Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. augusztus (10. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-11 / 188. szám

Csáíalja szövetkezett község- lett

Lázas, lüktető az élet ezekben az augusztusi napokban Csátal- ján. Másról sem folyik szó, mint a község formálódó új életéről. Hol is maradtak már az 1952 és az azt követő évek vizsgálód« kétségei: hogyan fognak boldogulni a Budai Nagy Antal, a Kossuth Termelőszövetkezet tagjai! Most már bebizonyosodott, hogy közös iparkodással és a nagyüzemi gazdálkodás ezernyi lehetőségével jobb életet lehet teremteni, mint az egyéni gazdaságokban. Az évek óta folyó vita így lezárult, mégpedig azzal, hogy a község dolgozóinak jelentős többsége az új élet útjára lépett. Csátalja szövetkezeti község lett.

A régi termelőszövetkezetek mellett újak alakultak. A Gábor Áron TSZ már tizenhét, az Uj Tavasz pedig huszonkét tagot számol. A Budai Nagy Antal és

a Kossuth is új tagokkal erősödött.

Balogh Pál, a község egyik legmegbecsültebb középparasztja elsők között döntötte el, hogy neki már elég volt a kézi kaszálásból, amikor itt van a kombájn, meg az aratógép. A szava olyan, hogy arra mindenki hitet tehet. Éppen azért, mikor elsők között állt a Gábor Áron Termelőszövetkezet szervezésének élére, tekintélyes számú követőkre talált, összevetették a maguk 8—10 ezer forintos évi jövedelmét László Istvánéval, a Budai Nagy Antal TSZ tagjával. — Lászlóék eddig 1000 munkaegységet szereztek. A már betakarított termésből és a még várható terméseredményekből 40 mázsa búza, 10 mázsa árpa, 20 mázsa kukorica, 10 mázsa burgonya, 1.2 mázsa cukor, 15 mázsa takarmányrépa, 23 liter olaj, 5 és

fél hektó bor és készpénzből több, mint 15 ezer forint lesz a részesedésük. Mindent forint értékben átszámolva; a 41 ezer forintot meghaladja évi jövedelmük. A szocialista községgé alakulás napjaiban az ilyen meggyőző erejű érvek irányították Koesz István, Elemér István, Engeith Anna, Stark Ádám. Langraf Adám, Koller István és még sok egyéni gazda lépteit a termelőszövetkezeti gazdálkodás felé.

Szövetkezeti község lett Csátalja. Boldog örömhír volt ez. Széliében, hosszában most már arról folyik a szó, hogy újjászületett a csátaljai határ s vele együtt lakói is. Bizakodó, nagy elhatározások érlelődnek, melyek az elkövetkezendő szép eredményeknek megújhodási jelentő csírái.

A „FELSZABADULÁS" TSZ ÍGY NAPJA

A r |i . ~ I nap már munA [elkelő | kában találja

a császártöltési »-Felszabadulás TSZ tagjait. Mire az aranysugarak szétszóródnak a tájon, Dobosi Vilmos, a tsz elnöke, már régen a munkahelyére irányított mindenkit. Itt a szőlőben a harmadik kapálást végzik, de a fogatok is foglaltak — teljes lendülettel folyik a búza betakarítása.

— Sietnünk kell a behordás- sal — mondja az elnök —, mert a kedvezőtlen időjárás nagyon visszavetett bennünket a munkában. Holnap reggel jön át az első gép, csaknem 11 holdat kombájnnal arattunk le és a beadást abból teljesítettük.

— Mennyi volt a beadási kötelezettségük? — kérdezem.

— 76 mázsa búza, 79 mázsa rozs, 9 mázsa árpa. Mindet beadtuk az utolsó szemig. Sőt tekintélyes mennyiségű rozsot és búzát ajánlottunk fel szabadfelvásárlásra.

Közben eljön a reggeli ideje. A kocsisok ellátják a lovakat, maguk is megreggeliznek. Folyik a beszélgetés reggeli közben.

Vége

a

reggelinek, újra

_______ munkába állnak,

m

i pedig betérünk az irodába. Az elnök, a könyvelő, az agro- nómus egymásnak adják a szót:

— Hatvanhat tagunk van, aki becsületesen dolgozik, nálunk megtalálja számítását — bizonyítják,

Tóth Lajos, a könyvelő, az állatállománnyal hozakodik elő. ötven szarvasmarhájuk, huszonhat lovuk, több, mint másfél száz sertésük, majd félezer junuk van és baromfiállományuk is közel áll a hat darab százashoz. Amíg az aratás tartott, mindennap levágtak egy- pár szárnyast ebédre. Megérdemlik az aratók.

Rövid számítás után kiderü az is, hogy egy munkaegységre, előreláthatólag, négy kiló kenyérgabona jut. Eddig a legtöbb munkaegységet Molnár Sándor, Dibuz József, Szűcs András és Keszi Vilmos érte el, de majdnem mindenkinek megvan már a 300 munkaegysége. Nem ritkaság az olyan tsz-tag sem, akinek négyszáznál is több gyűlt össze.

ese- máa káposzta, a karfiol, az uborka, amit éppen most szüretelnek.

Lassan

leszáll a nap és bíborszínűre festi nyugaton az eget. A tsz-tagok - befejezik munkájukat, hazafelé : indulnak. Ütközben vidám be- I szélgetés, nevetgélés járja. Magasra csap a jókedv, hiszen a »íözös gazdálkodás elhessegette a fejük felől a megélhetés gondjait,

Túrán István Kiskőrös.

I Ebéd urán | “ 14

zsa mák termett, abból kapják meg az osztalékot a tagok. Némelyik egészen tekintélyes mennyiséget cipel magával hazafelé. Mi az elnökkel, a tsz 8 holdas öntözéses kertészetét nézzük meg. Ütközben újabb feljegyezni valónk akad. Az elnök elvtárs elárulja, hogy 78 százalékra teljesítették eddig egész évi sertésbeadási kötelezettségüket. Hamarosan elénk tárul a virágzó kertészet.

A két holdon vetett paprika szinte virágoskertbe illő látvány. Egy-egy tövön 14—15 duzzadó, egészséges paprika integet, nemcsoda, ha 200 mázsás hol- dankénti termésre számítanak a tagok. Gyönyörű a két és fél holdas paradicsomtábla is, meg

az áj hazái a JCal&cmi Aífirgii , /Haíamhati

Éjjel-nappal zúg a Kalocsai Margit Malom.

Előtte parasztszekerek sorakoznak, traktoros vontatók és Uivaskocsik állnak megrakva búzás zsákokkal. A malom egyik része begyűjtést is végez. Hiszen öblös silóraktárába sok búza fér. A siló kezelője, Horváth elvtárs szerint 250 vagonnal »lehet az étvágyát kielégíteni«, De van is arra gondja a környékbelieknek, hogy üresen ne tátongjon a siló- Most is ott áll a Fajszi, megaDusnoki Terményforgalmi Vállalat fogata. Egyszerre 68 mázsát hoztak. A ho- mokmégyi telepvezető már éppen végzett az átadással.

— Mennyit hoztak? — kérdezem Szabó elvtársat, a telepvezetőt, aki már a kocsin fész- kelödik, indulnának vissza.

— Keveset — szól vissza — nagyon picikét, most csak 700 mázsát.

A főmolnárral végig mentünk a malmon, futtából elmagyarázza, hogy nedvesek a gabonák, sok baj van a szárítással. Máskülönben a liszt sikér-tartalma kitűnő.

— Mennyit őröltek már eddig az új búzából?

— Körülbelül 50 vagonnal — válaszol Nagy elvtárs.

Nézelődés közben kitudódik, hogy most nagyon megelégedettek a molnárok a malom munkájával. Szépen jár, nincs vele

>A^/^íWWVWWVWWV

baj, amióta villanyerőre építették át. Május előtt gőzgéppel dolgoztak, ám amióta villannyal örülnek, többet tudnak teljesíteni, mint azelőtt.

— Nem ritka az olyan huszonnégy óra, amikor felül szalad a teljesítés 80 mázsával is a termen — mondja meggyőző komolysággal, Nagy elvtárs.

Közben odaérünk a lisztkiadáshoz. Pecnyik Ferenc bácsi, a kiadó éppen a mázsán egyengeti a kilót. Két öreg számára méri. a lisztet, Tóth Sándor és István 3—3 holdas szakmán dolgozó parasztoknak.

— No, asszony, hónap dagaszthatsz — mondja István, s jókedvűen telepszik föl a kccsi ülésére. Látszik, hogy gondolatai már otthon járnak, mert bár az asszony nincs is vele, ö mégis hozzá beszél. Egy egész kocsi liszttel búcsúznak a malomtól. Pecnyik bácsi tréfásan jegyzi meg:

— Ezek is lágy kenyérből csapnak már holnap meleg vacsorát.

Térülnek, fordulnak a kocsik. Pecnyik bácsi szinte valameny- nyit útnak bocsátja. Együtt örül velük, együtt nevet, együtt zsákol, csak azért, hogy minél előbb a miskei, a pataji, a kalocsai asztalokra kerüljön az új kenyér. A malom pedig zúg egyenletesen, ■ zsongítóan, éjjel- nappal.

O T ÉV

Földes Jánosék új életet kezdenek

CSÁSZÁRTÖLTÉSEN az utóbbi napokban egyre több szó esik a termelőszövetkezetek eredményeiről, tagjainak jövedelméről, életéről. A híreket, a felvilágosító szót a népnevelők viszik el az egyénileg dolgozó parasztokhoz, s ez a munka nem eredménytelen.

NÉHÁNY NAPPAL EZELŐTT még az egyénileg dolgozó parasztok közé tartozott Földes József és édesapja, Földes János is. Mindketten mint egyéni gazdák, hat hold földön gazdálkodtak, de Földes József ezenkívül a községi tanács alkalmazottjaként, majd pedig a Keceli Tőzegtermelési- és Telepítési Vállalat dolgozójaként, az élet más iskoláit is megjárta. Az utóbbi időben sokat beszélgettek arról apjával, hogy apósa, Lovász János, a Kossuth Termelőszövetkezet tehenésze, mennyivel könnyebben él, nennyivel több jövedelme van mindenből, mint nekik hat hold föld után. Lovász János ebben az évben feleségével együtt már több, mint 7 mázsa búzát, 3 és fél mázsa árpát és mintegy 1100 forint készpénzt kapott előlegként. Ea azonban évi gabonarészesedésének csak körülbelül 50 százaléka. A tavaly kapott 15 mázsa kenyérgabonából pedig még mindig van neki annyi, hogy az idei szükségletét is kifutná.

AZ EGYÉNI GAZDASAGOK mérlege nem mutatott ilyen kedvező képet. Annak ellenére, hogy terméseredményeik igen szépek voltak, mégis elmaradtak a termelőszövetkezet mögött. Ezért fiával együtt elhatározták, hogy belépnek a Kossuth Termelőszövetkezetbe, ahol az idén is több, mint 16 mázsás búza, 18 mázsás őszi árpatermést takarítottak be. Az őszi munkákat már együtt akarják végezni a termelőszövetkezet tagjaival — erről a napokban aláírt belépési nyilatkozatuk tanúskodik,

„A Magyar Népköztársaság a területén élő minden nemzetiség számára biztosítja az anyanyelvén való oktatásnak és nemzeti kultúrája ápolásának lehetőségét.”

(A Magyar Népköztársaság Alkotmánya 49. §- bői.)

Öt év egy járási népművelési osztályvezető életében. Erről beszélgetünk Jámbor Antallal, a bajai járási tanács népművelési osztály vezetőjével. Öt esztendő, melynek mindenike egy-egy lépést jelentett a kulturális forradalom útján. A bajai járás hagyományokban gazdag élő népművészettel büszkélkedő vidék. A járási népművelési osztály tevékenysége ezzel a vidékkel forrott össze, de összeforrott Jámbor Antal munkásságával.

Tizenöt községben kultúrotthon létesült, tágas előadótermekkel, színpaddal, klubszobával, olvasóteremmel. Tizenkilenc színjátszó csoport, húsz táncegyüttes, négy énekkar, huszonegy népi zenekar, négy báb- játszó csoport és két virágzó képzőművészeti csoport kelt életre az öt év alatt.

Jámbor Antal előtt a statisztikai ívek, amelyek hideg számokba foglalják össze az eredményeket, megelevenednek. Mit is mondanak ezek az adatok a dolgozó nép kapcsolatáról a kultúrával? Talán egy szám elegendő. Ennek az esztendőnek az első felében 288 különböző rendezvényen 79.500 hallgató, néző vett részt, nem is számítva a szereplők tekintélyes seregét.

Nehéz és küzdelmes volt ez az út, de megérte, — magyarázza szerényen Jámbor elvtárs, mint aki a maga érdemeit igyekszik takargatni. Saját maga helyett munkatársak hosszú-hosszú sorát vonultatja fel, mintegy annak az igazolására, hogy a fejlődés az ő nevüket dicséri. Gré- czi Lajosról beszél, a dávodi iskolaigazgatóról, Dittler Lajosról, a szeremlei szövőszékek pat- rónusáról, Pollák Richardról és Kishegyi Simonról, akik Nemes- nádudvaron élesztgetik a kultúra tüzét. Mögöttük ott sorakoznak a táncosok, a színjátszók, az énekesek, a zenészek, az élettelen bábuk életrekeltői, a képzőművészek, könyvtárosok,

meg ki tudná hirtelenében elsorolni, milyen szerelmesei, munkásai a kultúrának.

Az első mozgalom, amelyet a népművelési osztály útnak indított, az elárvult, elnéptelenedett kultúrotthonok fellendítését szolgálta. »Keltsük életre kul- túrotthonainkat!« — adta’ki a jelszót az osztály. És a kultúr- otthonokba élet költözött. Szívós szervező munka nyomán, a számadatok szerint a járásnak több, mint 5C0 dolgozója járult hozzá két keze munkájával a kultúrotthonok rendbehozásához és a helyi erőforrásokból majdnem 300 ezer forintnyi épületanyag, tégla, meg ki tudná mi minden került elő, hogy szebbé tegye a kultúrotthonokat.

Ütána újabb jelszót lehetett kiadni: »Tegyük széppé kultúr- otthonainkat!« És a szeremlei szövőasszonyok gyönyörű függönyöket szőttek a kultúrotthon ablakaira, festmények díszítették kezük nyomán a klubszobák, a termek falait, gyarapodott a szakkörök szobáinak bútorzata, szépült, barátságossá, hívogató- vá vált járásszerte az eddig elhanyagolt, töröttablakú, gyommal benőtt udvarú, falusi kul- túrház.

Különösen szép feladata a népművelésnek ebben a járásban a nemzetiségi kultúrcsopor- tok támogatása, segítése. Hercegszántó, Gara, Csávoly dél- szlávjai, Nemesnádudvar németajkú lakossága virágzó népi együtteseket hozott létre Jámbor Ántalék segítségével. Életre keltek a gyönyörű népi hagyományok. a tpaidnem elfeledett dalok. Előkerültek az itt-ott már levetett gyönyörű népviseletek. Erősödött, szépült a nemzetiségi' dolgozók sajátos népi kultúrája.

— öt év telt el és amit elértünk, csak kezdeti eredménynek tekinthető. — Emlékszik vissza Jámbor elvlárs. Tovább akarjuk fejleszteni kultúrotthonainkai, kultürcsoport jainkat. Olyan szilárd és egységes együtteseket, akarunk létrehozni, mint a vaskúti 120 tagú, az érsekcsanádi 70 tagú és a dávodi 50 tagú népi együttes. Még számtalan helyen várja a felfedezőt az a sok lappangó érték, népművészeti kincs, amelyet járásunk kulturális életének eleven részévé kell tenni.

Lassan a máról is szó kerül. Most a cséplés, a beadás meggyorsítása érdekében, az állampolgári fegyelem megszilárdítása céljából folyik a kultúra eszközeivel a nevelő munka. Minden községben hangos híradók szólalnak meg cs sugározzák a »községi híradó« műsorát, ismertetik a napi eredményeket. Vidám hanglemezműsor harsan fel egy-egy példamutató dolgozó tiszteletére. Nem pihennek a kultúrcsoportok sem. Meglátogatják az élenjárókat, a község legtekintélyesebb gazdáit, akik állampolgári kötelezettségeik teljesítésében is példát mutatnak. A legjobbaknak egypár tiszteletjegyet is visznek bemutatójukra. Minden község min- denik mozijában külön páholy várja a község büszkeségeit. A falusi kultúrotthonok fotószakkörei megörökítik a kenyércsata harcosait, díszes tablók jelennek meg a kultúrotthonokban. A szemléltető agitációban részt vesznek a járás képzőművészei is. Eddig több, mint 100 művészi, rajzos plakát került ki a községekbe. Megkezdődött az egész estét betöltő ajándékmüsorok sorozata. Az első ilyen est Bácsbokodon volt.

Csak ügy vázlatosan derülhetett fény árrá, hogyan is él, dolgozik Jámbor Antal. Látszólag nem is az ő munkájáról volt szó, hiszen segítőtársak egész hada várja utasításait, takácsait járásszerte. De fáradhatatlan mun kásságának eredményei a tanácshatalom megerősödésének jelei, a járás kulturális életében az ó erőfeszítésének gyümölcsei is. B, L;