Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. október (10. évfolyam, 231-256. szám)
1955-10-22 / 249. szám
Tanulságos eset egy termelőszövetkezetben Az Iszkra almája És ami mögötte van ! ! ; Az almát pedig szét kell csztani a tagság között — fejezte be hozzászólását Bolváriné. — Ö is okosabbra használhatná agitációs tehetségét — gondolta magéban haragosan pirulva az agronómus, mikor a hozzászólás után felcsat- fintak a tenyerek. De amikor az asszonyok kár- orvendő mosolygással összedugták a fejüket és Celéje tekintgettek, nem bírta tovább. Felpattant. — Köszönöm az elvtársak hozzámvaló bizalmát; amilyen volt a mosdó, olyan lesz majd a kendő is! Ezután Laki elvtárs, a városi mezőgazdasági osztály vezetője emelkedett szólásra. Húsz éves tanári pályája alatt gyűjtött összes szónoki és szaktudási képességét latbavetve, igaz felháborodástól átforrósodott hangon fejtette ki, hogy az alma közel jövőbeni szétosztása: merénylet a tsz tagságának érdekei ellen. Mindhiába! A tagság megmakacsolta magát. Dehát miért?. — Merthogy az almát nem szedték elég gondosan, s nem fogja bírni a közösen történő tárolást. Minden tag egyénileg kell, hogy tárolja. — S egyénileg el fog állni? Nem elég masuknak, ha én vállalom érte a felelősséget? — csattant fel az agronómus. — Mi az a húsz mázsa, a harminchét tagnak — kezdte újból Bolváriné, — amit a vezetőség is el akar osztani? Fel kell osztani a hatvan mázsa jonathánt is. Ne pironkodjak a szomszédok előtt, ha megkérdik, mennyit jussoltatok abból a jó almatermésből?! Szavazásra került a sor. A tagság kilenc híj- ján azonnali szétosztásra szavazott. Az asszonyok újra kajánul összemosolyogtak: No, ennek megadtuk; nézegették az agronómust, — Legalábbis az agronómus így érezte, A vezetőség tárolásra javasolta a hatvan mázsa jonathánt, azzal, hogy karácsonykor döntsön majd a tagság, eladja-e, vagy szétosztja. Kovács Bertalan, az agronómus így számolt: ha karácsonykor osztják, akkor az alma értékesebb, drágább lesz, s már nem három forint értékű almát kapnak a tagok, hanem esetleg 6—7 forintosat, így pedig megtörténhet, hogy most elkótyavetyé- | lik áron alul, hiszen némelyik tagnak három- í négy mázsa is jut; azt nem tudja mind meg- ■ enni. A hiba az, hogy az Iszkra tagjai még mindig csak féllábbal vannak a közösben. Nem érzik eléggé, hogy a tsz fejlődésétől függ boldogulásuk. Márpedig a közös nem fejlődhet, ha azt az elvet vallják, hogy: az a biztos, ami a padlásomon van. Meg kell mondani : ennek a felfogásnak nemcsak az az oka, hogy a tagság látóköre nem tágul eléggé. Az okok között ott vannak a vezetőség munkájában rejtőző hibák is. A vezetőség hanyagsága miatt romlott el az aratási közös konyha négy mázsa burgonyája is. Mire jutna a világ, ha azt mondanánk: tavaly nem sikerült, hát az idén sem csináljuk. Bizony megakadna a fejlődés, megállna az élet. Helytelen, ha az Iszkra tagjai azon az alapon, hogy tavaly elromlott a körte, — idén nem tárolják az almát a közösben. Ezzel sok-sok forinttól fosztják meg magukat és nem segítenek a | kérdés megoldásán. Az eredmény éppúgy múlik ! rajtuk, mint a vezetőségen. A helyes az lenne, ha a tsz minden apró-cseprő ügyét valóban a saját ügyüknek tekintenék és úgy törődnének vele, ahogy lelkiismeretes gazda a gazdaságával. Ez lenne a megoldás! Ha a vezetőség nem visel gondot kellőképpen valamire, figyelmeztesse a tagság, ha megfeledkezik valamiről, ne feledkezzenek meg arról a tagok. Csak közös erővel, egymás segítésével juthatunk előbbre. — Idrányi — Nem elég szervezni a versenyf — Az üzemekben működő szak-1 szervezeti bizottságok legfontosabb feladata, hogy ébren tartsák a munkaversenyt, szervezzék, értékeljék az egészséges hevületet. Üzemi bizottságaink nagyrésze ismeri is ennek a jelentőségét és igyekszik ennek a feladatnak eleget tenni. A Kecskeméti Gépgyárban általában jól foglalkoznak a versenyszervezéssel. Az üzem dolgozóinak ebben a negyedévben is 92 százaléka versenyez. Ezek xa dolgozók, amikor vállalásaikat megtették, számot Etettek maguknak arról, hogy az elkövetkezendő időkben hogyan kell dolgozniok, ha meg akarják tartani adott szavuk becsületét. De ahhoz, hogy ezt valóban sikeresen és versenyszerűen oldják meg, azt is tudni szeretnék, hogy mennyit ér az az össz-vállalás pénzértékben, amit a negyedik negyedévben tettek. Persze, ezt nem tudhatják, mert a szak- szervezet még nem számította ki. Nem mondta meg a dolgozóknak, hogy ennyivel termelünk többet, s ez ennyi pénzt ér. Nagy hiba ez a szakszervezet részéről, mert ha ezt így folytatja tovább, akadályozójává válik annak, hogy teljesen érdekelt legyen a dolgozó a versenyben. A másik nagy hiba ott mutatkozik, hogy csak százalékosan mutatja meg a verseny eredményét a szakszervezet, de arra már nem világít rá, hogy mit takarnak a számok. Például: Kolek Pál kádas-brigádja szép teljesítményeket mutat fel. Százalékban: Í27 —140—163. Ebből az következik, hogy jól dolgoznak, túlteljesítik a normát. Legalábbis a számok azt mutatják. értékelni is kell Azonban, ha a tényeket meztelenre vetkőztetjük, a következőket mutatják: Kolekék 10 napi teljesítménye 83 kád. Elhihető, hogy emellett magas a százalék. Ám mégis hiba van a Kolekék munkájában, mert akárhogyan is mutatja ki az írás a magas százalékot, a 83 kád közül csak 15 kád az I. osztályú, a többi II. és III., 23 pedig selejt. Kár, hogy a szakszervezet nem néz a számok mögé, sok olyan dologra akadna ott, ami helytelen. Nagyon itt van már az ideje annak, hogy a verseny értékelése, és tegyük hozzá, reális értékelése, legalább olyan legyen a Kecskeméti Gépgyárban is, mint a munkaverseny megszervezése. A községi agronómus Fiatal lány karikáz a. nemesnádudvari határ egyik dülőútján. Fcjkendőjét a szél lobogtatja. — Érre tartson elv- társnő, — kiált az egyik mezsgye széléről Novak Ferenc. A kerékpár ráfordul a keskeny kis ösvényre. — Az agronómus elvtársnő. — A magyarázat nekem szól, mert éppen őt keresem. Bent a községben az utána való tudakozódásra egyöntetű volt a válasz: — Napestig a határban találja. Fürgén ugrik le Somogyi Ilona. Első kérdése: — Feri bácsi! Hogyan állunk a vetéssel? — Szavamat adtam. Betartottam. Elvetettem. Három hónapja, hogy a községbe került az alig 22 éves agronómus. Sok-sok tapasztalatot gyűjtött már a szigetcsépi Lenin TSZ- ben és a ráckevei járási tanács mezőgazdasági osztályán fiatal kora ellenére is. Ezután került Nemesnád udvarra agronómusnak. Három hónap nem nagy idő. A bemutatkozás mintha csak tegnap Lett volna. — Szívesen fogadtak. Nem a fiatal lányt látták bennem, hanem a szakembert, — legalább is így mondta Szabó János, a mező- gazdasági állandó bizottság elnöke és Halb- l'ánder Sebő bizottsági tag — akikkel először szorítottam kezet. Azóta még többen ajándékozták meg bizalmukkal, hiszen segíteni jött szakértelmével, tudásával, gyakorlottságával, Az ő munkájának eredménye, hogy 150—200 holddal széniben az idén máris csaknem 400 holdat ti ágy áztak le az egyéniek. A munkákat mindig ellenőrzi. Ma például 13-an jelentették, hogy végeztek a vetéssel. Elment megnézni. — Három helyen: — Bedzsula János, Zikk Ferenc, Dopcsányi Péter földjein végeztem szúrópróbát ma — mondja. Messziről kalapot lenget valaki. — Bizton engem hívnak. Megindulunk. Tovább folytatjuk a beszélgetést. — A mezőgazdasági állandó bizottság és a termelési bizottság nem folytatott tevékeny munkát. Pedig egy községi agronómusnak ez a két bizottság a jobbkeze kell legyen. Ezek nélkül suta és csak botladozik, ösz- sze is hívtam mindkét bizottságot és rögtön el is határozták; a munka jobb megszervezésére, az őszi betakarítás, szántás-vetés meggyorsítására 19 dűlőfelelőst állítanak be. A tanács és a bizottság tagjaiból választották őket. Megszabtuk mindjárt feladataikat is: gyorsítani a szárletakaritást és a betakarítás után 3—í napra a vetést is be kell fejezni. — Itt is mutatkozik már eredmény? — De még mennyire, — mondja kipirult arccal, melyre a boldogság és az öröm festi piros rózsáit. — Hajnalban és este a szárvágást csinálják, nappal a. kukoricatörést. A burgonya, napraforgóbetakarítást befejeztük, a kukorica 50 százalékán is végeztek a töréssel, ■ szár vágással. Tele van lendülettel. Hány emberrel beszélget naponta a határban —, maga sem tudja. Sokkal. Egyetlen pillanatot sem mulaszt el, hogy tudásából adjon. Az aratás után úgy látta; vontatottan halad a tarlóhántás. Miközben a földeket járta, agitált, bizonyította a tarlóhántás jelentőségét. Meg kell csak kérdezni Kiss Lukácsot, Devecseri Lászlót, Bercsényi Lászlót és a többieket, kinek a szavára hallgattak, mikor a tarlóhántást elvégezték. Nem szégyenkeznek bevallani: a községi agronómuséra. j Az etőbb még mész- j sziről integető gazda- ! hoz érünk. — Agronómus elvtársnő, vetőmagcserére volna még szükségem, de csak kukoricám van. Kaphatok ezért? — Hogyne kaphatna! Még ma este. Azonnal be is ugróm és elkészítem az írást hozzá. Ha hazaindul forduljon be érte a tanácsházára, ott leszek. Á községi agronómus este is elfoglalt. Kis- gyúléseken agitál, nevel és oktat, mert az idei őszi munka sikere a jövőévi többtermést alapozza. — Bíró — Események képekben Szovjet hajóraj járt Angliában, angol hadihajók pedig a Szovjetunióban voltak cserelátogatáson. Mindkét hajóraj útban van hazája felé. — A képen: a portsmouthi matrózklubban az angol R. Rockcliffc iszik K. Petrov, a balti flotta tengerésze egészségére. Párizsban rövidesen tengerészeti kiállítás nyílik. A Szajna partján bemutatják azt a naszádot is, amellyel a francia haditengerészet az alámerülési világcsúcsot állította fej. A képen: a naszádot elhelyezik a kiállítás színhelyén. A Budapesti Jókai Színházban nagy sikerrel mutatják be Szigligeti Ede: »Fenn az ernyő, nincsen kas« című vígjátékát. A képen: Gordon Zsuzsa és Halász Géza a vígjáték egyik jelenetében. \ 1
