Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. október (10. évfolyam, 231-256. szám)
1955-10-30 / 256. szám
Egy héttel november 7 ünnepe előtt Á Sztálin Vasmű Martinüzeme Küzdelem 40 000 tégláért A dömperek egymásután ön- tik ki a homokot az elevátor elé. Két markos téglagyári munkás gyors mozdulatokkal meríti ineg lapátját benne, vagy 8— 10 kilogramm homokot helyez az elevátor kanalaiba. Nemcsak itt, hanem másutt is igen lelkes munka folyik a Já- nc'shalmi Mészhamoktéglagyár- ban a vállalt 40 000 tégla terven ffelüli elkészítéséért. Szerda délig nem is volt senki előtt vitás a siker. A kazánházban egyszer csak valami nagyot reccsent és utána leállt az anyagkeverő. Hamar kitudódott a baj. A kazán koszorúja eltörött. A kazán koszorú kijavítása legalább két napot vesz igénybe — mondta a főgépész. A gyárvezető és a dolgozók közül sokan ismételték: Két nap. Két nap. Nagyon sok idő az. Pótolni kell — kezdte ismét a gyárvezető. — Pótolni, de hogyan? — egy másik. — Dolgozzunk vasárnap — indítványozta egy harmadik. — Ez lesz a leghelyesebb — egyeztek meg mindannyian. Míg így beszélgettek, addig a főgépész, meg munkatársai előkészítették a szerszámokat a javításhoz. Nem sokkal később hozzákezdtek a munkához. Nem feledték egy percre sem dolgozótársaik elkeseredett arcát, s ez megkétszerezte munkakedvüket. Meg is lett a szorgalmas tevékenységnek az eredménye. Péntek délben újra megindultak a gépek. Most már biztœ, bogy a 40 000 tégla terven felül elkészül a nagy ünnep tiszteletére — mondták vidáman a gyár dolgc- eói. A kalymáriak még mindig az elsők A Megyei Téglagyárak versenyében a legutóbbi értékelés szerint még mindig a Katymári Téglagyár vezet. Nyerstéglatervéi 153, égetési tervét 124 százalékra teljesítette. A Katymári Téglagyár termelése egyenletes, kiegyensúlyozott. Ennek köszönhető, hogy kivívta a megtisztelő első helyet a versenyben. A mennyiségi teljesítés mellett a téglák minősége is állandóan javul, bar feszített a tervük. A gyárvezető és a gyár dolgozói közös munkájának köszönhető, hogy a szezon alatt nagyobb mennyiségű nyerstéglát vol töltöttem, hangulatom nagyon meg rosszabbodott. És egyszerre, mint a mesében, itt vagyok az Oroszországi Szociáldemokrata Párt kongresszusán. Persze, hogy ünnep volt ez. De ünnepélyes hangulatom csak az első ülésig tartott, — amíg ki nem tört a vita a »napirend« kérdéséről. A vita vadsága hideg zuhanyként zúdult rám, nemcsak azért, mert éreztem, hogy milyen élesen szakadt a párt reformistákra és forradalmárokra, — ezt már 1903 óta tudtam, — hanem azért is, mert láttam, hogy mennyire gyűlölik a reformisták Lenint. Ez a gyűlölet átjárta a beszédeiket és úgy buggyant ki szavaikból, mint a nagy nyomás alatt álló víz a régi tüzoltócsöböl. És ime, Vlagyimir Iljics gyors léptekkel a pódiumra sietett és roncsolva mondotta: »Elvtársak!« Úgy éreztem, hogy rosszul beszél, de már egy pillanat múlva engem is, mint a többieket *•lenyűgözött« a beszéde. Először életemben hallottam, hogy a politika legbonyolultabb kérdéseiről ilyen egyszerűen lehet beszélni. Ez a szónok nem próbált szép frázisokat szerkeszteni, de minden szónak csodálatos köny- nyedséggel a legpontosabb értelmét adta. Nagyon nehéz megrajzolni azt a mély benyomást, amit a szónoklata tett. Előrenyújtott keze és kissé felemelt tenyere, mely mintha minden szót mérlegre tett volna, visszautasítva az ellenfél frázisait, nyomós érvekkel helyettesítve azokat, bizonyítékokkal, tároltak, s így folyamatosan tudják biztosítani a téli időben az égetést. »Forradalmi műszak« A Kiskunhalasi Motor- és Gépjavító Vállalatnál 21-én rövid röpgyűlés volt. A párttitkár elvtárs közölte, hogy a havi terv teljesítése veszélyeztetve van. Hiányzik még 500 darab Po- nomax háti kénporozó, — s 700 darab mosdó. Ennek elkészítése igen fontos, sok munkát kíván. A röpgyűlésen részvevők javasolták, hogy október 20-tól november 7-ig tartsanak forradalmi műszakot. Az azóta eltelt időszakban meggyorsult a munka, javult a műszaki előkészítés is. Különösen élénk a munkatempó az öregeknél, akik páros- versenyben állnak a DISZ-bri- gátídal. Az öregek közül Bártfai Lajos a háti kénporozóra szereli rá a gurtnit. Nyolc percet | adott a normairoda egy felszerelés elkészítésére. Ö ezt a munkát 6 és fel perc alatt elvégzi. Cseh Imre, a Ponomax ösz- szeállítását végzi. A kiadott 37 perc helyett 27 perc alatt végzi el a munkát. A DISZ-brigád tagjai közül Nagy Ferkó tört az élre. Mun- j katársával, Bach Sándorral úgy dolgoznak, hogy teljesítményük 137 százalékra ugrott. aí /itten történt üzetueinkben Segítenek az új gépek I a Szanszlinger homokröpítő gé- ! pet. Ez a gép a fürdőkádak gyár- ! fásában nyújt majd jelentős se- j gítséget. Kiküszöböli a kézi dön- i gölést s így 8 óra alatt 40 darab I kád készül. A gép munkája ré- I vén a gyártmányok is jobb mi- j nóségüek lesznek. Ugyancsak a ! Rákosi Mátyás Művektől kapnak ! egy homokrázógépet, amely I szintén jelentős segítséget nyújt I a kádgyártásban. Mindkét gép a Synviptnnióhnn kpsv.nlt Eddig is komoly exporttervet i teljesített a Kecskeméti Gépgyár, de a második ötéves terv- | ben még nagyobb feladatok áll- j nak előtte ezen a téren. Hogy a jövő évi követeimé- j nyéknek eleget tudjon tenni, a vállalat vezetősége a héten ebből j a célból felkereste a Rákosi Má- j tyás Müveket és az ottani veze- ' tőséggel megtárgyalta, hogy még | ebben az évben küldje le nekik j Megválasztották a szakszervezeti vezetőséget A Kecskeméti Cipőgyárban a héten választották meg az új szakszervezeti vezetőséget. Az üzemi bizottságba három új elvtárs került. Sörös Julianna elvtársnő látja el ezután az üzemi kultúr- és sportfeladatok szervezését. Hidi András elvtárs újítási megbízottként dolgozik. Zet- kó Ferenc elvtárs a munkavédelmi dolgokkal kapcsolatos ügyeket intézi. Munkájukhoz sok sikert kívánunk. Amikor még őseink nomád életet éltek, hozzászoktak a vándorláshoz. Ha az egyik folyó völgyében elfogyott a legelő, akkor összeterelték az állataikat és odébb álltak. Oda, ahol kedvezőbbek voltak a természeti adottságok. No de ezer év óta sokat változott a világ, és vele együtt az ember is. Ma már nehéz volna elképzelni ezt az életmódot. Ám azért »nomád magyarok« csak vannak. Csupán azzal a különbséggel, hogy nem sok közük van az állattenyésztéshez, mert a civilizáltabb technika esetleg ipari vonalra csábította őket. Nem is kell túl messzire gyalogolni, ha »ipari nomádról « akarunk hallani egyet mást, mert olyan embe»- igencsak, akac majdnem minden vállalatnál, üzemben. Időszámításunk után 1950 március 5-én egy ilyen »vándorló iparos« — Ölvödi Ferenc — belép a Kecskeméti Magasépítő Vállalat kapuján. Átadja munkakönyvét és buzgón munkához lát Igaz; hogy munka közben előadódnak lusebb-nagyobb hibák, dt ha még ezt sem nézi el a vállalat, akkor »isten neki fakereszt, én irányítom a magam sorsát, edebb állok.« Szívből adják Az üzemi bizottság javaslatára a Kecskeméti Kinizsi Konzervgyár vállalatvezetősége 500 forint szociális juttatást adott Borsodi János nagycsaládos, kazánházi dolgozónak. Az a ház, amelyben Borsodiék laktak, nagyon megrongálódott és a nyár folyamán ki kellett belőle költözniük. A másik lakásba költözés és az egyéb ezzel kapcsolatos problémák anyagilag is megviselték a család gazdasági helyzetét. S ezéj-t méltányolta a vállalat vezetősége a Borsodiék esetét. Az üzem MNDSZ-asszonyai sem feledkeztek el a családról. Dudás Mihályné javaslatára szíves ajándékcsomag készül a Borsodiék kisgyerekei részére. hogy a munkásosztálynak joga és kötelessége saját útján és nem a liberális burzsoázia mögött, sőt nem is vele egy sorban haladni, — mindez rendkívüli volt és mindezt Lenin valahogy nem a saját nevében, de tényleg a történelem akaratából mondotta. Beszédének tömörsége, befejezettsége, lcüzvetlensége és ereje, ő maga ott a pódiumon — mindez olyan volt, mint valami klasszikus mű; minden a helyén, benne és semmi sem felesleges, semmi cicoma és ha van is, nem látszik, mert any- nyira természetes és szükséges, mint az arcon a két szem, a kézen az öt ujj. Ami az időt illeti, Lenin kevesebbet beszélt, mint. az előző szónokok, de ami a benyomást illeti, sokkal többet; nemcsak én éreztem ezt, a hátam mögött lelkesen suttogták; — Tömören beszél... így is volt. Minden érve önmagától bontakozott ki a benne rejlő erő folytán. A mensevikek nem restelték megmutatni, hogy Lenin beszéde kelletmetlen nekik, Lenin maga pedig — több, mint kellemetlen. Minél meggyőzőbben bizonyította Lenin, hogy a pártnak a forradalmi elmélet magaslatára kell emelkednie, hogy annál jobban ellenőrizhesse a gyakorlatot, annál gyű- lölködőbbek voltak a közbeszólások. — A kongresszust nem azért hívjuk egybe, hogy filozofáljunk! — Ne tanítson bennünket, nem vagyunk gimnazisták! Lesz benne néhány pár cipő, több meleg kis ruhácska, párna és egyéb dolgok. Diákok a Cipőgyárban Tegnap a Zrínyi Ilona Általános Iskola VI. f. leányosztályának tanulói Hunya Mária nevelő vezetésével megtekintették a Kecskeméti Cipőgyárat. A kíváncsi gyereksereg kérdéseire Hidi András, az alja üzemrész művezetője és Sersényi Sándor, a vállalat igazgatója adott részletes és kielégítő választ. A diákok egy-egy munka- folyamatnál hosszabban elidőztek, főleg kíváncsian szemlélték a gépek munkáját. Különös igyekezetei fejteit ki egy magas, szakálas, röföske- reskedő képű ember. Az ingerültség, a gúny, a gyűlölet gonosz, forró szele fújt a teremben, százak szeme különbözőképpen tükrözte vissza Vlagyimir Iljics alakját. Nem látszott rajta, hogy az ellenséges kiiohanások izgatják, hévvel beszélt, de nyomatékkai, nyugodtan. Néhány nap múlva megtudtam, hogy mibe került neki az a külső nyugalom. Az volt a benyomásom, hogy Iljics ereje, harciassága, önbizalma a kongresszus minden napjával nő, hogy napról-napra keményebben csengenek a. beszédei, s a kongresszus bolsevik részének hangulata napról-napra határozót lábbá, szigorúbbá válik. Néhány munkás, aki most látta először Lenint, a Hyde-park- ban Leninnek a kongresszuson tanúsított viselkedéséről beszélgetett. Valamelyik a következő jellemző szavakat mondotta: — Nem tudom, lehet, hogy itt Európában a munkásoknak is van még más ilyen okos emberük is Bébel, vagy más valaki. De hogy volna még egy olyan, akit én azonnal így megszeretnék, azt nem hiszem! Egy másik munkás mosolyogva hozzáfűzte: — Ez a mi emberünk! — Plechanov is a mi emberünk — hangzott az ellenvetés. A felelet fejéntalálta a szöget: — Plechanov tanítónk és amellett úr, de Lenin: vezérünk és elvtársunk. Egy ragyogó napsütéses délelőtt görcsösen a szívéhez szőritől la munkakönyvét. »Irány az Épületlakatosipari Vállalat!« — adta ki magának a parancsot. Felvették. Szükség volt a munkaerőre, mint a betevő falatra. De még egy hónap sem telt el és Ölvödi szaki búcsút intett a vállalatnak. Buzgón nyitott be a Tartály és Tárolóberendezések Gyára kirendeltségéhez. Igen ám, de ha nem fűlik az ember fogához a munka, mitévő lehet? Ölvödi odébb állt. Hátha akad egy eldorádói vállalat, ahol karbatett kézzel is zsebbe vándorol a forint. Hallót valami olyat, hogy a budapesti Vegyiműveket Szerelő Vállalat dúsgazdag. Áthelyeztette magát oda. Na most már új életet kezd. Ügy is lett, csak egy kis módosítással. Mert a rózsás életet nem a budapesti vállalatnál kezdte, hanem a szíve szavára hallgatván, visszajött Kecskemétre az Építőszak- ipari Vállalathoz. Elég viharos volt szamára az 52-es év. Gondoh egyet. Míg a vihar elcsitul, addig átmegy dolgozni Kiskunfélegyházára a Mélyépítő Vállalathoz. Egyszer csak valami csodával határos módon a Kecskeméti Gépgyárba helyezte át »főhadiszállását«. A munka nem ízlett ott sem, bár a legterjedelmesebb időt viszonylag ott töltötte el. Szerzett is magának valamit. Ugyan mit? Egy csomó igazolatlan napot. Olyan is előfordult vele nem is egy- |szer, hogy fizetés után otthon maradt, mert a fizetés napján olyan ♦ mélyen nézett a borospohár aljára, hogy atcól meghatódott érzé- jkeny szíve. Nem tulajdonított annak különösebb jelentőséget, ht J távolléte alatt nem volt helyette gáterozó, ha a kádasok nem tud♦ ták miatta elvégezni a napi feladatot és a fizetéskor nekik is véko- Inyabb lett a borítékuk. Az sem számított neki, ha az ő rossi Imunkája révén és a hiányzásai alkalmával a megengedettnél több ♦ selejtes árut gyártottak, és ha annak az árát levonta a gyár. ? Ilyenkor csak elkáromkodta magát és megnyugodott a felajzot! ♦ lelke. Öt azután szidhatták a munkások, ha részegen bcállítotl fa munkahelyre és egy óra múlva homály borult a hollétére. Megszokta a szútyongatást. Hisz nem egész 4 év alatt 7 munkahelyen fordult meg. Volt már hozzá prakszisa. Ha szemére vetik, hogy mennyire megkárosította az államot, dolgozótársait és saját magát, úgy peregnek le róla a szemrehányások, mint a íalrahányt borsó. Eddig a krónika. Szomorú valóság ez. A vigasztaló általában csak az, hogy ez a jelenség nem kér magának kenyeret olyan embertől, aki a munka barátja. E, S. Kecskeméti jegyzet, Kecskeméten járt a napokban két közkedvelt komikus színészünk: Herczeg Jenő és Komlós Vilmos. A népszerű Hacsak—Sajó-pár közel fél évszázada mulattatja a magyar közönséget, gyakorlatban cáfolva a vidéki, valamint pesti humort különválasztó tévhitet. (Humor csakugyan kétféle van, — de nem vidéki, és pesti, hanem jó és rossz humor.) Velük történt meg idefelé jövet az alábbi kedves kis eset: A gépkocsi kerülőt csinált, mert Balogh Erzsi meglátogatta útközben egyik ismerősét. — A vezető sehogy sem talált vissza a betonra. Herczeg Jenci bácsi végül megúnta a, kóválygást és kiszólt az autóból egy éppen arra baktató parasztembernek: — Árulja már cl nekünk szomszéd, hogy érünk be leghamarabb Kecskemétre? A kérdezett őszinte meglepetésükre így válaszolt; »Tessenek csak egyenesen tovább menni Hacsek úr...!« Fényes István. IPARI NOMÁDOK
