanak szívósak!» felvilágosító munkát « terns elősző vet keleti mozgalom fejlesztéséért a dunapataji kommunisták

Az elmúlt héten, pénteken délelőtt 10 órakor értekezletre gyűltek össze Dunapatajcn a községi pártbizottság tagjai. Az értekezlet célja az volt, hogy megbeszéljék azokat a feladatokat, melyek a község kommunistái alőtt állanak a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséért folyó munkában, valamint a megyei pártbizottság és a megyei tanács végrehajtó bizottságának a terméshozam 3 százalékos növelésére hozott határozatának Végrehajtásában.

— Ebben az esztendőben még nem dicsekedhetünk nagy eredményekkel. Január hónapban mindössze hat család lépett be a meglévő termelőszövetkezetekbe. Ebből öf család a Haladás, egy család pedig az Alkotmány Termelőszövetkezetbe lépett be, — mondotta Dér László elvtárs, a községi pártbizottság titkára. Dér elvtárs elmondotta még, hogy 195G-ban legalább 100-ra kellene emelni a Haladás Termelőszövetkezet tagjainak számát és 1957-ben pedig tovább fejlesztenék a termelőszövetkezeteket.

— A legnagyobb baj az, hogy hiányzik nálunk a kommunista példamutatás, Igaz ugyan, hogy az elmúlt év végén két kommunista dolgozó paraszt, Tóth Sándor és Kapitány István elvtársak már beléptek, de példájukat nem követték a többi kommunisták — folytatta Dér elvtárs.

— Ha negyven esztendős lennék, könnyebben menne részemről a példamutatás, de én már öreg vagyok ahhoz. Meg aztán mire is lépjek be? A 18—20 forintos munkaegységre? — szóiéit fel Szemléi- János 3 holdas egyéni gazda.

— Ha mindenki úgy vélekedne, mint Szemlér elvtárs, akkor senki nem lépne be a termelőszövetkezetbe — jegyezte meg valaki, majd Tihanyi Sámuel elvtárs kért szót. Elmondta, hegy a Haladás Termelőszövetkezet 1950-ben egyetlen vak lóval alakult meg, azóta már másfél millió a termelőszövetkezet vagyona.

— Elvtársak, a termelőszövetkezet olyan, mint a házasság. Eleinte még nincs ez, nincs az, de ha közösen dolgoznak, akkor mennek valamire. Hát így van ez nádunk is. Most például kaptunk 130 000 forint hitelt egy tehénistálló építésére. Növelni tudjuk majd a szarvasmarhaállományt és a tej hozam megtéríti nekünk ezt a pénzt, — szólt hozzá László István, a Haladás TSZ elnöke, László elvtárs aztán szóbahozta a terméshozam növelésének kérdését is. Emlékeztette az értekezlet részvevőit, de különösen Szemlér János elvtársat, aki 1945-ben a földosztó bizottság tagja volt, hogy a földosztás előtt a nagybirtokok terméshozama magasabb volt, mint a kisgazdáké. A földosztás után a kiosztott földeken a gabona termésátlaga 5—6 mázsa volt.

— Ez igaz, — hagyta-helyben Szemlér János.

— Most nálunk a termelőszövetkezetben szintén magasabb a termésátlag, mint az egyéni gazÚj raktár épül —

A Kecskeméti Kőipari Vállalat tavaly új munkatermekkel

gazdagodott. A sírkövek gyártása mellett vállalkoztak Detonáruk, kútgyűrűk, oszlopok gyártására is. Az idén továbbfejlesztik építőrészlegüket. Már megérkezett egy járdalap-présgép és három különböző kisebb betoncső gyártásához szükséges sablon is. A betonáruk alapanyagainak tárolása, a készáru raktározása sok helyet igényel, ezért a városi tanács ipari osztálya tervbe vette e helyiipari vállalat telephelyének bővítését. A terv rövidesen megvalósul.

Egy másik helyiipari vállalat, a Szikvízüzem korszerűsítésére

is sor kerül az 1956-os évben.

dák földjén. Ez bizonyítja legjobban, hogy a terméshozamot növelni leginkább a nagyüzemi gazdálkodással lehet, — érvelt tovább László elvtárs. Beszélt aztán arról is, hogy a termelőszövetkezetekben az idősebb dolgozó parasztok számára is van munka és valamennyien megtalálhatják számításaikat, de ezek az érvek egyelőre nem tudták Szemlér Jánost meggyőzni,

A község kommunistái értek el bizonyos eredményeket a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséért folyó munkában. Január 25-én például hét család összesen 16 taggal, 101 holdon termelőszövetkezeti csoportot alakított. Ez azonban nem elegendő. Feltétlenül szükség van a falu kommunistáinak példamutatására, etekintetben a pártvezetőségnek elsősorban a párttagok nevelése az egyik legfontosabb feladata.

Törekedniök kell arra is, hogy a meglévő termelőszövetkezetek tagjait nagyobb számban vonják be a felvilágosító munkába. A szocialista falu megteremtéséért mindig, állandóan küzdeni kell.

új gépek érkeztek

Ezideig mindössze egy helyiségben történt a szikvíz gyártása, raktározása, kiszállítása. A szűk tér komoly akadályozója lett a lakosság igényei kielégítésének, a termelés növelésének. Ahogy az idő megengedi, 50 000 forintos beruházással megkezdik a garázs és készáruraktár építését. Mosdó, öltöző, szénsavraktár, üvegmosó cs az udvar kövezése is ez év feladató lenne, de ezt csak úgy lehet megvalósítani, ha a most készülő várospolitikai tervben helyet kap ez a közel 200 000 forintos kiadás. Az üzem bővítése lehetővé tenné, hogy naponta kétszer is* felkeressék az üzleteket a Szikvízüzem kocsijai és így a nap bármely szakában elegendő frissítő ital állna a város lakóinak rendelkezésére, *

c Ibihez hizülúmmal {úwliűíiak a közjiéijheltek

Nem mutatom be külsejét, nem vázolom alakját. Nem ez a

célom, hiszen külsőre olyan egyszerű, mint a többi ember. Neve azonban jól ismert Mezei János elvtársnak Solton. De talán mégsem a nevéről ismerik annyian, hanem csak úgy .hogy »» párttitkár.«

Hogy miért ismerik? Arra. hadd mondjak el néhány történ«* tét. Amikor Solton, a párthelyiségben Mezei elvtárssal beszélgettem, egy dolgozó paraszt lépett be az irodába. Elmondta: február 1-én a tanácshoz hivatták, tervfelbontás végett. Itt tudatták vele, hogy az 1956. évre járó beadandó hizottsertést à negyedik évnegyedről előre hozták januárra. Pedig 5 hold földjéről eddig jó tanácstaghoz méltóan mindig becsületesen eleget tett a kötelezettségének. Most emiatt hátralékba került.

Mezei elvtárs nyomban átment Bajnok Mihállyal a párt* helyiséggel szemben lévő tanácsházára. Rövid megbeszélés után márciusra írták át sertésbeadását.

Csordás Mihály esetéltél nem voltam■ jelen, de nyugodtan írhatom, azt is helyesen intézte el »a párttitkár«. Ugyanis Csordás Mihály még 1946-ban kapott 4 hold földet — papíron. A való* Ságban azonban soha nem volt a föld az övé, mégis éveken keresztül kiírták e terület után is a beadást. Mezei elvtárs közbenjárására Csordás Mihály jogos panasza is elintézést nyert: leírták nevéről a 4 hold földet.

A harmadik történet, amit elmondok, szintén »nehéz eset* volt. Sági János községi hivatalsegéd beteg fiát egy alkalommal, — mentőautó hiányában — taxi vitte a kalocsai kórházba, Ezért Sági Jánosnak 204 forintot kellett fizetnie. Utána Sági nem talált olyan fórumot, ahol elintézték volna, hogy visszakapja az életmentésre kiadott összegei. Mezei elvtárshoz került Sági János problémája. A párititkár levelet írt Kecskemétre, az SZTK- hoz, Kalocsára a kórházhoz, de nem kapott érdemleges választ. Ezért az Egészségügyi Minisztériumhoz fordult, s így végül Sági Jánosnak mégis visszafizették a 204 forintot.

Hogy mennyire bíznak a községbeliek a párttitkárban, ezt leginkább a következő példa bizonyítja. Nem is olyan régen történt, hogy Gulyás Tólli Jenő halmérgezést kapott. Éjszakánaíi idején Mezei elvtárs lakására siettek segítségért. Mezei. elvtárs azonnal felöltözött, rohant az orvoshoz, Kalocsára telefonált et mentőkért. Es Gulyás Tóth Jenőt, megmentették. A gyors segítségnek is része van abban, hogy ma már ismét egészségesen dolgozik.

Nehogy azt gondolja valaki, . hogy Solton a párt helyiséga panasziroda, erről szó sincs. Mégis sokan felkeresik, mert a köz* ségbetíek Mezei elvtársban látják az emberséget, az igazi en» berszeretetet. Igen, Mezei elvtárs, mint párttitkár a pártot, a3 igazságot képviseli.

A történetek, amelyek a nevéhez fűződnek, mind egyszerűek* Azonban éppen,a szürke hétköznapi esetek, az emberséges megoldások miatt ismerték és szerették meg Solton a másfél évvel ezelőtt még Budapesten dolgozó, hídépítő pártmunkást. E rövid idő alatt is elérte a legtöbbet, a legszebbet: kitúrta a község dolgozóinak szcretelét és bizalmát.

Vízhányó Imrei

—- Nekem már nem szokatlan a hideg, Kiev, Leningrad, Moszkva levegője megedzett, — fogad mosolyogva Kovács Viktor eívtárs, a Magyar—Szovjet Társaság megyei szervezetének titkára, mikor kéthetes Szovjetunióbeli útjáról kérdezzük.— December közepe volt, mikor három társammal, no meg a több mint ötven tagú turistacsoporttól ráléptünk a szovjet földre, de mire Kievbe értünk, már 18 fokot mutatott a hőmérő higanya. Leningrádban már 30 fokot mértek és egyhetes moszkvai tartózkodásunk alatt sem igen volt 26 foknál enyhébb idő. Elhoztam a tanúkat is — és kiteríti az asztalon a maradandó emlékeket, a, bzebonél-saebb fényképeket.

— Nem tesszük el őket, így '.alán könnyebb lesz a mese — mondja. — Igen, mese, most, hogy újra és újra idézgetem a szovjet földön töltött két hetet, olyannak tűnik, mint egy gyönyörű, soha el nem felejthető *aép mese.-— Kajtamkívül még a Magyar—Szovjet Társaság három dolgozóját érte kitüntetés, a kéthetes jutalomutazás. December 11-én léptük, illetve száguldók át a magyar határt. Feszülten figyeltünk. Változás? Egyelőre csak annyi, hogy mérhetetlen nagy parcellák terültek el rohanó vonatunk előtt. Végtelenek és rendezettek. Az ukrajnai rö:d letakarítva, felszántva várta a hótakarót. Az éjszaka, nappal váltotta egymást, majd újra sötétség borult a tájra, mikor megérkeztünk első állomáshelyünkre, Ukrajna fővárosába, Kievbe, A kényelmes, meleg vasúti kocsi után könnyeket facsart szemünkből a kievi szél, . de csak adtunk és ittuk a gyönyörűséget, a fényárban úszó panorámát. Dombon terül el a régi város, Lent a Dnyeper partján

Szemtanú mesél; a városok anyjáról, Kíevről

építőmunkások. Azon a helyen egy olyan keskeny utca húzódott azelőtt, amelyen — a kieviek szerint, egy szerelmes pár is csak egymást követve mehetett végig. A németek földig rombolták o városrészt és a romok helyébe újat, hatalmasat építettek. A kép, melyet onnan hoztam, beszéljen önmagáról.

pedig az új Kiev fényei vilióztak.

— Az első este máris meglepetést hozott. Kint csikorgóit a hó, az ablakon művészies kristályokban csillogtak a jégvirágok és a szálloda terített asztalán zamatos zöldpaprika, hamvas paradicsom illatozta a nyarat. A számunkra meglepetést, kievieknek mindennapit, a Dnyeper partján elterülő hatalmas üvegházi kertészet dolgozóinak fáradhatatlansága teremti. Az év bármely szakában hatalmas kosarakat töltenek meg a még hamvas zöldségfélék mindegyikével.

— Két napot töltöttünk az üsi városban, de a bennünk hagyott emlékek idézgetésére talán két hét is elkellene. Miről is meséljek? A város ősrégi. írásos emlékek; a IV. századból valók, de már akkor, mint mérhetetlen gazdag városról írtak a krónikások. Láttuk a Zsófia székesegyházat, melynek kupoláin kilenc kiló arany csillog. Most restaurálják belülről az értékes műemléket. Jártunk a katakombák város alá nyúló zeg-zúgos folyosóin, felültünk az ó- és újvárost összekötő kötélvasú tra. Megnéztük a csodálatosan gazdag régi középületeket és a régi várasbán, ahol minden utca az elmúlt századok emlékeit őrzi, megkapott bennünket az a gigászi erő, amely az újonnan épült falakból sugárzik. Kiev ősrégi város, a városok anyja, és mégis én most két új nevezetességéről szeretnék beszelni, amire legalább olyan büszkék a kieviek, mint a város osiségére.

Egyik, az 50 méteres, széles sugárút, a Krescsatik, ahogy ők nevezik. Két oldalán sok emeletes palotákat emeltek .a Nagy Honvédő Háború Után a kievi

Ebből az új sugarútbó! nyílik egy kis utca, ahol felépítették a modem mozipalotát. Amit abban láttunk, az elbűvölő. Délelőttöt késő estig csak úgy hömpölyög befelé a nép. A bejáratnál mi is jegyet váltottunk. Gyönyörű folyosók, szépen berendezett társalgók után két hatalmas moziterembe érnek a vendégek, ahol egyfolytában pereg a film. Mindegyikükben 1500 --Í500 néző. A palotában lévő nyitott, oszlopos hangversenyterem meglepetés volt számunkra. A dobogón egy kult.úrcsoport zenekara játszott, szólista énekelt”, a dobogót körülvevő székeken szépszámú vendégsereg. Egész nap műsor van itt is. Innen a klubszobába vezetett utunk, ahol vidám társasjátékokat játszottak a kis asztalok köré tömörült csoportok. Külön kis barátságos szobák, az olvasnivágyókat várják. Kiállítási terem is van a hatalmas mozipalotában, ahol a Román Népköztársaság életét bemutató tablókat 40—50 ember nézegette. A kiállítási terem egyébként a Szovjetunió minden mozijában megtalálható. A gyermekek külön moziteremben, játszószobákban töltik kellemesen az időt, míg szüleik a filmvásznat figyelik. Az éhezők, szomjazok a gazdag büfékben vásárolhatnak. Tudora, száraz ez a felsorolás, do minden szoba szépségéről, kényelméről külön-külön órákat mesélhetnék. Az új, a nagyszerű talán így is érezhető.

— És mindezt a szovjet, ember

teremtette, áiiszovjet embernek»

Befejezésül;.,hadd mondjak el egy történetét,, mely az embortj kievi barátaikat mutatja be.

— Egyik ufitársunk karórája-* nak üvege elhagyta gazdáját, hogy hol? ki tudja. Az üvegen nem leltük sehol. Kicsit szorongva nyitottunk be egy helyiipari üzembe, ahol órát is javítottak. Nem volt reményünk* hogy meg tudják azonnal csinálni. Az órás barátságosan elvette a törött jószágot és Jiellyelkínált. Keresett üveget, csiszoláshoz látott, szemre került a nagyító és a mutatók javításához fogott. Izgatottan figyeltük — miből fogjuk ezt a sok munkát kifizetni. Míg ott várakoztunk, végignéztünk a termem Mindenütt a. XX. kongresszust üdvözlő felírások. Felajánlások a munkapadok felett és grafikon, melynek felfelé ívelő vonala jó munkáról árulkodott! Rend, csend, szorgalmas munka mindenütt.

— Ugye nem kieviek? —* mondta az órás, mikor átnyújtotta a karórát. — Hallom a kiejtésükről. — Magyarok vagyunk. Magyarok — kapta fél a fejét. Adják át üdvözletünket barátainknak. A fizetés elmaradt. Hiába erőlködtünk, aa óí ás ajándékaként mutatta ezután pontosan az időt. A búcsúzásnál két nép. a szovjet és a magyar nép ölelte egymást.

— Nem fogom soha elfeiejteni Kievet, a gyönyörű várost* régiségeit, új büszkeségeit, r* szobrokat, a Íróval takarózó parkok -sokaságát. És nem fogom elfelejteni soha barátainkat, a-í órást, a spk udvarias, vendégszerető, figyelmes futó ismerőst, a kievi embert. A vonat már íeningrád felé. robogott velünk* a rohanó havas tájat néztük szótlanul. Egyelőre minden gondolatunk a városok anyja rabja maradt.