Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. szeptember (10. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-29 / 229. szám

A falu felvirágoztatásáért — minden dolgozó paraszt jegyezzen békekölcsönt Üdvözlő táviratok a néphadsereg napja alkalmából Minden dolgozó paraszt jegyzésével növeljük a helyi beruházások összegét ElnyerUe Vaskút az 50 ezer forintos jutalmat? A Magyar Néphadsereg Napja alkalmából üdvözlő, táviratot küldött Bata István vezérezre­des, honvédelmi miniszternek Szokolovszkij, a Szovjetunió marsallja, Peng Tő-huaj, a Kí- rai Népköztársaság marsallja, nemzetvédelmi miniszter, Kons- tanty Rokossowski, Lengyelor­Zsukov távirata Eisenhower- hez. A Pravda szeptember 28-i száma közli Zsukov szovjet mar­sall táviratát, amely oen mielőb­bi gyógyulást kíván az USA el­nökének. Adenauer távirata N. A. Búi- g-anyinhoz. A nyugatnémet kan­cellár táviratban válaszolt Bul- ganyin táviratára, amelyoen a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke közölte, hogy a Leg­felső Tanács Elnöksége jóvá­hagyta a Szovjetunió és a Né­met Szövetségi Köztársaság dip­lomáciai viszony megteremtésé­ről szóló egyezményt. Adenauer a választáviratában hang1 úivnz7 /.a, hogy a diplomáciai icapcsola- tok megteremtése a két ország közötti viszony rendezése és az előttük álló feladatok megoldá­sát szolgálja. Szovjet és angol hadihajók kölcsönös látogatása. A genfi négyhatalmi kormányfői érte­kezleten N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Anthoni Eden angol miniszterelnök között nem hi­vatalos eszmecsere folyt le szov­jet és angol hadihajók kölcsönös látogatásainak megszervezései­ről. A szovjet haditengerészeti parancsnokság és a brit tenger­nagyi hivatal képviselői kozott nemrég lefolyt tárgyalások ered­ményeként megegyezés jött lét­re, hogy az idén a két ország hadihajói egyidejűleg látogatást tesznek egymás kikötőjében. szag marsallja, a Lengyel Nép- köztársaság minisztertanácsa el­nökhelyettese, nemzetvédelmi miniszter, Beqir Balluku altá­bornagy, az Albán Népköztársa­ság honvédelmi minisztere, Csői Jen Gén almarsall, a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársaság nemzetvédelmi minisztere. (MTI) Izrael és Egyiptom kivonja csapatait a nizanai demilitari- zált övezetből. A londoni rádió közlése szerint mind Izrael, mind Egyiptom hozzájárult, hogy csü­törtökön kivonja csapatait a két ország határán lévő nizarai de- militarizált övezetből. Ez az in­tézkedés Burns tábornoknak, a£ ENSZ fegyverszüneti ellenőrző bizottsága vezetőjének javaslata alapján történt. A. I. Mikojan Szpiitbe utazott. A. I. Mikojan, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának első elnökhe­lyettese, aki családjával együtt J ugoszláviában tölti szabadsá­gát, Brioniból Szpiitbe utazott. További hat kormány ismerte el az új argentin kormányt. Ked­di hivatalos jelentések szerint további hat ország ismerte el Lonardi tábornok új argentin kormányát. A hat ország: Egyip­tom, Német Szövetségi Köztár­saság, Japán, Görögország, Iz­rael és Dánia. Malenkov és Szuszlov fogadta Ncnnit. G. M. Malenkov és M. A. Szuszlov szeptember 27-én fogadta Pietro Nennit, az Olasz Szocialista Párt főtitkárát, aki úton a Kínai Népköztársaságba, Moszkvába érkezett. A szovjet államférfiak megbeszélést foly­tattak P. Nennivel. Vaskút termelőszövetkezeti község méltóképpen kívánja ki­venni részét a VI. Békekölcsön­jegyzésből. A békekölcsön-jegyzés máso­dik napján, továbbra is lelkes munka folyik. Elsősorban példát mutatnak a párttagok, a helyi tanács tagjai, valamint a terme­lőszövetkezetek tagsága. A köz­ség termelőszövetkezetei közül a Dózsa, a Kossuth TSZ minden tagja lejegyzett. Példát mutatnak a község kommunistái. Jakubecz János, a községi párt­végrehajtóbizottság tagja, nyolc családos dolgozó paraszt 500 fo­rinttal járult hozzá a kölcsön- jegyzés célkitűzéseihez. Takács György párt-végrehajtóbizottsá­gi tag 900 forinttal, Sztojka Gyula elvtárs 500 forintot jegy­zett. A termelőszövetkezetek tagjai közül kitűnt Sándor Mihály 700 forintos, Kubovícz Béla 500 fo­rintos, Zsellér Mihály 1000 fo­rintos jegyzésével. A népnevelők a békekölcsön- jegyzés jelentőségének tuda­tosítása mellett nagy gondot fordítanak arra is, hogy gyorsabban folyjon az őszi mezőgazdasági munka és a dolgozó parasztság eleget te­gyen beadási és adófizetési kötelezettségének. Ennek eredménye, hogy a köz­ség dolgozó parasztjai az első két napon 42 000 forintot je­gyeztek, ugyanakkor két nap alatt 35 mázsa sertést adtak be a községben. A község dolgozói már széles­körűen tájékozódtak arról, hogy a Hatodik Békekölcsön-jegy­zés összegének 50 százaléka a községben marad és ezt a különböző helyi beruházá­sok biztosítására hasznosít­hatják. A legutóbbi tanácsülésen meg­határozták, mire kívánják for­dítani a jegyzési összegből visz- szamaradó 50 százalékot. Ebből az összegből 40 000 forintért 4 mélyfúratú kút megjavítását tervezték, 1—1 kút javítása 10 ezer forintba kerül. Az első nap lejegyzett 42 000 forintból már 21000 forint a községet illeti, amelyből két kút javítását tud­ják eszközölni. A párttagok, a népnevelők most azért dolgoz­nak, hogy még újabb 42 000 fo­rintot jegyezzenek a község dol­gozói, hogy a másik 2 mélyfú­ratú kút javítására is teljék a jegyzés összegéből. A község lakossága igényt tart arra az 50 000 Ft-ra is, amelyet a megyei tanács an­nak a községnek fog átadni terven felüli beruházásra, amelyik a megyében a leg­jobb eredményt érte el a kölcsönjegyzés során. A községfejlesztési alapból 60 ezer forintnyi összeg rendelke­zésre áll. Úgy számolnak, hogy az 50 000 forintos jutalom és a 60 000 Ft községfejlesztési alap­ból összetevődő 110 000 Ft fel­használásával a mozi kibővíté­sét és átalakítását kívánják végrehajtani. Vaskút községben több, mint 120 népnevelő dolgozik, nem sajnálva a fáradtságot, hogy a község minden dolgozó lakosá­val megértessék: jegyzett ösz- szegüktől nagymértékben függ saját községük fejlődése is, egész hazánk előbbrejutása a máso­dik ötéves terv célkitűzéseinek megfelelően. Nagy szükség van a népne­velők munkájára. A különböző ellenséges elemek Vaskúton sem nyugszanak. Kar­sai Jakab, akiről a község lakói úgy vélekednek, hogy sosem sze­retett dolgozni, megélhetését mások bőrére kupeckedessei szokta biztosítani, több hasonló társával le akarja beszélni szomszédait, hogy ne vegyék ki részüket a kölcsönjegyzés nagy­szerű célkitűzései megvalósítá­sából. A népnevelők munkáján múlik, hogy leleplezzék az el­lenséges elemek hírverését. Se­gítő szóval ismertessék a párt és a kormány intézkedéseit, amelyek, mint újabban a kuko­rica- és sertéshizlalási szerző­déssel kapcsolatos kedvezmé­nyek is mutatják, a dolgozó pa­rasztság érdekeit szolgálják. A népnevelők munkáját sokoldalúan segíti a köl- csönjegyzésben a kultúrbri- gád és a fúvószenekar lelkes tevékenysége. Rendszeresen felköszöntik a jegyzőket, lelkesítik a község la­kosságát, hogy minden dolgozó paraszt erejéhez mérten jegyez­zen békekölcsönt és hazafias összefogással elsőként kerülje­nek ki a Hatodik Békekölcsön­jegyzés harcából. Követésre méltó Vaskút község példája. Az egész megyében lelkesen je­gyeznek, munkások, dolgozó pa­rasztok, értelmiségiek. Néhány nap lelkes, szervezett felvilágo­sító munkájával minden község­ben biztosítani kell, hogy me­gyénk valamennyi dolgozó pa­rasztja kölcsönjegyzett össze­geivel is lelkesen vegye ki ré­szét szocialista hazánk építésé­ből, dolgozó lakosságunk élete felvirágoztatásából. A jegyzésből visszamaradd» részesedés elősegíti a községi tervek megvalósítását Külföldi * Hírek A kecskeméti orvosok megértik, mit vár tőlük hazánk Kecskeméten az orvosok megértik a Minisztertanács felhívá­sának a jelentőségét és tettekkel válaszolnak. Dr. Csereklyei Fe­renc és dr. Volni Gyula 6000—6000 forintot, dr. Réti Aladár 5000 forintot jegyzett. A megyei közkórházban az orvosok átlagjegy­zése (beleértve az egész fiatal, kezdő orvosokat is) 2930 forint. Hazafias cselekedetükkel követésre méltó példát mutatnak me­gyénk minden egészségügyi dolgozójának. A BÉKEKÖLCSÖN nemcsak nyeremények és törlesztés for­májában térül vissza a kölcsön jegyzőihez, hanem közvetlenül a készpénz jegyzés 50, illetve 25 százalékában is, amelyet a jegy­zések helyén használnak fel ta­nácsaink népünk érdekeinek megfelelően. KISKUNMAJSÂN az első na­pon a községi részesedés mint­egy 22 000 forint. A tanács terv­bevette, hogy a részesedés ösz- szegéből, a jegyzett összeg 50 százalékából fedezi a kígyósi agyagos út meghosszabításának költségeit (10 000 forint), a Má­tyás király út cementlapos bur­kolattal való ellátásának költsé­geit (40 000 forint). Elhatározták Történet a Bercsényi-utcából A Jelegy házi kétcsövű templom toronyórája pontosan a hetet kongatta, amikor Eszik István elvtárs bekopogott a Bercsényi utca 36. szám alá, az ablakon. Nem. is az ablakot, a kaput nyi­tották, Báthori néni, a ház asz- izonya fogadta a jövevényt. Be­tessékelte, székkel kínálta és megeredt a szava. Elpanaszolta, hogy bizony már nehezen viszik a lábai. Hiába, a 71 év nem gye- rekidő. A családra meg nem na­gyon számíthat. Egy fia van, a János, aki mindig kint segít a 75 éves apjának a tanyán, most is már kászálódik, hogy kifelé tartson, csak előbb megreperál- jx a kerékpár hátsógumiját. Siet, törni kell a kukoricát, ne­hogy elmaradjanak, nehogy az legyen, hogy Báthoriék, akiknek 13 hold földjük van, utolsónak állítsanak oda a kukoricával a begyűjtőhelyre. Ez nem lenne példamutatás. Nem lehet azzal elmaradni, hiszen már az ezévi iertésbeadást májusban teljesí­tették. A tejet meg a marhát szintén, az adót is, hát akkor ízt is gyorsan kell. Olyan kedvesen beszélt az öregasszony, hogy Eszik elvtárs­nak esze ágában sem volt, hogy közbeszóljon. Csak az asszony beszédének a végén ragadta meg a beszélgetés kötelét, ott, ahol az a legvastagabb i:olt. — Igaza van Báthoriné. Az állam iránti kötelesség az szent! — Mink is ezt tartjuk, hallja — így az asszony. S megint újra kezdi, de mostmár más témáról beszél. — Éppen tegnap üzentem ki Jánostól apjukomnak, hogy hogy- is leszünk ezzel a békekölcsön­nel. Eszik elvtárs is ezt akarta tudni, hisz azért jött, de hagy­ta, beszéljen előbb az asszonyka. Az pedig beszélt. Azt mondja: — Noha már itt tartunk, csak elmondom, hogy miként jártunk mi a békekölcsönnel. — Hogy? — Ide gyün a nyáron egy asszony. Akkoriba húzták Siófo­kon a kötvényeket. De már a húzás után úgy két hétre tör­tént ez. Mondom neki, vóna-e egy olyan újságja, amelyikbül megnézhetnénk, hogy nyer- tűnk-e? — Aszongya, neki nincs. De adjam oda a kötvényeket, majd ö megnézi a postán. Á, gondol­tam, nem én! De addig könyör- gött, hogy csak odaattam. El­vitte. Hát úgy estefelé gyün ám tússzá tapsikolva. Aszongya, gyenge-e a szive, Báthoriné? Mondom, nem. Aszongya, fogóc- kodjon meg. Megfogóckodok. Aszongya, üljön le. Leülök. Aszongya, 25 000 forintot nyert a kötvénye. Fölugrok. — Micsoda? — Annyit, annyit: — erős kö­dőit, mint a vöröshagyma. — No emmá döfi. — Mindjárt kiüzentem apjuk­nak a tanyába, hogy mi legyen. Aszongya a fiam, apjukom még a lovakat is megcsókolgatta örömibe. Én oszt másnap vonat­ra ültem, átmentem Kecs­kemétre. Aj, mi volt ott a bank­ba! — sóhajtozott Báthoriné. — Gratuláltak, meg minden! Ked­vesek vótak azok a tisztviselők. — No oszt a lett a vége, hogy 10 000-et mingyán betettünk a bankba, még most is ott van. A többit meg elvásároltuk, meg a szerszámok javítására, meg erre, meg arra. Vót annak ezer helye. Ami a bankba van, azt meg öreg napjainkra szán­tuk — jelentette ki fiatalos kedvvel a ráncosarcú asszonyka. — Hát úgye eztet a párt adta nekünk, meg a kormány! Sokat emlegetjük az urammal, hogy az a 300 forint, — mert akkor any- nyit jegyeztünk, — de megfiad- zott. Eszik elvtárs csak nézte, csak hallgatta. Amikor azután Bá­thoriné befejezte, ő következett. Azt a kérdést bökte ki, ami az egész beszélgetés alatt fúrdalta az oldalát. — Most jegyeznek-é? Az asszonyból úgy ugrott ki a szó, mint puskából a lövés. — Jegyzünk — nézett komoly­kodva az ember szemei közé. — Hát ne csak a párt, meg az ál­lam segítsen minket: mink is segítsük őket! Apjuk is azt üzen­te haza, hogy ő is annyit gon­dolt, amennyit én. — Mennyit? — Ezerötszáz forintot — férfi szájából sem hangozhat kemé- nyeb\ válasz. — Alá is írja most? — Ki is fizetem! — Kikiált az udvarra. — Jánosi Gyere be! — Tessék, mama — nézett be a fia. — Ezerötszáz forintot jegy­zünk. Annyit mondott apád? — Ühüm. Tüstént felkerekedtek. János a gebébe tette a pénzt és indul­tak a tanácshoz, hogy ifj. Bá­thori János eleget tegyen ha­zafiúi kötelezettségének, saját és öreg szülei nevében. Amikor már vagy tíz méterre jártak a háztól, az édesanya utánuk szólt a kapuból. — A pártnak fizesd, fiam! Mert ő adta! István bácsi, meg ifjú Báthori János összenevettek, egyszerre szóltak vissza. • — Jó! E. S; még, hogy a villanymalombi|l lévő norton-kutat az utcára he­lyezik át. Ez mintegy 10 000 fo­rintba kerül. MÉLYKÜTON Földes István tsz-tag és Rajcsány József ta­nácstag 500—500 forintot adott kölcsön az államnak. Bozsóki József tanácstag 600 forintot •jegyzett. Mélykúton az első nap jegyzéseiből visszamaradó ösz- szeg 27 000 forint. A befolyt ré­szesedésből sportöltözőt építe­nek, javítják az iskolákat, meg az óvodát. Ezekre a munkákra csaknem 50 000 forintot irányoz­tak elő. Ennek több, mint felét fedezi az eddigi békekölcsön- jegyzésből visszamaradó 50 szá­zalék részesedés. A mélykútiak szeretnék, ha az utakat és a hi­dakat is a községi részesedésből javítanák meg. Erre hozzávető­legesen 10 000 forintra ' lenne még szükségük. Terveik végre­hajtásához csak az kell, hogy a község minden dolgozó paraszt­ja becsületesen eleget legyen a Minisztertanács felhívásának, erejéhez mérten jegyezzen béke­kölcsönt. A TISZAÜJFALUSI tanács tervbevette, hogy betonjárdát létesít az Ady Endre utcában 15 ezer forintos költséggel, továbbá ugyanennyi költséggel rendbe­hozatja a tanyai utakat, hida­kat. Ennek az előirányzott költ­ségnek is csaknem fele — kere­ken 14 000 forint — az első naDÍ jegyzések után visszamaradó összeg. MINDEN KÖZSÉGBEN van Valamilyen megoldásra váró fel­adat. Itt az alkalom, hogy minél hamarabb elkészüljön a kívánt közérdekű létesítmény. Minél nagyobb a községben a befize­tett összeg, annál több belőle a község részesedése, annál köny- nyebben megvalósítható a be­ruházási

Next

/
Thumbnails
Contents