Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. szeptember (10. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-27 / 227. szám
A kegyelmes uraktól Pali bácsiig... Aki mostanában esténként Kecskeméten, a Rákóczi út fáinak lombfiátra alatt sétál, gyakran találkozhat egy alacsonytermetű, fürgemozgású ember rel. A bérháa «építői jól ismerik. Náluk érdeklődik az építés üteméről, a nehézségekről, a befejezés időpontjáról. Nemcsak itt ismerik Pali bácsit, ahogy a munkások nevezik, hanem mindenütt, ahol valami történik Kecskeméten. Sokszor látták a víztorony, a Kinizsi Konzervgyár építkezéseinél. Nézte az új ejektoros kutakat. Gyakran fordul meg a környező tanyavilágban is. Majd minden vasárnap. Pali bácsit tehát nemcsak a Uendőrfaluban, ahol lakik, ismerik, nemcsak munkahelyén: a Kecskeméti Gépgyárban, hanem városszerte. Én két évvel ezelőtt találkoztam veié először, amikor a gépgyár munkásai képviselőnek javasolták azt a munkást, aki 1005 óta a gyárban dolgozik. Dudog Pál, a nép Pali bácsija ötvenegy év alatt mindössze két napig hiányzott munkahelyén. Akkor is azért, mért annyira megégett a kemencénél, hogy felesége két napig vizes lepedőbe csavarva ápolta. Még be se hegedtek az égési sebek, már ismét dolgo- -:ott az, üzemben. Mennyi minden történt félévszázad óta a gépgyárban. Es különösen az utolsó 10 évben. \kkor lettek a munkásokból vállalatvezetők, tanácstagok, a néphadsereg tisztjel és képviselők, amint ezt Pali bácsi j&ete is igazolja. Munkásból honatya! Vasgyári munkás tanácskozik a duna- partl, szép, gótikus palotában, ihol azelőtt a nagyurak bibliás- kodtak, csalafintasággal csak- Usztak az ország ügyeivel — saját zsebükre. Ilyen politikai kibic volt Kecskemét két »kegyelmes« képviselője is: Zsit- v&y Tibor ügyvéd, igazságügyminiszter és Szász Lajos, Szá- iasi pénzügyminisztere. Zsitvay nemcsak arról volt nevezetes, hegy internálással fenyegette azt a harminchét özvegy kecskeméti munkásasszonyt, akik a Héjjas-terror után férjeiket keresték, hanem arról is, hogy minisztersége alatt ítélték hálálta és végezték ki Sallai Imre és Fürst Sándor elvtársakat. A hetyke-petyke kegyelmes képviselő urat ritkán látták városunkban. Akkor, mikor folyt az ököl-ütközet a mandátumért es mikor pálinkára volt szüksége. Ugyanakkor jött a kákabélű, szarkaképű Szász Lajos is Kecskemétre, De annál jobban ismerik Pali bácsit, akinek szívén fekszik dolgozó társainak boldogulása, boldogsága. Ű itt él köztünk, ismeri bánatainkat, örömeinket. Nem jár Zsínóros csurapébán, hanem egyszerű munkásruhában. Munkahelye nem párnázott ajtók mögött van, hanem ma is a gépgyárban található. Nincs is szükség titkárra, hogy színe e'é kerüljön választója. Mindenkinek rendelkezésére áll! Ilyen becsületes emberek ülnek ma az országigazító nagv- urak helyett a parlamentben, ök Intézik a nép sorsát. És hogy jól intézik, arról beszél szép hazánk megváltozott arculata, a csepeli kémértyerdű, Almásfüzitő munkáspalotái, a kombájnok, melyek kezeikkel markolják ke- nyerünketadó kunsági termésünket. Az ő vezetésüket dicsérik Kecskemét újabb és újabb üzemei, ropogós szőlői, rubinpiros almái. A sok-sok gránátpiros meggy és a sárgálló, zamatos barackligetek. így lett szép az élet, mert vezetőink szolgálják a népet! f: j. BEPILLANTÁS A SZÁMOK MÖGÉ Nemrégiben egy hivatalos számadatokat tartalmazó beszámoló került a kezembe. Számadatok, összehasonlító tények tendere. Részletesen, ágazatonként ismertették a beszámolóban közölt adatok, hogy mit fejlődött megyénkben a falusi kulturális élet a fordulat éve óta. Ilyen adatokat tartalmazott a többoldalas gépelt szöveg, hogy kultúrotthonaínk száma 1950- ben 12 Volt, 1951-ben már 58, l&52-ben 64, az utána következő esztendőkben 73,75-re nőtt a számuk. Ha grafikont készítenénk róla, az ábrázoló vonal szára rézsutosan az ég felé mutatna, és ahogy az évek száma sokasodik, haladunk előre a szocializmus építésének az útján, kultúrotthőnaink fejlődésének ez a görbéje egyre emelkedni fog. Beruházási összegek is olvashatók voltak arról, mit fejlődtek falusi kulúréletünk intézményei. Magasabbak Voltak ezek, mint a millió. Arról is tanúskodtak, hogy 1951-ben 95 000 forintra értékelték, az állami beruházásokhoz csatlakozó társadalmi munkákat. És 1933- ban, amikor jóval több, mint 1 ihillió forintot fordítottunk kultúrotthoni' fejlesztésre, több, mint 300 000 forint értékű társadalmi segítség növelte ezt a hatalmas összeget. Az is kikerült a számokból, hogy 1955- ben 590 művészeti csoport, színjátszó, táncos, énekegyüttes működik megyénk községeiben. Hát még a könyvtárak! 1955 második negyedében 265 649 kölcsönzés történt a kis falusi népkönyvtárakban, a városok, a járások dúsan megrakott könyvespolcai között. Olvastam a beszámolóban arról is, hogy 1954- ben majdnem 5 millió látogatója volt filmszínházainknak. Eleinte idegenül néztem ezeket a számokat és szerettem volna mögéjük pillantani. Aztán gondolataim lassan visszaszáll- tak gyermekkoromba. Emlékeztem arra, hogy volt a szomszédunkban «egy öreg mosónő számos unokával, akik egyszer elvitték az idős nénit a moziba a városba. Hosszas, szemérmes tiltakozás után ráállt, hogy megkóstolja ezt az újmódi mulatságot. És abban az időben, amikor gróf Klebelsberg Kunó kegyelmes kultuszminiszter úr kenetteljes szavakkal beszélt a falusi nép felemelkedéséről, az öreg Mári nénit szégyenszemre ki kellett vinni a moziból az első és utolsó előadásról, amit életében látott, mert a szélidlelkű öregasszony határtalanul megrémült a vásznon mozgó rettenetes képektől. Emlékszem arra is, hogy a nagykocsim» előtt vasárnaponként milyen nagy mozgolódás veit, különösen délután. A legények, nem lévén más szórakozásuk, az ivóben tériferegtek, vagy egy-egy nágyfröccs mellett hangoskodtak és utána vir- tusosan hazadülöngéltek, hogy férfias mivoltukat bizonyítsák. A napszámosok fiai között is akadt, aki a jómódú, feketeruhás kulákgyerekek példáját követte. De nekik legfeljebb kis- íröccsre, vagy hosszűlépésre jutott. Úgy fogták a kóesmapult előtt a poharat, hogy ne Játszódjék, mi van benne. Utána ők is részegséget színlelve hazatántorogtak,, csalfa, hamis szokástól űzve. Bizony így volt a vasárnapi szórakozás. ÉS, ha nagynéha a kántor úr, vagy a tanító úr vezetésével színielőadást rendeztek a műkedvelők a gazdakörben, a szegények legfeljebb az ablakrésen keresztül a bepárásodott üveget, szidva, kívülről nézték, mi történik a kivilágított színpadon. A kiszűrődő hangokból, meg a felmo- rajló nevetésekből szórakoztak; A hivatalos kulturális élet még a morzsáit is megtagadta azoktól, akik az ajtón kívül rekedtek. Egy-egy faluban pedig tíz- szer-húszszor is többen voltak azok, akik nem jutottak be az előadásra. Elhessegettem a sötét képeket és arra gondoltam, hogy nem is olyan szürke, hallgatag számok ezek. Hiszen mögöttük van mindaz, amit emberségben, látókörben, gondólkodásmódban és igényekben nőtt a falu, a falusi dolgozó nép ebben az új hazában, amelynek első tíz esztendeje talán már most kárpótolt mindazért, ami előző, sötét életünkben nem lehetett osztályrészünk. Cs. L. IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS Friss keltezésű, zizegő papírlapon gépírásos szöveg. Ott fekszik az igazgatói iroda asztalán. Az íróasztal mögött őszülő hajú, derűs arcú' ember, a Zrínyi Ilona Általános Iskola igazgatója, Kécskemét egyik legismertebb &gijve k&tuiytkk, egyre szebb az élet (Az alábbi írás a Népújság szerkesztősége „Miért jobb az élet a termelő- szövetkezetben'" c. pályázatára érkezett) Reggel van... Félho- nály... lehet tán öt ira. A madarast Dózsa Termelőszövetkezet központi tanyáján megindult a munka. Az állatok etetését immár befejezik. A fejőnők már Végeztek a fejéssel. Egymásután rakják a kannákat 1 tejszálUtó kocsira. Gyuri bá, a tejes, megszokott mozdulattal in- iítja a lovakat a tej- izem felé. Az udvaron szomorúan tétlenkedik a cséplőgép. Még nem indulhat, bár már nem esik, de szikkadni kell egy kicsit a kévéknek. Addig nézzük meg az állatainkat — javasolja a tsz-elnök, Gulyás elvtárs. A hatalmas istállóban 24 ló és 82 szarvasmarha ropogtatja az abrakot. Gyönyörű látvány eny- nyi állat így együtt. Néhány méterrel arrébb sertésólak sorakoznak. Az ólakban elkülönítve a fiaztató i0 anyakocával. Majd i 270 darab süldőt nézegetik kedvtelve. Odébb a hizlaldában 152 gyönyörű, 140—150 kilós hízó röfög. — Ki gondolta volna, mikor megalakult a csoport, hogy ennyi szép jószágunk lesz — szólt örömteli hangon az egyik tag. A jövőben még több lesz — fűzi tovább a szót Gulyás elvtárs. — Nemcsak a közösben vannak hízók, hanem minden tagnak van kettő a háztájiban is. Hizlalni meg nem nehéz, ha van mivel, nálunk pedig ebből sincs hiány, igaz-e elvtársak? — veti föl egyikük a szót. — Osz- tottunk szépen előleget, mire elfogy az árpa, osztjuk a kukoricát is. Az udvaron közben felzúg a cséplőgép, munkára szólítja a csapatot. — Menjünk, elvtársak — buzdítja a tagokat a tsz-elnök. — 200 kereszt búzánk van, amit nem kombájnnal arattunk le, csépeljük el. Még az a szerencsénk — morfondírozik magában, — hogy nem idegenkedtünk a kombájntól és a gabona nagy részét az aratta le. Jövőre már az egészet géppel fogjuk aratni. A cséplőgép hatalmas dobjában egymásután tűnnek el a ké- i'ék, megindul a zsákokba a szem. — Holnap reggelre elfelejtjük ezt a munkát is — fo- gadkoznak. A fogatok hordják a búzát, miközben a zsákok egymásután telnek, s este i>an, mire végeznek a munkával. Az udvar lassan elnéptelenedik, hazafelé mennek az emberek. A darálóban is utolsókat szuszog a kis Mia- motor. Már csak a tsz kovácsa, Deák elvtárs üti a vasat. Egy rossz kerékre húz még új rá- fot, hogy a kocsi ne essen ki a munkából, holnap dolgozhasson. Aztán végleg csend lesz. * A Sós-tóról a békák brekegését idáig hozza az enyhe esti szél. Ketten üldögélnek az istálló előtti padkán. Serfőző Sándor, állatgondozó a pipáját lömködi, s közben Fehér Aladár elvtárssal beszélget. — Hát hogy is állunk, Aladár, úgy tudom, neked van a legtöbb munkaegységet a csoportban? — Hát igen, de hát dolgozom is érte. Aztán az eredményeinek magyarázóiakén halítan folytatja, mint egy vallomást. — Azt tudod, hogy öt hold földem volt, egy lovam és egy tehenem. Ketten dolgoztunk a feleségemmel reggeltől estig, mégsem volt semmink, nem jutott semmire. Volt ugyan, mikor jobb volt a termés, kicsit jobban ment, jobb kedvvel dolgoztunk. Volt bizony sok olyan év is, amikor nem volt jó termés. Hiába, egy lóval, egy tehénnel nem bírtam trágyázni sem a földet, ahogy kellett volna. Később a feleségem is beteges lett s egymagámra maradt a sok dolog. — Akkor 54-ben gondoltam arra, hogy belépek közétek, de bár előbb tettem volna. Most csak a munkámra van gondom, az állatoknál vagyok és én szeretem az állatokat. A csoportban pedig mindenkinek megvan a munkaköre, ki miért felel. Hogy mit kaptam? Eddig előlegként kaptam 22 mázsa búzát, 18 mázsa árpát és 7000 forint készpénzt és holnap is kapok még úgy 1500—2000 forint körül. Tudod — mondja felélénkülve — motorkerékpárt szeretnék venni. Rövidesen meglesz az ára. Most vettünk nemrég egy hálószobabútort, rádiót, szóval egész más lett az életünk. Másnap a termelőszövetkezet székházában gyülekeznek a tagok és az új belépők. Gyűlés előtt pénzosztás van a- munkaegységekre. Lesz már az új motorkerékpárra pénzed, Aladár komám — kacsint rá Serfőző elvtárs Fehér elvtársra. A tsz-elnök megnyitja a közgyűlést. Üdvözli az új belépőket és felolvassa az új mintaalapszabályzatot. Az újonnan belépőket szeretettel fogadja a tagság és megszavazza felvételüket. Az egyik új belépő, Király elvtárs kér szót. — Láttam a szövetkezet eiedményeit — mondja — és beláttam, hogy magam nem tudok ilyen eredményeket elérni. A faluban pedig azt beszélik, hogy Madarason a legjobban a termelőszövetkezeti tagoknak megy a soruk. A gyűlés véget ért. A tíz új belépő a régi tagokkal együtt énekel: »A győzelem napjai jönnek, rabságodnak vége már«. Fazekas Gyula, könyvelő, Madarast Dózsa TSZ. pedagógusa, Bakos István elvtárs. Neki szól az írás. »B. 141—11/1955. Tárgy: Bakos István, általános iskolai igazgató felfüggesztés alatt eltöltött szolgálati idejének beszámítása. Erről értesíti az írás a Kecskeméti Városi Tanács Végrehajtó Bizottságától Bakos István elvtársat. A szigorú fekete betűk szerint két hónappal több szolgálati időt számíthat be a címzett a nevelő munkával eltelt hosszú-hosszú esztendőkbe, amelyekkel a háta mögött ma Bakos elvtárs éppen iskolájának általános tatarozását irányítja. Mi is ez a régi ügy, amire most 1955-ben, az új iskolai év kezdetén tett pontot népi demokráciánk államigazgatása? Amikor Bakos István, akkori reí. tanító haja között még nem csillogtak ezüstfehér szálak, 1941-ben egy pestkörnyéki kis község nevelője Volt. Akkor immár tizenhatodik esztendeje ta- nítóskodott azon a helyen. A nyilas szörnyűségek, az országrontó banda pribékjei ide is eljutottak. Maga a pap és elegáns katonatiszt barátai is hozzájuk pártoltak. Nem szívesen nézték ezt az igazságszerető kis embert, akit szerettek a falusiak, de aki nem nagyon jó viszonyban volt az egyházi hatalmasságokkal, meg a nyilasokkal. Aztán egyszer Idézést kézbesített a posta Bakos Istvánnak. Az idézés hivatalosan értesítette, hogy fegyelmi ügyének tárgyalásán jelenjen meg ekkor és ekkor a Budapesti Református Teológia tárgyalótermében. Ünneplő ruhába öltözve állott a bíróság előtt Bakos István. — Meghallgatta a . vádpontokat, amikről egyébként maga is tudott. Az egyik így szólt. 1937- ben, tehát a tárgyalás előtt négy esztendővel, .több alkalommal nem jelent meg a vasárnapi istentiszteleten és ezzel rossz példát fnutatott a híveknek. A legsúlyosabb vád pedig az volt, hogy békétlenséget támaszt az egyház és az iskola között. A kis tanító három gyermekére gondolt, amikor a hűvös tárgyalóteremben állott, meg az igazára. Arra, hogy milyen sok jóakarója a falu egyszerű lakói közül bejött tanúskodni a tárgyaláson mellette és ez jóleső érzéssel és bizodalommal töltötte el. Kelemen Kornél, az akkori egyházmegyei főügyész, a Hor- thy-féle politikai élet »ragyogó csillaga«, az »áldozatkész lelkű* egyházfi és emellett az Országos Testnevelési Tanács elnöke, kegyelmes, kormányfőtanácsosi hangon közölte vele, hogy véleménye szerint tanúk kihallgatására nincs is szükség, mert az ügy előtte tiszta. Bakos István súlyos fegyelmezetlenségeket követett el. Választékos modorban így fejezte ki magát: »Nerc tartja célravezetőnek, hogy az egyház sebeiben turkáljanak illetéktelenek.« Elhangzott az ítélet is. Bakos István tanítót át kell helyezni állomáshelyéről, hogy helyreálljon a faluban a felekezeti béke; Kelemen Kornél divatos politikus fejében egészen más indokok lettek volna találhatók, ha valamiféle titokzatos módon meg lehetett volna állapítani, hogy mire gondol a kegyelmes úr. Valami ilyesféle fordult meg akkor a fejében: »Jó lesz, ha ezt a kétes kapcsolatokkal rendelkező embert arrébb tesszük! Még képes lesz rá, hogy a nyilaskeresztes párt ellen izgatja a népet. Az ilyen emberekkel, akik ilyen kétes falusi dolgokkal foglalkoznak, mint népművelés, önkéntes tűzoltóság, keményen kell bánni, nehogy a »szegényebb néprétegeket«, akikkel barátkoznak, (a fasizmust előresegítő) állam ellen izgassák. 1955 szeptember 1. Pontosan 14 esztendővel azután, hogy az egyházi bíróság végzése elhangzott, az egykori kis falusi tanító igazsága íme érvényesült. És ha Kelemen Kornélék szemében nem is volt »megbízható elem« Bakos István, a dolgozó nép igazsága szerint ma az egyik legnagyobb kecskeméti iskola igazgatója. Az azóta felépült új világ az idén az ő iskoláját is új köntösbe öltöztette. Letlrölte falairól a múlt málló vakolatát, mint ahogy letörölte a régi emlék keserűségét is Bakos István emlékezetéből. Dolgozó parasztok ! Most kössetek szántási szerződést Azonnal végzi kész- pénzfizetés ellenében a Bajai Gépállomás. Vetőszántás 106.— Ft Mélyszántás 120.— Ft kát. holdanként. 448
