Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. szeptember (10. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-27 / 227. szám
liiaiiilicsoneink elősegítik, begy lazánk gazdagabbá, szebbé és eresebbé váljék A viz termőfölddé varázsolja a terméketlen területeket. Az üzembehelyezett Tiszalöki Duzzasztómű és az épülő Keleti Főcsatorna átalakítja a természetet ezen a vidéken, ahol öntözőművek, halastavak, víztárolók, rizstelcpek létesülnek. Az öntözés nemcsak a rizsföldekre viszi az életet adó vizet, hanem a takarmány- .élékhez, a kapásnövényekhez, a legelőkre is. így megkétszerezi jzok termését. A képen: A Keleti Főcsatorna Hajdúböszörménynél. Előtérjen a vízkivételi mű és az ideiglenes szivattyúállások. Az Inotai November 7 Erőmű, amely 1955 március óta teljes kapacitással dolgozik, a termelt villamosenergia kb. 60 százalékát az alumíniumkohó kapja, A többi az országos hálózatba kapcsolódik. üépköziáísasápnk államkiiicsönei jó befektetésnek bizonyultak. Sokmillió azoknak a dolgozó családoknak a száma, amelyek kötvényét már az eddig megtartott 31 államkölcsön-sorsoláson nyereménnyel vagy törlesztéssel kisorsolták. Megyénkben is akadnak ilyenek szép számmal. A minap adtunk hírt arról, hogy Tóth Lajosnc Bácsalmáson a legutolsó húzáson 50 000 forintot nyert. Ezzel a nagy nye- jeménnyel a Tóth család valóra válthatta vágyait, terveit. Ezért várja egész népünk érdeklődéssel a ma már szinte havonta megismétlődő sorsolásokat. A dolgozók által az államköl- csönijkre jegyzett forintok testet öltöttek nemcsak a diósgyőri és sztálinvárosi nagykohókban, az Inotai Erőmű turbináiban, a tiszalöki vízilépcsőben, hanem a kecskeméti bérházakban, a korszerűsített megyei kórházakban, új útjainkban, üzemeinkben. — Testei öltöttek a bajai autóbusz- járatban, a dunavecsei járási kultúrotthonban, az épülő fclső- szentiváni szép iskolában, stb. Dolgozó népünk lelkesen jegyez államkölcsönt azért is, mert az eddigi eredményeken, sikereken túl biztató jövőt tár elénk pártunk és kormányunk politikája. 1956 január 1-én megkezdődik második ötéves tervünk, amelyben célul tűztük ki hazánkban a szocializmus alapjainak lerakását. E terv nyomán hazánk gazdagabbá, szebbé és A képen; Részlet az Erőműről. erősebbé válik. ötéves tervünk egyik létesítménye a Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezések Gyára. Űj hazánkban megváltoznak a gyárak arculatai, szebbé lesznek. A felszabadulás előtti időkben salak, törmelék, szeméthalom környékezte a dolgozók munkahelyeit. Ma kertek, parkok övezik gyártelepeink egyrészét. A képen:-virágos kert övezi a Kiskunfélegyházi Berendezések Gyárának épületét. Egyre több új lakás épül az országban, megyénkben. Szorgos építőink keze nyomán nemcsak Kecskeméten, a városokban emelkednek új épületek, hanem falvainkban i/ A képén: egészséges ' és szép szolgálati lakásokat építtet a Kunfehértói Állami Gazdaság, Látogatás az első szovjef atomvillanytelepen A gépkocsi kétemeletes ház előtt állt meg. Az ajtó mellett elhelyezett kis táblán a következő egyszerű, de sokatmondó szavakat olvassuk: »A Szovjetunió Tudományos Akadémiája, Atomvillanytelep«. A rövid ismertetés után most a nagycsarnokba, a reaktorhoz megyünk. Az igazgató dogozó- szobája egy kis ajtóba torkollik, amelyen éppen hogy átfér egy ember. Az ajtó keskeny, lövész- irokszerűen megtört átjáróba vezet. Vezetőnk megmagyaráz- ;a, hogy az átjárót két méter /astag betonfalból készítették. A sarnokot ugyanilyen fal veszi :örül minden oldalról. Először jalra, majd jobbra fordulunk és jgy kis balkonra érünk. Alattunk húzódik a nagycsarnok. A terem csaknem teljesen üres. A balkonnal szemben lévő falnál hatalmas korong kelti fel a figyelmünket. A lépcsőn leereszkedünk a terembe, a koronghoz. — Ez a reaktor felső része — magyarázza a bennünket kísérő mérnök. — A korong alatt helyezkedik el az atomreaktor, amelyet több réteg nyersvas, vízréteg és betontömbök választanak el tőlünk. — Ha megnézik ezeket a rudakat, fogalmat alkothatnak maguknak a reaktor belsejéről — mutatott vezetőnk az egyik fal mentén elhelyezett csövekre. — Százhuszonnyolc ilyen rúd képezi a reaktor alapját. A rudak grafittömbökből készült hengerekben foglalnak helyet. Mindez — mutatott a mérnök a fal mentén elhelyezett rudak felé — körülbelül félévi urán- Uzemanyagtartalékot jelent. — Amint látják, ezeket a rudakat nem veszi körül semmiféle védőberendezés, se beton, se víz, se nyersvas. Az urán ezekben a rudakban. talán úgy mondhatnánk, hogy „alszik”. Nagyon ritkán fordul csak elő, hogy a rudak valamelyikében az urán- atompk maguktól szétesnek. Természetesen más dolog az, amikor e rudakat együttesen helyezik el a reaktor grafitbélésében. Ilyenkor az atommag bomlásakor kirepülő neutronok az uránrudat elhagyva, más urán- rudakba kerülnek. Ott az'uránatomok elnyelik ezeket a neutronokat és szétesnek, miközben újból neutronokat lövelnek ki, amelyek ismét más uránatomokat késztetnek bomlásra. Tegyük lel például, hogy az első bomlásnál három neutron szabadul fel és mindhárom egy más más uránatomba jutott, akkor a következő bomláskor kilenc neutron szabadul fel és így tovább. Ezt a folyamatot nevezik láncreakciónak. — Hogyan irányítják a reaktor munkáját? — Ha bórkarbidbói készült rudat helyezünk a reaktorba, akkor ez a rúd felfogja az urán- rudak közt cikázó neutronok áradatát és a láncreakció ezen a helyen gyorsan alábbhagy. — Ilyen rudakat alkalmaznak a reakció szabályozására. Nézzék csak ezt a két mechanizmust, — mutatott a mérnök két kis mo- torcsörlőre, amelynek drótjain bórkai’fcidból készült rudak függtek. — Ezek a reaktor úgynevezett »védőrúdjai«. Ha valamilyen zavar keletkezik, — ha például a reaktorban cirkuláló víz nyomása a normális fölé emelkedik — a bórkarbidrudak automatikusan a központi zónába ereszkednek és a reaktor leáll. Végül a reaktorban vannak más rendeltetésű rudak is. Gondoljanak csak arra, hogy egyetlen különálló uránrúdban a láncreakció nem mehet végbe. Meghatározott mennyiségű rúdra van szükség, hogy a felszabaduló neutronok ne repüljenek szét szabadon, hanem az uránatomba jussanak. Ezt az uránmennyiséget »kritikus tömegnek« nevezik. A mi reaktorunk számára 60 uránrúd elég ahhoz, hogy a láncreakció -meginduljon benne. A reaktorban azonban 128 uránrudat helyeztünk el. Miért volt szükség 68 »felesleges« rúdra? — Annak erdeke- ben, hogy ezt megértsük, rné- lyedjünk el ismét a fizikában. Képzeljétek el, hogy megindítottuk az új reaktort. Az urán 235 mennyisége fokozatosan csökkenni fog, »kiég« — kicserélni viszont nem lehet azonnal, ezért annak érdekében, hogy a reaktor huzamos munkájához üzemanyagtartalékot biztosítsunk, a reaktorban növeljük az uránrudak számát. Annak érdekében pedig, hogy a munka kezdeti szakaszában ezt az urán telesleget kiegyenlítsük, a reaktorba bórkarbidbói készült, úgj nevezett kompenzáló (kiegyenlítő) rudakat bocsátunk. Ezeket a rudakat az üzemanyag kiégése mértékének megfelelően fokozatosan kivonjuk a reaktor aktív zónájából. Amikor már az összes kompenzáló rudakat kivontuk, ez azt jelenti, hogy a reaktor nem képes többé fenntartani a láncreakciót. A kiégett rudakat »frissekkel« kell kicserélni. A »kiégett« rudakat 2,5—3 hónaponként egyszerre szokták kicserélni. Helyükbe ugyancsak daruval állítják be a »friss« rudakat, azok közül, amelyek a nagycsarnok fala mentén láthatók. — A víz, amely a reaktoron átfolyik — magyarázta Vezetőnk, amíg átmentünk egy másik helyiségbe —, állandóan magas, 100 atmoszféra nyomás alatt van. A reaktorba 190 fokra hűtve érkezik, onnan pedig 270 hőfokkal távozik. Ez a víz melegét aztán egy másik rendszerben keringő víznek adja át, amely a turbinát hajtó gőzzé válik. A szoba, ahová ezután beléptünk, ismét visszavitt bennünket a gépek, csővezetékek világából a mi mindennapos, megszokott világunkba. Itt már ablakot is láttunk, amelyen besütött a nap. Az asztal mellett fehérköpenyes fiatalember ült. Jobbra és balra két kis táblán műszereket láttunk. — A biztonságellenőrző helyre érkeztünk — magyarázta vezetőnk. — Amint már tudják, a láncreakcióval velejáró sugárzás, valamint azok az anyagok, amelyeket a reaktorban végbemenő sugárzás ért, ártalmasak az ember egészségére. Ezért itt, az erőműben különleges biztonsági szolgálatot szerveztek. E szolgálat feladata arra ügyelni, nehogy valahol az épületben rádióaktív sugárzás érje az embereket. Mindenütt, . ahol ennek legkisebb lehetősége is fennáll, műszereket helyeztek el, amelyek »megérzik« a veszélyt. Látogatásunk abban a teremben ért véget, ahol az erőmű agyát, a központi vezérlőasztalt helyezték el. A tágas, világos teremben hatalmas félkörben helyezkednek el a mű szer táblák. Két mérnök ül előttük. Űk irányítják az erőmű egész munkáját. Automaták szabályozzák a reaktor munkáját, automaták ügyelnek a fő- és mellékberendezések működésére, s mindarról, ami az atomvillanytelepen történik, gyorsan és részletesen tájékoztatják s mérnököket. Bizonyára érdekli önöket, mennyi urán »üzemanyagot« fogyaszt erőművünk? — fordult hozzánk a mérnök. Megmondom: 30 grammot naponta. Ugyanilyen teljesítményű közönséges erőmű naponta 120 tonna szenet éget el. Amint látják, a különbség óriási. G, Osztroumov.
