Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. október (10. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-30 / 256. szám

A genii külügyminiszteri értekezlet

A Szovjetunió küldöttségének tervezete az európai általános kollektív biztonsági szerződésről

A genfi külügyminiszteri értekezlet első napján a fő kérdésekben elvi nyilatkozatok hangzottak el mind a négy külügyminiszter részéről. A tanácskozások második napján a külügyminiszterek megkezdték az első napirendi pont érdemi tárgyalását. Macmillan angol külügyminiszter

benyújtotta a három nyugati hatalom közös emlékiratát,

amely a nyugatiak elgondolásait tartalmazza Németország újraegyesítésével kapcsolatos problémák megoldásáról. Molotov szovjet külügyminiszter ugyanekkor az

értekezlet elé terjesztette a Szovjetunió javaslatát az európai kollektiv biztonsági szerződés megkötéséről.

Ebben a béke és biztonság biztosítására és az európai államok bármelyike ellen irányuló agresszió megakadályozására a szovjet küldöttség kollektív biztonsági szerződést javasol,

Ebben a szerződésben részt vehet valamennyi európai állam — tekintet nélkül társadalmi rendszerére, — amely elismeri a szerződésben leszögezett célokat és vállalja a szerződésben foglalt kötelezettségeket.

Részt venne benne az Amerikai Egyesült Államok is.

A szerződésben részvevő államok kötelezik magukat, hogy kölcsönösen

tartózkodnak minden agresz- sziótól,

s nemzetközi kapcsolataikban tartózkodnak attól, hogy kényszerítéshez vagy erőszakkal való fenyegetőzéshez folyamodjanak.

A szerződésben részvevő államok kötelezik magukat, hogy a legrövidebb időn belül közösen tanulmányozni fognak és létrehoznak egy olyan szabályzatot, amely meghatározza azokat a módozatokat, amelyek alapján a szerződésben részvevő államok kölcsönösen segítséget nyújtanak egymásnak, nevezetesen fegyveres segítséget abban az esetben, ha a helyzet úgy alakulna Európában, hogy kollektív erőfeszítéseket követelne meg a béke helyreállítása és fenntartása érdekében.

A szerződésben részvevő államok

nem vesznek részt semmiféle olyan koalícióban, vagy szövetségben, és nem kötnek semmiféle megegyezést, melynek célja ellentétes lenne az európai kollektív biztonsági szerződés céljával.

Addig is, amíg szerződést nem kötnek a fegyverzetek csökkentésére, az atomfegyverek betiltására és a külföldi csapatoknak az európai országok területeiről való visszavonására, a szerződésben részvevő államok kötelezik magukat, hogy nem tesznek olyan újabb intézkedéseket, melyek előzőleg kötött szerződések, vagy megállapodások értelmében egy másik európai állam területén lévő fegyveres erők növelését célozná.

A három nyugati hatalom közös emlékirata

A három nyugati hatalom az Eden-tervben javaslatokat terjesztett elő. E terv szerint a német nép teljes részvételét a német probléma megoldásában úgy biztosítják, hogy szabad választásokat tartanak, amelyek egész Németország egységes kormányának megalakítására vezetnek. A három nyugati kormány nem hajlandó belépni olyan európai biztonsági rendszerbe — mondja az emlékirat —, amely — mint a Szovjetunió kormánya által a kormányfők értekezletén javasolt rendszer — nem szünteti meg Németország szétdara- boltságát. A három hatalom kormánya hajlandó messzebbre menni a Szovjetunió kormánya által kifejezett aggodalmak figyelembevételében, hogy kiküszöböljék a Németország gyors újraegyesítésével kapcsolatos szovjet visszautasítás minden esetleges indítékét.

Ezért javasolják, hogy a Né- netországnak az Eden-terv alapón történő újraegyesítéséről szóló egyezmény megkötésével így idejű leg kössenek szerződést. Ez a szerződés kötelező ígéretedet foglalna magában, hogy az aláírók lemondanak az erőszak alkalmazásáról és megtagadják támogatásukat minden agresz- szortól, rendelkezést tartalmazna a fegyveres erők és a fegyverzet korlátozására és ellenőrzésére, továbbá minden ag- resszorral szemben való fellépés kötelezettségéről. A szerződés csak Németország egyesítésének függvényeképpen emelkednék érvényre. Végrehajtása szakaszonként történne. Az Eden- tervvel egyidejűleg írnák alá. Az utolsó szakasz akkor kezdődnék, amikor az egyesült Németország

elhatározza, hogy belép az Észak- Atlanti Szerződés Szervezetébe és a Nyugateurópai Unióba.

A Németország újraegyesítésével összefüggő különleges biztosítékokat tartalmazó szerződés vázlata a következő lenne: 1. Lemondás az erőszak alkalmazásáról. 2. A támogatás megvonása az agresszoroktól. 3. A fegyveres erő és a fegyverzet korlátozása. 4. Felügyelet és ellenőrzés. 5. Különleges riasztási rendszer. 6. Tanácsadás. 7. Jogos egyéni, vagy kollektív önvédelem. 8. Minden agresszor elleni fellépés kötelezettsége. 9. Érvényre emelkedés szakaszonként.

Eden-terv

Macmillan angol külügyminiszter ezután átnyújtotta Németország szabad választások útján történő újraegye- j sítésenek tervet. (Eden-terv) :

E terv szerint Németország újraegyesítését és az egyesített Németországgal szabadon megtárgyalt békeszerződés megköté sét a következő szakaszokban kellene megvalósítani:

I. Szabad választások egész Németországban. II. E választásokkal létrehozott nemzetgyűlés összehívása. III. Alkotmány kidolgozása és a békeszerződés megtárgyalásának előkészítése. IV. Alkotmány elfogadása és az egyesített Németország kormányának megalakítása. Ez a kormány felelős a béke- szerződés megtárgyalásáért és megkötéséért. V. A béke- szerződés aláírása, hatálybalépése.

Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy maga

a javaslat megszövegezése sem felel meg a négy hatalom kormányfői adta irányelveknek,

mert az irányelvekben az európai biztonság az első helyen áll. Ami pedig a dolog lényegét illeti, az a benyomásom, hogy a három hatalom új javaslata nem felel meg a hathatós európai biztonsági rendszer megteremtése követelményeinek és e javaslat megvalósítása éppen ellenkezőleg az európai helyzet még nagyobbfokú kiélezésére, az államok közötti viszony feszültségének fokozottságára vezetne.

A javaslat megvalósítása lényegében véve nemcsak fenntartaná, hanem

meg erősítené a jelenleg Európában fennálló katonai csoportosulásokat.

Nem lehet beleegyezni Németország újra felfegyverzésébe, sem egyszerre, sem szakaszonként. A három hatalom javaslatának elfogadása azt jelentené, hogy a Szovjetunió és egész sor európai állam egyenesen elősegítené a német militarizmus feltámasztását ' és kezére járna az egyesített Németország militaristáinak. Elősegítené az illető államok ellen irányuló katonai csoportosulások megteremtését célzó erőfeszítéseket.

Ezután felszólalt Dulles amerikai és Pinay francia külügyminiszter. Dulles kijelentette, hogy a hárem hatalom javaslatának legalábbis néhány tétele egybeesik a szovjet küldöttség javaslataival. Pinay Dulles szavaihoz hozzáfűzte, hogy nézete szerint a nyugati hatalmak javaslata lehetőséget ad a tárgyalások megnyitására és kijelentette, hogy a három nyugati hatalom kész megvizsgálni bármilyen újabb javaslatot, amelyet V. M. Molotov beterjeszteni óhajt.

Szülőknek — nevelésről

V. Szeszélyes gyermek

Prozorov professzor cikkéből

— Minden jó volna, de hát a gyermek nagyon szeszélyes, sehogy sem lehet kedvére tenni — panaszkodott nekem minap egy anya, és panaszát ezekkel a szavakkal végezte, — Adjon nekem tanácsot, hogy harcoljak ezek ellen a szeszélyek ellen,

Már magából az anya panaszából látható, hogy nagy hibát követ el a gyermekével való bánásmódjában. Azt mondja az anya: »Semmivel nem lehet kedvében járni.« De vajon lehetne-e a gyerekeket úgy nevelni, hogy mindig a kedvüket keressük? Ez minden életkorban tilos, és különösen ártalmas a zsenge korban.

A gyermeki szeszélyek elleni harc első feltétele az, hogy minden cselekedetünkkel adjuk értésére a gyermeknek, hogy szeszélyeivel soha semmit sem fog elérni. A legkisebb engedmény pedig azt eredményezi, hogy a gyermek a következő alkalommal is szeszéllyel, kiabálással, könnyekkel törekszik az óhajtott dologhoz hozzájutni.

Egyszer találkoztam egy nővel, aki lihegve cipelte a karján négyéves kislányát.

— Miért visz ilyen nagy lányt a karján, hiszen ő maga is jól tud járni?

— Ordítani fog — válaszolta az asszony.

És egyszerre érthetővé vált, miért próbálja ez a lányka kívánságainak teljesítését szeszélyességgel és kiabálással kiharcolni.

Amikor a kislány hallotta anyja válaszát, hogy »Ordítani fog« — újra meggyőződött arról, hogy amikor az ember ki akarja vívni követelése teljesítését, csak kiabálni, »ordítani« kell. A szülők ne felejtsék el azt az egyDISZ-kultúrmunka a kalocsai járásban

A Kalocsai Óvónőképző, a Tanítónőképző és az I. István Gimnázium, DISZ szervezetei SO tagú vegyeskórust alakítottak. Vezetője: Cserei János zenetanár.

A kórus a városi kultúfház- ban tartja a próbákat, — főleg Bartók- és Kodály-művek betanulását vették tervbe, ezenkívül ápolni kívánják a vidék népdalhagyományait is.

A tanács anyagi támogatása lehetővé teszi, még ebben az évben egyforma fellépési öltözékek beszerzését. (Fényes István.)

szerű és szerfölött fontos pedagógiai elvet: ha a gyermek kívánsága ostoba, és ártalmas neki, akkor semmi esetre se teljesítsük, bárhogy kiabál is a gyermeki

Szoktassuk hozzá a gyermeket ahhoz, hogyha azt mondják neki: »nem szabad«, akkor ez törvény legyen és semmiféle kiabálás itt ne segítsen. Kedveskedésre, dicséretre persze szükség van. Ez megerősíti a gyermekben az önbizalmat. De a kedveskedésben is, a dicséretben is tartsunk mértéket, mert egy bizonyos határ túllépése kárt okoz. Amint az orvosság használ a betegnek, ha az orvostól megállapított mennyiségben adagolják, és árt, hogyha ezt az adagot növelik, úgy becézni is csak módjával becézzük. A mértéktelen becézgetés, a határt nem ismerő dícsérgetés felfokozott, szertelen magabiztosságot, káros önhittséget, öntetszelgést és önzést fejleszt ki.

Merőben tűrhetetlen a szeszé- lyeskedő gyermekkel való nyájaskodás. Cirógatni az akaratos- kodó gyermeket és csitítani any- nyit tesz, mint szítani és még jobban növelni a szeszélyességet, Kellemetlen érzést éljen át a gyermek, amikor akaratosko- dik. Ennek segítségével fokozatosan belátja majd, hogy milyen ostoba dolog a szeszélyesség, és hogy úgysem megy vele semmire sem.

A szeszélyek elleni harc szempontjából nagyon fontos dolog, hogy az egész családnak milyen a magatartása: hogyan beszélgetnek a felnőttek a gyermekkel, hogyan reagálnak telteire, botlásaira stb.

Ha a családi életet úgy rendezzük be, hogy a gyermek energiáját felhasználja a gyermekkornak sajátos játékokra és erejének megfelelő kötelezettségek teljesítésére, ha határozott követeléseket támasztunk a gyermekekkel szemben, ha rendes emberi hangon beszélünk vele selypítés, édeskésség, hízelgés nélkül, ha követeléseinkben szilárdságot mutatunk, akkor a gyermek normálisan fog fejlődni és sem maga nem szenved szeszélyeitől, sem szüleit nem kínozza velük.

MAXIM GORKIJ:

(Szemelvény)

Lenin heroizmusából teljesen I hiányzik a külső ragyogás. He- : roizmusa az Oroszországban : nem ritlta szerény aszkéta- ■ hősiesség, amely azoknak a be- : csületes intellekiuel forradalmá- : raknak a tulajdonsága, akik ren- \ díthetetlenül hisznek abban, hogy a szociális igazság meg- : valósítható a földön. Lenin hcroizmusa annak az embernek a heroizmusa, aki a világ minden öröméről lemondott, az emberek boldogságáért való nehéz munka kedvéért.

... Ma is magam előtt látom a nevetségesen szegényes, fából épült templom mezítelen falait London külvárosában, a nyomorúságos iskolaszobára emlékeztető szűk kis terem csúcsíves ablakait. Ez az épület csak kívülről hasonlít templomhoz, belül teljesen hiányoztak a vallásos kultusz tárgyai, sőt az alacsony szószék sem a terem belsejében állott, hanem a két ajtó között, a bejáratnál.

Mindaddig nem találkoztam Leninnel, írásait sem olvastam annyira, amennyire kellett volna. fie az, amit olvastam és még inkább a Lenint személyesen ismerő elvtársak lelkes nyilatkozatai, nagyon vonzottak hozzá. Mikor bemutattak neki, erősen megszorította a kezemet, figyelmesen rámnézett, és régi

ismerős hangján, tréfásan mondotta:

— Jó, hogy eljött! Maga ugye szereti a verekedést? — Itt nagy csete-paté lesz.

Én nem ilyennek képzeltem Lenint. Valami hiányzott belőle számomra. Raccsol, kezét a hóna alá dugja és karját kifeszítve all. És egészben véve, valahogy túlságosan egyszerű, nem érez benne az ember semmit a »ve- zéi«-böl. Én író vagyok. A foglalkozásommal jár, hogy megfigyeljem az apróságokat s ez már szokásommá, néha bosszantó szokásommá vált.

Mikor Plechanov elé »vezettek«, két kezét a mellén ke- resztbefonva állt és szigorúan, únottan nézett rám, mint ahogy a munkájában kifáradt tanító néz, ha még egy tanítványt hoznak elébe. Azzal az ugyancsak elcsépelt frázissal fogadott, hogy »tisztelője vagyok a tehetségének-«. Ezenkívül semmi olyasmit sem mondott, ami emlékezetemben maradt volna. Es a kongresszus egész tartama alatt egyikünknek sem jutott eszébe, hogy jó volna egy kicsit »elbeszélgetni«,

Ez a kopasz, raccsoló, zömök, erős ember viszont egyik kezével szók ráteszi homlokát simogatva, másik kezével a kezemet rázva, csodálatosan élénk szeMolotov beszéde az október 28-i értekezlet; második ülésén i

Molotov elvtárs az európai biztonság és a német kérdés tárgyalása során felszólalt az értekezlet második ülésén. A nyugati javaslatokhoz fűzött megjegyzéseket. Többek között kijelentette: a szovjet küldöttség üdvözli azt a tényt, hogy Nagy- Britannia, az Amerikai Egyesült Államok és Franciaország kormánya szükségesnek ismeri

el nemcsak a német kérdésnek,: hanem az európai biztonság kér-; désének is a íelvetését. — Az elénk terjesztett javaslat egyes pontjai — mondotta — további; megvitatást tesznek szükségessé.; Ennél fogva mi figyelmesen ta-' nulmányozni fogjuk ezt a javas-1 latot. Mindamellett, már most; meg kell tenni bizonyos meg-; jegyzéseket erről a javaslatról,1

niében gyengéd fénnyel, azonnal az »Anya« hibáiról kezdett beszélni és kiderült, hogy már kéziratban olvasta, amit Ladzsi- kovtól, a kiadómtól kapott meg; Én azt mondtam, hogy siettem a könyv megírásával, de arra sem volt időm, hogy megmagyarázzam, miért siettem, Lenin már bólintott és maga magyarázta meg: jó, hogy siettem, a könyvre szükség van, sok munkás vett részt öntudatlanul, ösztönösen a forradalmi mozgalomban és most nagy hasznukra lesz az »Anya« elolvasása.

»Nagyon időszerű könyv.« Ez volt egyetlen, de számomra nagyon értékes bókja. Aztán kikérdezett arról, hogy lefordítják-e az »Anyát« idegen nyelvre s hogy mennyire csonkította meg az orosz és az amerikai cenzúra és amikor meghallotta, hogy a szerzőt vád alá helyezték, először összeráncolta homlokát, aztán fejét fölvetette, lehunyta a szemét és elnevette magát valami furcsa nevetéssel. Nevetésére odajött, ha jól emlékszem, Foma Uralszkij és még három munkás.

Nagyon ünnepélyes hangulatban voltam: háromszáz válogatott párttag között találtam nui- gam és megtudtam, hogy 150 000 szervezett munkás küldte őket a kongresszusra s magam előtt láttam a párt összes vezéreit, a régi forradalmárokat, Plechanovot, Axelrodot, Deutschot. Ünnepélyes hangulatban egészen természetes veit és az olvasó is megért, he megmondom, hogy az alatt c két év alatt, amit hazámtól iá-