Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. augusztus (10. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-11 / 188. szám

Ne aprózza el erejét a párttitkár

A községi pártbizottságok, pártvezetőségek megválasztása idején néhány helyen jelentkezett annak Veszélye, hogy a község kommunistái, főleg pártve- zetőségi tagok úgy gondolták: van már függetlenített titkár, majd az elvégzi a pártszervezet előtt álló feladatokat. A legtöbb ilyen községben azonban már tisztázódott az, hogy a függetlenített párttitkár nem ezért lett megválasztva. Feladata, a végrehajtó bizottsági tagokkal együtt a politikai munkát irányítani, a párttagokat helytál- ásra, példamutatásra nevelni, a kommunistákat a párt előtt álló vladatokra mozgósítani, a párt illami és tömegszervezetek nunkáját ellenőrizni, segíteni.

Fajszon Rigó elvtárs, a függetlenített titkár. Nagy lendülettel, lelkesedéssel látott munkához. Mindenütt ott volt, ahol á párt és község ügyeiről szó esett és minden munkából kivette a részét. Közben nem vette észre, hogy túlságosan elaprózza magát és az irányítás, az ellenőrzés egyre jobban kicsúszik a kezéből. így jutott oda, hogy a község kommunistái szinte természetesnek vették, hogy a pártmunka nagy részét ő maga végzi el.

Rigó elvtárs elfogadta a különféle kifogásokat, amikor arról döntöttek, hogy a pártvégrehajtóbizottsági ülést ne hetenként, hanem kéthetenként tartsák. Pedig a hetenkénti ülésezésekre nagy szükség lett volna. Hiszen amellett, hogy a párt- politikai munka eléggé gyenge a községben, a tanács munkája körül is súlyos hibák voltak és még jelenleg is vannak. Szükség lett volna tehát arra, hogy a község legfelsőbb irányítószerve, a párt-végrehajtóbizottság résen legyen és rendszeresen ülésezzen.

Más esetekben is szükség lett. volna a tanács munkájának ellenőrzésére. A júniusi tanácsülés például kihívta begyűjtési versenyre Miske községet. A miskeiek ezt elfogadták és gondosan megszervezték a versenyt. Negyvennyolc tanácstag vállalta, hogy gabonabeadási versenyt indít. Ennek nyomán Miskén 159 dolgozó paraszt tett vállalást. Ezzel szemben Fajszon mindössze 10 tanácstag kapcsolódott be a vensenybe, de még egyetlen dolgozó paraszt sem csatlakozott hozzájuk. A pártvégrehajtóbizottságnak, mint a versenyre hívó község MDP- szervének ellenőrizni, segíteni kellett volna a begyűjtési verseny megszervezését.

Országszerte, mcgyeszerte örvendetesen fejlődik a termelőszövetkezeti mozgalom. A községi pártbizottságok a begyűjtés szorgalmazása mellett erőteljes politikai munkát végeznek a fégi termelőszövetkezetek továbbfejlesztéséért, új termelőszövetkezetek alakításáért. Munkájuk sikere érdekében munkatervet dolgoztak ki az agitáció irányítására. Fájsz községet azonban nem jellemzi az a mozgolódás, ami megyénk legtöbb községében tapasztalható. Sem a pártszervezeteknek, sem a tanácsnak nincsen terve kidolgozva, hogy miként irányítsa a dolgozó parasztokat a felemelkedést jelentő nagyüzemi gazdálkodás útjára. Pedig a tsz-moz- galom fejlesztésére Fajszon is megvannak a lehetőségek. A község egyetlen termelőszövetkezete, a Vörös Csillag a megye legjobb eredménnyel gazdálkodó tsz-ei közé tartozik.

Rigó elvtárs első feladata most az, hogy rendszeresen, hetenként összehívja a pártvégrehajtóbizottságot. Dolgozzanak ki munkatervet a politikai munka megjavítására. Rigó elvtársnak van havi munkaterve, amely minden napra megszabja a teendőit. Ez a munkaterv azonban helytelenül van elkészítve, mivel teljesen elaprózza erejét és idejét. Csak arról van szó benne, amit ő csinál, de azt nem jelöli meg, hogy miként mozgósítja a végrehajtóbizottsági tagokat, irányítja a többi kommunistákat a párt előtt álló feladatok elvégzésére. A munkaterv sok apró jelentéktelen dologgal foglalkozik és éppen hogy csak érinti a begyűjtés és a termelőszövetkezeti fejlesztés területén végzendő munkát. Helyes lenne, ha Rigó elvtárs ezt a munkatervet átdolgozná, mégpedig úgy, hogy ne saját erejét aprózza el azáltal, hogy a pártmunka nagyré- szét ő maga végzi el, hanem azt jelölje meg abban, hogy miként mozgósítja a falu kommunistáit, tömegszervezeteit a párt előtt álló legfontosabb feladatok végrehajtására.

tleta dusnoki víziszárnyasteiepen

Megyénk nagyüzemi baromfinevelő telepei között jól ismerik az ÉM. dusnoki víziszárnyas- telepét. A telepen nemrég fejezj ték be a keltetési idényt. A keltetőben dolgozó asszonyok országos viszonylatban is kiváló minőségű eredményt értek el. Az előírt 65 százalékos keltetési arány helyett 79.4 százalékos eredményt értek el. Nem kevesebb, mint 65.500 naposkacsát vihettek el a termelőszövetkezetek a jól működő telepről. A jó eredményekben nagy része van Reviczki Béláné, Sántha Etelka, Báló Ferencné és a többi keltető igyekezetének.

A közeljövőben is több, mint 4000 növendék kacsát adnak át a termelőszövetkezeteknek. Jelenleg több, mint 11.000 kis kacsa él a telep mellett folyó kis patak, a Vajas mentén.

A telepen a legkorszerűbb nevelési módszereket alkalmazzák. Nagyüzemi eljárásokkal 4000 törzskacsát és 6000 növendék- kacsát nevelnek. Részt vesz a telep az idei Országos Mezőgazdasági Kiállításon is. A tíz legszebb tojót és két gácsért mutatják be, bizonyságául a korszerű baromfinevelési módszerek értékének.

Sereg Eszter, Dusnok.

A Vajas partján nevelik kitűnő természeti adottságok között a telep kacsaállományát.

A GAZDASÁGOSABB TERMELÉSÉRT

A lúgoshámozás előnyei a konzerviparban

Volt idő, amikor a Kecskeméti Kinizsi Konzervgyárban még kézzel hámozták a barackot. Ez elég unalmas munka volt. Annak ellenére, hogy sok munkást foglalkoztatott, mégsem kerestek vele rendesen a dolgozók, no meg azután a veszteség is jelentős volt, hisz a hámozással sokat lefaragtak a barackból.

Tavaly ősszel azonban jebb megoldást keresett a gyár. Az őszibarack-szezonban bevezették a lúgoshámozást. Azóta sokat dicsérik, mert előnyös.

Milyen előnyei vannak hát?

Az első az, hogy a hámozás nem kézzel történik, hanem lúgos folyadék által veti le a bundáját a barack, a eljárás szerint: f

A perforált vaskosarat megtöltik barackkal, akkor Papp István és Kovács Sándor meg markolja és beieemelik 10—20 százalékos erősségű marónátriu mos forró vízbe, és 5—6 másod percig benne tartják, közben kavarják. Miután onnan kiemel lék, beleteszik egy kád közönséges vízbe, s onnan kiemelve már körülbelül 85 százalékbal megtisztul a barack a lúgtól Innen egyezrelékes bórkősavas vízbe keiül a kosár, onnan pedig ismét bórkősavas oldatba teszik, de az már egyszázalékos Ebben az oldatban 5—6 percig hagyják állni, s amikor innen kikerül, mint hámozott barac- íot már a felezőbe szállítják.

Ez a rövid folyamata a lúgos- hámozásnak. De térjünk visz- sza az előnyére. Az egyik

előnyt már fentebb - említettük. A második előnye, hogy összehasonlíthatatlanul többet lehet hámozni ezzel az eljárással, mintha kézzel hámoznák. Vessünk össze két példát és mindjárt kitűnik az előny.

Szalainé kézzel hámozta a barackot és hat óra hossza alatt 20 kiló 80 dekát sikerült meghámoznia. — Ezzel szemben a lúgoshámozóban négy fő nyolc óra alatt meghámozott 40 mázsát. Tehát igaz az az állítás, hogy összehasonlíthatatlanul többet lehet meghámozni a lúgos eljárással.

Harmadik előnye is van. A kézi hámozásnál, bármilyen

INNEN—ONNAN

— A Kecskeméti Kinizsi Konzervgyár hat tonna papírt gyűjtött es adott át a Csepeli Papírgyárnak.

— «-Üzemi híradót-« szerkesztettek a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat dolgozói. A híradó havonta egyszer jelenik meg és ismerteti az egyes üzemrészek eredményeit és építő bí ráláttál rámutat a hibákra.

— A munka «Vörös Zászló" érdemrendjével kitüntetett Magyar Állami Népi Együttes az új évadban első előadásait vidéken tartja. Kecskeméten és Baján is bemutatja a Nyugat- Európában nagy sikert aratort; műsorát.

Tíz év óta most először történt meg, hogy az olvasók minden országban egyaránt a mély megkönnyebbülés érzésével nyitották ki az újságot. A leningrá- di munkás és a nebraskai farmer, a londoni kifutó és a sangháji diák, a párizsi művész és a kalktítlai orvos — mind a genfi értekezlet eredményei fölött örvendezett.

Eltelt egy hét. Egyes emberek, akiknek nincsen ínyükre a népek öröme, kitekintettek a kulisszák mögül és újból kísérletet tettek baljós jövendöléseik terjesztésére. A kishiiűek hallják és arcuk megnyúlik: vajon, nem korai-e az öröm? Hiszen a genfi értekezletén — mondogatják — nem oldottak meg egyet sem a sok bonyolult kérdés közül, amely bizalmatlanságot és rosszindulatot keltett az országok között.

Igen, egy hét alatt nem lehet felépíteni a tartós békét. Egy hét alatt nem lehet betemetni azokat a szakadékokat, amelyek majdnem tíz év óta mind mélyebbek lettek. Mégis indokolt az emberiség öröme: ha Géniben nem, is épült fel a béke, mégis súlyos csapást mértek ott az új világháború gondolatára. Â négy hatalom vezetői nem fenyegették egymást. Komolyan beszéltek a kölcsönös megértésről és a bizalomról. A népek már régóta torkig vannak a hidegháborúval, a hidegháború csak kellemetlen érzésekkel, aggodalmakkal töltött el minden becsületes embert. Nem csoda, hogy mindenki, bárhol él is,

ügyesen hámoz is a munkás, elkerülhetetlen a 10—12 százalékos veszteség. — A lúgoshá- mozással nem több a veszteség, mint 5, esetleg 6 százalék.

Van még negyedik előnye is. Többet keres naponta a dolgozó, mintha kézzel hámozna. Ugyanakkor nem vesz Igénybe anhyi munkaerőt, tehát több kéz jut a felezéshez es a magozáshoz.

Sajnos, országszerte még nem alkalmazzák a lúgoshámozás/ minden konzervüzemben. Ide- kenkednek tőle, pedig kár, mert előnyös és sok haszonnal jár. íme, itt a példa, a Kinizsi Konzervgyárban.

ILJA ERE1S BURG

A gondozónők etetés előtt a hordozható vályúkba adagolják a tápdús takarmányt.

GENF ETÁN

barátságosan elmosolyodott a genfi értekezlet eredményeinek hallatán: a hidegháború jege megtört.

Egy amerikai újságíró ezt mondta nekem: «Fél évvel ezelőtt még csak álmodni sem lehetett volna erről. Nem csoda

ez?

__« A genfi értekezletről

m

isztikus remegéssel beszélt: olyan ez, mint amikor a rap keresztül tör a sűrű fellegeken, amelyek mintegy parancsszóra elbontották az egész égboltot.

A genfi értekezlet nem tolt csoda, hanem az összes népek józan eszének és lelkiismenté- nek diadala. Beszélgető partnerem még csak álmodni sem mert róla, de a béke hívei világosan előre látták ezt, nem is fé'. évvel ezelőtt, hanem a leg- aggasztább időkben is: 1350- ben.

A béke-világtalálkozón nem hangzottak el zengzetes beszédek, nem voltak zajos demonstrációk: a népek képviselői megértették, hogy eljött az idő a konkrét javaslatokra és a konstruktív munkára. Ha visz- szagondolunk a francia politikusok — Vallon, Pierre Cot és Capitant — felszólalására a semlegességről, az olasz katolikus Zappullnak az európai összetartásról mondott beszédére, a nyugatnémet küldötteknek a német egyséa helyreállításának módozatairól tett javaslataira, akkor világossá válik, hogy a találkozó nagyarányú előkészítő munkát Végzett. A közvélemény képviselői segítséget nyújtottak az államférfiaknak: Helsinki után különösen nyilvánvalóvá vált, hogy nem túr haladókot az összes európai államok biztonságával és együttműködésével Összefüggő kérdések megoldása.

A genfi értekezlet megerősítette azt, hogy a népek igazi akarata: le kell mondani a háborúról, mint a nézeteltérések megoldásának módjáról, a tárgyalásokhoz kell folyamodni és a tárgyalásoknak valamennyi részvevő számára elfogadható megoldásra kell vezetniök.

Ma már nehéz, nagyon nehéz visszatérni a hidegháború rossz szokásaihoz. Mégis, ha a népek látják is, hogy derülni kezd, a fellegek még nem tűntek el. Most nincs hely sem a szkepticizmusnak, sem megnyugvásnak: a népeknek tető, alá kell jiMatniok a megkezdett ügyet, ki kell vívniok a tartós békét. Minden anya szereti gyermekeit, minden kert gondozást igényel, minden dolgozó megelégedésben és nyugodtan akar élni, nincs olyan ország, amelynek jobban szüksége lenne a

békére, mint a másiknak: az egész emberiségnek szüksége van a békére,

Természetesen, egyszerűbb dolog összeveszni, mint megegyezni. Természetesen gyorsabban megy háborút indítani akár forró-, akár meleg-, akái hidegháborút, mintsem felépíteni a tartós békét. A népek tudják, hogy a bonyolult kérdések hosszadalmas tárgyalásokat tesznek szükségessé, aprólékos és felelősségteljes munkál igényelnek. A népeket nem az előttük álló út nehézségei zavarják meg, hanem egyesek próbálkozásai, hogy észrevétlenül visszafordítsák az események menetét, vagy egyhelyben topogjanak, azzal az ürügygyei, hogy a további út igen nehéz, és nem érdemes hiába vesztegetni az erőt. Vannak olyan emberek és olyan körök, akik és amelyek egyáltalán nem akarják, hogy a tárgyalások megegyezésre vezessenek: ezek az emberek, ezek a körök jólétüket a bizalmatlanságra, a félelemre, a gyűlöletre építették. A fegyverzet csökkentése számukra az osztalékok csökkenését jelenti; a népek biztonsága páncélszekrényüket veszélyezteti. A béke harcosainak meg kell tízszerezniök erőfeszítéseiket: a népek akaratától függ a tárgyalások sorsa, tehát az is, hogy nyomorúság, vagy boldogság vár-e az emberiségre.

(Részletek a «Pravda« Vili:

t-i számában megjelent ■-•ikkOölJ