Bácskiskunmegyei Népújság, 1956. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-08 / 7. szám

Erőteljesebb harcot, jobb politikai munkát a Központi Vezetőség novemberi határozatának végrehajtásáért Szombaton délután a kecskeméti Városi Pártbizottság kom­munista nagyaktiva ülést tartott a megyei tanács kultúrtermé­ben, mtplyen megvitatták a Központi Vezetőség 1955. novemberi határozatának végrehajtásával kapcsolatos tennivalókat. Az akti- vaiilés beszámolóját Halanda István elvtars, a Városi Párt- bizottság első titkára mondotta el. Az elmúlt év a márciusi határozat helyességéi igazolta — Néhány napja kezdtük meg a második ötéves tervünk első esztendejét. Ez az esztendő nagy jelentőséggel bír, mert sok te­kintetben megalapozza a terv többi éveinek sikerét. Második ötéves tervünkben pártunk III. kongresszusának határozata sze­rint lerakjuk hazánkban a szo- 'Cializmus alapjait, győzelemre visszük a szocializmus ügyét a népgazdaság valamennyi ágaza­tában. Ennek megvalósítása nem könnyű feladat. Sok nehézséget és akadályt kell leküzdeni ah­hoz, hogy siker koronázza erő­feszítéseinket. Ismeretes, hogy a jobboldali nézetek súlyos káro­kat okoztak és ennek eredmé­nyeként 1954-ben az ipari és me­zőgazdasági termelésben komoly problémák, az allami és állam- polgári fegyelem terén veszélyes jelenségek mutatkoztak. Ma már mindannyiunk előtt világos a Központi Vezetőség márciusi határozatának eredmé­nyeként, hogy hazánkban a szocializmus felépítése, a dolgozo ncp életszínvonalá­nak emelése csakis a szoeia- .Isía ipar és ezen belül a ne­hézipar elsődlegességének biztosításával, a mezőgazda­ság szocialista átszervezésé­nek szorgalmazásával old­ható meg. Hz elmúlt egy esztendő gyakor­latilag is bebizonyította a már­ciusi határozat helyességét. E határozat döntő csapást jelentett a munkásosztály forradalmi len­dületét, alkotóerejét lebecsülő antimarxista nézetekre. Városunk ipari üzemei az 1935-ös évi tervüket általá­ban túlteljesitették. A Kinizsi Konzervgyárban pél­dául, ahol 1954. évben 17 millió forint terven felüli veszteség volt, 1955 végére 5 millió forint terven felüli nyereséget értek el. Az Aföldi Kecskeméti Konzerv­gyárban a gyümölcsíznél 13 szá­zalékos, a paradicsomnál 9,6 százalékos, befőttnél 1,7 százalé­kos önköltségcsökkentést értek el. A Kecskeméti Gépgyárban a termelékenység 1954. évhez vis szonyítva 1955-ben 15,33 száza­lékkal növekedett. Ipari üzemeinkben javult a munka minősége, csökkent a se- lejt. Az Alföldi Kecskeméti Konzervgyárban az 1954. évi közel másfél millió forintos se- lejttel szemben 1955-ben 466 000 forintra csökkent a selejtkár. Jelentősen javult egyes vállala­tainknál az exportterv teljesíté­se is. A Kinizsi Konzervgyárban 101 százalékra, az Alföldi Kecs­keméti Konzervgyárban 175 szá­zalékra, a Gépgyárban pedig 104,3 százalékra teljesítették az exporttervet. Ipari termelésünk számadatai azt mutatják, hogy a jobboldali elhajlás kikü­szöbölése pártunk politiká­jából hatalmas erőket tár fel, e helytelen nézetek felszámolá­sa azonban nemcsak az iparban, hanem az állampolgári fegye­lem megszilárdulása terén is je­lentős változást hozott. Városunk évek óta először tel­jesítette adóbefizetési tervét. Csaknem az összes cikkfélesé- gckből túlteljesítette beadását, az 1954-es évvel szemben. A mezőgazdaság szocialista szektorában is sikerült a már­ciusi határozatot érvényre jut­tatni. Termelőszövetkezeteink hosz- szú egyhelyben topogás után fejlődésnek, számszerű gya­rapodásnak indultak. 1955- ben 131 taggal cs 360 katasz­teri hold földdel erősödtek. Emellett két új tsz is alakult városunk területén. E számszerű gyarapodás elsősorban annak a következménye, hogy tsz-eink többsége az 1955-ös évben gya­korlatilag is bebizonyította a nagyüzemi gazdálkodás fölényét, a kisárutermelő egyéni paraszt- gazdaságokkal szemben. Tsz- eink- termésátlaga őszi búzából 0,4, tavaszi búzából 2,5, rozsból 3,4, őszi árpából 3,3 mázsával ér­tek el jobb termésátlagot, mint az egyénileg dolgozó parasztok. Állatállományuk közel 300 ser­téssel és 120 szarvasmarhával szaporodott, Az 1956-os év feladatai Halanda elvtárs ezután a gép­állomás és az állami gazdaságok eredményeivel foglalkozott, majd rátért az előttünk álló feladatok ismertetésére. Ma már minden­ki előtt világos, a tények napnál világosabban bizonyítják, hogy az életszínvonal emelkedésé­nek csak egyetlen lehetséges útja van hazánkban, ez pe­dig a termelékenység növe­lése, az önköltség csökken­tése, a népgazdasági tervek maradéktalan végrehajtása.-A fordulat egyelőre még csak 1954-hez képest fordulat« — mondotta Gerő Ernő elvtárs az országgyűlés legutóbbi ülésén. Gerő elvtársnak ezt a mondását érdemes megszívlelni, mert az 1956-os esztendő sokkal nagyobb feladat elé állítja a párt, az ál­lami cs gazdasági vezetőket, mint az 1955-ös esztendő. 1955- ben > az 1954. évi -lazasá­gokat kellett felszámolni, és ne­künk 1956- ban nem 1954-hez vi­szonyítva kell előrehaladni, hanem az 1955-ben elért eredményeinket kell tovább­fejleszteni. Nemcsak arról van szó, hogy egyszerűen növelnünk kell a termelést, hanem arról, hogy számos üzemünkben számos ne­hézséget kell leküzdenünk a technikai színvonal emelése, a termelékenység növelése és az önköltség csökkentése terén. Feladatainkat nem mérhetjük az egyes vezetők kényelmességéhez, vagy maradiságához. Terveink teljesítése elengedhetetlen fel­tétele népgazdaságunk további erősödésének, dolgozó népünk életszínvonala állandó növelésé­nek. Bár az elmúlt évben elért eredményeink jelentősek, mégis egyik-másik vállalatunk veszte­séggel dolgozik. A termelés egyenletességének ütemével még mindig baj van egyes helyeken. A Kecskeméti Gépgyárban pél­dául szinte jellemző, hogy az első dekádokat 80 cs 90 százalék között teljesítik, ugyanakkor a harmadik de- kádok a 110 és a 120 száza­lék között mozognak. Az építőipar területén is baj van a tervteljesítéssel. Még mindig igen laza a munkafegyelem. Igaz, hogy az építőipar bérezési rend­szerében vannak javítani valók, uzonban mindez nem indokol­hatja azt a tényt, hogy 1955-ben például a vállalat teljes mun­kásgárdája kicserélődött. Ennek a magas munkásvándorlásnak kétségtelenül jelentős köze van ahhoz, hogy a Bács megyei Épí­tőipari Vállalat tervteljesítésé­ben is lemaradás van. Ebben azonban a városi pártbizottság- is hibás. Nem fordítottunk kellő figyelmet az Építőipari Vállalat­nál meglévő problémákra. El­tűrtük, hogy városunk égető la­kásproblémája ellenére uz Épí- | töipari Vállalat munkájában nem ; következett be olyan fordulat, j amely kívánatos lett volna az 1955-ös évben. A lakáskérdésről Igaz az, hogy a ránkmaradt örökséget a város lakásproblé- máit illetően máról holnapra ' nem tudjuk felszámolni. A múlt rendszerben Kecs­keméten 15 év alatt össze­sen 85 lakás épült. Mi három év alatt a városban 113 új, fürdőszobás lakást építet­tünk és ugyanezen idő alatt közel 300 lakást állítottunk helyre, Azonban ez semmiesetre sem indokolhatja azt, hogy a meg­lévő lehetőségeinket az építőipa­ron belül maximálisan ki ne használjuk. Nem törvény az, hogy 43 lakásuak több mint egy évig kell elkészülnie! Ezért pe­dig nem az építőipar munkásai, hanem elsősorban a vezetői a felelősek. Ha az építőipar dol­gozói megkapják azt a segítséget a vezetőktől, amely szükséges ahhoz, hogy a munka termelé­kenysége növekedjen, az dhkölt- ség csökkenjen, az eredmények nem maradnak el. Ugyanakkor városi pártbizott­ságunknak a legrövidebb időn belüj érvényt kell szereznie a Központi Vezetőség építőipari pártszervezetekkel kapcsolatos decemberi határozatának. Vá­rosi bizottságunk törekedni fog arra, hogy a megyei pártbizott­ság segítségével a város lakás­építésének kereteit a lehetősé­gekhez mérten felemeljék. To­vább szorgalmazzuk a kislakás- építő akció kiszélesítését, hogy ezen keresztül is csökkentsük u lakáshiányt. A Központi Vezetőség novem­beri határozata utal arra, hogy az 1953—54-es évben folytatott jobboldali politika a népjólét emelését nem a többtermelésből, az önköltségcsökkentésből fe­deztük, hanem a tartalékok fel­élésén túl külföldi-adósságokat is csináltunk, amelyek nehezítik gazdasági helyzetünket. Mindebből az következik, hogy külkereskedelmünk nem egyszerűen a Külkereskedel­mi Minisztérium problémá­ja, hanem az egész népgaz­daságé, amely szorosan ösz- szefügg az export- és im­portterveinkkel, végső soron / minden olyan üzemünkkel, amely exportra termel, vagy külföldi nyersanyagot hasz­nál fel munkájában. Városunkban négy üzem van, amely exportra termel, ebből három teljesítette tervét. A Bar- ncvál lemaradt exporttervének teljesítésében. A két konzerv­üzemünknél figyelemre méltó az import üvegek tárolásának kér­dése. Az Alföldi Kecskeméti Konzervgyár ez évben (i és fél­millió importü veget kapott és ugyanakkor, nem gondoskodtak ennek megfelelő tárolásáról. A vállalatnak ehhez a felsőbb szer­vek sem nyújtottak lehetőséget, ennek következtében a téli fa­gyok csaknem minden évben je­lentős károkat okoznak az im­portüvegekben. Vállalatainknak törekedniük kell a faanyaggal való fokozot­tabb takarékosságra is. Tapasz­talataink szerint az építőiparban pusztul el legnagyobb mérték­ben a faanyag gondatlanság kö­vetkeztében. Pedig a faanyag 55,0 százalékát 1955-ben nyugati államokból hoztuk be és drága deviza forintot fizettünk érte. A faanyag fajlagos felhasz­nálása 33 százalék volt, a többit helytelen felhasználás következtében, de igen nagy mennyiséget eltüzelés miatt vesztettük cl. A népgazdaság vagyonával való ilyen gondatlans’ág megengedhe­tetlen! lek funkcionáriusai, közömbösek legyenek ezek iránt a kérdések iránt. Fokozzák a DISZ segíté­sét is. A tagkünyvcserc előkészítése során fellendült DlSZ-mun- kát segítsék továbbfejleszte­ni, fiataljaink alkotókészsé­ge, tettvágya érvényesüljön a termelésben. A jó eredményt elért fiatalokat dicsérjék és jutalmazzák. Egyes vezetők ne csak a Népújságon keresztül értesüljenek üzemi if­júságuk teljesítményéről, ered­ményéről. Párt, állami és gaz­dasági vezetőink idézzék újra emlékezetükbe a Központi Veze­tőség márciusi határozatát, az ifjúság között végzett politika! nevelő munkáról. Nagy bei «házások nélkül is lehet fejleszteni a műszaki színvonalat eredmény. Jelentős eredmények vannak még e téren a Kinizsi Konzervgyárban, a Gépgyárban, a Cipőgyárban és még több üze­münkben is. Az elért eredmények nem le­becsülendők, de hiba volna túl­értékelésük is. Ilyen veszélyek már tapasztalhatók. Egyes gazdasági és műszaki vezetőink már nem fektet­nek olyan súlyt ennek a ha­tározatnak a végrehajtásá­ra, mint az első időkben. Megelégszenek az elkészített ter­vekkel, de végrehajtásukért nem tesznek meg mindent. A nagy­szerű lendületet vett újitómoz- galom kezd alábbhagyni, A Ki­nizsiben például panaszok van­nak a benyújtott újítások hosz- szadalmas jóváhagyása miatt. A I.akaíosipari Vállalatnál nem ér­tékelik rendszeresen a beérke­zett újításokat. Az űjítómozgalom mellett egy sor más mozgalom, így például a Gazda-mozgalom., a Vorosin- mozgalom, a Deák-mozgalom is megszűnt. Üzemi dolgozóink mindenütt megtárgyalták az 1956-os évi tervet. Számos javaslatot tettek a tervek végrehajtásának sikere érdekében. A kővetkező lépés most már az, hogy párt, gazda­sági és tömegszervezeti vezető­ink a dolgozók mozgósításának minden eszközét felhasználják a tervek valóraváltásáért. Népgazdasági helyzetünket fi­gyelembe véve, úgy kell gazdál­kodni beruházásunkkal, hogy az a legkedvezőbb eredményeket szülje. Pártunk és kormányunk hatalmas erőfeszítéseket tesz a nehézipar, valamint a gépipar fejlesztésére, mert műszaki kul­túránk színvonala nagymérték­ben függ a gépipar termelésétől. A gépipar termelésének növelé­se és korszerűsítése nélkül lehe­tetlen emelni a munka termelé­kenységét, gépesíteni a nehéz munkafolyamatokat, korszerűsí­teni az ipart, az építőipart, a közlekedést és nem -utolsó sor­ban a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Ez azonban nem azt jelenti, hogy csak beruházá­sokkal érhetünk el eredménye­ket. A Központi Vezetőség és a Minisztertanács határozatának végrehajtása bebizonyította, hogy nagy beruházások nélkül is lehet fejleszteni a műszaki színvonalat. E téren elért jó eredményeink elsősorban annak köszönhetők, hogy a dolgozók széles tömegei kapcsolódtak be ebbe a munká­ba. Számos újítással, javaslattal segítették üzemeink műszaki fejlesztését. A többszáz javas­lat többmillió forint megtakarí­tást jelent népgazdaságunknak. Csak az AKK.-ban a termelési folyamat átszervezésével, vala­mint több újítás bevezetésével az ötéves terv során 40 millió forintra becsülhető a gazdasági A pártszervezetek feladataitól Ezután Halanda elvtárs a pártszervezetek feladatairól be­szélt. A pártszervezeteknek a pártpolitikai módszerek maxi­mális felhasználásával kell segí­teniük a tervek teljesítését. Ne engedjenek kampányt csinálni a népnevelő munkából. Most, a vezetőségválasztások alkalma- I újí val. iól beindult népnevelő mun- I ne kát szélesítsék ki és fejlesszék tovább. A pártcsoportokat szi­lárdítsák meg, szervezzék át, mert ezek segítsége nélkülözhe­tetlen a pártmunkában. Pártszervezeteink adjanak na­gyobb segítséget a szakszerveze­teknek a munkaverseny és az ijítómozgalom kiszélesítésére és ne tűrjék, hogy a szakszerveze­A Hozamok emelése és a mezőgazdasáe; szocialista átszervezése Mezőgazdaságunk területén ebben az esztendőben is válto­zatlanul az a feladat, hogy a la­kosság növekvő szükségleteinek kielégítése érdekében még több búzát, kukoricát, húst termel­jünk és gyújtsunk be, ugyanak­kor tovább szilárdítsuk és szám­belileg is tovább növeljük ter­melőszövetkezeteinket. Az 1956-os évre előírt 3 szá­zalékos termésemelést a gépi munka fokozásával, a talajerő pótlásával, a négyze­tes vetésterület növelésével, az agrotechnikai eljárások alkalmazásával, egyik-másik tsz-ünkben a munkafegyelem megszilárdításával kell biz­tosítani. Az eddigi gyakorlat bebizonyí­totta, hogy a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének legjobb propagandája a jól működő ter­melőszövetkezet. Minden olyan káros jelenséget fel kell szántói­nk melyek kedvezőtlenül befo­lyásolják tsz-eink gazdasági megerősödését, 'termelőszövetkezeteink to­vábbfejlődésének útja, hogy le­küzd j ük a gépcllenességet, hogy tsz-eink az állattartásról áttérjenek a nagyüzemi gazdaságot jel­lemző állattenyésztésre, hogy fokozzuk a tsz-lagok szak­mai és politikai tudását, javít­suk a tsz-ek vezetését. Ennek ér­dekében vámosi bizottságunk, va­lamint a tanács mezőgazdaság: osztálya és a gépállomás munká­jának megjavítására nagy gon­dot kell fordítanunk. A szocialista szektoraink mun­kájának további javítása mellett nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy mezőgazdaságunk je­lentős részén még egyénileg dol­gozó parasztok gazdálkodnak. Ezért pártunk határozatainak szellemében mindent meg kell lennünk, hogy egyénileg dolgozó pa­rasztjaink termelési kedvét tovább fokozzuk. Segítenünk kell gazdálkodásu­kat műtrágyával, növényvédő­szerekkel, kisgépekkel stb. Gép­állomásunknak is több segítsé­get kell adni, és több segítséget keli adni az egyénileg dolgozó parasztságnak is. Minden párt, állami és gazdasági funkcioná­riusnak szem előtt keli tartania, hogy közellátásunk javítása nem nélkülözheti az egyéni paraszt- gazdaságok termelését. (A beszámoló többi részét és a vitát lapunk keddi számában is­mertetjük.)

Next

/
Thumbnails
Contents