Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. szeptember (10. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-15 / 217. szám

Bácsmegyeiek a kiállítás konyvpaviíonjábaii pezseg az élet a mezőgazda­sági kiállításon. A 70 holdas terület minden zugában érde­kes látnivaló fogadja a láto­gatót. A krumpliszedőgépet, a növénytermesztési pavilon mi­niatűr búzatábláját, a tiszalöki vízi lépcső Kicsinyített mását éppúgy megcsodálják az ország minden részéből idesereglett ér­deklődők, mint a 4—5 mázsás Izzókat, vagy a félkilós ősziba­rackokat. Az egész kiállítás nagy bizo­nyítéka annak, « hogy mező­gazdaságunk fejlődik, izmosodik. a gépesítéssel és a kiváló ter­melési módszereit elterjesztésé­vel egyre szebb és szebb, — még a szakembereket is meg­lepő — eredményeket ér el. — Ha valami csoda folytán feltámadnának az öregeink, ugyancsak nagyot néznének, — mendja a kiállítás könyvpavi­lonjában Molnár Mihály katy- mári szőlősgazda, — akkorát fejlődött a tudomány. Például, mégcsak pár esztendeje is az olasz rizlingnél rövidcsapos metszést ajánlottak a szakköny­vek. Mióta elolvastam a »Szőlő- m,úveléstan«-ban, hogy a hosz- izúcsapos, vagyis a szálmetszés jobb, — úgy csináltam, és 50 ' ^zúzalékkal nagyobb termést ér­tem el. Radvánszki Ferenc mélykúti gazda is a kiállított szakkönyve­ket tanulmányozza. A bácsalmási tanács népmű­velési előadóját, Réti Istvánt a méhészeti szakkönyvek ér­deklik. — Kezdő méhész va­gyok és így nagy szükségem van a jó szakkönyvre. A »nagy Örösi« megvan ugyan a könyv­tárban, de a méhészek egymás­tól kapkodják el — mondja és örömmel veszi tudomásul, hogy jrvő hónapban ismét kapható lesz Örösi Pál Zoltán könyve, a "Méhek között«. A könyvpavilonban sok Bács rne gyeivel találkozunk. Sokan tendelik meg a Mezőgazdasági Könyvkiadó folyóiratait, a Ma­gyar Mezőgazdaságot, Méhésze­tet, Halászatot és a többi szak­folyóiratokat. Szabó Lukács bácsi, szalk- szentmártom dolgozó paraszt a "Permetezés — porozás« című könyvet vásárolja meg. — Régen keresem már ezt a könyvet. Sokan ajánlották, mert ebben meg van írva, hogy mit, mivel, és mikor kell permetezni. Hiába vannak gyönyörű almáim, körtéim, megpöltyösödnek, meg­fér gesednek és lehullanak idő­nap előtt. Ifjú Decsi József is Szalk- szentmártonból jött fel a kiál­lításra. ö a »Juhász ABC <-t ve­szi meg. A pavilon könyves­boltjának dolgozói egymásután szolgálják ki a vevőket: ter­melőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztokat, agronómu- sokat, egyetemistákat, allami gazdaságok és gépállomások dolgozóit. A vásárlók lapozgat­ják a kiállítás könyvjegyzékét és megíogadják a jegyzék taná­csát, mely így szól: »Okos em­ber könyvből tanul, mm a maga kárán.« WF Hí idei ulcíss sorsolás utón kctmiSliárd százmillió fonni fölé emelkedik az államköfcsönökre visszafizetett összeg Az idén a még hátralévő öt államkölcsönsorsolással együtt harmincötre emelkedik az ál- lamkölcsönhúzások száma. Az eddig lezajlott harminc sorsolá­son 3 137 000 kötvénytulajdonos, 1 170 000 000 forintot nyert és a Révértékben kihúzott 3 000 612 kötvényre 686 00Q 000 forintot fi­zettek ki. Ez az összeg az év vé­géig megtartandó öt sorsoláson mintegy 240 000 000 forinttal emelkedik, s így az idei hú­zások eredményével együtt az államkölcsönökre visszafizetett összeg jóval meghaladja a 2 mil­liárd százmillió forintot. (MTI) A G A Z ÍD A SZEMÉVEL... As Agaseçyhàzi AUami Gazdaság dolgozóinak szívügyük a gazdaság tfellendíiése MEZÖGAZDASAGI TANaCSADO A Hi^osanos csáváz ás jelentősége Gazdag termést takarítottunk be az idén, s most pedig, ami­kor az új termelési évre készü­lünk fel, mindent meg kell ten­nünk, hogy a jövőévi termés sikerét, is biztosítsuk. Nem kö­zömbös tehát, hogy a vetőma­got hogyan készítjük elő, mert i gabonaüszög kártétele súlyos ás jóvátehetetlen pusztításokat akozhat. Rendszerint még mindig a iczgálicos csávázási alkalmaz­zák gazdáink, a köüszögfcrtőzés megakadályozására. Jóllehet már régen tisztázódott a kérdés, hogy a rézgálie a vetőmagvak csírázó képességét károsan be­folyásolja. Ezenfelül pedig a m.ng felületére tapadó úszögspó- i'skat sem pusztítja el és ezért a köüsfcögspórák a csíranövényt megfertőzik. Az idén különös jelentősége van annak, hogy a rézgálicos csávázási mellőzzük. Az aratás, majd a betakarítás alatti, esős időjárás következtében sok he­lyen nedves állapotban hordták be a gabonát. A nedvesebb mag­héj így könnyebben fel repede­zi tt és így a rézgálicos csává­zó.? a sérült magokban a csíra­képességnek sokkal jobban árt­hat, mint bármikor eddig. A rézgálicos csávázásnoz most tehát nem szabad ragaszkodni, annál is inkább, mert a kő­üszög fertőzése ellen a Higosa- r.cs csávázással kifogástalanul védekezhetünk. A Higosan szer­ves higanyvegyületet tartalma­zó, nedves csávázószer, amely 0,15 százalékos oldatban félórai csávázással fertőtleníti a gabo­nát. Száz liter vízben tehát 15 dekát használjunk tel és a csá­vázási idő ne tartson fél óránál tevább. Természetesen ezt az adagot 100 kiló vetőmagra szá­mítjuk. 100 kiló búza fertőtle­nítése után az oldathoz má­zsánként újabb 16 liter vizet adunk a megfelelő arányú fer­tőtlenítőszer feloldásával. Az így elkészített csávázó oldatban azonban 300 kiló vetőmagnál nem szabad többet fertőtlení­teni. Újabb mennyiség c^ávázá­sához ilyenkor új oldatot ké­szítsünk. Márton Béla. A napokban felkerestük az Ágasegyházi Állami Gazdaságot. Elsősorban szerkesztőségünk ré­gi levelezőihez, a dolgozókhoz, a gazdaság kommunistáihoz for­dultunk és megkérdeztük tőlük: vajon mi okozza azt, hogy e ki­váló gyümölcs- és szőlőtermelő állami gazdaság ráfizetéses, sőt a tervelőirányzat szerint ez nem is lehet másként. A nyilatkoza­tok így hangzottak: TOMPA BÉLA párttitkár: Valóban tűrhetetlen dolog, hogy még mindig ráfizetéssel dolgozunk. Ennek én alaposan utánanéztem. Azt tapasztaltam, hogy egyes üzemágak egymás­hoz való aránya helytelen és sürgős teendő a megfelelő ará­nyok kialakítása. Teljesen élhi­bázott dolognak tartom, hogy olyan állattenyésztési ágakat fejlesztettünk eddig mennyisé­gileg, melyekhez adottságaink nem voltak. Például növeltük a juhállományt akkor, mikor saját takarmánykészletünkből nem tűdtük eltartani. Kénytelenek voltunk drága pénzen, sokszor mázsánként 360 forintért kuko­ricát vásárolni, csak azért, hogy ellássuk állatainkat. Vélemé­nyem szerint minden erővel a gyümölcstermesztést kell fej­lesztenünk és ennek megfelelően az állatállományt. Most a gazdaság pártszerve­zete, a kommunisták minden erővel azért harcolnak, hogy le­küzdjék a ráfizetéses termelés okait és nyereségessé tegyük az állami gazdaságot. A kommu­nisták példamutatását bizonyí­totta az is, mikor a termelés megmentéséért gyorsan, hatá­rozottan kellett cselekedni az aratási időben. Kommunista bri­gádokat alakítottunk és még va­sárnap is dolgoztunk. Az egyik párttagokból álló brigád egyet­len napon 40 katasztrális hold rozsot aratott le. HÍRT TERÉZ brigádtag, (szerkesztőségünk régi levelezője) Már többször szóvá tettem, hogy tarthatatlan állapot, mikor a brigádvezető a rossz minőségű munkát is átveszi. legutóbb is két brigádtagunk, Potoczky Ist­ván és Bálint György csak úgy tessék jássék módon végezte el a horolást. Emiatt összesen hat­szor Kellett horolni szőlőterüle­tüket. Az ilyen többletmunkák pedig dupla kiadást, több, száz forintos ráfizetést jelentenek gazdaságunknak. — Ugyancsak helytelen volt az is, mikor egy- egy táblában 12 000—13 000 sző­lőtőkét számoltak el, holott mindössze csak 8000 volt meg, a többi hiányzott. Ily módon na­gyon sokan jogtalan, meg nem dolgozott bérhez jutottak. Ezen a helyzeten már változtattunk. Mivel e"’r">1''n öntudatos dolgo­zó sem hagyhatja szó nélkül, hogy egyesek pillanatnyi elő­nyökhöz jutva, tulajdonképpen mindannyiunkat megkárosíta­nak. * GALAMB ISTVÁN gyümöics- esoporí-vezető: Ez évben gyümölcsterrneszté- si tervünket messze túlteljesí­tettük. Almafáink szinte roska: doznak a gazdag termés alatt. Körülbelül 40 000 mázsás ter­mésre számítottunk, de a leg­nagyobb örömünkre, most az almaszüret előtt úgy látjuk, hogy legalább 80 000 mázsát ta­karítunk be. Egy pillanatig sem lehetünk elbizakodottak, hiszen ha a permetezésnél gondosabb, szakszerűbb munkát végeznek brigádjaink, akkor még szebb eredményeket érünk el és ter­melési költségeinket is csökkent­hetjük. Az egyes részlegünknél például a helytelen permetezés miatt gyümölcsöseink egy kis hányada megperzselődött. Más­kor pedig a permetlé csak a gyümölcsfa alsó részét érte és Egymast gyógyítják hátra pillantott, mintha követné valaki Kiszökött a szanatórium­ból. Egy jó félóra múlva már ott állt az üzem portása előtt. Cseri l,ácsinak azt füllentette, hogy már meggyógyult és holnaptól kezdve dolgozik. Meg szeretné nézni a gépét. — Jól van, Pista, de szaporán, tudod ilyenkor már otthon a he­lled. — Igenis, Cseri bácsi, és szed­te. a lábait. zfl lépcsőket kettesével mér- te. Végié megérkezett a szerszámműhely elé. Remegő kezével kinyitotta az ajtót és betoppant. A villanyt felgyúj­totta és a neoncsövek fényében ott tündökölt legkedvesebb ba­rátja: a marógép. Lábujjhegyen ment a géphez, megsimogatta, babusgatta, mint ahogy a kis- occsét szokta. A ráhullott port, piszkot , íatöriilgette, és nekilá­tott a munkának. Előszedte szerszámait. Kínló­dott, gyötrődött. A gép csak nem működött. -Elkeseredett — szé­gyent vallók? — kérdezte szemrehányóan önmagától. Nem, i.em lehet! — s aztán tovább szorgoskodott. Ez így ment jó :árom óra hosszáig. Inge csupa ucsolc volt, arcán a forintnagy­Vozsó Pistát nagyon saj- nálták az üzemben. Tü­dőbeteg lett és beutalták szana­tóriumba. Már négy éve dolgo­zott a szakmában, s amikor ziegkérdezték tőle. hogy mi a foglalkozása, csillámló szemek­kel mondta: — Szerszámgépmarós vagyok. Mosolygó kék szemében a ha­ározottság, a rátartiság tüze obogott. Gyakran felkereste az nősebbeket, kérdezgette, faggat­ta őket múltbeli tapasztalataik­ról. Minden egészséges mondat be^eszövödött leikébe és elhatá­rozta, hogy ö is jó munkás lesz. Nem egyszer megdicsérték, leg­utóbb pedig megkapta a sztaha­novista oklevelet is. Amikor kérdezgették tőle, ho­gyan érte el ezt a magas kitün­tetést, egyszerűen válaszolta: — Tanultam, tanultam, és új­ra csak tanultam. A szanatórium ólomszárnyú csendje fiatalos kedélyét meg­törte. Egyedülállónak érezte ma­gát. Mindig az üzem járt az eszében és sokszor bizony hosz- szú szempilláin ott tündököltek a.s emlékezésokozta apró gyöngy­szemek. Az első két hét kínosan telt el Az orvosok tapintata és köz­vetlensége. a szobatársak életbe vetett bizalma hamarosan felol­dották, Pista fagyos érzéseit és Jcnszőke arcára a mosoly is elő­ír ttenkedett. Egyre kevesebbet foglalkozott a halál nyomasztó gondolatával is. V assanként visszanyerte életkedvét és kedélye vidám nevetésekkel párosult. Az üzem DISZ-fiataljai is meglátogatták. Egy ilyen beszél­getés alkalmával szó került az üzemi munkáról is. Mohácsi Jóska szerszámkészítő elmesélte, hogy Bozsó Pista marógépe el­romlott. Nézegették, javítgatták, de arra jutottak, hogy házilag nem tudják megcsinálni. Külső vállalat pedig jócskán megkéri az árat és időbe is telik. Ez a kiesés a tervteljesítést is hátrál­tatja. Pista türelmetlenül hall­gatta Jóska beszámolóját. Gon­dolatban ott állt a marógép mellett és javítgatta, próbálgat­ta, hátha működik. Szerette ba­rátait, de most alig várta, hogy elmenjenek. A vendégek távo­zása után tüstént kiugrott az ágyból. A szekrényből kilopta a ruháit', magára kapkodta és az erdő hátsó bejáráig felé csont. Szobatársai nem tudták elken­teim, hogy mi történt vele.. Se szó, se beszéd, gálába vágta ma­gát és elrohant. A szeptemberi szél megciro- gatta a levelek apró harangjait. A fű selymes dárdáin már ott tollászkodott az alkony. Hátra­ságú olajfoltok szaporodtak. Fáradtan lihegett. — Megtalá­lom én a hiba nyitját — suttog­ta magában. A tizet már elütöt­te. a toronyóra, amikor Cseri bácsi egy mérföldes kiáltást halott. — Mi az? — rettent fel fülkéjében es legényesen az vzemiészek felé kocogott. Sas- tzkintetével észrevette, hogy a szerszámműhelyt ugyancsak ki­világították. Már arról ■megfe­ledkezett, hogy Bozso Pistát felengedte, hisz oly régen volt, meg az ember feje mégsem káptalan. — No majd elkapom, aki. felszökött engedélyem nél­kül. — Elbújt a csatorna mel­lett és lesett az áldozatra. — Megvagy — ragadta gallé­ron Pistát, de amikor meglátta a nyurga, sovány fiút, rádöb­bent arra, hogy az ő engedélyé­vel lépett be az üzem területé­re. Re stelte is magát. — No nincs semmi hiba — áünnyögte és megveregette a Pista vizes vállát. — Nincs már semmi hiba, Cseri bácsi — válaszolta Bozsó és magához szorította az öreg portást. g±ozsó Pistának még soha­sem volt olyan nyugodt éjszakája, mint ezen a napon. A szerszámmarós másnap egy cédulát talált a marógépre he­lyezve: »A gép működik, sok sikert!« Aláírás — nem volt. Bieliczkv Sándor.. emiatt elterjedt a pajzstetű eze­ken a felső részeken. Számítá­saink szerint egy-egy fánál a pajzstetű okozta kár mintegy 85 forintot tesz ki. A perzselés kö­vetkeztében pedig veszteségeink gyümölcsfaegységenként 50 fo­rintot jelentettek. Most brigád­jainkban mozgalom indult meg, hogy egymás munkáját figye­lemmel kísérjük és ahol gon­datlan munkát látunk, ott mi magunk figyelmeztetjük a vét­keseket. * NYÁRI SÁNDOR agronómus: A szőlőben dolgozó brigádja­ink tagjai a nagy esőzések ide­jén szinte követelték tőlem; azonnal lássunk munkához, egy perc halasztani való időnk sincs. A dolgozók még családtagjaikat is kivittek a szőlőbe azért, hogy gyorsabban menjen a munka* Hajnalban, késő este, vasárnap, — nem számított. Lázas igyeke­zetlel végezték az érés alá ka­pálást és az igazító kötözést. Hiszen minden egyes kapavágás a megmentett szóló kilóit, má­zsáit jelentették. A kapálás és igazító kötözés segítségéve) ugyanis megakadályoztuk, hogy az alsó szőlőfürtök a nedves homokba lógjanak és megro­hadjanak. A dolgozók lelkes munkája eredményeképpen el­értük azt, hogy a kapálás cs kötözés, mely rendes körülmé­nyek közölt három hétig' is el­tartóid volna, 10 nap alatt bevé­geztük. * E nyilatkozatok mind azt bi­zonyítják, hogy az íVgasegyházi Állami Gazdaság dolgozói szív­ügyüknek tekintik gazdaságuk lelvirágoztatá-sát. Egyre többen érzik cs tudják, hogy a gazda­ság pirosió almafáinak sokasa­ga, a szinte végtelennek tűnő szőlőtabiák gazdag termése, már az országot, a népet táplálják és éppen ezért mindezt a dolgozók, — mint ahogy a nyilatkozatok is mutatják — már a gazda sze­mével nézik. Minden feltétel meg van tehái arra, hogy e ráfizetéses gazda­ságból jövedelmező gazdaságúi teremtsenek. Mindez csak azor, múlik, hogy a gazdaság az új terveket és elgondolásokat meg­valósítsa és a vezetők és dolgo­zók egyaránt a tervek teljesíté­sén dolgozzanak. INNEN-ONNAN — A tiilöpszállási Dózsa Te y melőszövetkezet szeptember ho 8-ig 71 új taggal gyarapodott. — Ajándékműsort adott va­sárnap a begyűjtésben élenjárt harkakötönyi egyénileg dolgozc parasztok tiszteletére a kiskun- halasi kultúrház tánc- és kultúr- csoportja. Az együttes népi tán­cokkal, magyar nótákkal és egy- íelvonásos jelenetekkel szóra­koztatta a nagyszámú közönsé­get. A vendégek vacsora közben és a tánc alkalmával megismer­kedtek a község fiataljaival. — (Bogyó Elemér.) — Farkas Aladár Munkácsy- díjas szobrászművész két hatal­mas méretű domborművön dol­gozik. A dóm borműveket a Fel- sőszentivánon épülő általános iskola é4ócsarnokának a falár helyezik el. Mindkettő iskolai jelenetet ábrázol. Az egyik az új tanulók beiratkozását, a má­sik a végzett növendékek bú­csaját örökíti mçs.

Next

/
Thumbnails
Contents