Bácskiskunmegyei Népújság, 1956. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-10 / 8. szám

Miért hallgat a drágszéli népi együttes?

Hosszá évekkel ezelőtt nagy- , szabású népi megmozdulás eredményeképpen Drágszélen népi együttes jött létre. A helybeli tanító vezetésével megindult a népi hagyományod felkutatása. Előkerültek a régi táncok, dalok és a gyönyörűséges drágszéli népviseletben járó táncosok és énekesek serege lassan országos hírű lett. Gazdagon kivirágzott a népi demokrácia éltető levegőjében az a sokrétű, színes népi kultúra, amely ennek a vidéknek sajátossága.

Nem is véletlen ez, hiszen hazánkban éppen pártunk kulturális politikájának eredményeképpen eddig

soha nom hatott

tehetőségek nyíltak

a népi értékek felkutatására, továbbfejlesztésére, a népművészet új, virágzó korszakának megszületésére. A drágszéli népi együttes szépen fejlődött. Az egymást követő országos falusi kulturális versenyeken mindig a legelsők között szerepelt ez a kitűnő, öntevékeny népi csoport. Táncosainak rátermettsége, a dalosajkú népi énekesek hite és lelkesedése újabb és újabb eredményeket hozott. Nagy része volt ezeknek az eredményeknek a kiteljesedésében a helyi tanácsnak, melynek végrehajtó bizottsága három olyan dolgozó parasztot is számlál sorai között, aki alapító tagja volt az együttesnek. Bagó Orbán, Geri István, GreksaIstván, a községi tanács akkor] elnökével, • Bcros elvtárssal együtt, szívesen, örömmel vett részt az együttes munkájában. A tagság szervezésében is, a rendezvények előkészítésében is lelkesen munkálkodtak.

Munkálkodnának ők ma is szívesen. Csakhogy közben tör- ’tént egy és más Drágszélen. — Többek között

elhelyezték az mgyüites vezetőjén.

Dehát ez csak nem lehet akadály — gondolhatná bárki? Ettől még az együttes vígan tovább dolgozhatna! Mi lett volna a. teendő? Kiválasztani a legalkalmasabb fiatal pedagógust a környékbeli tanítók közül (tud is róla a községi tanács, hogy két-három szomszéd községbeli származású, fiatal, zenéhez értő nevelő szívesen át is költözött volna Drágszélre, hiszen jól ismeri az ottani viszonyokat, ő maga is hasonló körülmények között nőtt fel, sok tekintetben rokon népi értékeket szívott magába. Homokmé- gyen, vagy Szakmáron, szóval a kalocsai járás valamelyik községében). A másik tennivaló az lett volna, hogy a drágszéli kul- túrotthont — a kultúrigazgató távozása után — új vezetővel erősítsék meg. Mindkét munkát el tudta volna látni becsülettel az odahelyezçndô nevelő. Csakhogy ez sem történt, meg.

Hanem az iskolaév kezdetétől fogva annál többen kezdték el ismeretlen okokból siratni a drágszéli népi együttest, amely? vezető nélkül maradt és haló- • dóban van. »Hiába — mondották ezek az emberek — szegény drágszéliek felelt elharangozták az utolsót, pedig mi mindent megteszünk a megmentésük érdekében.« Ez a hangulat olyannyira elterjedt, hogy a drágszéli kultúrotthon gondnokának szerény

tisslelcldíját sem

utalták ki,

műnek a fejében ez a lelkes és áldozatkész ember az épület karbantartásának, takarításának munkáját végezte. Végzi még most is, csak úgy jó érzésből, anélkül, hogy reménye is lenne rá, egyelőre, hogy elmaradt bérét megkapja. így aztán u. kultúr otthonnak se igazgatója, se vezetője, se gondnoka nem lett, de még c népi együttes dolgát sem vette kezébe senki.

Pedig most már van kultúrotthonigazgató is, meg tanítót is helyeztek oda — mondja a járási tanács népművelési és csonnri i-.í. Köves Gyula

oktatási osztályvezető ugyan, ha késve is, gondoskodott egy fiatal pedagógus odahelyezéséről, Csáti Ferenc tanító személyében. Öt bízták meg a kultúrotthon vezetésével is. Csakhogy nem úgy, ahogy gondolhatta volna bárki! Először is Csáti Ferencet csak jóval azután bízták meg a kultúrotthonigazga- tói teendők végzésével, mint amikor odahelyeztek Drágszél- re. Előzőleg már át is vette az egyébként zárva tartott kultúrotthon leltárát, az együttes közös anyagát, a táncruhákat, felszer lési tárgyakat, f hangszereket, egyebeket. A járási tanács népművelési osztálya csak akkor intézkedett, amikor mulasztására figyelmeztették, nem is igen világosította fel Csáti Ferencet, hogy milyen gonddal jár az együttes irányítása, a kultúrotthon vezetése.

Azután telt az idő. Az együttes vezetésére egyedül hivatott pedagógus, a község egyetlen értelmiségi dolgozója, bevonult katonának egy hétre, majd ezután megnősült. Később jött a nagy téli iskolai szünet. Azóta nem is igen látták Csáti Ferencet Drágszélen, pedig üzentek érte. A tanács végrehajtó bizottsága szorgos gazdasági teendői közben határozatot hozott arra, még december 27-én, hogy egy héten belül meg kell indítani a munkát, össze kell hívni az együttes tagjait, bemutatni az új vezetőt és utána jöhet a ké- fzülödcs az új műsorra, az újabb népi gyűjtés feldolgozására, melynek a körvonalai már ki is alakultak. Az együttes tagjai össze is jöttek, de

as áj vezető nem érkezett meg.

Azóta is várnak Drágszélen megfelelő vezetőre. Beletanultak a várakozásba, hiszen több mint féi esztendeje egyebet sejn tesznek. De azért a kedv, a lelkesedés nem csökkent. A tánchoz szokott lábak újból a régi, meg

az új táncokat próbálgatnák, az énekesek is szólni kívánkoznak. Minden lehetőség megvan arra, hogy ennek a szétbomlott- nak hitt népi együttesnek a munkája tovább folyjék.

Nagyon tanulságos eset ez. Azt mutatja, hogy sem a járási tanács, sem tx járási pártbizottság, sem pedig a nemrégiben városivá alakított kalocsai kul- lúrház, de a megyei tanács népművelési osztálya sem érezte a felelősségét annak, hogy az intézkedéseikbe becsúszott bürokratikus hibák miatt és az eluralkodott nemtörődömség következtében, szegényebbé válhat a népi értékekben bővelkedő kalocsai táj, egyik legszebb színfoltjával, szegényebbé vál- '• hat hazánk fejlődő népi művé- j szete.

Most még nem késő! :

A lehetőségek birtokában lehet és kell is gondoskodni a népi együttes további működéséről, a drágszéli kultúrotthon munkájá- 1 nak megindításáról. Csak több szív, nagyobb felelősségérzet, a népi értékek hűségesebb ápolá- sának akarata és főként gyors i intézkedés kell hozzá!

Csáky L.

rl VI. Magyar Képzőművészeti Kiállítás festményeiből

A budapesti Műcsarnok termeiben december közepe óta immár hatodszor, egy esztendő képzőművészeti termését láthatjuk. A mostani tárlatot szabad, friss, új, őszinte hang jellemzi. Művészeink nagyrésze ma már közös problémának látja az eszmei, emberi tartalom és a formai tartalom kifejezését. Művészeink ezért mondanivalójukat az új témákban szükségképp új formába öltöztetik és a kettő a

legjobb művekben már harmonikusan megtalálta egymást.

A tárlaton látható Doraa- novszky Endre hatalmas freskójának vázlata is. Ez díszíti a Sztálinvárosi Vasmű homlokzatát. Jelképes alakjai a munkásparaszt szövetséget állítják elénk úgy a férfiak és a nők komoly fenségével, mint a formák és színek teljes ragyogásával. A freskó gazdag és sok-sok árnyalatú képet ad mai életünkből.

Ötnapos jutalomkiránduiás

Megyénkből a jó vasgyűjtés eredményeként négy úttörő vett részt az ötnapos jutalomkiránduláson. Kővágó János csapat- gárdista, a kiskunfélegyházi Szabadság téri általános iskola VII. osztályos tanulója, aki 14 mázsa és 40 kiló vasat, 207 kiló fémet, 360 kiló rongyot és 322 kiló pa- ■ pírt gyűjtött. Juhász Gizella ! csapatgárdista, kiskunmajsai le- ; ányiskola tanulój'a, Schnóbl An- ' na vaskúti általános iskola VII. ■ osztályos tanulója, a rajtanács elnöke és Hegedűs Katalin, a kiskunhalasi felsővárosi iskola í tanulója, esapatgárdista vett $ részt. Az úttörők vasárnap érkeztek haza.

Egy autótülök hosszú bőgése a laboratórium ablakához csalta Martint egy februári alkotnyat- kor. Kinézve egy feltűnő túraautót látott, amely hosszú vonalakkal, krémszínűre festett karosszériával és óriási reflektorokkal ragyogott. Martin hamar kitalálta, hogy a soffőr, egy kávészínű bő autókabátba, rikító kockás sipkába' és hatalmas sálba burkolódzott fiatalember, nem más, mint Clif Clawson, és hogy Clif neki integet.

Lesietett, és Clif ezt kiáltotta feléje:

— Nos, pajtás, mit szólsz ehhez a járműhöz? Mi a diagnózisod a ruhámról? Valódi skót szövet, szavamra. Bizony Clif bátyád heti huszonöt dolláros állást kapott és még províziót is az eladott autók után. Barátom, elvesztegettem az időmet ebben az öreg orvosi iskolában! El tudok adni mindent mindenkinek. Egy év múlva nyolcvan dollárt keresek hetenként. Ugorj be öregem! Beviszlek a Grandba és jól tartalak olyan pompás eledelekkel, amilyeneket még sohasem tömtél a bőrös organizmusodba.

Az óránkénti harmincnyolc nérföld, ahogy Clif Zenithbe hajlott, 1903-ban félelmetes sebességszámba ment. Martin egy egészen új Clifet fedezett fel. Csak olyan lármás volt, mint azelőtt, de biztonságosabb, és zzott a lelkesedéstől olyan terhek iránt, amikkel nagy pénzeiét lehet szerezni. A haja, mely valamikor bozontos és zsírosán Hullott homlokába és hátul föl- borzolvu meredezett, most sima volt, az arca pedig rózsás a masszázstól. A mesés Grand íotel előtt zakatoló fékezéssel állt meg, mielőbb kilépett volna a kocsiból, rikító sárga hajtókesztyűjét fölcserélte feketével steppelt szürke kesztyűvel, ame- yet mindjárt le is vetett, amint végigparádézott az előcsarnokon. A ruhatáros kisasszonynak azt nondta: édesem, és az étterem ajtajánál megszólította a főpin- ccrt;

SINCLAIR LEWIS

V&íqi hard tők

— Na Gusztikám, hogy áll a bál, mi lesz ma este? Hogy érzi magát, hírneves majordomusz? Gusztikám, bemutatom magát Arrowsmith doktor úrnak. Valahányszor a doktor ide jön, kapja föl személyesen a lábát, és szolgálja ki őt, ahogy csak maga tudja és adjon neki mindent, amit kíván, ha pedig nem volna pénze, írja az én számlámra. Most pedig egy jó kis asztalt kérek kettőnk számára, garázzsal, meleg és hideg vízzel és a maga tanácsával, ó Gusztáv, az osztrigákra és a többi gyönyörökre nézve, amelyek mecénási lakománkhoz illenek.

— Igen uram, erre tessék, mr. Clawson — sóhajtott a főpincér. Clif ezt súgta Martinnak:

— így bánok vele két hét alatt. Figyeld csak, hogy megtanultam a módját.

Mialatt Clif megrendelte a vacsorát, egy ember állt meg az asztaluk mellett. Olyan volt, mint egy komoly utazó, aki örül.

> A képen: Készlet Domanovszky Endre sztálinvárosi freskójából.

amikor Martin velük tartott a coctail, bt Louisi sör és egyék italok terén, úgy látta, hogj Clif a világ legbőkezűbb embere, Babitt úr pedig elbájoló asztaltárs,

Clif megmagyarázta nekik hogy mennyire bizonyos — és ebben kiváló orvosi tanultsága is segítségére lesz —, hogy előbb- utóbb elnöke lesz egy autógyárnak, Babitt úr pedig a következő vallomást tette:

— Maguk fiúk, jóval fiatalabbak, mint én, nyolc-tíz évvel, és még nem tanulták meg, mint én, hogy a legnagyobb gyönyöi az ideálokban rejlik, az emberiség szolgálatában és közpályában. Nos hát, köztünk legyer mondva, az én sikerem nem a> ingatlan adás-vevésben van, hanem a szónoklásban. Csakugyan egy időben azt terveztem, hogy jogot tanulok és rávetem magam a politikára. De köztünk mondva, ne mondják el senkinek, a2 utóbbi időben csinos kis összeköttetésekre tettem szert, megismerkedtem néhány karriernek induló fiatal republikánus politikussal. Persze, az embernek szerényen kell kezdeni, de mondhatom, halk hangon, hogy a legközelebbi ősszel alighanem városi képviselő lesz belőle. Innen aztán csak egy lépés a ool- gármesterség, aztán az állarr. kormányzói állása, és ha úgy találom, hogy ez a pálya kedvemre van, nem látom semmi okát, hQgy mért rte részesülhetnék tíz-tizenkét év alatt, mondjuk 1913-ban vagy 1920-ban abban s szerencsében, hogy én képviseljem a nagy Winnwmac államoi a washingtoni parlamentben.

Egy olyan Napoleon jelenlétében, mint Clif, és egy olyan Gladstone jelenlétében, mint Babitt úr, Martin mélyen átérezte. hogy ő milyen tehetségtelen ét élhetetlen. Nyugtalanul tért vissza Mohalisba. Ritkán szokott szegénységére gondolni, de most Clif gazdag bőségével szemben szégyenletesen érezte saját kopott ruháját és szűk kis szobaEgy nagy amerikai regényíróra emlékezünk ma, halálának ötéves évfordulóján, akinek müvei a harmincas években világszerte elterjedtek s megismertették az olvasókkal az amerikai átlagember hétköznapjait, az amerikai kisváros és falu életét. S. Lewis bíráló szemmel nézi és leleplező szatírával ábrázolja azt a társadalmat, amelyben maga is benne élt, hiszen ő is egy amerilcai vidéki városkából indult el pályáján, amely az írói népszerűséghez és a Nobel-díj kitüntetéséhez vezetett. Regényei bemutatják, hogy a felszínes siker és jólét alatt, az erkölcsi és vallási képmutalás álarcát viselő amerikai polgárság élete milyen ostoba, kicsinyes, aljas és kegyetlen. A Fű utca, Babitt, Benzinkút, Dód sworth című regényei más és más területét leplezik le ennek a hazug, a szabadságot csak hirdető, de az embert ezerféle kötöttséggel megnyomorító társadalomnak.

Legnagyobb regénye, az Arrowsmith, egy orvos pályáját mutatja be.

Utolsó nagy regénye a Kingblood Royal érdekes formában veti fel a néger-kérdést, s a hős állásfoglalásában eddigi müveinél határozottabban áll ki a haladás ügye mellett.

Szemelvényünk részlet az Arrowsmith-ből, bemutatja a kicsapott diákból tett üzletember sikereit, szemben a hivatásához hű tudósjelölt küzdelmével.

Katona Piroska, a TTIT tagja.

ha minden szombat este haza tud menni vidéki házikójába. Kezdett már kissé kopasz és potro- hos lenni. Keretnélküli pápaszemével, amely kerek, sírna arcának közepén volt, ártatlan embernek látszott. Ügy nézett körül, mintha ismerőst keresne, akivel megebédelhet. Clif fölugrott, megveregette a vállát és rákiabált:

— Maga az, Babski, öreg pajtás? Van már társaság^ ebédre? Ha nincs, akkor tartson velünk.

— Jól van, örülök a szerencsének. A feleségem elutazott — mondta az illető.

— Fogjon kezet Arrowsmith doktorral. Martin, bemutatlak Babitt úrnak, a zenithi ingatlankirálynak. Babitt úr az imént ünnepelte harmincnegyedik születésnapját azzal, hogy megvette az első benzin-szekeret alulírottól, aki maradok kiváló tisztelője. . ;

Vidám lakoma volt, legalább Clif é* Babitt úr részéről, és

jat,

I