Bácskiskunmegyei Népújság - Népújság, 1956. február (11. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-25 / 48. szám

HOL VAN PETŐFI SÍRJA? Ä Déli sarkon,.. Születési helye nem eldöntött, haláláról talán íellebben a fá­tyol. 1849 június 31rén, a magyar szabadságharc egyik tragikus -,á ró jelenetének napján. Segesvár mellett, Fehéregyháza községben kezdődött a Petőfi-legenda. Az öldöklő csata után szemtanúk jelentkeztek. akik állították, hogy itt, vagy amott látták, volt, ki haldokolva találta, volt, ki azt állította, hogy elmenekült, mások szerint «magukkal vitték a kozákok«. Többen bizonyítot­ták, hogy a csatát követő napon élve eltemették. Később híre járt. hogy Szibériában van ... Fonódott a Petöli-legenda az eltűnt költő körül, mintegy bi­zonyítékául annak, hogy a nagy magyar költő mélyen élt a nép szívében, egy volt a forradalom­mal, elindítója, lantosa, ösztön­zője volt végig a szabadságharc­nak. Mégis, a végső tisztázás szinte érthetetlenül, évtizedekig késett, pedig a csata utáni évek­ben az akkori Petőii-kutatóknak jr. bban módjukban állott volna mindenről alaposan meggyő­ződni ... A legenda eloszlatásá­nak gondolata ma élő írónkban, Dienes Andrásban, vetődött tel és a tudományos kutatások is a/, ő évtizedes kutatómunkájá­nak adatai, leszűrt eredményei alapján kezdődtek meg a felsza­badulás után. Térképek, rajzok, feljegyzések, a bécsi titkos levéltár iratainak idevonatkozó megannyi másolata birtokában tisztázta Dienes, egy a segesvári csatában részt vett székelykeresztúri orvos, Lengyel József visszaemlékezéseinek he­lyességét és a csatatéren szintén jelen volt Heydte osztrák őr­nagynak, a budai osztrák kato­nai kormányzósághoz küldött titkos jelentését. j A keresztúri orvos. Lengyel i József visszaemlékezéseiben el­­j mondotta, hogy a csata fordul­tával, amikor a cári ulánusok •döntő rohamot indítottak, együtt menekült a költővel, majd a ,(Sárpatak (Ördögárok) hídjától j, nem messze, Petőfi irányt vál­toztatott, befutott a kukoricásba. Ereje már alig lehetett. Az ak­kor «Szökő«-, ma Ispán-kútnak nevezett forrás közelében érték * Cikkünket az Utunk, a Román Népköztársaság írószövetségének lap­jában dr. Culner Sándor tollából megjelent cikk nyomán írtuk. be az ulánusok és egyikük mel­lébe döfte a lándzsáját.:; Heydte őrnagy titkos jelentése szerint a héjjasíalvi országút kö­zelében, «közvetlenül a szökőkút­­nál«, egy sovány, szökés, csizma nélküli, meztelen felsőtestú, szárazarcú férfi hevert, fekete pantallónadrágjának zsebei ki­te rgatva, körülötte véres papír­lapok és honvédkitüntetések spárgára fűzve ... Az érmeket ugyanis a magyarul nagyon ke­veset tudó Bem tábornok he­lyett «kedves fia«, Petőfi osztot­ta ki a kitüntetetteknek. Ezért voltak azok állandóan nála. .. Alkonyati 7 óra lehetett, ami­kor Heydte őrnagy észrevette a papírlapok között vérében fekvő keltőt és elolvasta Kemény ez­redes egyik Bem tábornokhoz irt jelentését, amit a papírlapok között talált. «Igen fontos ok­mány került a kezembe, aminek nagyon megörültem« — írta ké­sőbb háborús memoárjában az erdélyi harcokról. Az őrnagy ak­kor az iratokat zsebrevágva el­lovagolt és csak később hallotta ámulva, hogy ki is volt az, akit ó a szökökútnál a héjjasíalvi út mentén vérbefagyva látott. Az eset színhelyén a Petőfi­­kutatók felkeresték Cionta János egykori jobbágy unokáját — az öreg Cionta ugyanis tudvalévőén részt vett annakidején a ha­lottak temetésében. Amit itt hal­lottak a kutatók, az csak meg­erősítette tudományos feltevésü­ket. Az »öreg« többször elme­sélte otthon a véres csatát és a másnapi temetést. Az Ispán­­fékkor Szökő) kútnál talált ha­lottról is beszélt, meg is nevezte, hogy az Petőfi volt, a nagy ma­gyar költő. Még szekérre is ő tette, féloldalt feküdt, át volt döfve a melle. Az ő telkén, a Cionta-jobbágytelken ástak ki­sebb sírt, 20—25 embernek. Ez volt a legközelebb az Ispán-kút­­hez, ide hozta a költőt szekerén Cionta és itt temették el 20—25 harcossal együtt. A későbbi irodalom megemlíti, hogy ezen a szakaszon Bem tábornok 88-as szatmári zászlóal­jának katonái estek el, akik kö­zött sok román fiú is volt. 1888- ban (a leírás szerint pontosan a Cionta-kertben) erre a helyre Haller József egy síremléket — fakeresztet és két egykori agyút — állíttatott. A síremléket saj­nos 1889-ben az akkori főszolga­bíró rendeletére lebontották és akkor nyoma veszett... »Nincs más álláspont, csak a Hydte— Lengyel-féle — iria Dienes And­rás író. — Nincs más halálhely, csak' az Ispán-kút és nincs más valószínű tömegsír, csak a Cion­­ta-kert...« Joggal vetődhet fel az olvasó­ban. hogyan fogják felismerni egy tömegsírban Petőfi csontvá­zát, koponyáját? A kutatások jelenlegi állása szerint erre a következő adat nyújt lehetősé-1 get: Dienes »Petőfi Titok« című I könyvében, amely a költő halá­lának 100. évfordulóján jelenti meg, Török Aurél és Salamon ’ orvosok szerint is Petőfi bal felső szemfoga szinte agyarszerű, ki­álló volt, olyannyira, hogy felső ajkát is egészen megduzzasztot­­ta; ezen az alapon a talált csont­vázak közül ki lehetne emelni a költő maradványait. :. Eddig tehát Petőfi halálának rejtélye tisztázódott: a fehéregy­házi Ispán-kútnál ölték meg a cári ulánusok. Szibéria és a töb­bi legenda szertefoszlott. És hol nyugszik? A Cionta-telken még ebben a hónapban megkezdődik a tudományos ásatási munka a Somán és a Magyar Tudomá­nyos Akadémia megbizottainak vezetésével. Ott lesz-e Petőfi a Cionta-kerti sírban, még nem tudni. Ha igen, úgy az egész ha­ladó világ érdeklődéssel fordul majd Fehéregyháza fele, ahol a világirodalom nagy lírikusa, a tragikus halálú Petőfi Sándor pihen immár 107 év óla. (S. G.) A képen:,A »Mirnij«-települcs látképe, ahol a szovjet tudo­mányos expedíció tagjai értékes munkájukat végzik. óO-OOOOOOOOOOOO'O-O-O-OOOOOO-O-O-Ol >00000000000000000 0-0 Népművelési liázctt építenek Nyárlőrinc lakóinak egyik legfőbb vágya, hogy népművelési házat építsenek maguknak. Ez a vágyuk nemsokára teljesül is. Már hatalmas vályograkások, tégla- és oszloptömegek mutatják, hogy a községi párt- és tanács vezetőségének is épp olyan szív­ügye a népművelési ház megvalósítása, mint a község ifjúságá­nak, Az előmunkálatok már megkezdődtek. Persze akadnak anyagi nehézségek, amelyek az építkezést akadályozzák. A helybeli DISZ-szervezet fiataljai elhatározták, hogy segítik felépíteni a népművelési házat. A környékbeli tsz-ek DlSZ-szerve­­zeteinek vendégszerepléseit viszonozva, vendégszereplésre indul­nak. Első útjuk a pákái Haladás Tsz-be vezet, utána pedig a vá­rosföldi Dózsa Tsz-ben szándékoznak szerepelni. Nyárlőrincen pe­dig július hónapban a »népművelési házért« .jelszóval egésznapos műsort rendeznek. A rendezvények bevételét a népművelési ház felépítésére fordítják. Ezenkívül brigádokat is alakítanak, hogy minél előbb és minél nagyobb segítséget tudjanak nyújtani az építkezéshez. Benkő Istvánná tanítónő Ludvik Askenazy: Beszélgetés a halálról Strasnicében sétálgattunk. A krematórium közelében egyszer­esük. megláttunk egy halottas-ko­csit. A kocsiban koporsó feküdt. — Apu — mondja a fiam, — ugye, ez teherkocsi? — Igen — felelem, — teher­kocsi. — És mit szállít ez a teher­kocsi, apu? — Izé ... megboldogultakat — felelem. — Mi az, hogy megboldogult? — Halott — mondom. — Ha valaki meghal, az' ha­lott? — kérdi. — Igen, fiam. Elszomorodott. Egy darabig né­zett a halottas-kocsi után, aztán azt mondta: — Apu ... és hol fekszik? — Kicsoda? * — Hát a megboldogult... -t— suttogja. — Hátul — mondom. — Leghátul? Az autó fekete és komor. Em­berke egyszerre félni kezd a ha­láltól. Rémülten néz rám és azt kérdi: — És mindenkinek meg kell halnia? — Mindenkinek, fiacskám — mondom, — mindenkinek. Ez a sorsa minden embernek. — De ugye, apu, te hamarább halsz meg, mint én? — kérdi re­ménykedve. Megnyugtatom, hogy hama­rább. — Gyere, menjünk arra bal­felé — mondom neki, — ott van egy rét, szedünk aranyvirágot, meg százszorszépet. — Apu, a százszorszép is meg­hal? — kérdi. — Gyere, vegyünk fagylaltot — mondom, — ne nézd már azt az autót! De ő csak nézte. Aztán két­ségbeesetten azt kérdezte: — Mondd, apu, muszáj a meg­boldogultnak hátul feküdni? — Muszáj — felelem. — Mi­lyen fagylaltot akarsz? Vaníliát? Csak áll és néz. Sírásra görbül a szája. — Apu ... mondd ... ha meg­halok, nem ülhetnék én inkább a sofőr mellé? — De, odaülhetsz — mondom. — Ennek semmi akadálya. Csak beszélned nem szabad a sofőr­höz. Ezt tiltják a közlekedési szabályok. Megígérte, hogy hallgatni fog. És egyszerre felvidult, még ug­rált is. — Gyere, apu — mondja, szed­jünk aranyvirágot! Kötünk egy szép csokrot! Amíg élünk! Talán fogunk egy barázdabillegetőt is! Azóta nem fél a haláltól. Én sóm. Ha egyszer a sofőr mellett ül­hetünk!. .. Szép, nagy csokrot kötöttünk. Volt benne aranyvirág, száz­szorszép és egy lila harangvirág. Nem vaniliafagyialtot ettünk, hanem eper fagylaltot. Szép délutánunk volt. Î Rövidesen befejezik a Klcment Gottwald Villamossági Gyár új szerelőcsarnokának építkezését. !Á gyógypedagógiai iskola évzáró ünnepségén Pénteken délelőtt év­záró ünnepséget tartot­tak a Kecskeméti Gyógypedagógiai Isko­lában. Az ünnepség az iskola udvarán zajlott le és a szellemileg fo­gyatékos. agyilag sé­rült gyermekek mutat­ványai sok könnyet csaltak a szüleik és a nevelőik szemébe. Az első könnycsepp az igazgatónő szemé­ben csillant meg, ami­kor arról beszélt, hogy milyen leírhatatlan öröm az az iskola szá­mára, mikor egy be- Jszélni nem tudó gyerek ’az iskolába töltött né­hány év múlva kiejti ezt a szót a száján: ;mama. A többi könnycsep­­[pek a szülők szemé­ből szöktek ki, amikor átták. hogy fiaik, akikhez reményt is alig : tudlak fűzni egykor, mégis csak értelmes [emberekké nevelődnek ebben az iskolában, Az évzáró ünnepség műsorán osztályonkénti tornabemutatót tartot­tak. Itt adtak számot a gyerekek a ritmikai ér­zékükről és a mozgás­­készségükről. Előbb az előkészítő csoport lé­pett a közönség elé, majd fokozatosan az első. második, har­madik és a többi osz­tályok mutatták meg, mit tudnak. Látni lehe­tett, hogy az alsóbb osztályok gyakorlatai még néha rendezetle­nek, de minél maga­sabb osztályba léptek a gyerekek, az összren­­dezetlen mozgások an­nál rendezettebbé vál­nak. íme, itt van Bercza Gvuszi esete. A kisgye­rek három évvel ez­előtt, amikor idekerült ebbe az iskolába, még nem tudott beszélni. Most, évek múltán tisz­tán és érthetően be­szél. A gyakorlat alatt keskeny szája bátran mozgott, jól érthetően artikulálta a ritmusos •mondókat : ». :. kes­keny . hidon megyek át...« Vass Imrének is itt nyílt szóra a szája, ahogy az igazgató elv­tárónő mondotta, most gyönyörűen végzi az el­ső osztályt. Emoer lesz belőle, értelmes ember. Sok-sok példát lehetne említeni, melyben sok év, temérdek türelem, rengeteg szerető szív és alapos tudás rejlik. Ezt bizonyítják a kétszó­­lamú énekszámok is, a láncszakkör tagjainak a bemutatott táncai, a szavalatok, melyek kö­zül Pekker András V. osztályos tanuló, Ben­jámin László Béke című versét oly aranyosan szavalta. Azok a rövid kis jelenetek, melyeket bemutattak a tanulók, mind-mind azt tükrö­zik. hogy a gyógypeda­gógusok az oktatással és a neveléssel egyidó­ben gyógyítanak is; Igaz, jelenleg még elég mostoha körülmények között folyik ez a gyó­gyítás, hiszen az isko­lának még tornaterme sincs és emiatt a moz­gás tökéletesítése csak akkor lehetséges, ha az udvaron lehet a fog­lalkozásokat tartani. Az intézet túlzsúfolt, egyszóval: kicsi. Nagy kár, hogy ez még ma sem . talált meghallga­tásra az illetékesek kö­rében. Azonban a korláto­zott lehetőségek ellené­re is az átlagosnál na­gyobb erőfeszítéseket tesznek az itteni peda­gógusok, hisz az ő fel­adatuk kétszeresen nagy: embert nevelni a beteg, fejlődésükben visszamaradt gyerme­kekből, olyan embert, aki részt vehet hazánk felvirágoztatásának a munkájában;

Next

/
Thumbnails
Contents