Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. október (10. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-13 / 241. szám

Term elősző vett kezet! pártszervezeteink feladatai az őszi munkák idején A betakarítási, szántás-vetési és begyűjtési munkák nem egy­szerű állami feladatok, hanem pártügy. A vetéstervek hiányta­lan teljesítéséért a termelőszö­vetkezetek minden egyes kom­munistája felelős. Ezeknek a ter­veknek teljesítésétől függ ter­melőszövetkezeti tagságunk élet- színvonalának további emelke­dése. Az elmúlt évben termelő- szövetkezeteink jórésze időben és jól végezte el az őszi munkát, a vetést, nagyrészt ennek kö­szönhetjük, hogy az elmúlt évhez viszonyítva kalászosokból 4—5 mázsá­val több termést takarítot­tunk be holdanként, és jóval több gabona jutott egy- egy munkaegységre az osztáskor is, mint az előző években. Termelőszövetkezeti pártszer­vezeteink összevont vezetőségi üléseken, majd ezt követően, nyílt párttaggyűléseken tárgyal­ták meg a Kecskeméti Városi Párt-végrehajtóbizottságnak az őszi betakarítási és vetési mun­kákról szóló határozatát. A ter­melőszövetkezetek vezetőségei a pártszervezetekkel közösen ki­dolgozták az őszi betakarítás kampánytervét, melyben meg­szabták a brigádok, munkacsa­patok, ezen belül az egyének feladatait. Most, mikor ezeknek a terveknek a végrehajtására kerül a sor, minden termelőszövetkezeti kommunistának kötelessége a példamutatás. Városunk termelőszövetkeze­teiben kapásokból igen szép termés vár betakarításra. 638 holdnyi kukoricaterületről több, mint 123 vagon termésre szá­mítanak. Burgonyából szintén közel 60 vagon vár betakarítás­ra, cukorrépából 91 vagon. A többi kapásnövényekből is ha­sonlóan jó termés várható. Az őszi betakarítási munkák meggyorsítását sürgeti az, hogy kenyérgabonáink jóré­sze a kapások után kerül földbe. Ezért termelőszövetkezeti párt- szervezeteinknek elsősorban olyan agitációs munkát kell vé­gezni, hogy eredményeként minden családtag részt vál­laljon a közös munkában. Jól szervezte meg ezt a munkát az Uj Tavasz Termelőszövetke­zet pártvezetösége a tsz-vezető- séggel együttesen. Mind a szőlő­ben, mind a kertészetben jól halad a termények betakarítása. Kenyérgabona-vetéstervüket pe­dig már közel 80 százalékra tel­jesítették. A jól szervezett mun­ka eredményét bizonyítja az is, hogy 10 hold kukoricatáblájukon két és fél nap alatt elvégezték a betakarítást és öt nap elteltével jó magágyba vetették el ezen a területen is a rozsot. A betaka­rítási munkában a termelőszö­vetkezet kommunistái jártak élen. Példamutatásuk az egész tagságot magával vonzotta. A Törekvés Termelőszövetke­zetben hasonló jó eredményeket hozott a munka ésszerű meg­szervezése. 120 hold kukoricá­jukból öt nap alatt 40 holdat ta­karítottak be. Ehhez a munká­hoz a termelőszövetkezet DISZ tiataljai is nagy segítséget ad­tak, mert a silózás mellett na­gyon sokat dolgoztak a betaka­rítási munkáknál. Nem mindegyik termelőszö­vetkezet dicsekedhet ilyen ered­ményekkel. A borbási Vörös Csillagban például sem a párt- vezetőség, sem a termelőszövet­kezet vezetősége nem törődik a munka helyes irányításával, megszervezésével. Inkább szíve­sebben szőnek terveket arról, hogy a jövő évben, mit, hogyan akarnak, minthogy a minden­napi munkát, s most a legsür­gősebbet: a kapások betakarítá­sát szorgalmaznák. Külső segít­ségre várnak a betakarításban, és nem számolnak azzal, hogy az idegen munkaerő alkalmazá­sa a termelőszövetkezeti tagok jövedelmét csökkenti. Termelőszövetkezeti párt- szervezeteink a betakarítás során sokkal bátrabban tá­maszkodjanak a gépállomás­ra, igényeljék a kihelyezett agronó- musok segítségét, mert csak a szakszerűen, időben végzett munkák nyújtanak biztosítékot a jövő évi jó termésre. Az őszi mezőgazdasági mun­kák mellett termelőszövetkezeti pártszervezeteinknek fontos feladata még a ter­melőszövetkezetek megszi­lárdítása is. Az eddigi tapasztalatok azt mu­tatják, hogy azokba a termelő- szövetkezetekbe lépnek be szí­vesen az egyéni gazdák, ahol a munka is jól megy, a tagok szor­galmasak. A Szabadságharcos Termelőszövetkezetbe ezért lép­tek be szép számmal az egyé­niek, ezért gyarapodott a talfá- jai Törekvés taglétszáma az idén 93-ról 113-ra. A termelő- szövetkezetek megszilárdításá­nak és fejlesztésének időszaka azonban még nem zárult le ez­zel. Az őszi munkák mellett to­vábbra is nagy gondot kell szentelni az egyéni parasztok megnyerésének. Krizsán János, a városi pártbizottság munkatársa. Hogyan fejlesztjük az Alföldi Kecskeméti Konzervgyár technikai színvonalát? Üzemünk régi vállalat, csak­nem 55 éves. így tehát nem a iegmodernebb elvek szerint épült fel, amit az is mutat, hogy az egyes gyártási folyamatok elhe­lyezése, a munkatermek kialakí­tása, a gyári berendezés vonal­ba állítása nem felel meg a mo­dern gyártási technológia kö­vetelményeinek. Üzemi épülete­ink annyira tagoltak, hegy a különböző cikkek azonos gyár­tási fázisai egy helyen történ­nek, ami igen nagy zsúfoltságot je­lent és ez nem teszi lehetővé sem a munka ésszerű vezetését, sem pedig a kis gépesítés fokozását. Ahhoz, hogy a termelékeny­séget fokozni tudjuk, meg hogy a kis gépesítést bevezethessük, az épületeket kell megfelelően alakítani. El is határoztuk, hogy üzemi épületeink kisebb át­alakításával, gépi berende­zésünk felhasználásával és azoknak ésszerű elhelyezé­sével fogjuk megoldani mindazokat a problémákat, amelyekre pár­tunk felhívta a figyelmet. Ez nem csupán a gyártás ésszerű kialakítását, zavartalan mun­kamenetet, meg a gyártástech­nológiai fegyelem biztosítását jelenti, hanem tág teret nyújt újítóinknak arra, hogy még több gépe­sítési javaslatot tegyenek. Ugyanis eddig a gépek alkal­mazásának az volt a legnagyobb akadálya, hogy a zsúfolt, egy­mást keresztező különböző cik­kekhez tartozó gyártási vona­lak nem tették lehetővé a gépek alkalmazását, mert egy esetleg alkalmazott gép, vagy berende­zés egy másik gyártási vonal útját vágta volna el. Ennek a nagyvonalú elképze­lésnek a részletes kidolgozása folyamatban van műszaki osztá­lyunkon. Tárgyalást folytattunk felsőbb hatóságunkkal, a Ma­gyar Nemzeti Bank hitelügyi osztályával, valamint, az építé­szi és gépészeti kivitelezőkkel és úgy látszik, tervünk végre­hajtásának nem lesz komolyabb akadálya. Becslésünk szerint 8—900 ezer forintos hitelből meg­valósítható üzemünk ilyen­forma rekonstrukciója. A kölcsönösszeget pedig válla­latunk két év alatt könnyen vissza tudja fizetni, hiszen fél év alatt félmillió forint megtakarítást lehetne elérni ezekkel az átalakításokkal. Elképzelésünket ismertettük üzemünk dolgozói előtt. Ök is adtak hozzá több kiegészítő ja­vaslatot, amit mi figyelembe ve­szünk. Az egyik művezetőnk, Karsai elvtárs olyan tervet dol­gozott ki, a sougát üzem vonal- baállítására és gépesítésére, amellyel ennek az üzemrésznek munkaigényességét mintegy 20 —25 százalékkal lehet csökken­teni. Kiss Ferenc elvtárs, a do­bozüzem vezetője, az ő üzemré­szének vonalbaállítására dolgo­zott ki javaslatot. Ennek révén belső anyagmozgatási problé­mákat lehet megoldani, de ezen­kívül energiatakarékosságot is jelent, mert így meg lehet szün­tetni egy transzmissziót, a gé­pek egyedi meghajtást kapnak, vagyis nem kell nagyobb motort járatni akkor, amikor kisebb energiával is meghajtható egy- egy gép. Értékes javaslata van Virágh László műszaki osztályvezetőnek is. Javaslata az uborkaválcga- tásra, containerek vasúti ko­csikba való emelésére, a töltő­gépek alatt az üvegek központos beállítására vonatkozik. Kriskó és Virágh elvtársak tápvízelő­melegítésére hulladékenergiát használnak fel. Ball János elv­társnak köszönhetjük, hogy vál­lalatunkon belül is tudunk alu- míniumrudakat önteni. A felsorolt újítások és szerve­zési intézkedések nagyrésze most van kivitelezés alatt. Ezek gazdasági hatása egyelőre nem jelentkezik, de a jövő gazdasági évben jelentős önköltségcsök­kentő tényezőként hat. Amióta pártunk és kormányunk felhívta figyelmünket a technika fejlesz­tésére, azóta — különösen a mű­szaki dolgozóink nagy lendület­tel dolgoznak, hogy újításaikkal, ésszerűsítéseikkel emeljék üze­münk technikai színvonalát, ami által több, jobb és olcsóbb kon- zervet tudunk előállítani. Nagy László igazgató. Kiskunhalason csaknem két milliót jövedelmezett a háziipar Kiskunhalason mind többen kapcsolódnak be a háziipari munkába. A Népművészeti és Háziipari Szövetkezetben jelen­leg már 221 halasi asszony cs leány dolgozik. Erre az évre megállapított tervüket már be­fejezték. A szövetkezet munká­ja csaknem 2 millió forintot jö­vedelmezett. Több ezer gyapjú kötött kulikabáíot, 1400 pár csecsemőcipőt, norvégmintás kesztyűt és sok ezer pullóvert készítettek a vásárlók számára. Igen keresettek a szövetkezet­ben készülő jóminőségű, csinos háziasszony-kötények. A külföl­diek is szívesen vásárolják a változatos mintájú, olcsó és szép kivitelű, horgolt csipketerí- teket. A szövetkezet székhazában rö­videsen több százezer forintos költséggel múzeumot létesíte­nek. A múzeumban gazdag anyag szemlélteti majd a híres hidasi népművészet fejlődését, KEVESET BESZÉL, r S^ZhRENCSÉS az az ember, aki olyan vérmérsékleti típusba tartozik, amelyről azt állítja a tudomány, hogy flegma­tikus. Az ilyen embernek nincsenek indulatos érzelmi kitörései, kevés érzelemre reagál, de azokra mélyen. Gondolkodásmódja, nyugodt, megfontolt, kiegyensúlyozott, vagyis az ilyen embert nem lehet kihozni a sodrából. Hát ilyen Kelemen Béla elvtárs is, a Kiskunfélegyházi Gépgyár főművezetője. Csak rá kell nézni aira a nagy szőke arcára és máris olyan nyugodt légkörben érzi magát az ember, mint aki sohasem látott veszedelmet. Tegyünk nála egy röpke látogatást. Ott ülnek bent az iro­dában az üzemvezetővel, Vízhányó Józseffel. Kelemen elvtárs előtt csomó kimutatás fekszik, azok közt bogozgat. Kérdéseinkre készségesen válaszol, de csak a legrövidebben. — Mióta főművezető? — Egy éve. — Azelőtt? — Műszaki vezető. — Azelőtt? — Lakatos. Ilyenformán beszélgetünk. Kérdés kérdést követ, mert ha nem kérdezzük, tovább bogozza az iratokat. Ostromlom hát a kérdésekkel. — Hallom, sokat újított? — Nem. Erre már Vízhányó elvtárs is odabazsalt. Nem szólt, csak mosolygott és kacsint, amiből azt kell értenem, hogy ne hagy­jam magam. Kérdezzek tovább. — Hány újítását alkalmazza az üzem? — Nem tudom. — Mégis? — Rossz a memóriám. t/IZHANYO elvtárs nem állhatja, bekapcsolódik. De alt­w kor sem tudunk meg sokkal többet. Ráadásul még k is megy a szobából, valami dolga akadt odakint. — Miért nem beszél? — kérdezem. — Szerény, a maga munkájával szemben. Ilyen. Inkább a tettek, mint a szavak. Kommunista. Pártvezetőségi. — Értem. Nem akarja dobraverni azt, ami ránézve dicsérő Nem a babér embere. Pártmunkás. Szakmunkás. Újra bejön. Rágyújt. Leül. ír. Telnek a rubrikák. Másik oldalra kezd. Vízhányó megereszti a beszéd fonalát. Jól ismeri, mindenről tud, ami vele történt. — Hát akkor olt kellene kezdeni, hogy 1935-ben lakatosként került az üzembe. Szíjártó­nak volt egy rossz csotrogán dinamója, azzal hegesztett a Béla. — így volt? — Kelemen rábólint. — No, a felszabadulás után jöttek a. Bromv, meg a Sie­mens hegesztő villanygépek, van most belőlük 9. Utána ezek­kel dolgozott az én Kelemen barátom. Alumíniumot hegesztett.! Húsz hegesztőt tanított meg az aluminiumhegcsztés fortéjaira Azok közül kapott a B. B. gyár is öt embert. — Van az én Béla komámnak egy olyan újítása is, ami nagyon érdekes és tanulságos. — Kelemen elvtárs most rá emelte a tekintetét Vízhányóra. — A vörösrézhegesztés. — Az már nem mostani, — kottyantott közbe Kelemen Béla. — Nem baj az, de az Újítók Lapja egy évre hozott utána egy ehhez hasonló módszert — fordult, neki fontoskodva Víz­hányó. Kelemen hallgatott. — Szóval ennek az a lényege, — kezdte újból ez üzemvezető, hogy a traktor-hengerfejei hideg állapotban hegcsztik gyökfaragással, vörösréz elektródát hasz­nál hozzá. így van-e Kelemen? — mosolyog rá Vízhányó. — Úgy. De nemcsak a traktorhenger fejet, autoblokkot is. — Azt is. — Hát az a sörtankvég história hogy is van Béla? — Tudod. — Itt vannak azok az elszakadt sörtankfenekek, azt hit­tük már, semmire sem használható. Nem a fenét. Béla elta­lálta, hogy a varratokon szétvágja és két egészséges félből ösz- szeállít egyet. 4000 forint egy vég. Eddig négyet javítottunk meg. Négy volt, Béla? — Annyi. — Hát az, ami az asztalodban van, miféle újítás — mondó el már. * — Még nincs kész. Majd, ha sikerül. Addig nem. — Hát azért elmondhatod. — Nem. WkEHOGYNEM. Sikerül az. Hiszen Kelemen Bélát nem úgy ismerik, hogy hiábavaló dolgokkal tölti az időt. Csak hát a kőből könnyebb volna vizet csavarni, mint rászedni arra, hogy amíg nincs kész az újítása, elmondja, hogy miről szól. Inkább másra tereli a szót. Bár azt sem mondja végig. Azt U Vízhányónak kell elmondani, hogy Kelemen elvtárs újításán most dolgoznak. Karbittörő gépet szerkesztett. Jelenleg még kézzel törik a karbitot, de egy hónap múltán már géppel. Mun­kaerő is felszabadul, gyorsabb lesz a törés, nem lehet baleset anyagot is takarít meg. Sok ügyes, ötletes újítása lehet még, de azt tőle megtudni nehéz. Ha mind meg akarja tudni az ember, az csak úgy lehet­séges, ha végigjárja az üzemet, csak akkor hallja, hogy ez is, az is, amaz is, meg emez is a Kelemen főművezető elvtárt újítása. E. S. OOOOOOO-OOOOOOOOOOO-QCKXXKtOOOOO'OOOOOOOOOOOOOOOOí JULISKA SZÜRETEL Lázasan készülődött % szüretre Kecel ap- raja-nagyja. Nem cso­da, ha a szüreti han­gulat a négyéves Ár­vái Juliskára is át­ragadt. Kis szöszke fe­jé^ azon törte, hogy óroda helyett miként lehetne inkább szüre­telni menni. Meg is kérdezte édesapját: — Ugye apukám, én is fogok szüretelni? —- Hát persze, kis­lányom, kell a, segít­sélj — mondta tréfá­san a papája. A mint közeledett a. ■szüret napja, Juliska 'gyre izgatoitabb lett. Hogyne cqU volna is­get ott, amikor még a szüret előtti napon sem ment anyukája az óvónénihez bejelente­ni. hogy Juliskára „szükség vanu. Kez­dett kétségbeesni. Biz­tosan megfeledkeztek róla odahaza. Nagyot, merészet gondolt. Kis szive majd kiugrott a helyéből, amikor az óvónéni elé állt. — Holnap nem jöhe­tek óvodába, mert szü­retelni megyek. Az óvónéni hitetlen- kedve csóválta a fe­jét és épp a. mama fe­löl akart érdeklődni, Juliska azonban foly­tatta{ — Anyukámnak na­gyon sok a dolga, nem ér rá bejönni, hogy elleérjen. Itt azután elakadt « hangja, de nagy sze­meivel annál kérőb­ben nézett az óvónéni­re. fi a kis Juliska más­nap ott sürgoit-forgott a szüretelök között rongybabájával. Fá­radhatatlanul magya- rángatta kedvenc jő t ékszerének : — Látod, mi moií szüretelünk. Nézd mf(, csak jól. Ilyen szépe még úgysem láttál. Nagy Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents