Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. július (10. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-21 / 170. szám
/ BACSKISK UN MEGYE I X. ÉVFOLYAM, HO. SZÄM Ara SO fillér 1955 JÜL1US 21. CSÜTÖRTÖK ~ --------------------------------------N A MAI SZÁMBAN: À Központi Statisztikai Hivatal jelentése. — Épül, szépül megyénk. — A tanács, a kultúragitáció és a fiatalok. — Három nap története Csátalján. — Gyors aratás — gyors beadás. — Versenyre hívjuk Pest megye dolgozó parasztságát. — Földművesszövetkezeteink az aratás, cséplés, begyűjtés elősegítéséért __________________________J l okoldalú, harcos felvilágosító uniókat! A négy kormányfő genfi tanácskozása A megyei párt-végrehajtó bizottság legutóbbi ülésén megállapította, hogy a gabonabegyűjtés érdekében folytatandó politikai tömegmunkában nagymértékű lemaradás, helyenként vétkes mulasztások tapasztalhatók. A párt, a tanács, a DISZ, az MNDSZ-szer- vezetek és népfront-bizottságok felvilágosító tevékenysége híján, számos helyen a ku- lákok és egyéb ellenséges elemek »magyarázzák« kormányunknak a gabona állami felvásárlásáról hozott törvényét, Ennek következtében néhol még a termelőszövetkezeti tagság körében is különféle rémhírek és kártékony híresztelések kaptak lábra. Dusnokon, Foktőn, Bátya községben és másutt pedig az ellenséges aknamunka következtében néhány gazda fekete-csépléssel próbálkozott. A feketén csép.ök ellen megindult a bírósági eljárás s a kulákok és bújtoga- tisuknak felült termelők' rövidesen elnyerik méltó büntetésüket. Általános jelenség, hogy a part-, tanácsi- és tömegszervezeti vezetők egyrésze a begyűjtés szervezeti-technikai kérdéseivel foglalkozik (például a tervek lebontásával), ami helyes, de hiba, hogy emellett nem folytatnak felvilágosító munkát, nem mozgósítják a népnevelőiket, aktívákat a törvény előírásainak megismertetésére. Abból a helyes megállapításból kiindulva, hogy államunk viszonylag magas árat (a búza mázsájáért például 2-10 forintot fizet és még korpát, kedvezményes gépi munka — vagy jutányos iparcikkvásárlási utalványt is) juttat a termelőknek — ebből a helyes értékelésből azt a helytelen tanulságot vonták le, hogy a törvény úgyszólván »önmagáért beszél« és nincs szükség széleskörű magyarán Kására. Tény és való, hogy állatnunk jó árat fizet az értékesítést szerződésre kötelezően átadandó gabonáért. Azok a dolgozó parasztok, tsz-tagok, akis messzebb látnak saját por-, tájuknál, akik nemcsak egyén: érdekeiket, hanem az ország, a haza ügyét is szívükön viselik, valamennyien egyetértéssel, megértéssel fogadták kormányzatunk rendelkezését. Nyilvánvaló, hogy a becsületes dolgozó parasztok, akik aiem akarnak spekulálni gabonájukkal — meg lehetnek elégedve és elégedettek is. Egyetértőén támogatják kormányunkat abban, hogy dolgozó népünk kenyérellátásának biztosítását így, a termelők számára is méltányos módon oldja meg. A kulákság és egyéb ellenséges elemek azonban, érthetően, minden igyekezetükkel a törvény befeketítésére, félremagyarázására törekszenek. Régi tapasztalat, hogy pártunk és •kormányunk rendelkezéseit, amelyek a szocializmus építését, a dolgozó nép érdekeit szolgálják, az osztályellenség mindenkor megpróbálta lejáratni, félremagyarázni. Most állami gabona-monopóliumról fecsegnek és azzal ijesztgetik a dolgozó parasztokat, tsz-ta- gokat, hogy családjuk évi gabonaszükségletét sem fogják biztosítani. Aki ismeri a szó- banforgó rendelkezést, az köny- nyen leleplezheti az ilyen rémhíreket, valótlan és ellenséges híreszteléseket. Hiszen a rendelet világosan kimondja, hogy a gabonabegyűjtésnél elsősorban a vetőmagot kell biztosítani, azután a beadást, (a vető- magkölcsön természetbeni visz- szafizetését, a gépi munkák díjának kiegyenlítését és egyeseknél a tavalyi hátralékok teljesítését kell biztosítani) azt követi sorrendben a család egészévi kenyérgabona szükségletének biztosítása és az ezeken túl fennmaradó felesleg egy részét kell az állammal köten- I dő értékesítési szerződési'« eladni. Aki többet bead, annak | egyrészt több pénzt, korpát, iparcikk- és olcsó gépimunka- utalványt juttat az állam a szabad felvásárlásra beadott gabonáért, másrészt még ezen felül is több terményfeleslege marad vissza, amivel szabadon rendelkezhet, ha községe teljesítette begyűjtési tervét. Szó sincs tehát semmiféle gabonamonopóliumról, vagy hasonlóról. Miért beszélnek mégis erről egyes községekben? Azért, mert a párt és a kormány szava nem jutott el még hozzájuk. Régi igazság, hogy ha nem magyarázzák meg a párt-, állami- és tömegszervezetek az egyes törvényeket, rendeletéket, stb — akkor azt az ellenség » magyarázza« a saját szájaíze szérint. Éppen ezért a kommunisták és tömegszervezeti aktivisták egyik legdöntőbb feladata most, hogy a személyes példamutatás mellett kisgyűléseken és egyéni beszélgetéseken bátran és sokoldalúan magyarázzák, népszerűsítsék kormányunknak a gabona egy része kötelező állami felvásárlásáról hozott törvényét. Ismertessék az értékesítési szerződésre beadott gabona után járó juttatásokat s leplezzék le a rémhírterjesztő kulákok, spekulánsok iizelmeit. A politikai tömegmunka kiszélesítése —párosulva a törvények előírásainak maradéktalan végrehajtásával, — ez a begyűjtés sikerének legfőbb biztosítéka, A három nyugati kormányfő felszólalása Eisenh< A hétfő délelőtti ülésen Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke nyitotta meg a szónokok sorát. Bevezetésül hangoztatta: -Arra az égyetemes óhajra válaszul jöttünk össze, amelyet Bulganyin miniszterelnök július 15-i beszédében kifejtett, hog> nagy országaink politikai vezetői megtalálják a béke útját.« Eisenhower elnök, mielőtt rátért volna az egyes fontos nemzetközi kérdésekre, alapelvként leszögezte: »A lényeges dolog az, hogy senki se kísérelje meg erőszakkal, vagy nem becsületes úton elképzeléseit másokra erőltetni és ugyanúgy rendszerét azokra kényszeríteni, akik azt nem akarják ...« A továbbiakban azonban az elnök éppen e szavakkal ellentétben felvetette az úgynevezett »kelei- európai kérdést«, valamint a -nemzetközi kommunizmus kér» le> e r nyilat dését«, amelyekről azután Bulganyin elvtárs a délutáni ülésen kijelentette, hogy nincs helyük a tárgysorozaton. Eisenhower foglalkozott a német egység problémájával, rámutatva, hogy »mindaddig, amíg fennáll a jelenlegi megosztottság, ez alapvető forrása lesz a bizonytalanságnak Európában«. Eisenhower kifejtette, hogy szükségesnek tartja Németország egyesítését, de csak általános körvonalakban vázolta, miként iehetne szerinte a német újraegyesítést összekötni az európai biztonsággal. Eisenhower ezután a népek közötti kapcsolatok kérdésével foglalkozott, s a többi között hangoztatta: »Az amerikai nép a szovjet népek barátja akar lenni. Nincsenek természettől fogva különbségek népeink vagy nemzeteink között... Törkasain ténelmi szemszögből nézve, a két ország mindig békében élt egymással. A népeink közötti baráti megértés azonban nem javulhat meg könnyen, amidőn mesterséges akadályok léteznek, olyanok, amelyek jelenleg gátolják'a kapcsolatokat.« Az Egyesült Államok elnöke végezetül a leszereléssel összefüggő kérdésekkel foglalkozott, azonban nem szólt arról, milyen elképzelései vannak magáról egy leszerelési egyezményről. Eisenhower befejezésül annak a véleményének adott kifejezést, hogy a genfi értekezlet —, amelyet az elnök »szükségképpen rövidnek« nevezett — »meg tudja teremteni és .el tudja indítani azokat az új erőket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy valóban a béke útján járjunk«. F a u r A hétfő délelőtti ülésen Faure francia miniszterelnök mondotta a második beszédet. A genfi konferencia jelentőségét méltatva hangoztatta, hogy »tíz esztendő óta semmiféle hasonló értekezlet nem voit a kormányfők között«. Faure feltette a kérdést: »Uj- re keil-e egyesíteni Németországot?« — s igennel válaszolt rá. Ezután arra tért rá. hogyan ■ehet elérni véleménye szerint a német egységet. Faure úgy nyilatkozott, hogy »az Eden- terv nagy vonalakban ... megfelel a kikerülhetetlen logikának ...« A francia miniszterelnök sorra vette azokat a.külön- böző elgondolásokat, amelyek Németország egyesítése esetén szavatolnák az európai biztonságot, s mindenekelőtt- Németország semlegesítésének lehetőségét elemezte. kijelentette, hogy »Németországot nem lehet és nem szaEde e nyilatko bad semlegesíteni«, mert ez -megkülönböztető és zaklató bánásmódot« jelentene. Mindebből kiindulva Faure erre a kevéssé indokolt következtetésre jutott: »A magam részérői fenntartom azt a feltevést, hogy az újraegyesített Németországa fyugateurópai Unió és az Északatlanti Szövetség rendszerébe illeszkedve maradna.« A francia miniszterelnök azonban maga is beismerte, hogy ebben az esetben a Szovjetunió szempontjából csorba esne az európai biztonságon. Faure a továbbiakban javaslatokat tett a német kérdés és az európai biztonság rendezésére, amelyek lényege a következő: A párizsi egyezményeket aláírt országok vállaljanak közvetlen kötelezettségeket a Szovjetunió irányában, hogy amely ország erőszakhoz folyamodik, azt i nyilatko sal a fosszák meg az Északatlanti Szövetség katonai támogatásától. Indítványozta, hogy Németország bevonásával hozzanak létre általános biztonsági szervezetet. Ebbe bekapcsolódhatna minden európai állam, amely hajlandó részt venni e szervezetben. A francia miniszterelnök a következőkben a leszerelés kérdésére tért át, hangoztatva, hogy ezt vagy egy, a Nyugateurópa: Unióhoz hasonló általános katonai szervezet, vagy pedig egy általános gazdasági szervezet segítségével lehetne szerinte megvalósítani. Javasolta olyan nemzetközi szervezet létrehozását, amely a fegyverzet csökkentése folytán felszabadult pénzügyi és anyagi eszközöket átvenné, s a fejlődésben visszamaradt területek megsegítésére használná fel. satu A hétfő délutáni ü,lésen Eden angol miniszterelnök emelkedett elsőnek szólásra. Hangoztatta: »Ez az értekezlet egyedülálló a történelemben, mert azok a feltételek, amelyek között ülésezünk, páratlanok az emberiség életében.« Egyben annak a véleményének adott kifejezést, hogy »ezen az értekezleten főleg az európai vonatkozású kérdésekkel kell foglalkozni.« Eden a német kérdés taglalásával kezdte beszédének érdemi részét, rámutatván, hogy »amíg Németország egysége nincs helyreállítva, nem lehet sem bizalom, sem biztonság ezen a kontinensen.« Megemlítette, hogy a tavalyi berlini értekezleten nem sikerült megvalósítani Né» metország egyesítését, azonban az értekezlet sikertelenségéért a Szovjetunióra próbálta hárítani a felelősséget. Az angol miniszterelnök a továbbiakban ismertette kormányának javaslatait a német kérdés és az európai biztonság rendezésére. Ezek a következők: A Genfben képviselt hatalmak és az újraegyesített Németország alakítsanak biztonsági paktumot az ENSZ fennhatósága alatt. Történjék megállapodás a Németország mindkét részében és a Németországgal szomszédos országokban lévő erők és fegyverzetek összmennyiségére vonatkozólag. E célból létesüljön kölcsönös ellenőrzési rendszer,. Meg kell vizsgálni a demilitarized övezet létesítésének lehetőségét a Kelet és a Nyugat között. Ez garanciául szolgálhatna. Eden befejezésül az értekezleten részvevő hatalmak figyelmébe ajánlotta az általa ismertetett javaslatokat. A négy kormányfő ti német kérdésről tárgyalt A négy külügyminiszter kedden délelőtt ülést tartott és megegyezett a napirendről. A napirendről létrejött megegyezés rendkívül lényeges, hiszen köztudomású, hogy a napirendi kérdés eldöntése korábban sok esetben napokig, hetekig is elhúzódott. A kormányfők a keddi délutáni ülésen kezdték meg a napirendi pontok megvitatását. Eden felszólalásában megelégedését fejezte ki, hogy sok közös szempont áll fenn a német kérdésben és mindenki egyetért Németország egyesítésének szükségessége kérdésében. Edén azonban rámutatott arra, hogy Bulganyin hétfői kijelentéseiben van egy pont, amely nyugtalanságot okoz neki. Ez a pont: a kollektív biztonsági rendszer megteremtése előfeltétele a német kérdés megoldásának. A kollektív biztonság megteremtése, ahogyan ezt Bulganyin javasolta, Eden szerint rendkí(Foty tatása a 2. oldalon) \
