Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. augusztus (10. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-13 / 190. szám

Gondoljunk a télre!

SOKAN TALÁN azt mondják, miért kell a nyár kellős közepén a telet emlegetni, örüljünk, hogy még messze jár. (gaz, hogy szívesebben viseljük i nyár gondjait. Az üdülés, a oefőzés, aratás, cséplés, másodvetés, növényápolás, a szüreti készülődés lüktető, pezsgő folyamata közelebb áll hozzánk. Nem árt azonban a figyelmet agy kissé előre, a közelgő tél felé fordítani.

Nézzük meg, hogyan csináltuk a múlt években, hogyan kellene mostan cselekednünk, hogy a téli ellátás kielégítő legyen és a bosszúságot, kellemetlenségeket elkerüljük. Mi, kereskedelmi dolgozók azon leszünk, hogy a vásárlók teljes megelégedését, elismerését kiérdemeljük, azonban ehhez nem nélkülözhetjük megyénk lakosságának aktív részvételét az ellátás lebonyolításában.

A tüzelőszer ellátássi.

/olt a múlt télen is a legtöbb oaj. A hideg, esős, havas időben i tüzelőszer telepeken, bokáig sárba taposva, félnapokat várakoztak azok, akik későre halasztották tüzelőjük beszerzését — a lökésszerűen jelentkező igényeket nem tudtuk folyamatosan, zökkenő nélkül kielégíteni. A bányák szállítása a hóakadályok miatt gyakran késett. Vevőközönségünket nyugtalanította a már bekövetkezett tél. A telepek kénytelenek voltak pár hét alatt mindenkit kiszolgálni.

Az idén azt kérjük megyénk dolgozóitól, hogy saját érdekükben már most vásárolják meg a tüzelőszert. Városokban és falun egyaránt széles választék, nagy készlet áll a telepeken rendelkezésükre. Most nem kell várakozni, most nem kell a sár- oan taposni, a sárból szedni fel a szenet, kokszot, brikettet.

Most fuvareszközt is könnyebben kapnak és nem is uzsoraáron. Nagy megnyugvás, ha a kamrában, pincében van már a téli tüzelő. A jó családapa çem várja be az első fagyot, havat, nem veszélyezteti meghűléssel családját, hanem idejében, most gondoskodik róla. A kereskedelem várja és azonnal kielégíti a jelentkező vásárlókat.

A kályha, tűzhely, füstcső, ablaküveg

szintén problémákat okozott. Mindenki egyszerre, november elején igyekezett megvásárolni. Természetesen az ipar, a kereskedelem nincs arra berendezkedve, hogy kb. 2 hét alatt lebonyolítsa ezekből a forgalmat. Ez szállítás, raktározás terén még nem oldható meg. Itt is hasonló a helyzet, mint a tüzelőszernél. Többször láttuk, hogy a tűzhelyet fuvarozó kocsikat a vevők követték, kezükkel erősen fogva a kiválasztott tűzhelyet, kályhát. Itt is azt kérjük, hogy aki tűzhelyet, kályhát, csöveket akar az idén beszerezni, gyűjtse össze az árát és ne halassza el a vétel idejét, mert most nagy készletből válogathat.

A betört ablakokat is most a legjobb megcsináltatni, van üveg és jobb időben a ktsz-ek is szívesebben foglalkoznak vele.

A burgonya, zöldségfélék

beszerzése az idén nem jelent nagyobb gondot. Igen jó burgonyatermés lesz, az árak is jól aiakulnak. Megteheti minden család, hogy ősszel megvásárolja és télire elvermeli, vagy pincébe rakja a szükséges mennyiséget. A háziasszonyok tegyenek el, tartósítsanak télire n.inél több gyümölcsöt, zöldséget, savanyúságot, burgonyát. Ezzel nagymértékben növelik családjuk életszínvonalát, segítik elő a bőséges ellátást. A kereskedelem is gondoskodik arról, hogy a múlt évekhez képest sokkal több zöldáru és gyümölcs álljon télen a fogyasztók rendelkezésére. így összefogva, megvalósítjuk minden szempontból jó és kielégítő ellátást,

A téli ruházati cikkekből

a kereskedelem bőséges raktárral rendelkezik. Az augusztus 20—21-i Ünnepi Vásáron bemutatjuk, vevőink elé visszük a téli cikkeket is. Télikabát, csizma, cipő, szőrmeáru, öltönyök, melegszövetek, kötöttáru városon és falun igen bőségesen, minden ízlést kielégítő mennyiségben, választékban és minőségben állnak a vevőközönség rendelkezésére.

Az iskolásokról is gondoskodtunk. Fiú- és lánykaruhák, iskolafelszerelés már a kereskedelem raktáraiban van, várjuk a vevőket. Felkészültünk arra, hogy a gazdag termés, a jó munka eredményeként nagy jövedelemhez jutott dolgozókat kívánságaik szerint ellássuk ruházati és egyéb iparcikkel is.

A kereskedelem, mint ahogyan kitűnik, nem is kér mást a dolgozó lakosságtól, csupán azt, hogy ne halasszák beszerzéseiket az utolsó pillanatig az említett cikkekből, hanem még a tél beállta előtt vásárolják meg a család téli szükségletét. Ha mi is, a vevőközönség is, komolyan vesszük a közelgő telet, felkészülten várjuk, r.em lesznek gondjaink és szoros kapcsolatunkat nem zavarják ellátási nehézségek.

Szalai Károly, keresk. osztályvezető.

Filmismerteiés

ED MARTIN, A PINCERFIŰ

AZ ELMÚLT ÉV ŐSZÉN nagy sikerrel mutatták be a Daut- schester Theater Kamaraszínházában Albert Maltz, amerikai író színdarabját. A nézők örömmel üdvözölték a darabot, mert az írót tolla nyomán — amelyet regényeiből jól ismer a közönség — megismerhették a dolláruralom országának »szabadságát«, a választási hazudozás aljasságait. Most a Kecskeméti Városi Moziban is megjelenik a filmvásznon a színdarabból készült német film, amely első kockájától kezdve lebilincselőcn érdekes,

A FILM RÖVIDEN arról szól, hogy Ed Martin, egyszerű, jószándékú, fiatal »átlag amerikai« véletlenül tanúja lesz egy gyilkosságnak egy amerikai város szállodájában. A pincér megnevezi a gyilkost, akinek azonban jó összeköttetései vannak a város helyi nagyságaival, vezetőivel. Több aljas manőverükről tud. A választások előtt ezek az elszánt népámítók tisztára mos- sák bűntársukat, a gyilkos gengsztert és rá akarják kenni a bűntényt az ártatlan pincérre. A film további része a becsületes fiatalember sorsát írja le, amely végül az ellene indított hadjárat betetőzéseként, gyilkossággal végződik.

ALBERT MALTZ, az író a színdarab német feldolgozóinak így nyilatkozott: »A cselekmény húsz évvel ezelőtt történt eseményt dolgoz fel. A darab döntő vonásaiban mégis éppen úgy visszatükrözi az amerikai politika mai vezetőinek és a korrupciónak a kapcsolatát, akár húsz évvel ezelőtt.«

A film egyik jelenete.

ÎS^^NHAH

— Jó termést ígér a 30 holdas szőlő és gyümölcsös a kunbajai Rózsa Ferenc Termelő- szövetkezetben. Négyszáz hektoliter borra és kétszáz mázsa gyümölcsre számítanak.

— Az idén négy kilométerrel bővült a vizvezetekhálózat Kecskeméten. A hálózatbővítéssel kapcsolatban nyolc vízvezetéki kutat is állítottak fel.

N‘

Amióta Henc és családja huszonkét holddal belépett a Törekvés TSZ-be, úgy lehet mondani, lesben áll az egész talfáji határ: vajon, mi lesz ezekkel? Esznek-e, vagy csak a napot nézik délben, kerülkö- zik-e valami a kamrába, vagy kopaszon fog ásítani, mint az ősszel letarolt határ. Hagynak-e tehenet, mi lesz a juss azért, hogy már kész, bevetett területekkel léptek be. Mikor kelnek, hánykor indulnak munkára és hányra végeznek. Volt olyan öregasszony is a környező tanyákban, aki megjósolta, hogy a Hencék mostmár a templomba is csak dugva mehetnek, így hát vasárnapi téma: vajon, ilyenkor felveszik-e az ünneplőt és ha valaki elmegy hazulról, üres-e a keze, vagy imakönyv van benne.

jo, de így van ez jól. Aki ma még Hencéket nézi loi csodálkozó, hol sunyi, kétkedő, vagy éppen dülledt szemekkel, lehet, hogy holnap, vagy nem sokkal később — önmagát fogja így méricskélni. Hiszen a történelem kereke ebben az irányban és ezen az úton viszi felfelé a paraszti sorsot.

Mint ahogyan egyszer minden kérdésre felelet érkezik, így az első súlyos (azért súlyos, mert kézzelfogható) felelet a vasárnapi napon hangzott el agész Talfája füle hallatára és szeme láttára. Nem azért, mert ezt valaki is szervezte, hanem azért, mert ez természetesen következik a szövetkezeti élet rendjéből.

(i/li történt hát?

Bár a hordásban is lágy szükség lett volna a fogatra, mégis a vezetőség úgy határozott, hogy elsősorban az •új tagoknak házhoz szállítják a munkaegység-előleget. Ünnep volt aznap, de ki törődik ilyenkor a piros betűvel, mikor a kenyeret; aranyat visz haza a családjának, amivel egész évre veti meg a feje alját.

Hencék voltak az elsők. Volt is sürgés-forgás a raktár körül.

Mikor szedjük fel a horgonyt?

Az egyik a zsák száját tartotta, a másik vödörrel mérte bele a suhogó, csörgő, üvegestestű magot. Volt, aki csak a mérleg nyelvét egyengette. Többen voltak, így egészen el lehetett aprózni a munkát.

— Kevés, tegyél hozzá. Nem kell annyi, elég egy fél vödörrel. No csak lassan öntsd, nehogy aztán ki kelljen marékolni belőle. — A mérleg nyelve hirtelen felcsapódott. — Ejnye az istenit, hát nem mondom, hogy ne öntsd, mint a vizet, hanem csurgasd, mint a mézet. — Amaz szótlanul tűrte ... elszámította magát.

— No add csak a kezed — mondja Henc bácsi a fiának és keresztbeíont csuklóval, a másik szabad kézzel a zsák csücskét ragadva úgy dobták fel a kocsira, mintha csak valami pajkos-játékos gyereket hintáztattak volna.

A kocsi csak telt. Az álldogálók így morfondíroztak: Fér még rá? Egy fuvarba viszik el az egészet? Mennyit is visz ez a Henc?

A raktáros közbe kimondta az ament. — Ez az utolsó zsák. Összesen húsz mázsa. Számoljuk le a zsákokat, stimmel-e. Még körülbújta a kocsit, kezével érintett minden leszámolt zsá- ket, fejében beszorozta hetven kilóval. Miután egyezett, csak annyit mondott: — Mehettek... fogyasszátok egészséggel és minél nagyobb darab szalonna legyen minden karéjához!

A hányán voltak, mind a ■** kocsira kapaszkodtak. Gálnak, az elnöknek elől adtak helyet, ez már így illő. De a többiek is iegalább olyan kényelmes helyet találtak a zsákok tetején. A lovak megfeszítették minden erejüket, hogy mozgásba hozzák a nagy terhet. Aztán már komótosan húztak, hiszen a homokosabb rész is keményre döngöladött a bő eső utá»,

A természet haragoszöldbe öltözött. A kukoricák kajla levélkarjaikkal úgy integettek, akár a mezők népe az elrohanó vonat ablakainak. S mutogatták magukat, tetszelegtek az arra- láróknak: lásd, milyen jó termésem lesz! Jó, boldogító volt nézni ezt a telt, nagyarcú határt, amelyik olyan melengetve ígéri a termést, mint várandós anya a pöttöm gyermeket.

A jókedv nótát* csalt elő.

Faragó Péterre, a foga- tosra is átszállt ez a közösen érzett, de ki nem mondott ünnepi hangulat. Karcolós, rekedt hangon kezdte: — Hullámzik a búza tenger, de sok már a boldog ember. — A többit csak dúdolta, mert egészen nem tudta áíkölteni, hogy teljesen egyértelmű legyen. Ha a végére ért, elölről kezdte. A többiek is segítettek neki.

A dalból szakadt foszlányok szanaszét repültek és odakoppin- tetták bütyküket a környező tanyák ablakán-ajtaján. Tán csak nem lakodalmasok ..., vagy ittasok? A kíváncsiság feltápász- kodtatta a koradélután pihenőket és hogy jobban lássanak, a tanyaudvar szélibe mentek.

.o, nízd csak, asszony — » ' mondja pislogva Kormos Jani, — hát isten ez a Henc. Azt hittem, valami részeg kornyikálók, már éppen a kutyát akartam elkötni. De mi a kórság ütött ebbe bele, hogy nótázik. Pihenjen ilyenkor, aki dolgos, mert másnap, hogy kezdődik az új hét, lesz megint mit a tejbe aprítani.

*— Te, nízd csak jobban, valami pakolva van arra a kocsira, meghogy mennyien vannak! Biztos segítség az meg a rakodáshoz. De mi a fene lehet, honnan hozta ez, azt a kocsira va'óí. Hát nem tartozott ennek senki se, aztán meg, mikor belépett a csoportba, azzal együtt még a lelkit is eladta.

A- V

Azzal már közelebb is húzódott az útra, hadd lássa, mi a szállítmány. De látja ám, hogy nemcsak maga jött az útra, hanem addigra a szomszédok is mind ott voltak, mintha valami pénzespostás trombitálta volna ki valamennyijüket, hogy egy zsák pénz jár minden talfáji- nak.

kocsinülők csak a kalapjukat böködték köszönés helyett. Gondolták, miért szóljanak, majd elkezdi a beszélgetést az, aki kíváncsi. Molnár szomszéd odaszólt: — Tán a Totón nyertél koma, hogy annyira tetejes kocsival gyüssz. Ilyen pakkclt kocsit nem láttam fertály esztendeje.

— Na most látsz! — intézte el az egészre a feleletet Henc, valami tetetett és megjátszott fölényességgel.

Nem volt messze a tanya, a kutya már ugatta a gazdát. A kíváncsiság csak fokozódott. A szomszédok úgy gondolták, ha nem beszélsz, hát majd az udvaron kiderül, kié, meg mié a rakomány. És mint a szánkázni akaró gyerekek, odasereglettek a kocsi mögé és ballagtak utána a lovak diktálta sebességgel.

A csikorgó kocsit a tanyaudvar emelkedőjére* (mert döngölt, kemény agyag) könnyedén felhúzták az izzadt testű lovak, Az utasok leugráltak, Henc kihozta a kamrakulcsot és h . • derintve mindenkire, szó nélkül kinyitotta a nyikorgó ajtót és odaszólt Imre fiának, hogy az első zsákkal adja a vállára, Ennek már fele sem tréfa, gondolták a többiek: övé az biz- isten. Egy darabig még azt hitték, hogy tán fuvarba szegődött valakihez, de mostmár világossá lett minden.

A z elnök nem bírta ki szó ** nélkül. A kamraajtóról, meg a kocsiról magára gyűjtötte a sok csodálkozó szemsugarat és azzal kezdte;

— így, most látják, hogy mégis csak nekünk lelt igazunk Henc barátunk annyi gabonái kapott, hogy édeskevés gazdi dicsekedhet ugyanennyivel. Égés- hombárra való.

Balogh László, — úgy látszik nem szereti a sok beszédet, mer most is közbevágott.

— Megengedné, hogy kinyis sak egy zsákot, meg hogy ve gigtapogassuk valamennyit?

— Annak nincs különöseb akadálya, de mennyivel job úgy magának?

— Hát csak azért mondor mert én sem, de a Kovács Ja) sem hiszi, hogy mindben g; bona van. Ne haragudjon ni; élte, de úgy vélekedtünk i ketten, hogy nem-e tán cs; propaganda az egész, aztán zsákokban nem is gabon hanem törek, vagy valami m zsákdagasztó van?

Nevetett mindenki. De G odaszólt: — Elvtársak, ny: salt ki minden zsák száját, ha< lássa Balogh László, meg a K vács szomszéd, hogy a szövetk zet a becsületes munkát nem 1 rekkel, vagy valami más ( téktelennel fizeti, hanem szí fehér kenyérnek való, acé búzával.

Innen már csak díesérgett kezükben ejtegetve a búz hogy milyen jó a fujsúlya milyen egészséges a szeme.

Gokáig toporogtak mé ^ szomszédok és ta azon gondolkodtak, hogy mii mondjanak, mert valamit m dani feltétlenül illett vol Ugylátszik, Balogh László ' erre a legrátermettebb, mer szólalt meg —- úgy lehet te mondani — a többi nevében

— Ami igaz, az igaz. Nem tál te rosszul ezzel a szőve zettel. Ennyi gabonánk kettő nek sincs. De a fene egye i azt a régit, ha az embert húzza, köti, mint a horgon hajót. Mikor szedjük fel n horgonyt? Azon kell moet gondolkodni !

Weither Oá