Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. szeptember (10. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-04 / 208. szám
Mii jelent kommunistának lenni ? M. í. lajosmizsei dolgozó régebben egy budapesti üzem munkása volt. Később visszatért a községbe családjához és tsz- iag lett. M. 1. párttag, azonban az alapszervezetnél elmulasztotta iz átjelentkezést. Még csak fel sem kereste a párttitkárt. Csak akkor rendezte pártügyét, mikor végül is a titkár elvtárs beszélt oele. M. I. 1948 óta tagja pártunknak, de a párttagsággal járó Kötelezettségekkel nincs eléggé tisztában. A vele folytatott beszélgetésből kiderült, hogy még senki sem érttette meg vele: tulajdonképpen mit jelent kommunistának, párttagnak lenni. Válaszolhatnánk M. 1.-nek a szervezeti szabályzatunk idevonatkozó oontjaival, de úgy gondoljuk, az életből vett példa még eredményesebb választ ad számára. Éppen ezért Szili István elvtárs, •égi kecskeméti, kommunista harcos emlékeiből idézünk egyes 'észleteket: MIT JELENTETT KOMMUNISTÁNAK LENNI az ellenforradalom sötét, vérzivataros évelőén? Szili elvtárs elbeszélését így kezdte: nehéz és borzalmas napok és hónapok voltak Kecs- ceméten, mikor Héjjas Iván rablóbandája átvette a hatalmat, 1919. november 4-én. Irgalom, kegyelem nem volt még a nőkkel szemben sem. A borral, szesszel és nacionalista izgatással felfokozott vandalizmus győzelmi torát ülte Kecskeméten és környékén. S a vörös harcosok, a munkások és parasztok tízezrei visszaemlékeztek e napokban Stromfeld Aurél szavaira, aki a magyar vörös hadsereg vezérkari főnöke volt. »Elvtársak, — mondotta Stromfeld elv- társ —, ha elveszítjük a csatát, siralomházzá válik országunk és a börtönök megtelnek proletárharcosokkal.« S a kecskeméti börtönudvaron Héjjas Iván, Francia Kiss Mihály és a többi bandita gyűlölettől eltorzult arccal, bika- csökkel a kezükben szemlét tartottak az elítélt, véresarcú, tépett ruhájú munkások és parasztok felett. * — Na, te híres kommun (sta, most szavalj a piactéren — ordítottak Simon Istvánra, a később mártírhalált halt újságíróra. — Hogy is volt az a »fel- szállott a páva a vármegye házára« — gúnyolódtak vele. — Szavalod-e még — kérdezték tőle a martalócok. Simon elvtárs az ütésektől kék, zöld arccal, fájdalomtól sajgó testtel, ott állt előttük, de nem hajtott fejet hóhérai előtt, hanem csengő hangon így kiáltott: Lesz még rá idő mikor elszavaljuk újra. AZ ' ELLENFORRADALOM RÉMURALMA ALATT nemcsak a kommunisták, hanem az egyszerű emberek, a dolgozók milliói is szenvedtek, kínlódtak. Megtizedelte őket az internálótábor, a munkanélküliség, a tuberkulózis és a többi népbetegség. De a legkegyetlenebb szenvedést a Horthy darutollas vitézek zúdították a népre. 1949-es exhumálások alkalmával találtak egy kis, 9—10 évesnek megfelelő gyermekcsontvázat, melyről hosszas nyomozások után megállapították, hogy a kicsiny lányka pulykapásztor volt a Francia Kiss-tanyán. S a gyilkosságok éjszakáján felriadt álmából a szörnyű ordításokra és kiszaladt az udvarra. S azért, hogy tanúja ne legyen a történteknek, gazdája egy lapát nyelével fejbevágta. Koponyáján látható volt a hosszas behorpadás, ahol kifolyt kicsi agyveleje. Az akkori újságok, mint elkóborolt kis pulykapásztort keresték. És 25 éves »kóborlás« után most ott fekszik a közös sírban, mártírjainkkal együtt. EZT A RÉGI ŰRI RENDSZERT AKARTA visszahozni L^josmizsére is, közvetlenül a földosztás után Rjcsovári ezredes földbirtokos fia, aki a felszabadult községbe, néhány hónappal az új élet beköszöntése után hátaslovával belovagolt és visszakövetelte 400 holdas birtokát. El akarta űzni az új gazdákat. A parasztok tanácstalanok, félénkek voltak, s a kommunistákhoz, többek között a kecskeméti elvtársakhoz fordultak segítségért. A kommunisták pedig megvédték a l«josmizsei parasztok földjét és »leszállították a lóról« a Ricsovári úrfit. * S ma a lajosmizsei parasztok alkotó munkája, s egyre erősbö- dő termelőszövetkezeti mozgalma fölött, a párt vigyáz. S terebélyesedő új életünk első soraiban ma is — vállalva a munka nehezét — ott küzdenek a kommunisták. Nincs nagyobb tisztesség, mint tagja lenni e legyőzhetetlen proletár hadseregnek, vezérkarának, mint a párt tagjának lenni. Rozs. Ankét a bajai kenyérellátásról A Bajai Sütőipari Vállalat an- kéton beszélte meg a kereskede- .eni vezető embereivel azokat a tennivalókat, amelyek még előadódna',: a város dolgozóinak kenyér- és péksütemény-ellátásában. Az ankét részvevői egyetértettek azzal, hogy a sütőipari dolgozók szép eredményeket értek el a kenyér és péksütemények minőségének megjavításában. — Rámutattak arra, hogy ami nehézségnek mondható, az főleg a szállítóeszközök hiányából ered. A. kenyér, de főleg a péksütemény nem jut el minden üzletbe a kora reggeli órákban. Szó volt a péksütemények szűk választékáról is. Többen foglalkoztak azzal a problémával, hogy a Sütőipari Vállalat kötelezze a kár megtérítésére azokat a dolgozókat, akik a kenyérből selejtet gyártanak. Az eddigieknél hathatósabban juttassa érvényre a vállalat az egyéni felelősséget. Többen kérték, hogy a késő esti órákig nyitvatartó üzleteket délután is lássák el kenyérrel. A hozzászólásokra adott válaszban a vállalat bejelentette, hogy bővíti a szállítóeszközeit. A péksütemények nagyobb választékának érdekében pedig felhívta a kereskedelmi szervek vezetőit, hogy rendeljenek péksüteményt nagyobb választékban. A vállalat dolgozói azon igyekeznek, hogy tovább javítsák a minőséget. A vállalat vezetősége pedig a munka társadalmi ellenőrzésével lehetővé teszi, hogy az eddiginél jobb, ízletesebb kenyér és péksütemény kerüljön a dolgozók asztalára. Miért nem alkalmazzák a Koleszov-féle szélesvágást? Öröm nézni, ahogy az új — két-három éves — nagy NVE és a kis EU esztergagépek kései szelik az alaktalan vasdarabról a felesleges részeket, a Bányászati Berendezések Gyára forgácsoló műhelyében. Néhány perc s már kész is az új alkatrész. Némelyik jóval előbb készül el a megadott időnél. Az esztergályosok közül többen morfondíroznak azon, hogyan is tudnák meggyorsítani az alkatrészek elkészítését. Ebben segített nekik Dányi József technikus. A? ő nevéhez fűződik a hidrofixes másolóberendezés használata. Üjabb terve szerint a görgős-csapágy- ház megmunkálását gyorsbefogő tokmány alkalmazásával gyorsítja meg. Ez a készülék 20—30 százalékkal csökkenti a megmunkálási időt. Még hosszan lehetne sorolni az új módszerek sokaságát. Egyről azonban nem beszélnek: a Koleszov-féle szélesvágásról. Mi az oka ennek? Még 1953-ban kialakult az a vélemény, s hallgatólagosan még most is ez járja a gazdaságvezetésben: a Koleszov szélesvágás tönkreteszi a gépet. A legjobb esztergályosok is így gondolkodnak. Ez a vélemény pedig helytelen. Amikor a termelés technikai színvonaláról mostanában annyi szó esik, megengedhetetlen, hogy egy kiváló szovjet módszer alkalmazását csak úgy egyszerűen félretegyék. Talán nincs szükség erre? Ha vizsgáljuk a kiadott munkautalványokat, akkor láthatjuk, hogy a technológiai utasítás igen csínján bánik az előtolás megadásával. Arra hivatkoznak, hogy szakmailag nem elég képzettek a dolgozók, ezért csak legjobb esetben 0,38 százalékos előtolást jelölnek meg a munkautalványon. Ezzel szemben a Koleszov-féle szélesvágással 1,2 százalékos előtolást i* lehet alkalmazni. S ezt a jó módszert, mely kedvező a dolgozónak, mely olcsóbbá teszi az egyes gyártmányok elkészítési árát, még mindig nem alkalmazzák az üzemben. — Nemakarásnak nyögés a vége — járja a szóbeszéd. S ez a dolog nyitja. A Koleszov szélesvágáshoz a a meglévő műszaki előfeltételek nem elégségesek. Egy-két olyan szerszámra és egyébre van szükség, ami többletmunkát követel a műszaki vezetéstől. Mégis, mi szükséges a Koleszov szélesvágás bevezetéséhez — vitattuk ezután ezt a kérdést Dányi elvtárssal, meg Füredi elvtárssal. Egy-két esztergagépnél a 8 lóerős motorokat 12 lóerősre kel- lene kicserélni, Ezekre egy árammérőt kell felszerelni, mely jelzi, mennyire van kihasználva a gép, mennyi előtolást bír még el. Szükséges még N, vagy K megjelölésű Vidia-kés (eszterga) és természetesen, a technológiai utasításban is meg kell jelölni: a gyártmány Koleszov módszerrel készül. Az előbbi kettő beszerzését a vállalat saját erőből is meg tudja oldani. Csupán a vidiák beszerzése okoz gondot.- De ez se megoldhatatlan. A vállalatvezetésnek lehetősége van arra, hogy a forgácsoló üzemvezetőjét, technikusát és a legkiválóbb esztergályosát elküldje tapasztalatcserére oda, ahol a Koleszov módszerrel dolgoznak. Ott bizonyára, majd a kések beszerzésével, vagy más egyéb felmerült műszaki kérdéssel kapcsolatosan Is alakos ismereteket nyernek. Csak már rég hozzá kellett volna kezdeni ehhez a munkához! Az olcsóbb termékgyártást nem elég óhajtani, hanem a gyakorlatban is meg kell valósítani» Az üzemi pártszervezetnek, mely eddig elfeledkezett ennek a jó módszernek a szorgalmazásáról, helyesen tenné, ha pártfeladatként adja az igazgatónak a Koleszov-féle módszer bevezetése előfeltételeinek biztosítását és alkalmazását. A keceSi tőzegbányászok helytálltak... A keceli tőzegbányészok nem hoztak szégyent a megye ipari dolgozóira. A brigádok majdnem mindegyike teljesítette bányásznapi felajánlását. Ha sorrendet kellene tart-ni nehéz lenne, mert a brigádok szorosan egymás nyomában haladnak. Például a gépi kotrónál Illés István és társai 247,3 szá -zalékot értek el. Kothenz István brigádja, akik a szakma kiváló dolgozója cím birtokosai, a félgépesített Buttler gőzgyúróval 246,8 százalékos átlagteljesítményt értek el. A kézi termelésnél is több brigád vetélkedett az első helyért. Az első helyet Harnóczi József és brigádja érte el, akik naponta 40 köbméter helyett 100 köbméter tőzeget bányásztak ki. A versenyben a második helyezett Aigner János és brigádja két és félszeres normával. Nem sokkal marad el Vén István brigádja. Teljesítményük 238 százalék. A bányásznap ünnepi előestéjén a dolgozók megígérték: úgy dolgoznak, hogy éves tervü-. Kön felül jóval több tőzeget ad-J nak, ? Legyenek olyanok a sportban és a kultúrában is, mint a munkában! rröbb, mint hetven DISZ- fiatal dolgozik a Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalat kebelén belül, Olyan serénykezű, ügyes gyerekek azok, mint akikre■ azt szokták mondani, hogy ég a kezükön a munka. Azt mondja a DISZ- tiikár, Frühwirth Ferenc, hogyha. 105 százalékot teljesítenek, nekik az már »leégés«. Hogy jobban meggyőződjünk eme állítás igazságáról, nyakunkba vettük az üzemet és keresztül-kasul jártuk. Amikor a 2-es műhely ajtajához értünk, eppen akkor fordul ki onnan Szabó Feri lakatos. Szóbaele- gyedünk vele és Szabó elvtárs elmondja, hogy profilajtó készítésével foglalkoznak, aztán egy kissé paprikásabb hangon felcsattan: — Néha a műszaki vezetés megfeledkezik arról, hogy nekünk anyag is kell. Pedig itt van a gépműhelyben, csak ide kellene hozatni — emeli a mutatóujját a műhely felé. A beszélgetésből végül is az derül ki, hogy reánézve is »leégés« volna, ha csak 105 százalékot teljesítene, hiszen 120—130 között szokott teljesíteni. Amikor tovább megy, a titkár él az alkalommal és elmondja, hogy Szabó Feri nélkül nincs DISZ-gyűlés, legtöbbször felszólal és ha valami hiányt észrevesz, még a vezetőséget is megbírálja. — Egyszóval, tetőtől-talpig DISZ-tag — vonja le a végső következtetést a titkár, — de KL még hozzáteszi: olyan, mint a Bíró Pali, meg a Szabó Laci, meg mint a Juhász Pista, aki csak akkor nyugodt, ha 160 százalék van a tarsolyában. őzben odaérünk a drótfonókhoz és Szabó István DlSZ-vezetöségi taggal parolá- zunk. Jó munkás hírében ismerik a fiút, érti a mottóját annak, hogy miként lehet 1200 forintot keresni egy hónapban. Szívesen beszél arról, hogy milyen nagyszerű lesz az a kirándulás, amit Sztálinvárosba tervezett a DISZ-szervezet, sót azt is megemlíti, hogy az Országos Mezőgazdasági Kiállítást is együttesen szeretnék megnézni. — Jobban is kell most igyekezni — mondja szerényen, — sok pénzre lesz szükség, — és már fogja is a fogót és tekeri a drótot. 'T'öbb DISZ-fiatai öröm- mel adott kifejezést annak, hogy a vállalat vezetősége szívén viseli a fiatalok problémáit. Elmondták, hogy most alakítanak át egy helyiséget, az lesz a DlSZ-szoba, ahol majd lehet sakkozni, asztaliteniszezni, meg egyéb dolgokkal is szórakozni. — Nagyon hálásak leszünk érte a vállalat vezetőségének — ragyog fel a titkár arca. A közös beszélgetés folyamán kitudódik, hogy a fiatalok már eddig is bebizonyították életrevalóságukat. Például: a munkaversenyek kezdeményezésében legtöbbször megelőzték u szaTcszervezetet. A vas- és fémgyűjtésben is az elsők között emlegeti őket a város, mert 9 és fél tonna vasat adtak át a MÊH- nek. Oroszlánrészük volt a vállalat területének fásításában is. A tagszervezésben is szép eredményeket tudnak felmutatni. Elhatározták, hogy ebben a hónapban is, azokból a fiatal munkásokból, akik még nem tagjai a DISZ-nek, annyi fiatalt vesznek fel, hogy 10 százalékot emelkedjen a létszám. — Hát az nem is lesz nehéz ■— bizakodik Fekete elvtárs, az egyik DISZ-tag, — hiszen júniusban tíz elvtárs helyett huszonkettőt vettünk fel magunk közé, s amióta DISZ-tagok, azóta a termelési eredményük i; jobb. Légrádi Imrét is akkor vettük fel, aki most az 1-es műhelyben dolgozik, és amióta DISZ-tag, nem adja alább 120 százaléknál. I lyen örvendetes dolgok- -*■ ról lát és hall az ember a Lakatosipari Vállalat fiataljai között. No persze a kákán ti akad csomó, úgy mint, ahogy a Lakatosipari Vállalat D1SZ- fiataljai között is akad önelégült. Szerencsére nem sok Meggy esi Ferenchez hasonló fiatal van. DISZ-tagnak tartja magát, de két év óta nem volt DISZ-gyúlésen. Ha megkérdik tőle, hogy mi az oka, azt vágja oda: mert nem hallott róla, hogy lett volna ott. Persze ép ez a DISZ-szervezet gyöngéje, hogy nem figyelt fel Meggyesi Ferencre, nem foglalkozott vele, pedig kellett volna, mert jó munkás, van, amikor 200 százalékot is teljesít. Tehát törődni kell vele, ha már ő nem törődik a DISZ-szervezettel. Ha szervezeti életet élne, megvált tozna az emberekhez való viszonya, belátná, hogy a flegma önteltség nem lehet jellemző olyan fiatalra, akit az üzem any- nyira becsül, hogy 1800 forintos havi keresetet biztosít a. számára. Az olyan életképes DISZ-szervezet, mint a lakatosipari fiatalok szervezete, nem élhet meg öntevékeny sport- és kulturális lehetőségek nélkül. Sajnos pedig majdnem anélkül él, a titkár is úgy vélekedik. — Volt egy férfi- és egy női röplabdacsapatunk — mondja szomorúan Frühwirth elvtárs — De nem tudnak játszani. — Miért? — Mert egy gépkocsi nekiment a kifeszített hálónak és szétszakította. Másik meg nincs — mondja ismét nagy szomorúsággal. A kulturális élet hasonló a ^ sporthoz — mesélik a fiatalok, hogy a tavasszal szép kultúrcsoportja volt a szervezetnek. Az Êpületlakatosiparî Tröszt országos kultúrrendezvé- nyén, Budapesten, a második helyezést érték el. De azóta minden megszűnt. Ez szinte hihetetlen, de így van. A csoport tagjai mindnyájan ott dolgoznak a vállalatnál, tehát együtt vannak, csak a hanyagság, a nemtörődömség szétszakította őket. Csak egyszer kellene összehívni a gárdát és mindjárt szállna is az ének, pörögne a tánc, lenne újra vidám D1SZ- kultúrhadserege a vállalatnak. Csinálják meg hát és akkor nem csupán jó termelési eredményekkel büszkélkedhetnek. (Eszik Sándor.J
