Bácskiskunmegyei Népújság, 1956. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-08 / 7. szám

Irodalom ~~ Művészei KÖNYVISMERTETÉS r Hatvány Lajos: így élt Petőfi (II. kötet. Akadémiai Kiadó) Ezekben a napokban, amikor Petőfi születésének évforduló­járól emlékezünk meg (Kiskő­rösön például Petőfi-hetet ren­deztek), időszerű a benne lévő sok helyi vonatkozás miatt is, hogy ismertessük Hatvány La­jos Petőfiről szóló könyvének nemrég megjelent második kö­tetét. Már tavaly júliusban, az első rész megjelenésekor a Népújság­ban közölt ismertetésben hang­súlyoztuk ennek a kiadványso­rozatnak a nagy jelentőségét és rámutattunk módszerének új­szerűségére. A könyv szerzője Petőfi élete egyes korszakainak tárgyalása során közli az adat­tárban Petőfi kortársainak megemlékezéseit, a Petőfi-ku- tatok tanulmányait, és az egyes lemezetek summálásában »tesz igazságot« az egymással »fele­selő« adatok között. így lehet meglátni az igazságot a tudatos ferdítések és a legendák mö­gött. A könyv hat nagy fejezetében kísérjük végig Petőfi életét Lfc'41 márciusától 1845 áprilisá­ig: — a könyv elején az obsit- :ai elbocsátott katona keresi fel pápai barátait, a végén pedig a már révbe jutott költő, se­gédszerkesztői állásáról lemond­va, felvidéki útjára indul. Eb­iről a négy évből három, küz­delmek, nélkülözések közepette lelik el. Költőnk az országút vándora, több alkalommal is színész, Pozsonyban az ország- gyűlési tudósításokat másolja, Pesten könyveket fordít, köz­ben Pápán foljúatja . tanulmá­nyait. Csak 1844-ben »érnek véget a kalandok«, amikor a Pesti Divatlap segédszerkesztője lesz. Tanúi vagyunk költői fej­lődésének. első nagy sikereinek, de a kritika első támadásainak is. Hatvány a Petőfi-irodalom biztos ismeretével helyezi bele hősét a korabeli szövevényes irodalmi és társadalmi életbe. A kor irodalmi életét elmélyül­ten, érdekesen, új szempontok felvetésével jellemzi. Vörösmar- tyról, Bajzáról szinte külön ta­nulmánynak beillő ismertetést lcapunk. Petőfi első versesköte­teinek (Versek, A helység kala­pácsa, dános vitéz, Cipruslom­bok), elemzése új vonással gaz­dagítja az eddig ismert Petőíi- képet. Petőfi szülei ebben az időben Dunavecsén laknak. A költő hosszabb-rövidebb ideig három­szor, 1841-ben, 1842-ben és 1844- ben tartózkodik szüleinél. Kü­lönösen az 1844 április—májusi dunavecsei idézése fontos. Ek­kor szövődik Nagy Zsuzsika iránti szerelme. Petőfi barátai­ról, Szűcs János rektorról, Bal­ta István segédlelkészröl és Ber- nolák Károly tanítóról ma is tudnak a dunavecseiek. Itt írt versei közismertek (Füstbe ment terv, Vizen, Egy estém Qtthon, Zsuzsikához). Szűcs János rek­tor jegyezte fel Petőfi halála után, hogy a dunavecsei lányok egy maguk; készítette inggel lepték meg a költőt szép dalai itánti hálából. Ezt a esetet »le- gendásította el« Jókai a Varázs­ing című megemlékezésében. Petőfi gyakran rándult át Du- navecséről Kunszentmiklósra is. Apja ugyanis bérben tartotta az ottani széket is. 1844.-ben itt írta »Megy a juhász szamáron« kezdetű költeményét. Jóbarátja, — Bankos Károly — leánya, Izidora egy sokáig kiadatlan le­vélben arról számolt be, hogy a »Legenda« című vers forrása egy régi latin könyv volt, ame­lyet édesapja ajándékozott a költőnek. Színesen, érdekesen tárul fel az a harmadfél hónap, amelyet Petőfi mint vándorszínész töl­tött Kecskeméten 1843 január­közepétől március végéig. -Pe­tőfi és a hajdani pápai diák­társ, Jókai találkozását maga Jókai is megírta, de a tőle meg­szokott módon kiszínezve. Hite­lesen és ízesen írta meg 40 év múltán a Vasárnapi Újságban a találkozás szemtanúja, Bö­szörményi Mihály, Kecskemét város egykor érdemes tanító- mestere. Igen fontos adatokat találunk Petőfi színésztársai, Szuper Károly és Némethy György megemlékezéseiben. Jó­kaitól tudjuk, 1870-ben Szilády Károly, a kecskeméti híres nyomdász is megerősítette, hogy Jókai, Acs Károly és Petőfi zsebkönyvet akartak kiadni, de Schembera cenzor nem engedé­lyezte a kinyomtatását Petőfi, Disznótorban című költeményé­nek e sorai miatt; »Egy gömböc legyen a magas ég és mi a gömböcben töltelék«. Hatvány könyve közli Sán­dor András dunavecsei riportját iSj amely a Csillag 1954. novem­beri számában jelent meg. Ez a riport megszólaltatja Dömök nénit, aki sokat tud mesélni Pe­tőfiről. Vasberényi Géza, Nagy Zsuzsika apja házának mostani lakója igen sok emléket gyúj­tott össze. Megvan Faragó Teri néninél az öreg Petrovics bárd- ja. ' Vasberényi Géza múzeumot szeretne berendezni.* Igen érde­kes kezdeményezés ez a riport. Követni kellene íróját: fel kel­lene kutatni a még élő hagyo­mányokat és a még meglévő em­léktárgyakat másutt is, ahol Petőfi megfordult, mert ezzel még nagyon is adósa vagyunk a költő emlékének. Ilyen rövid ismertetésben szin­te lehetetlen feltárni Hatvány könyvének minden értékét és szépségét. Ha elkészül az egész sorozat, a Petőfi-kutatás kor­szakos művel gazdagodik. Az Akadémiai Kiadó terve szerint ebben az évben megjelenik a még hátralévő három kötet is. Kiss István tanár, _ __a TTIT tagja * (A riport írása idején az öreg Petrovics hajdani mészárszéke még a löldmü vesszővel kezet raktára volt, ma már tájmúzeum, sok Petőfi-em- lékkel.) FAZEKAS TIBORC: A MACSKÁS KÉP Vastag, barna keret, az üveg alatt tollrajz. Akkora az egész, mint egy kettőbehajtott újság. A képen fekete kandúr, amint a tükör előtt ül és borotválkozik. Az említett kép a Boldogulás TSZ irodájának falát díszíti. Ke­letkezése Nagy Lőrinc és Gémes • Mihály nevéhez fűződik. Nagy Lőrinc, a szövetkezet llapító elnöke. Gémes Mihály oedig történetünk idején tízhol­das egyénileg gazdálkodó pa- ’■aszt. De nem akármilyen! Ku­koricája messzi vidéken híres, 'tora irigyelt, neve becsült. Ma­lacaira volt a legbüszkébb. Min­den kiállításon legalább egy dí- ' *jat nyert valamelyikkel. Disz­nótorain részt venni kitüntető gyönyörűség. Egyik alkalommal Nagy Lő­rinc is meghívást kapott. El is ment, hiszen ismerték és be­csültek egymást régóta. Leült az asztalhoz, szedett az őrjáls- vesből, bekebelezett egy tányér pörköltet. Végigkóstolta a hur­kákat és a »szedjenek a Hármából is« felszólításra jó­ízűen megevett három töltelé­ket. Ivott a többiekkel, mint már a pörkölt után is és re­ménytelen vágyakozás al nézte a hájas tésztákat. A kikandikáló baracklekvár, dió azonban cd- dig-addig huncutkodott szemé­vel, orrával, hogy az egyre erő­södő vágyhoz a gyomor is alkal­mazkodni volt kénytelen. Nem is bánta meg. A jóllakottság ér­zése simogatta lágyan végig az elnök testet. Hátradőlt a széken, akárcsak a többiek. Cigarettára gyújtóit és a füstöl nézte, amint kígyózva szökken a magasba. Eközben kerüli mellé a házi­gazda Gál Imrével kezdett bc- Hallgatta, csak hall­gatta őket. Gémes legújabb szemzési módszeréről volt szó. Végül nem állhatta meg, s oda­szólt: — Okos dolog... Még a sánta Vida is felkapta a fejét, pedig odébb ült. Az el­nök nem szokott dobálózni a dicséretekkel. Nem olyan fajta. — Derék dolog ez — toldotta még meg a hirtelen támadt csend pillanatában. Ezt már minden­ki hallotta. Erezni lehetett, hogy nem állnak meg ennyinél. Vala­mi még következni fog. Szállt a füst, a lámpák pis­logtak. Senki sem csavarta fel­jebb a belet. A kemence körül majszolgató gyerekek is odahú­zódtak egy-egy székhez. A két férfi egymást nézte. Gémes arca egész kiveresedett... — tiát... — kezdte a szót — bevált. Úgy igaz. Nagy Lőrinc bólintott és hir­telen kimondta azt, amit már régen meg akart mondani a másiknak. — Ilyen emberre van szükség a csoportban is. Gémes Mihály, legalábbis úgy mesélik, még jobban zavarba- jött. Tudta, egyszer előáll vele az elnök. Várta is. Félt tőle elő­re. Mert ugyan mit is lehet az ilyesmire felelni, hogy ne le­gyen belőle harag? — Már mint én? — kérdezte ártatlan arccal. Az elnök felegyenesedett, majd kissé az asztalra hajolva, Gémesről szemét le nem véve, igent intett. Bátorítva, biztat­va nézte, mintha nem meglett emberrel, hanem tépelődö kis­gyermekkel állna szemközt. A várakozás újabb, meg iz­galmasabb percei voltak a kö­vetkezők. Mindenki reményke­dett. Ki igy, ki úgy. A játékve­zető sípszavát váró közönség lesi így a szeszélyes labda utol­só pattogását. — Arra ugyan várhatnak íté­letnapig! — robbant ki a nyers válasz Gémes szájából. Végig­simított homlokán. Tréfával akarta szépítgetni a dolgot. Már nem a gazda, hanem a házi­gazda volt ismét: — Azt mondják, jó gazda‘ va­gyok, lépjek be. Viszont a macs­ka is szőrös és mégsem kaparja az ábrázatját. Majd, ha a macs­ka is borotválkozik, akkor én is szövetkezeti tag leszek ... Ami ezután következik. az megszokott dolog. Nincsen ben­ne semmi különös, annyian te­szik, Gémes Mihály addig gon­dolkozott, míg végül mégis csak belépett a csoporttagok közé. Hogy miért? Kérdezzék meg akármelyik újonnan belépő tag­tól. Az okok, a tett finom rugói ugyanazok. Ilyeneket pedig szép számmal találhatunk bárhol. Kü­lönösen c: Boldogulás termelő­csoportban. A jó termés, a könnyebb munka, meg a szép osztás meglette a magáét. Meg az a kép is segített rajta a macskával és a borotvával. A híres macskás képet, me­lyet Nagy Lőrinc rajzoltatott, sűrűn mutogatják azoknak, aki­ket a tanácstalanság, a kíván­csi tópelődés a csoport felé vonz. Huncut kép ez. Csak rá kell nézni, végighallgatni a történe­tet, körülsétálni a csoport terü­letén Gémes Mihály vezetésével és már enged a szokás, a ma­kacsság jege. Úgy hírlik, nemsokára terme­lőszövetkezet lesz az egész Bol­dogulás TSZ környéke. oooo-oooo-ao-ao-oo-oc-o-o-oo-oo o-o-ooo-oooo-o oooe-oooooooooc 9 g tílELICZKY SÁNDOR: Új esztendő köszöntése Reményt hozó új esztendő köszöntelek téged. Anyám ajkán büszkén csengi dal teremtő nóta. Forró szívek ritmusában szép jövendőnk ébred.. Piciny lányom kérdésére légy te vidám válasz. Te vagy nekünk, embereknek fészket adó álom. Mosolygásod tág egéről nyári napfényt árassz. Verset hintő pennám hegyét örömömbe mártom. Pergő évek szövő gépe szorgos népem vágya. Ifjúságom boldogsága a te sólyom szárnyad. Életünkét, szerelmünket termő békéd- aidja. Szilárd hitem, lelkem tükre vagy huszadik század. Reményt hozó . új esztendő üdvözöllek téged. Feleségem kék szemében nyiladozó rózsa. Látó szemünk pitvarában szép jövendőnk ébred. 0-00 0000-00-000000000 0-0ooooooooooooooooo ocoo-ooooo í Fővárosi Ope rettszínház rendén szereplése Moszkva ha n A Fővárosi Operettszínház együttese nagy sikerrel vendég­szerepel Moszkvában. A képen: az együttes egy vidám csoportja Miljutyinnal, a világhírű szovjet zeneszerzővel. (Balról-jobbra: Kőműves Erzsi Eatabár Kálmán, Yáradi László karmester, MHjulyin, Német Marika, Zentai Anna, Székely György, Gáspár Margit.) VJ FILM Eg y millió fontos bankjeg y Január 5-től ll-ig játsszák a kecskeméti Városi filmszínházba) az »Egymilliófontos bankjegy« című színes angol filmet, amel> a nagy amerikai író, Mark Twain elbeszélése nyomán készüli. A film hősét — Henry Adamsot — aki koldusszegény, munkát'ke­reső fiatalemberből lesz jómódú, elnyeri egy előkelő, szép, Hutai lány szerelmét — Gregory Peck alakítja, a Magyarországon i; tómért kiváló angol filmszínész I COOO OCCíKO-oopnn-nnnncnnoftnr.fifinnftmo rwrvo no c-o oo-ooo o-o-oooooo o h

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents