Bácskiskunmegyei Népújság, 1956. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-22 / 19. szám

XI. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM Ara 50 fillér 1956. JANUAR 22. VASÁRNAP Külföldi vendégek Kecskeméten Szombaton délután kedves vendégek érkeztek Kecskemétre. A. Pedagógus Szakszervezet Nemzetközi Szövetségének budapesti1 ülésén részt 'vett Nguyen Yan Hieu elvtárs, a Vietnami Peda­gógus Szakszervezet országos vezetőségének tagja, valamint Ma­deira Keita, Francia-Szudán Pedagógus Szakszervezetének kép­viselője látogatták meg a megyei tanácsot. A külföldi vendége­pet Dallos Ferenc elvtárs, a végrehajtó bizottság elnöke fogadta. Csaknem három órán keresztül baráti beszélgetést folytattak. E beszélgetés során a külföldi nevelők tájékozódtak megyénk oktatási helyzetéről, illetve elmondották, hogy hazájukban ho­gyan nevelik az ifjúságot. Míg Vietnamban az iskolahálózat bő­vítésével harcolnak a tömegek kulturális színvonalának emelé­séért, magasabb általános műveltségért, addig Francia-Szudán- ban a nevelők az iskolai nevelésen keresztül segítik elő a nemzeti ■felszabadító mozgalmat. Baján megkezdte működését az, Uránia Csillagvizsgáló. Ez a tu­dományos munka mellett az ismeretterjesztő, világnézeti ne­velésben is jelentős munkát fog végezni. Képünkön a csillagvizs­gáló épülete látható. A szabad égbolt figyelésére a dob-kupola oldalán és tetején ajtó van, mely egy gépezettel nyitható, csuk­ható. A kupola forgatását vil­lanymotor végzi. A szakszervezetek feladatairól9 Tegnapig huszonhét százalékra teljesítette a megye első negyedévi sertésbegyüjtési tervét az új technika elterjesztéséről tárgyaltak a SZOT Till, teljes ülésén A megye szombatig az elő­irányzott első negyedévi sertés- negyüjtési tervét 27 százalékra teljesítette. Ez azonban egyál­talán nem ad okot elbizakodott­ságra, mert ez a szám a tavaly­ról áthozott hátralék nélkül ér­tendő. Javulás csak az utóbbi napokban tapasztalható, mert például a bácsalmási járásban tanuár 14-én egyetlen sertést sem gyűjtöttek be, a dunavecsei járásban január 18-án pedig •mindössze 5, a kunszentmiklósi járásban ugyanezen a napon csak ö sertést gyűjtöttek be. Ennél rosszabb a helyzet a to- I ás begyűjtésben. A kedvező idő­járás következtében jobban toj­nak a tyúkok, mégis a megye már az év első hónapjában el­maradt a tojásbegyűjtésben. Pe­dig van elegendő tojás a terme­lők birtokában, ezt bizonyítja, hogy a szabadáron felvásárolt ojásmennyiség ötszöröse annak, dvint amennyit beadásra szám­oltak. Már az év elején megállapít­ható, néni folyik kielégítő mun­ka az esedékes begyűjtési tervek oiztosítása érdekében. A begyűj­tési hivatalokban főként a terv- 'elbontás előkészületeivel, vagy • magával a tervfelbontással fog-| lalkoznak, ami helyes is, de nem helyes az, hogy emellett megfe­ledkeznek a begyűjtési tervek teljesítésének szorgalmazásáról. Ugyanakkor a tervfelbontásnál is tapasztalható némi szervezet­lenség, sok helyen az előkészü­letek befejezése nélküLmegkezd- ték a tárgyalást a termelőkkel. Ez azért fordulhatott elő, mert a járási begyűjtési hivatalok sem végeznek mindig pontos ellenőr­zést. A tervfelbontás feladata mel­lett a községeknél, de a járások­nál is szinte naponta ellenőrizni kell a begyűjtések alakulását és szorgalmazni az első negyedévi tervek teljesítését. Ha már az év elején lemaradunk, akkor ké­sőbb még nehezebb lesz ezt pó­tolni, IRODALMI ANKÉT KECSKEMÉTEN A TTIT klubhelyiségében ja­nuár 24-én este 6 órakor Mada­rász László, a TTIT megyei tit­kára vezet vitát az MDP Köz­ponti Vezetőségének az iroda­lommal kapcsolatos novemberi határozatáról. A vasasszakszervezet szék- iiázanak dísztermében pénteken reggel 9 órakor megkezdte mun­káját a SZOT VIII. teljes ülése. A tanácskozáson megjelent Rá­kosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Mekis József, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, az MDP Politikai Bizottságának tagja, Gáspár Sándor, a SZOT elnöke, Csergő János kohó- és gépipari miniszter, Czottner Sán­dor szénbányászati miniszter, továbbá Szíjártó Lajos építés­ügyi miniszter, Altomáré Iván élelmiszeripari miniszter, Ro­mán József egészségügyi minisz­ter, valamint a szakszervezet és az ipar vezető személyiségei, ki­váló dolgozói. Fock Jenőnek, a SZOT titká­rának megnyitó szavai után Gás­pár Sándor, a SZOT elnöke tar­tott referátumot »A szakszerve­zetek feladatai pártunk Köz­ponti Vezetősége 1955. november 9—12-i határozatainak végre­hajtásában« címmel. A beszámolót követő vitában részt vett és felszólalt Rákos Mátyás, az MDP Központi Veze­tőségének első titkára. Hákosi Mátyás elvtárs felszólalása Kedves elvtársak! Az egyik j hozzászóló — Gál László elvtárs I — azt mondotta, hogy pártunk 1 Központi Vérbőségének az ipar műszaki fejlesztéséről szóló ha­tározata hozott ugyan fellendü­lést, de ez azóta alábbhagyott. A beszámolót s az elvtársak hoz­zászólásait hallgatva az a véle­ményem, hogy Gál elvtársnak igaza van. Ügy látom, az eddigi hozzászólók legtöbbje nem vette észre, hogy itt egy alapvetően új és életbevágó kérdésről van szó. Nem véletlen elvtársak, hogy Központi Vezetőségünk kü­lön ülést szentelt a műszaki fej­lesztés kérdésének, és nemcsak nálunk, hanem más népi demo­kratikus országokban is napi­rendre tűzték az ipar műszaki fejlesztésének, a technikai szín­vonal emelésének problémáit. Miért volt erre szükség? Azért, mert ha az eddigi módszerekkel dolgozunk, a tőkés országok e téren maguk mögött hagynak, s különösen elmaradunk a kül­földi piacokon. Hogyan áll a helyzet a lökés országokban? A tőkést a profit érdekli, az ér­dekli, hogy mennyit keres. Ha valahol, mondjuk Amerikában, vagy Angliában egy földbirtokos, Héífőn kezdődnek : i a »Csehszlovák kultúr-! napok« A Félegyházi Tanítóképző DISZ ■ népművelési szakköre, a Móra; Ferenc-népművelésháza, a Nép-j .iont-bizottság és a Budapesti! Csehszlovák Kultúra közös ren-f élezésében január hó 23, 24 és» 25-én »Csehszlovák kulturálist iapok«-at tartanak Kiskun- .éíegyházán. Az ünnepi napokon »Bajaja« jímű báb-, »A császár csalogá­nya« című mese-, »A sztrakovi-: czi dudás«, valamint csehszlovák: sport- és játékfilmeket vetíte­nek. Az. eseménysorozat kiemel­kedő része 23-án a csehszlovák kiállítás és az ünnepi kultúr-est, valamint 25-én a csehszlovák! zenekari est, amelyen az Állami! Operaház művészei vendégsze-î repelnek. Az első napon tartan-! dó ünnepi kulturális est műso­rában közreműködik: 'Vörös Sári népdalénekes, Inke László, Kor­mos Lajos és Miklössy György, a Szegedi Nemzeti Színház nűvésze, valamint Csaba Gyula,: Kotrnosné Molnár Margit és a kultúrház DISZ központi ve­gyeskara. A csehszlovák ünnepi napok; előadássorozata megismertet oennünket a Csehszlovák Nép-: köztársaság életével és fejlődé-! asveL J^eíjíjdek méltóak <$á(jüári nméhez JANUÁR 20-ÁN este nagy-------------------• v olt a sürgés-forgás Solton. A község fiataljainak arca, öltözete az ünnep hangulatát sugározta. Elérkezett ez a várva várt nap, amelyre oly régen készültek nemcsak a község fiataljai, hanem az »öregek« is. A nép­művelés háza zsúfolásig meglelt. Helyet foglaltak a fehér térítő­vel leterített asztaloknál a fia­talok és szülők egyaránt. Nagy nap volt ez. A DISZ-szervezet Ságvári Endre, a hős kommunis­ta ifjú nevét vette fel. Az ün­nep nagyszerűségét még ma­gasabbra emelte, hogy Ságvári Endre édesanyja is részt vett az ünnepségen és elmesélte fia élet­történetének azt a részét, amely­ről könyvek még nem írtak. A JELENLEVŐK, nagy figye­lemmel hallgatták a fekete ruhá­ba öltözött édesanyát. Az édes­anya beszélt a fiáról, aki életét áldozta a magyar nép, a magyar ifjúság jobb jövőjéért. Minden édesanyának legdrágább kincse a gyermeke. Van-e édesanya, aki meghatottság nélkül tud beszélni az ő kedves fiáról, akit többé már nem ölelhet magához, aki már nem felel, ha nevén szólít­ja, és aki mar nem mondja többé — Drága édesanyám! Nehezen tudunk ilyet elképzelni. Es most? Itt álltunk vele szamtöl­szembe. A fiáról beszél büszkén, szeretettel, — mint ahogy más édesanya beszélne kedves gyer­mekéről, — de nem sírt. •— Fájdalom nekem a fiamról beszélnem, de ha arra gondolok, hogy fiam miért halt meg, erős vagyok. S bár nem láthatom öt többé, nem sírok, hanem nagyon büszke vagyok rá. Amikor üldöz­ték, sokszor figyelmeztettem: »Menj ki fiam külföldre, mert ha itthon maradsz, meg fognak gyilkolni.-« Mire az én drága fiam azt felelte: »Nem megyek sehová. Ez az ország az én ha­zám. Ha megölnek is édesanyám, ne bánkódjék, én választottam ezt az utat...« — Ságváriné erős anyai szive megacélozta a jelenlévők szívét is. Mindenki csodálattal hallgatta őt, az édes­anyát, az édesanyák nagyszerű példaképét. AZ ÖREG JOBORI NÉNI, akinek már nehezére esik a já­rás, — de mégis eljött, hogy lát­hassa unokáját, aki most vette át először a DISZ-tagsági köny­vét, a többi nagymamákkal és szülőkkel együtt láthatta, hogy a DISZ-szervezetben csak jót tanulnak a fiatalok. A legjobban dolgozó fiatalok számára a legünnepélyesebb pillanat akkor következett, ami­kor Ságvári néni aláírta és át­adta részükre a DISZ-tagsági könyvet, ami jelképe annak, hogy felvették őket a magyar ifjúság legjobbjai közé. Ezután már ok is a magyar ifjúság nagy családjában tanulhatnak, dolgoz­hatnak a magyar nép jobb jövő­jéért. Nem egy fiatal mondta édesanyjának az ünnepség előtt: »Anyukám, én úgy izgulok.« Nem is csoda, volt ra elég okuk. Az ünnepség előtt és az ünnep­ség alatt is as a gondolat foglal­koztatta ezeket a fiatalokat, va­jon, helyt tud-e állni, vajon, eleget tud-e tenni kötelezettségé­nek? Méltó lesz-e mindvégig a üiszista névhez. Nem volt kisebb azoknak az izgalma sem, akik szavalattal, vagy mint az énekkar tagjai, vagy pedig a tánccsoporttal lép­tek a nyilvánosság elé, hogy még szebbé, ünnepélyesebbé, emlékezetesebbé tegyék ezt az estét. IGEN JÓL ESÙ érzés volt hallani, hogy az ünnepséget egyesült erővel a pártSzervezet, a DISZ-szervezet, a tanács és a pedagógusok közösen rendezték. Jól eső érzés volt hallani azt is, hogy a költségeket közösen ol- dolták meg. A teaesthez szüksé­ges teát, bort, süteményt, cukrot a DlSZ-fiatalok, illetve azok szülei biztosították. A kívül­állóknak valahogy önkéntelenül vagy egy kulák traktort akar vásárolni, öt-hat különböző már­ka között válogat, s a legmoder­nebbet és aránylag a legolcsób­bat vásárolja meg. A kon!,u; rencia tehát rákényszeríti a tő­késeket arra, hogy éjjel-nappal a technika tökéletesítésén, az ipar műszaki színvonalának ja­vításán törjék a fejüket. A bankár, a Irösztigazgató, akinek kezében van az iparvállalat rész­vénye, kényszeríti az iparválla­lat igazgatóját, hogy a lehető legjobbat gyártsa, folyton új, tö­kéletesebb gyártmányt dobjon (Folytatás a 2. oldalon) is az jut eszébe, hagy ez már egy alkalom volt, ahol a fiatalok megtehették az első lépést. Adni kell ilyen alkalmat máskor is. Mindig vezetni, irányítani kell az ifjúságot, s akkor bebi­zonyítják, hogy méltóak a diszista névre. FELEJTHETETLEN ELMEN Y a nyolcadik osztályosok számá­ra is ez a nap, akiket szintén most vettek fel a Ságvári Endre DISZ-szervezetbe. Eddig az is­kolában gondoskodtak nevelé­sükről, ezután a DlSZ-szerve- zet kötelessége, hogy szocialista szellemben tovább nevelje őket. Emlékezetes lesz minden nyol­cadikos számára az a könyv, amelyet az iskola igazgatóságá­tól ez alkalomból ajándékba kap • tak. A könyv első lapján ez a bejegyzés olvasható: »Meleg sze­retettel annak a napnak az emlé­kére, amelyiken átvetted a DISZ-tagsági könyvedet.« Ez jelképezi azt is, hogy az iskolai nevelés után a DISZ-szervezet vegye védőszárnyai alá ezeket a fiatalolcat és nevelje őket becsü­letes, áldozatkész hazafiakká> Adjon alkalmat a DlSZ-szerve- zct, hogy bebizonyítsák — méltóak Ságvári Endre és ff lobbi hős kommunista ifjú­munkás emlékéhez. , Ezt c diszislák nevében D. Kiss Józset meg is ígérte. Segíteni, támo­gatni kell őket, hoffft- ígéretüket valóra is válthassák.. Szepesi. GertgJa . —

Next

/
Thumbnails
Contents