Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. október (10. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-09 / 238. szám

A járási pi*opagaiidista ia ni olyant előli... 'Válaiz cut útvasúk khaíhtlre IIORPACZI GABOR, KISKUNMAJSA. Levelében fellett szakkérdésének utána néztünk. A megfelelő szakirodalom átta­nulmányozása után azt tanácsoljuk: a szőlő őszi trágyázása szer­vestrágyával és műtrágyával együttesen történik. Mégpedig olyan módon, hogy a szőlő fedése után trágyázzuk a szőlősort szarvas- marha-, vagy sertéstrágyával. Katasztrális holdanként 200 mázsát szórunk ebből a földbe. A tetejére a barázdába ugyancsak holdan­ként 150 kilogramm szuperfoszfátot és egy mázsa kálisót szórunk ki, amelyet beásunk. Tavasszal pedig nyitás előtt katasztrális holdanként egy mázsa pétisót kell a sorok közé szórni. Ez erőtel­jes tőkét nevel. * »TSZ-LEVELEZÖK« JELIGÉRE, KCNFEHÉRTÖ. A törvé­nyes rendelkezések szerint a négyzetesen vető brigád tagjai alap­bérükön felül személyenként és katasztrális holdanként egy forint, a brigádhoz beosztott mezőgazdász és műszaki dolgozó pedig együt­tesen és egyenlő arányban 5 forint minőségi prémiumra jogosul* tak. Az 1/ÁMG./1955. sz. utasítás erre vonatkozó rendelkezését úgy kell értelmezni, hogy a gépállomás a vető brigádba beosztott saját dolgozói közül is csak a felelős vezető, a vetőgépet kezelő segéd­vezető, valamint a beosztott mezőgazdász és műszaki dolgozó bé­rét és prémuimát fizeti. A termelőszövetkezeti tagok, vagy a vető brigádba beosztott más dolgozók bére a termelőszövetkezetet ter­heli. Részükre prémiumot is a termelőszövetkezet fizet. * T. B., ALPÁR. Kérdésére azt válaszolhatjuk: a forgalmiadóról szóló rendelkezések, adókötelezettség szempontjából a halászatot kiemelik az egyébként adómentes őstermelői tevékenység köréből Ennek következtében a tsz-ek által akár fogyasztási, akár tenyész­tési célra értékesített hal termelői forgalmiadó alá esik. Az adó kulcsa az 1/1952. I. hó 5. PM. sz. rendelet idevonatkozó paragra­fusa alapján 10 százalék. Azért ennyi, mert a halászati termelő­szövetkezetek a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel azonos ! elbírálás alá esnek. Felhívás Móricz Zsigmond levelek és dokumentumok gyűjtésére A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határo­zata szellemében, az idei párt- oktatási évben, a propagandis­ták továbbképzése és munká­juknak segítése az eddigiektől eltérően 2—4 napos járási tanfo­lyamon történik. E módszer al­kalmazását szükségessé tették elsősorban azok a megnöveke­dett feladatok, amelyék pártunk, párttagjaink előtt állanak az el­következendő időben az ipar, a mezőgazdaság továbbfejlesztése területén. Nem utolsó sorban szükséges azért ‘is, hogy felszá­molhassuk azokat a hiányokat, amelyek a propagandamunkában tapasztalhatók voltak. A propagandisták képzésének ez a módszere a régivel szem­ben komoly előnyökkel rendel­kezik. Biztosítja, hogy a propa­gandisták sokkal alaposabban megismerjék a tananyagot. Elő­segíti azt is, hogy a propagan­disták jobb módszerekkel oktas­sanak és nagy mértékben hoz­zájárul ahhoz, hogy növekedjék a propagandamunka mozgósító szerepe a párt előtt álló felada­tok megoldásában. A tanfolyamon a propagandis­ta elvtársak előadásokat halla­nak a téma legfontosabb elvi kérdéseiről. A járási pártbizott­ság első titkára rendszeres poli­tikai tájékoztatót tart a helyi sa­játosságoknak megfelelően az elkövetkező feladatokról. Emel­lett rendszeresen tájékoztatjuk a propagandista elvtársakat a legfontosabb nemzetközi esemé­nyekről. A pi'opagandista tanfolyam azonban csak akkor éri el cél­ját, ha oda az elvtársak alapo­san felkészülve jönnek és nem azzal a céllal, hogy majd ott megtanulják az anyagot. A járási propagandista tanfo­lyam nem azt a célt szolgálja, hogy az ismeret anyagot kész tálalásban vigye a hallgatók elé, hanem, hogy a legfontosabb slvi és vitás kérdéseket tisztáz- «a és módszeres útmutatást ad­jon az elvtársak munkájához. Járásunkban több propagan­dista elvtárs, átérezve a pártok­tatás jelentőségét, igyekezett az egyéni tanulás kezdetétől folya­matosan tanulni. Ilyen például Suhajda József elvtárs, vagy Csapai Lajos, Gavlik Károly és más elvtársak. Vannak azonban olyan elvtár­sak is, akik eddig még nem so­kat tettek — nagy elfoglaltsá­gukra való hivatkozással — an­nak érdekében, hogy minél job­ban megértsék azt az anyagot, melyet a hallgatóknak át kell adniok. Ilyenek például Benkó András, Polacsek Sándor és Kazinczi Mihály elvtársak, kik­nél súlyosbító körülmény az, hogy mindhárman felelős beosz­tásban lévő vezető elvtársak, akiknek fokozott mértékben fe­lelősséget kellene érezni a párt­tagok neveléséért. E mulasztásokért nem csupán ezek az elvtársak a felelősek, hanem felelős a járási és a köz­ségi pártbizottság is, mert nem biztosították az egyéni tanulás folyamatos ellenőrzését és nem vonták felelősségre azokat az elvtársakat, akik többszöri fi­gyelmeztetés ellenére sem igye­keztek tanulni. Sajnálatosabb az, hogy egyes községi titkár elvtársak sem tanultak folya­matosan. Az 1955/56-os pártoktatási év sokkal felelősségteljesebb és ala­posabb munkát kíván pártszer­vezeteinktől, páitfunkcionáriu- sainktól és minden propagan­distától. Éppen ezért szükséges, hogy felszámoljuk az eddigi mulasztásokat és biztosítsuk, A bajai Micsurin Termelőszö­vetkezetben a takarmány bázis biztosítására az idén fokozott gondot fordítanak. Már a ta­vasszal növelték a takarmány­termesztés területét. Az idén először termeltek öt holdon mu­hart és öt holdon méznádat is a silótakarmány ízesítésére, táp- értékének növelésére. A méz­nád holdanként 150 mázsás ter­mést hozott. Lucernából és réti szénából is nagyobb készletük lesz, mint az előző években. Holdanként 7 mázsával több lucernát takarí­tottak be, mint az előző évben, amit az őszi műtrágyázásnak és az első kaszálás utáni íőgaso- lásnak köszönhetnek. A termelőszövetkezet tagjai az idén 490 köbméter takar­mányt tudnak silózni. Eddig már 280 köbméter silót készí­tettek. hogy propagandistáink alaposan felkészülve jöjjenek a járási tanfolyamra és elvi tisztánlátás­sal tartsanak meg minden fog­lalkozást a hallgatók számára. A járási pártbizottság minden segítséget megad a propagan­disták munkájához. Biztosítjuk a propaganda tanfolyam jó meg­szervezését, kellő színvonalát és módszeres útmutatást adunk arranézve, hogy az egyes elvi kérdéseket hogyan kapcsolják össze a gyakorlati feladatokkal. A propagandista elvtársak használják fel a járási tanfo­lyam segítségét munkájukban, igyekezzenek propagandamun­kájukban elősegíteni minden egyes területen a párthatároza­tok végrehajtását a termelőszö­vetkezetek megszilárdítása és továbbfejlesztése, a mezőgazda- sági terméshozam emelése, a munka- és az állampolgári fe­gyelem megszilárdítása terén. A propagandista elvtársakat hassa át az a tudat, hogy a párt­tagok marxista—leninista neve­lésével is a szocializmus építé­sét szolgálják. A silón kívül az áttelelte- tést bőségesen biztosítja majd a 360 mázsa lucerna, a 460 mázsa rétiszéna, ezenkívül a még jócs­kán elraktározott szemestakar­mány. Ezenkívül a szövetkezet darálója havonta 25 mázsás vámkeresetet biztosít. Ez havi öt sertés teljes lclhízlalásához elegendő. A fejőstehenek takarmányát úgy állították össze, hogy az ed­dig elért 9,2 literes fejési átlagot a téli hónapokban legalább 9,6 literit tudják emelni. A fejős­tehenek napi takarmányadagját 10 kiló siló, 3 kiló lucernászéna, 15 kiló takarmányrépa, 3 kiló búzapelyva, 10 kiló szár, 2 kiló darakeverékben állapították meg. A Magyar Tudományos Aka­démia Móricz Zsigmond művei­nek, levelezésének és a rávonat­kozó dokumentumoknak kiadá­sát indítja meg. A munka tel­jességéhez szükséges, hogy a magánkézben lévő Móricz-írá- sok, dedikált könyvek, levelek, valamint a kortársak megemlé­kezései is belekerüljenek a ki­adásba. Ezért felkérünk min­denkit, akinek birtokában Mó­ricz Zsigmonddal kapcsolatos bármilyen emlék van, közölje a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára kézirattárával. (Bu­dapest. V., Akadémia u. 2.) A könyvtár az anyagot letét- I ként átveszi, vagy megvásárolja. Kérjük, hogy azok is jelent­kezzenek, akik a tulajdonukban levő leveleket, dedikációkat, stb. nem kívánják felajánlani a könyvtárnak, és tegyék lehető­vé, hogy a továbbra is tulajdo­nukban maradó dokumentumo­kat a könyvtár a maga részére lefénvképeztethesse. A gyűjtés célja a nagy ma­gyar klasszikus író minden kéz­iratának, emlékének őrzése, va­lamint egy Móricz Zsigmond tel­jes levelezését magábafoglaló kiadvány anyaggyűjtésének tá­mogatása. M. T. A. Könyvtára. Magyar Irodalomtörténeti Társaság. Keresztúri Sándor a Bácsalmási JB politikai munkatársa. WWWWVWV'/WVWWVWVWVWWWWWW/WS/WWWVWVWWVWWWVWV’ Hói elkészített silótakarmánnyal biztosítják a bajai Micsurin Termelőszövetkezeiben az állatállomány' átteleltetését Hajrialodott. A közeli kápolna harangja megint megszólalt, nuntha a reggeli ködben dobog­ni kezdene egy szív. Schönherz már ébren volt. Ott ült az asz­talnál, maga. elé nézett. Az őr óvatoskodó léptekkel közeledett, hogy valahogy meg ne zavarja. Aztán részvéttel megkérdezte: — Nem aludt? Schőnherz szomorúan moso­lyogva legyintett. — Majd behozom. Az őr egy pillanatig tétová­zott, aztán az ajtóhoz lépett, köhintett és kinyitotta az ajtót. Schőnherz édesanyja lépett be. Sötét ruhát viselt, arca sárgás- fehéren világított, mint az ele-, fántcsont. Mikor Schőnherz megpillantotta édesanyját, töp­rengő arca egyszeriben megvilá­gosodott a szeretettől. Hozzá­jutott, megragadta két karját, magához vonta s most csak a két arcot lehetett látni: az anya arcához simulva a fiúét s a fiú vállán az anyjáét. Schőnherz kézenfogta, a székhez vezette és leültette. Aztán eléje guggolt és úgy nézett föl az édesanyjára. Az anya nem tudott megszó­lalni. Szemét elöntötte a könny. — Csak néhány apróság, ma­rna. .. Tudod, ez is szükséges... A hegedűmet adjátok Pista kis­fiának. Egyszer neki ígértem, de nem hittem, hogy végrende­let lesz belőle. A könyveim... azok maradjanak Klárinak. Együtt olvastuk őket. Aztán... igen, ez fontos: a kotláim, tu­dod, azok a kis dalok, amiket en szereztem..., azokat ne igen mutogassátok... Csak a ma­gam örömére írtam őket. És mondd meg a papának ... Nem tudta folytatni. Elhallga­tott. Felállt és gyengéden felse- üítette a sokogó édesanyját, NAGY ÉVFORDULOK Schőnherz Zoltán 1912 október 9-cn végezte ki a népgyűlölő Horthy-rendszer osztálybírósága a nagyszerű kommunista harcos, az elvhű cs bátor forradal­márt, Schőnherz Zoltánt. Amikor 1941-ben Hit­ler hordái a szovjet népet aljas módon megtá­madták, hazánkban is az esztelen háború, a ma­gyar népet eláruló uralkodó osztály ellen tömö­rültek az igazi hazafiak. Az illegális Kommu­nista Párt háborúellenes akciók egész sorát ve­zette. 1942 március 15-én hatalmas tüntetés bizo­nyította a háború ellen összefogott erők nagysá­gát és méreteiben, jelentőségében fontos állomá­sává avatta a háborúk elleni harcnak ezt az esztendőt. A tüntetés után újabb hatalmas táma­dás indult az uralkodó osztályok részéről a kom­munista .párt ellen. Ekkor tartóztatták le és kí­nozták halálra Schőnherz Zoltánt is. Munkás- mozgalmunkat ért veszteség e gyászos évforduló­ján, Schőnherz Zoltán halálának emléknapján közlünk részletet Vészi Endre: »A küldetés« című regényéből. Az alábbi fejezet drámai erővel ele­veníti fel Schőnherz Zoltán utolsó óráit. — Majd felkeresnek a bará­taim ...az elvtársaim ... Mondd meg nekik, hogy gondoltam rá­juk. És te, marna, ne haragudj... nem tehettem máskép. Meg kell, hogy értsetek. Édesanyja vállát átkarolva az ajtóhoz kísérte. Az ajtóban az anya felemelte kivörösödött, könnyes arcát. Lélekzetet gyűjtött, aztán csend­ben csak ennyit mondott: — Büszke vagyok rád, édes fiam. Egy pillanatig még az ajtóban állt a fiú és nézett az anyja után. Szegény kis mama — gon­dolta s képzeletben melléje sze­gődött, elkísérte. Szegény kis mama. Megy hazafelé. Nem lát­ja a folyosót, nem hallja, hogy a kőkockák kopognak léptei alatt. Kilép a kapun — a hű­vös sötétségből a meleg, világos utcára és nem veszi észre. Haza­megy — otthon a díványon ül apa — Klári úgy tesz, mintha ebédet készítene.,. Ilyen ő. erős és bátor. Mennyit sétáltunk oda­haza, Kassán, a Bankó-hegyen... Mennyit beszélgettünk: Minden közös gondunkat megbeszéltük. Mintha mm is a húgom volna, hanem a legjobb barátom. Ta­vaszai és ősszel... mennyit ki­rándultunk, sétáltunk! Igen, ilyen időben, amikor már sár­gulnak a lombok, de a nap még jó erős, nem hagyja magát:... Ülnek, ülnek odahaza és nem szólnak egy szót se... Az ablakhoz lépett s a kifelé sunyító ablakon túl az eget, a napfényt kereste. Október... Ez a hónap fel­varázsolta emlékezetében a múl­tat. A mama mindig ilyenkor tette el a lekvárt... Az asztal, a székeli, mind tele voltak nagy, kövér érett szilvákkal. Kicsit már megcsípte őket az érettség, túl­csordultak, de ebből lesz a jó lekvár. Megőrzik a nyár édes­ségét, hevét, illatát. Olyan is volt a főnyim, olyan illatos, mint egy szilváskert. Jó lett volna a mamával most haza­menni s a tálalóban megkeresni a dióbefőttet. Azt mindig neki tette el. Leült az asztalkához. ... A könyvjelző, az most már ott marad, ahol abbahagyta az olvasást. Hányadik oldalon is?... Megint felkelt, járni kezdett. Annyira magukkal sodorták a gondolatok, hogy szinte hango­san beszélt. — Nem, nem tehettem más­kép. Ha még egyszer születnék, ha újra kezdeném, ugyanezt ten­ném. Ugyanígy élnék. Igen.. , nagyon rossz, hogy elmentél, mama... de én csak. így lehe­tek — a te fiad. Ennek így kel­lett történnie. Lassan felemelte a fejét. Szembogara megfényesedett, de nem könnyezett. Sőt, amikor hallotta az őr közeledő lépteit, végigsimított a haján, megigazí­totta a ruháját s úgy nézett az ajtóra, mint aki mindent elren­dezett. Az őr megköszörült* a torkát s gyámoltalan biztatással be* szólt: — Jó lesz készülődni. Kisütött a nap. Schőnherz magasra tartott fej­jel, lassan végigment a folyosóm Mellette két őr, teljes készült- ségben, feltűzött szuronnyal. A cellák kémlelőablakaiból mohói lázas szemek tapadtak reá. A folyosót takarító rabok közül egyik-másik megsimogatta a karját. Hosszan utána néztek. Lenn az udvaron, az akasztó­fa mellett, díszegyenruhás tisz­tek gyülekeztek. Megérkezett von Jagow, német követ is. Schőnherz még egyszer meg* a boltív alatt, aztán az ud­varra lépett. A nagy munkateremben, ahol a rabok szőnyeget szőttek, el­halkult a zsivaj. Még az őrök is az ablakok felé figyeltek. Kí­vülről tisztán lehetett hallani a vezényszavakat. Katonabakan­csok koppantak egyszerre. S egyszerre csak fölcsendült Schőnherz Zoltán hangja, amely olyan szabadon, tisztán szár­nyalt, mint a rabságból megsza­badult madár. — Katonák! Harcoljatok » független, szabad Magyarorszá­gért: Kis csend. — Vesszen Hitler! Vesszen a németbérenc kormány! Éljen a Szovjetunió! Éljen Sztálin: Ismét egész rövid, lélekzeU nyi szünet. — Éljen a független, szabad Magyarország! Éljen a béke! Csönd. Hosszúnak tűnő, dl nagyon rövid csönd. Utána. mán. nem hangzott fel többé Schön* herz hangja. A foglyok tudták* mi történt ebben a pillanatban* Némán felálltak, sírtak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents