Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. december (10. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-31 / 308. szám

Megyénk 1955. évi fejlődése — a számok tükrében A Népújság szakszervezeti rovata Már többen elvégezték a továbbképző iskolát A Kecskeméti Cipőgyár újon­nan megválasztott szakszerve­zeti vezetőségi tagjai 2 naptól 3 hónapig tartó iskolán vettek, vesznek részt. Nemrég jött haza Sütő József, a szakma kiválója, termelési felelős, aki 6 napon át ismerkedett meg e feladatkör­rel. A kultűrfelelős 4 napig, Midi András újítási felelős 2 napig, a munkavédelmi és mun­kásellátási felelősök is több na­pig tanulmányozták a szakszer­vezeti munka tennivalóit Buda- ( pesten a Bőripari Dolgozók Szakszervezete által rendezett is­kolán. Jutalom a legjobb termelő­munkát végző szakszervezeti bizalmiaknak Az Alföldi Kecskeméti Kon­zervgyár minden üzemrészében befejeződtek a termelési értekez­letek, ahol az elmúlt negyedév­ben a kitűzött célfeladatokat legjobban teljesítő dolgozóknak mintegy 7000 Ft értékű pénz­jutalmat nyújtottak át. A jutal- mazottak között igen sok a szak- szervezeti bizalmi. Marosi Fe- rencné például 150 forintot, Vö­rös Józsefné MEO-s, mivel nem érkezett reklamáció a kiszállí­tott áruval kapcsolatosan, Í00 forintot, Lesi Ferencné csoport­vezető, a konzervkonyha egük leglelkesebb szakszervezeti funk­ciósa, 200 forint jutalmat vett át műszakvezetőjétól. Gyermekek, édesanyák segítése A Kecskeméti Kinizsi Kon­zervgyár szakszervezeti bizrtt- sága a vállalatvezetőséggel ece­temben 16 000 Ft értékű aján­dékot osztott szét a bölcsőde es a napközi otthonban elhelyezett gyermekek között. Ezenkívü a szakszervezet 23 négy gyerne- ket nevelő édesanyának 200-200 forint pénzösszeget adott át neg- ható szavak kíséretében. A gyár szakszervezeti bistt- sága már a verseny szervizés munkájában rögzítette a ;>vő terveit. Január 2-án az első er- melési napon röpgy üléseken kö­szöntik a szakszervezeti bial- miak a gyár dolgozóit, s azüán felkeresik társaikat, szeméye- sen beszélnek velük és krik versenyvállalásukat a terv sze­res túlteljesítése érdekében. Már az első lépésnél segít a szakszervezet Az utóbbi időben egyre több szervezett dolgozó fordul a Kis­kunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalatnál házassági segélyért a szakszervezethez. A szakszer­vezet felülvizsgálja a kérelmező tagsági könyvét és ennek nyo­mán javasolja a házassági se­gély kiutalását. November 20-tól december 15-ig 11 dolgozó ré­szére 3300 forintot fizettek ki, Mikor jár kártérítés a munka­könyv jogtalan visszatartása miatt? A Munka Törvénykönyve V. 42—43. §-ai szabályozzák azokat a rendeleteket, amelyek szerint vállalat — hivatal — a dolgozó munkakönyvét a munkaviszony megszűnésekor köteles a dolgo­zónak kiadni. Ha az üzem — hivatal — a dolgozó munkakönyvét a mun­kaviszony megszűnésekor jogta­lanul visszatartja és ez a körül­mény a dolgozót a munkaválla­lásban akadályozta, a munkál­tató köteles megtéríteni a dol­gozónak az átlagkeresetét. A dolgozó azonban csak akkor követelhet a munkakönyv jogta­lan visszatartása miatt kártérí­tést, ha tőle telhetőleg mindent megtett a munkakönyvének megszerzése érdekében. Ha te­hát a munkáltató a munkavi­szony megszűnésekor nem adta ki a dolgozó munkakönyvét a dolgozónak, kérnie kell ennek kiadását. Rendkívüli segély A Kiskunhalasi Motor- és Gépjavító Vállalat szakszerve­zeti bizottsága többgyermekes családfőket rendkívüli segélye­zésre javasolt. A vállalatvezető­ség Vinnai Gyula, Rácz Zoltán- né, Gyevi Benőné, Szajkó Pál, Weiszberger Mihályné többgyer­mekes szülőket személyenként 200 forint rendkívüli segélyben részesítette. Ezenkívül gyerme­keik részére 1000 forint érték­ben ajándékcsomagokat nyúj­tott át az elmúlt héten. VÁLTS IFJÜSAGI MOZIBÉRLETET! A legolcsóbb helyárral a legjobb helyekről nézheted a kecskeméti mozik műso­rait. 826 AZ 1955. ÉV VÉGÉRE ÉR­TÜNK. Egy pillanatra időt kell szakítanunk, hogy számotves- sünk a végzett munkánkról, eredményeinkről, azoknak a fel­adatoknak végrehajtásáról, ame­lyet pártunk és dolgozó népünk célul tűzött ki. Megyénk minden dolgozója joggal kéri számon, hogy mun­kájának eredménye milyen fej­lődést hozott megyénk életébe. Ha összegezzük az 1955-ös év eredményeit, jogos büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy ez az év újabb jelentős lépés volt me­gyénk életében, tovább növelte a lakosság életszínvonalát, elő­segítette kulturális és szociális fejlődését. JELENTŐS FOKMÉRŐJE me­gyénk fejlődésének az 1955. évi beruházások. Iparunk fejlesz­tésére — gépek és egyéb eszkö­zök céljára — az év folyamán közel 4 millió forintot fordítot­tunk. A helyi ipari üzemeket korszerű gépekkel láttuk el. Az élelmiszeriparunk fejlesztésére és korszerűsítésére történt be­ruházás értéke meghaladja a 2 milliót. MEGYÉNK MEZŐGAZDA­SÁGI termelésének emelése ér­dekében elsősorban gépállomá­sainkat fejlesztettük. Ennek ke­retében hangárszín építésére másfél milliót, kombájnszínek és műhelyek építésére 3 és fél mil­liót fordítottunk. Gépállomási dolgozóink jobb élet- és munka- körülményeit segítette elő, hogy lakás- és irodaépítésre több mint 2 és fél millió forintot ru­háztunk be. TERMELŐSZÖVETKEZETE­INK gyorsabb ütemű fejlődését szolgálta, hogy 28 millió forint értékben építkeztünk az egyes termelőszövetkezetekben és gépi berendezéssel láttuk el ókét. Legtöbb építkezési beruházást a bajai, a bácsalmási, a kecske­méti és a kunszentmiklósi járás­ban hajtottunk Végre. Mezőgaz­dasági célokra — az állami gaz­daságok kivételével — felhasz­nált összes beruházások értéke 42 millió forint volt. 1955-BËN TOVÁBB BŐVÍ­TETTÜK az iskolák és tanter­mek számát. Ebben az évben bocsátottuk az oktatás rendel­kezésére a kiskunfélegyházi 10 tantermes iskolát, tovább foly­tattuk a felsőszentiváni általá­nos iskola építését. Az idén kezdtük meg a kecskeméti 12 tantermes iskola építését, mely­nek költsége meghaladja a 4 és fél millió forintot. A befejezett és a következő évre áthúzódó iskolaépítésre, tantermek bőví­tésére és a pedagógus lakások megjavítására 16 és fél millió forintot fordítottunk. AZ 1955-ÖS ÉVBEN nagyará­nyú fásítást is végeztünk. A parkosítás 520 hektárra becsül­hető. Baján a gázvezeték-hálózat hosszát 4 és fél kilométerrel nö­velték. A gázmű 75 éves fenn­állása óta összesen nem épített annyi vezetéket, mint ebben az évben. A helyi közlekedés is nagyarányú fejlődést ért el az idén. A megye 14 új autóbuszt kapott közel 3 és fél millió fo­rint értékben. A helyi közleke­désünk egy év alatti fejlődése olyan ugrásszerű, hogy a múlt rendszer egy évszázad alatt nem volt képes ilyen arányú növeke­dést felmutatni. SZOCIÁLIS ÉS EGÉSZSÉG­ÜGYI ellátásunk megjavítására főbb beruházásaink: Kecskemé­ten megkezdtük a véradóállomás és az anyás csecsemőotthon épí­tését. A két létesítmény építésé­nek költsége meghaladja az öt­millió forintot. Elkészült Kis­szálláson 300 000 forint érték­ben és Kecskeméten á 44 férő­helyes bölcsőde több mint egy­millió forintos beruházással. A FENTIEKEN KÍVÜL na­gyon sok kisebb beruházást vé­Könyvekről Kiss József, Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő válogatott munkái A jólismert, rjzsdabaina vá- szonkötésü Magyar Klasszikusok sorozat legújabb kötetének ge­rincén ez a három név csillog. A három magyar költő váloga­tott műveit hirdeti a felírás. Az akkori kor úri közszelleme nem I tűrte a bátor hangot és nem kí­vánta a művészi igényességet, geztünk, amelyek kivétel nélkül ■ a lakosság igényének kielégíté­sét szolgálják. Több tízmillió fo­rintot kitevő országos beruhá­zással is gazdagodott megyénké Ezt az összeget bérház, öltöző* építésére, valamint meglévő lé­tesítmények, berendezések, üze­mek és gépek felújítására fordí­tottuk. A villany, az ivóvíz, az iskola,, a járda, az orvosi rendelő, ai gépállomás, és még sorolhat-1 nánk, nagyon sok dolgozónak1 hozott örömet és könnyíti meg életét. ÖRVENDETES FEJLŐDÉS EZ, hiszen csak a felsorolt szá­mok megcáíolhatatlanul bizo­nyítják, hogy a szocializmus épí­tésének útja nemcsak a jövő­ben, hanem a jelenben is évről évre előre viszi népünket a jó­léthez, a felemelkedéshez vezető úton. Az irányításban és a mun­kák lebonyolításában mind ta­nácsi szerveink, mind a kivite­lező vállalatok dolgozói dereka­san kivették részüket. SOK MILLIÓ FORINTTAL gazdagodott tehát megyénk 1955-1 ben. Ez a gazdagodás megyénk dolgozóinak életét teszi szebbé, boldogabbá és nem utolsó sorban szilárd alapját képezi boldog jövőnknek, a szocializmus meg­valósításának. Marcnccz József, a Megyei Tanács Terv­osztályénak vezetője — röviden sőt hivatalos irodalmi terrorral bojkottál ta a haladó tehetséget. Kiss Józsefet, Reviczky Gyulát és Komjáthy Jenőt azonban nem lehetett elnyomni és meg­törni. A kitűnően megszerkesz­tett kötet nagy hiányt pótol könyvkiadásunkban. Gazdag iro­dalmi múltunk három kevésbé ismert tehetséges, igaz költője alkotásainak a Magyar Klasz- szikusok sorozatában a helye. Gazdagodik Tiszakécske A kulturált élethez hozzátartozik a kultúrterem és fürdő is,, mondogatták nem egyszer a tiszakécskeíek, mikor arról került szó, hogy mi minden kéne még a községnek. Még hetekkel ezelőtt aka­dályozta a termelést a villanyszolgáltatás periodikus volta. De csak néhány héttel ezelőtt! — Mert azóta elkészült 65 000 forintos költséggel az önálló transzformátor. Nemsokára megoldódik a fürdő és kultúrterem kérdése is;, Már folyamatban vannak a munkálatok, január végére átadásra kerül a körülbelül 70 000 forintos költséggel megvalósított kultúr­terem és fürdő. Darvas József: VízkereszttS! Szilveszterig Darvas József a 30-as vek elején írta »Vízkereszttől—Szil­veszterig« címmel vádló hagú, szép könyvét, melyben egy ku­taknál csclédcskcdö szolgaigény maga mondja cl — keresetlen, egyszerű szavaival — szolgíágának egy esztendejét. A könyv vé­géről való az itt következőrészlct. ...Végre eljött Szilvestcr. Nem úgy fehéren, csillogó rhá- ban, ahogy vártam. Napokai előbb olvadni kezdett a hi és lucskossá csinált mindent. Aért így is örültem neki. Reggel jókor keltem, hgy rendbétehessek mindent esiig. Répát vágtam és összekeer- tem polyvaval. Csináltam eloet, legyen pár napra. Nem baj.ha kicsit meg is savanyodik, így még jobban eszik a teheek• Ilyenkor mindenkivel megbkül az ember, elfelejti egyszeri a régi keserűségeket. Én is így voltam a gazdámmal. Pedig ok- szor komiszul bánt velem, fost mégis kedveskedni akartam eki a munkámmal. A szalmahordást, a dudváást, a vízhordást, mind azzal aziin- nepélyességgel végeztem, ogy most csinálom utoljára. ítész napom valóságos búcsúzkdás volt. A vellától, a dudvástács- kától, a vödörtől, a láva-kaitól, a répavágótól. És külön-Hlön az ágatoktól. Mégvakartam le­keféltem őket mind. A tehsek- nek még a farkát is megmos­tam. Pedig éjjel újra csak éle- fekszenek a ganéjukba. Di jól esett azzal befejezni: — Na, utoljára ezt is!...- Jókedvű voltam*. .Kiskaitra vetkőzve szaladgáltam és fütyü- résztem. Hiába mondta a gazda- asszony, hogy jobb lenne nem lődörögni, mert kapok valami jó náthát vagy spanyolt. Mit bán­tam én most a sarat, ha szárhe- gyig gázoltam is benne! Csak néhány órát tart még. Estére már otthon fekszem a jó meleg ágyban. Reggel nem ébreszt föl a lovak tlpródása és a tehenek bőgése. Nem köll félóráig hajku- rászni iszonyatos sárban, ká­romkodva a disznókat, hogy ete­tés után visszamentenek az ól­ba. Ebédre a gazdaasszony rétest sütött. Elém is tettek belőle tá­nyérra\ Jóízűen gyömöszöltem magamba. Jó zsíros volt, túró, mák is volt benne bőven. Itt mindenből volt elég. Míg ettem, a gazda odaállt az asztalhoz. Először volt, hogy megtette, gondoltam, tán a fa­latot akarja kinézni utolsó nap is a számból. Aztán megszólalt: — Csináltál szecskát? — Tele a ládát. — Szalmát vittél be! — Öí kassal. Tele a tartói — Lepucoltad a lovaltat? — A teheneket is .., Olyan jól esett most minden­re azt mondani, hogy megcsinál­tam. Láttam, hogy meg van elé­gedve. — Jól van, Sándor! Hát, ha gondolod, jövőre is visszajöhetsz. Most hazamégy púr napra. Víz­keresztre be is állhatnál... Meg­kapod ami az idén volt... Nem tudom, hogy mit makog­tam. Talán olyasvalamit, hogy majd meggondolom, De egyszer­re nagyon elkedvetlenedtem. Mintha hideg vízzel öntöttek volna nyakon. Elpárolgott dél­előtti örömöm. Kár is volt érte. Hiszen semminek sincs itt vége. Vízkeresztkor újra beállhatok... így mondta a gazda. Nemcsak beállhatok, muszáj beállni, ha akarok, ha nem. Vagy ide, vagy máshova. Ami végeredményben mindegy. Ha nem akarok éhen- pusztulni. Nincs itt semminek vége, folytatódik ahogy volt. Es­tére hazamegyek, elmegyek egy kocsmába a többi legényekkel, hogy mégis legyen valami ér­telme, farsangja az egész évi ro­botnak. Berúgunk, talán elme­gyünk szokásból a bordélyba is, a falu szélén és hajnalban ha- zavánszorgunk, mint az állatok. Odahaza senki sem botránkozik meg rajtunk, mert ez így szo­kás. Nincs itt a világon semmi vál­tozás. Háromszázhatvannégy na­pig állatok vagyunk kint a ta­nyán, a háromszázhatvanötedik napon meg odahaza. Változatos­ság csak szökőévben van. Ak­kor háromszázhatvanot napig vagyunk a tanyán, a hároirí- százhatvanhatodikon odahaza Más semmi. PaI napot átlientergek, át­alszol:, de újra ott lesz a sirán­kozás, hogy fogytán a szalma, a búza, nincs kukorica a tyúkok­nak, a malacoknak. El kall szegődni és kezdődik minden újra. Talán még nyo­morúságosabban, mint eddig. Vizkereszttől Szilveszterig ... Vízkereszttől Szilveszterig..., míg csak bírom a lábam, a kezem. Azután meg úgy járok, mint a Sülé bácsi, ha már nem bírom a munkát. De majd folytatja a fiam, a lányom, ha lesz. Vízke- reszltöl Szilveszterig... Vízke- teszttől Szilveszterig ... Vgy zakatolnak bennem egész délután ezek a gondolatok, mint a cséplőgép kazánja, ha nedves kévét kap. Szorították a fejem, hogy majd szétpattant. Ezen változtatni köll. — Ebben a parancsoló formában alakult ki bennem az a sók. új benyo­más, amit az utolsó hónapok alatt lzaptam a világról. Az én világomról, a mi világunkról. — Ezen változtatni köll! Hátamon a ládával, körülöt­tem esti szürkülettel, megindul­tam hazafelé a nagy sárban. Hogy kiértem az országúira, már sok béressel találkoztam, akik ugyancsak mentek haza­felé. Mindnek a hátán a batyu­ja, meggörnyedlan, súlyosan lép­kedtünk. Sorban, egymásután. Tanyáktól egész a faluig ért a sor. Énekeltünk a szabadulás örömére. Vidám és szomorú da­lokat. A bot végére akasztva ide- oda himbálódzott lépésünk üte­méi e a megszolgált új csizma és két patkós sarka sűrűn össze­ütődött. Mintha vidám táncot járna. Ahogy végignéztem a szürkü­letben elvesző, lompos seregen, egy mozikép ötlött az emlékezi* lembe, amit még valamikor kis­gyerekkoromban láttam. Néger rabszolgák voltak a képen. Azok. is így hátukon súlyos ládákkal, végeláthatatlan sorban vánszo­rogtak keresztül a homoksivata­gon. Ha lankadtak, vagy kime­rültén vágódlak el a homok­ban, ustor csattogott szaporán a hátukon. Azok is így, ilyen szo­morúan, meg vígan énekeltek. Nem tudtuk megérteni, mit, de megborzongott belé a hátunk. Az volt benne a legcsúnyább, hogy a korbácsolok is olyan fe­keték voltak, mint a többi. Arról szólt a film, hogy a rabszolgák egy éjjel föllázadtak az urak ellen. Kidobálták őket a sátrakból és elvették az enni­valójukat ... Mentünk a sorban és énekel­tünk. Egész ismeretlen legények rázták egymás kezét és nagy ölömmel kínálták egymást ciga­rettával. Valamelyik bort is ho­zott magával. Szájról-szájra sza­ladt az üveg, míg csak volt benne egy csöpp. — A szabadulás örömére — kiabálták mind, hogy fölhajtot­tak az üveget. Pedig csak arról volt szó, hogy pár nap az övéké lesz ebből az évből. Csinálhatnak ve­le, amit akarnak. Azután kezd­hetik, ami félbeszakadt néhány rövid napra. Mégis mekkora nagy a vidámságuk. — Mit lehelne csinálni ezzel a sokadalommal, ha arról lenne szó, hogy egész életre megsza­badulnak! — jutott eszembe hir­telen. — Csak meg kéne őket mozdítani... Es ezt meg lehet csi­nálni, Meg köll csinálni!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents