Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. augusztus (10. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-06 / 184. szám

Megszépült a halasi vasutasok Atudomány éstechnika világából A kiskunhalasi vasutas dolgo­soknak hosszú évek óta problé­májuk volt, miképpen hozzák rendbe kultúrotthonukat. Ha valaki az állomásról kilépett, szembetalálkozott egy rossz, dű- ledező vályogkerítéssel ellátott épülettel. Nem lakott senki sem benne. Gyakorta megtörtént, hogy éjszaka néhány felszerelési tárgy is gazdát cserélt. Ez az épület volt a kiskunhalasi vas­utasok kultúrotthona. Nem volt olyan hónap, hogy kérelemmel ne fordultak volna felsőbb szerveikhez: a kultúrott- hont kerítsék be, az udvaron álló, roskadozó házat hozzák rendbe gondnoki lakásnak, hogy legyen a kultúrotthonnak őrzője és gondviselője. A válasz rövid volt: a rendbe­hozás igen magas költségeket kíván. Legalább 120.000 forintot. Sajnos, ekkora összeg nem áll rendelkezésre. De nem olyan fából faragták a kiskunhalasi vasutas dolgozó­kat s a kultúraktívákat, hogy egykönnyen lemondjanak ter­vükről. Tavasszal összegyűltek s a kö­vetkezőket írták a szakszervezeti központhoz és a területi bizott­ságukhoz: Társadalmi munkával rendbehozzuk, felépítjük a kultúrotthcnt, csak anyagot biztosítsanak. Az anyag biztosítása is nagy gondot okozott, mert a költség- vetésben csak 6000 forint szere­pelt. A szakszervezeti központ ezt kiegészítette 10.000 forinttal. A helyi szervek is felajánlották segítségüket. így adódott aztán, hogy június elején a kultúraktívák és a vasút többi dolgozói kiadták a jelszót: vasutasnapra rendbehozzuk í a kultúrottlionunkat! Megkezdődött a munka. Rövid három hét alatt rendbehozták a gondnoki lakás romos épületét. Itt nyert elhelyezést egy pálya- fenntartási dolgozó, egy szoba- konyhás lakásban, aki vállalta a kultúrotthon gondnoki teendőit. Közben folyt a 200 méter hosszú és két méter magas, betonele­mekből készülő kerítés építése is. Ebben az időben a kultúrott­hon udvarán késő estig kever­ték a betont, hajlították a be­tonvasakat, öntötték a lapokat és oszlopokat. 100 darab 2 és fél méteres betonoszlopot, 400 da­rab 2 méter hosszú és 50 centi­méter széles betonlapot készítet­tek a kerítéshez. Július 29-én befejeződött ez a munka is. Ebben a munkában részt vett az állomás, a fűtőház és pálya- fenntartási főnökség valameny- nyi dolgozója. Sokat tett Kurucz József, Barényi Gyula, Hegyi Ede, Tornai István, Puskás, Be- nyó és Takács elvtársak. Fárad­ságot nem ismerve munkálkod­tak a kultúrotthon csinosításán. A kiskunhalasi vasutas dolgo­zók összefogása győzelmet ho­zott. Az eredetileg 120.000 forin­tos költségvetés helyett 18.000 forint értékű anyag- és munkás- bért használtak fel. Tehát 100.000 forintot takarítottak meg a társadalmi munkával. Ez csak a kezdet, mondják. A vasutas­napra ezenkívül még vállalták, nogy az udvaron elkészítenek Két röplabdapályát, szabadtéri színpadukat pedig megnagyob­bítják három méterrel. A mun­kálatok befejezéshez közeled­nek. Jogosan büszkék erre a mun­kára a halasi vasutasok. Ezután még pezsgőbb, még színvonala­sabb kultúrélet lesz ebben az otthonban, mint eddig. Ördög János, a területi bizottság kultúrnevelési felelőse. kultúrotthona BUKÓGÁT ÉPÍTÉSI MUN­KÁLATAI A KUJBISEVI VIZIEROMÜNÉL A Volgán és a Zsiguli dom­bokon hatalmas méretekben folynak a kujbisevi vízierőmű építkezési munkálatai. Egyre határozottabban rajzolódnak ki .a vízierőmű körvonalai. Jelen­leg a betonozási és szerelési munkákat végzik. A Volga két partja között több, mint 6000 méter hosszúságban drótkötél- pályát feszítettek ki. Magasan a víz felett állandóan közlekednek a csillék; követ, kavicsot, betont és egyéb anyagot szállítanak. — Nincs már messze az az idő, amikór a hatalmas volgai léte­sítmény hidroturbinái az első ipari áramot fogják szolgáltat­ni. Ez 1955 őszén fog megtör­ténni. PERLON — GYÓGYÁSZAT CÉLJÁRA A Német Demokratikus Köz­társaság schwarzai »Wilhelm Pieck« műrostgyárában meg­kezdték a perion-szálak folya­matos gyártását gyógyászati cé­lokra. A rendes perionszálakat olyan eljárásnak vetik alá, mely után sebhelyek varrására is al­kalmasak. 25 TONNÁS VONTATÓ — 12 milliméteres köté­len Hatalmas tömeg gyűlt össze a berlini Stalinalleen a Sportcsar­nok előtt, ahol egy hernyótal­pas traktor hat méter hosszú és mindössze 12 milliméteres át­mérőjű perlonkötéllel egy nyolc tonnás darut, meg egy ehhez kapcsolt 17 tonnás gépet von­tatott. Az ugyanilyen vastag kenderkötél már az első kísér­letnél elszakadt. TIZENNYOLCMILLIÓ ÓRA ÉVENTE A Szovjetunió óraipara igen fiatal, mégis rendkívül fejlett. Az első óragyárat 1930-ban léte­sítették Moszkvában. Karóráikat 1941-től gyártanak csak. Jelen­leg 17 óragyár dolgozik teljes kapacitással a Szovjetunió terü­letén, amelyek évente körül« belül 18 millió órát készítenek. 12 FOKOS CRYSTÄL-SÖR A cseh sör a múltban is vi­lágszerte igen nagy keresletnek örvendett. A felszabadulás után a népi demokratikus rendszer mindent elkövetett annak érde­kében, hogy tovább öregbítse a cseh sör hírnevét. A csehszlo­vák söripari dolgozók új sikere­ket érnek el. Ceské Budoiven- cében a Budvarban készülő 12 fokos Crystál sörnek van a vi- lágon a leghosszabb jótállási ideje — egy év. Ceské Budoiven- céből jelenleg még Singapour- ba, Dél-Amerikába, Ceylonba, Dél-Afrikába és egyéb távoli országokba is szállítanak sört. A Budvar jelenleg egy hónap alatt annyi sört exportál, mint régebben egy év alatt. Hírek — filmekről SOPRONRÖL, a város hírneves műemlékeiről forgat rövid művészet-történeti tárgyú filmet a Híradófilmgyár egyik erre a célra alakult munkacsoportja. Az érdekes, tudományos igényű rövidfilm rendezője Basilides Abris, operatőrje Bodrossy Félix. * TÖBB ÉRDEKES magyar film forgatása folyik Budapesten. Az »Egy pikkoló világos« című film külső felvételeit most ké­szítik a Szondy u. 86. számú házban. Előreláthatólag augusztus 15-re fejezik be a Tóth Gáspár esete forgatását. A Molière ko­médiájából készült film, a »Danáin György« forgatásának felé­nél tart a filmgyártó vállalat. Elkészült Barabás Tibor »Hazafiak« című forgatókönyve is, melyből Bán Frigyes, kiváló filmren­dező fog filmet készíteni; s * AZ IDEI velencei filmfesztiválon Csehszlovákia a »Húsz ■János« című történelmi filmmel szerepel. A qseh filmgyánás több rövidfilmet is bemutat a nemzetközi zsűri előtt. Többek között az »Ut az ősidőkbe« című színes népszerű tudományos filmet, valamint a »Mese a kutyusról és a kis cicáról« című szí­nes rajzfilmet. Nemrégiben fejezte be a csehszlovák filmgyár­tás az »Angyal a hegyekben« című színes vígjátékot, mely az »Angyallal nyaraltam« című film folytatása lesz, főszereplője Jaroslav Marvan, a hazánkban is járt kitűnő cseh filmszínész. I . I - I I ■ • 11 későbbre tolódott |Az ebéd kicsif| a SZOkottnái és ezért fordulhatott elő, hogy Varga Fe­rencet a kisfái pusztarész egyik tanyá­jában éppen ebéd mellett találtuk, bár három felé közeledett az idő. Egy nya­láb kicsapott füst vastagította a konyha levegőjét, de hol volt ez attól az illat­tól, amit a tejföllel jócskán nyakon ön­tött túróscsusza terjesztett. Akkor hall­gattam a véleményemmel, mert esetleg félreértették volna, de most apapíron bevallom, nagy kedvem kerekedett volna egy tányérra valót elsüllyeszteni belőle. Annak ellenére, hogy az én ebé­dem sem volt sem rossz, sem kevés. — Fogyasszanak csak nyugodtan, nem akarunk zavarni! s Bármennyire is őszintén mondtuk mindezt, mégis a vendég, az vendég és Varga bátyánk inkább velünk kezdte i szót, mint villázta volna a csuszát. Azzal ütötte el aggódásunkat, hogy úgyis tíz órakor reggelizett és csak a leves hiányzott a gyomrából. Varga Sándor tizenöt holdat bír eb­ben a nagy határban. Nem kevés ez így első hallásra, míg ki nem derül, hogy ebből a szántó hat hold, a többi rét és legelő. Ennek utána ' az ember mindjárt másként értékeli a kis gaz­dasagot. — Három hold volt a vetés. Nem fizetett rosszul. Ezen az agyagon a legjobb: a hét-nyolc mázsa. Az idén ennyi lett. Valahogyan irigy itt a bú­zára a természet, igaz, hogy a trágyá­nak is nagyon híjján van a föld. Ép­pen azzal voltam élfoglalva egész dél­előtt, hogy szállítottam be a gabonát, nehogy lemaradjak a korpáról. Sike­rült is. Tegnap csépeltünk és amilyen gyorsan csak lehetett, bevittem az egy lovammal. fekete szeméből be­csület és köteles- ségtudás olvasható ki. Nyugodt beszé­dű ember, megfontolt, válogatott sza­vakat használ. Megfigyeltem, hogyha befejezett egy gondolatot és nincs már mit mondania, akkor az utolsó szót megkétszerezi. Talán a nyomaték ked­véért, talán azért, hogy a pillanatnyi szünetet valamivel kitöltse. így valahogy: — Segítség...? az csak úgy néha van. A fiaim elpártoltak a földtől. Az egyik a Gépgyárban vasesztergályos, a másik — mert kevesebbet tanult — kovács­tanuló az egyik maszeknál. Jó gyerek mind a kettő — ezt nem én mondom, hanem tessék megkérdezni másokat, akik ismerik... akik ismerik... — így maradtam magamra a fél lá­bammal. Kicsit szomorúan mutat a lábára, amely egyenesre merevedett az operá­ció után. Nem lehetett jobban megmen­teni. — Fele lett a lábam, fele lett a gazda­ságom is. Harminchat óta kínlódtam vele. Egyik kórházból ki, a másikba be. Nem voit megállás. Az ilyen ma­gamfajta kisgazdát meghúzták minde­nütt. Itt is, ott is csak fizetni. Lefo­gyott a ház tája. Először a tehén, az­tán a ló és még sok egyéb ment rá erre a rossz lábamra. Hej... drága a patika ! Krizsán elvtárs | erÜ Nem'kerül ez pénzbe egy termelőszövetkezeti tag­nak. Ingyen patika, ingyen orvos. — Innen vett a beszélgetés azután az ed­digi hosszas kanyargás után egyenes irányt, amit Varga Ferenc, de mi is fe­szülten figyeltünk. — Maga egyénileg dolgozó paraszt. Mi a véleménye a párt arra irányuló politikájáról, hogy a második ötéves terv végére, tehát öt-hat év múlva, a mezőgazdaság zöme a termelőszövetke­zeteken belül lesz? Egy kicsit elnéz, homloka ráncait pil­lanatokra megfeszíti, bajszának egyik felét a jobb mutatóujjával végigsímítja és akart fogalmazással így szói: — Menni fog, amit elgondoltak. De úgy menne igazán könnyen, ha maguk ott bent a tanácsnál azt mondanák, hogy na, itt van ez a dűlők közé eső terület, ez szövetkezet lesz. Mindenki ottmarad a földön. Egy sem fog el­menni. — Nem! Nem! Varga bátyám. Azt r.em lehet. A kényszer a dolgozó em­berek felé átkozott dolog. Pártunk ezt határozottan tiltja. Ez nem fér össze a józan gondolkodással. Hát csak néz­zük magát. Mit szólna, ha holnap azt mondanák, hogy magának kötelező a termelőszövetkezetbe belépni? Biztosan szidná apánkat, anyánkat. De ha meg­ismeri részletesen, hogy a termelőszö­vetkezetben jobb a parasztnak, mint nyűglődni a maga parcelláján, maga lçsz — reményiésünk szerint — az első, aki helyeselni fogja a belépést! Mivel személye is szóba került a be­lépést illetően, még nagyobb gondolko­dásba esett. Aztán arról beszélt, amit már eddig is saját szemével látott. — A Dózsa, a szomszédságunkban van. A brigádvezetö jó ismerősöm. Azok fajinul élnek. Igaz, dolgoznak mindig, de biztos vagyok benne, hogy nem men­nek a szomszédba kölcsönért. A saját szememmel láttam, milyen szép volt az árpájuk, de a gabonájuk is elsőrendű. I Kíváncsi emberi ^gépk* nmE ját is. Most nem is a szövetkezetről akarok beszélni, hanem magamról, meg a környékbeli egyéniekről. Többen a szomszédságban igénybevették ősszel a gépállomást. Én nem. Bánom is, mint a kutya, amelyik kiiencet kölykedzett. Azoknak a répája olyan, mint a telt zsák, az enyimet — megmondom őszin­tén — nem is lehet azokéhoz hasonlí­tani. A répának, de minden másnak is a mélyszántás az istene. — Na látja, maga önmagától jön rá arra, mi szól a szövetkezeti mozgalom, a nagyüzemi gazdálkodás mellett. Hát mondja meg őszintén, ha ennyi minden a szövetkezetért beszél, van szükség ki­jelölni. a határt, hogy márpedig itt, vagy ott tsz lesz? —. Igazuk van — nem mondom —, de a ' nép erre még felvilágosulatlan. Nem igen hisznek abba, ami új. Ügy vannak ezzel, mint a szerződéses ter­meléssel vóltak. Először húzódoztak, fá­zott a lábuk aláírni a szerződésnek. Az­tán öt eltalálta, hogy mégis csak köt­nek. Utánuk jött a hatodik, meg a többi. És most mi a helyzet. Az egész kecskeméti határ paradicsomra lett szerződve. Ami évekkel ezelőtt még furcsa volt, mostmár mindenki által megszokott és jó. a beszédet, hiszen en­nél meggyőzőbbet magunk sem tud­tunk volna mondani. — Tudják, úgy van mindennel az ember, mint a házasélettel. Furcsa és elgondolkodtató dolog két idegen em­bernek egy életre egybekelni. Van az emberben ettől egy kis tartózkodás is, hogyan is lesz. Mikor aztán belelép az ember, már megint másképpen látja. Kialakulnak az összekötő szokások, íratlan törvények és arra esküszünk: ennél másképpen nem is lehet élni. Mi­kor eltelt húsz esztendő, már megérik az ember fejében a dolog. Hát én el tudnám-e házasélet nélkül képzelni az életemet? Nem! — Ügy gondolom, így van ez a m: parasztjaink fejében, a szövetkezeti mozgalommal kapcsolatban is. Húzódoz­nak, gondolkodnak, vonakodnak, nem értik a szót, ha mondják — magamat is beleértve — de lehet, hogy évek múl­tán magukat korholják és azt mondják: hogyan is lehetett ezen a dolgon any- nyit kotlani? Sok mindenről beszélgettünk még, ami bár apró részlet, de a nagy egész­hez szorosan hozzátartozik. A feleség is beljebb húzódott, miután felhagyott a zsákfoltozással. Az egyetlen lány, — aki a beteg báty őst ápolja a városon, de most a dologidőre hazajött — végig­hallgatta az egész beszélgetést, úgy tűnt, nagyon érdekelte minden. A háztájiról is szó esett. — Aztán mondják meg — szólt némi gyanakvással — nemcsak most lesz háztáji, lesz az később is? — Nézze, Varga bátyánk, a Szovjet­unióban több, mint harminc éve van­nak szövetkezetek és mindenütt gazda­gon virágoznak a háztáji gazdaságok is; Erre megnyugodott. — Beszéljenek a környékbeli gazdák­kal. Én is ígérném ezt, de a mi pusz­tánkban érvényes az a közmondás, hogy senki sem lehet próféta a maga azájában* Amondó vagyok, hogyha mások is akarják a pusztában, én ott leszek igencsak az elsők között. végszó — ami te­mérdek kérdésnek* megbújt gondolatnak volt a szűkszavú összefoglalója — azt bizonyítja, hogy dolgozó parasztságunk agyában — lei­kében mélyen foglalkozik az új útra- kelés gondolatával. Segíteni kell abban* hogy a vargaferencek megszabadulva ezektől a gondoktól — határozott előre­lépést tegyenek. Weither DánieL Fürgén járó Mi csak helyeseltük Ez a néhány MÁSKÉNT NEM IS LEHET ÉLNI...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents