Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-02 / 154. szám

Pâriépifés fl gépállomás és termelősziivolkezel pártszervezetének közös ügye A Kiskőrösi Gépállomás pártszervezetének vezetősége 12 tsz pártszervezet vezetőségével tárgyalta meg közösen az aratás, cséplés munkáját. Szükség volt erre, mivel több tsz-ben gépel- íenes hangulat uralkodott. — Ugyanakkor nyilvánvalóvá vált, hogy a gépi segítség nélkül ere­jük nem elegendő a szemveszte­ség nélküli aratás elvégzésére. A soltvadkerti Uj Élet Termelő- szövetkezetben is gépellcnes volt a hangulat. Ugyanakkor ez a tsz vállalta, hogy a községben elsőként fogja teljesítem takar­mánygabona beadási kötelezett­ségét. Belátták, hogy vállalásu­kat csak úgy teljesíthetik, ha kombájn aratja náluk az őszi árpát. Ma már arra kérik a gép­állomást, hogy náluk kezdje a gép az aratást. A közös vezetőségi ülések első eredménye, hogy ahol eddig nem volt gépi aratásra szerződés, ott pótszerződést kötöttek. Ilyenfor­mán 80 hold gépi aratásra és 20 hold kombájnaratásra kötöttek pótszerzödést. Minden tsz-ben elérték azt, hogy ahol 8 hold­nál nagyobb őszi árpa tábla van, azt kombájnnal arassák le. A közös megbeszélések mindkét részről igen hasznosak voltak. Ügy a gépállomás, mint a termelőszövetkezetek nehézsé­gekkel küzdöttek. Egyrészt a gépállomásnak kevés aratógép­kezelője volt. Ebben a termelő- szövetkezetek tudtak segíteni a gépállomásnak. Több olyan tag­juk van, akik régebben gépállo­máson dolgoztak és értenek az aratógép kezeléséhez. Felaján­lották, hogy átadják az aratás idejére őket. így került többek között Fodor Gábor, és Frank Ferenc, a soltvadkerti Uj Élet TSZ-ből Supka István, a páhi Uj Tavasz TSZ-ből és Mikulás József a kaskantyúi Kossuth TSZ-ből a Kiskőrösi Gépállo­másra aratógépkezelőnek. Az átadott aratógépkezelők saját csoportjukban kezdik meg az aratást, s mikor ott végeznek, más tsz-ek területein folytatják a munkát. A termelő* szüvet kezeteknek is voltak nehézségeik, amiben viszont a gépállomás tudott se­gíteni. Az eleinte eluralkodott gépellenes hangulat miatt pél­dául nem kezdtek idejében a kombá j n szérűk elkészí téséhez. A közös vezetőségi üléseken megállapodtak abban, hogy a gépállomás ponyvát kölcsönöz a tsz-ekinek a szárítók építéséhez. Ez már meg is történt, s ma már minden tsz-ben készen áll a kombájnszérű. A közös vezetőségi ülések alapján készítették el a gépál­lomás, a kombájnok és arató­gépek rajontervét is. Erre azért volt szükség, mert a termelő­szövetkezetek tagsága igen meg­szerette a jó munkát végző traktorosokat. Csaknem minden tsz-nek van már ilyen jó mun­kát végző »kedvence«, akihez ragaszkodik. Ezért a közös meg­beszéléseken is kérték a tsz- pártszervezetek, hogy ők választ­hassák ki az aratógépkezelőt. Az akasztói Arany Kalász Terme­lőszövetkezet például Baltás Mi­hály traktorost kéri, aki tava­szi tervét 125 százalékra telje­A kecskeméti üzemek száz sztahanovistáját, 25 termelésben élenjáró, példamutató munkát végző DISZ-fiatalt és ötven él­sportolót hívott meg a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa a mun­kaverseny élenjáró dolgozói tisz­teletére rendezett ünnepi dísz­előadásra, az Uj Kollégium sza­badtéri színpadára. Az előadás július 4-én, hétfőn este 6 órakor kezdődik, melyen az operett-műfaj legnevesebb magyar művészei lépnek a kecs­keméti dolgozók elé. Legszebb sítette. Kiváló minőségű talaj- munkát végzett náluk, ezért na­gyon megszerette őt a tsz tag­sága. A közös vezetőségi üléseken megbeszélték a tarlóhántás és másodvetés kérdéseit is. A cso­portok vállalták, hogy a gép után azonnal letisztítják a tor- lót, hogy a torlóhántást aka­dálytalanul végezhessék a gépek és így a más&dvetés idejében földbe kerülhessen. A soltvad­kerti Uj Éiet TSZ pártszerve­zete például kérte, hogy az ara­tógép után állítsanak egy trak­tort a tarlóhántás végzésére, ők biztosítják a tiszta tarlót, hogy az akadálytalanul végezhesse munkáját. A Kiskőrösi Gépállomás kombájnaratási terve 600 hold, azonban csak 460 hóid van ed­dig leszerződve. Még hátra van azonban öt tsz-pártszervezet, akikkel nem beszélték meg kö­zösen az aratás ügyét. Az eddigi megbeszélések igen hasznosnak bizonyultok, helyes lenne tehát, ha mulasztását sürgősen pótolná a gépállomás pártszervezete. Ez­zel biztosíthatnák kombájnara­tási tervüket, ezenfelül ezekben a tsz-ekben is a szemveszteség nélküli aratás sikerét. Nagy Ottó. dalaiból énekel Tlonthy Hanna, Németh Marika és Ráthonyi Ró­bert, a Fővárosi Operettszínház három kiváló művésze. Az elő­adáson fellépnek a helyi erők is, így Táborosi Gyula és Gom­bos Tibor. A zenét a budapesti Stúdió szólistái szolgáltatják. A konferanszié szerepét Rónai Egon vállalta. Az előadás iránt rendkívül nagy az érdeklődés. A 6 órakor keződő előadásra már minden jegy elkelt. Díszelőadás Kecskeméten sztahanovisták, élsportolók és kiválóan dolgozó DISZ-fiatalok részére NAGY József, a La­katosipari Vállalat párttitkára megállt egy pillanatra az üzem ud­varán és azon gondol­kodott, hogy ki is volt az, akinek megígérte, hogy majd munkaidő után megbeszél vele valamit. — Nyúl elvtárs! 1— szólított meg egy hozzá tartó fiatalembert, — éppen azon törtem a fejem, de most eszem­be vágódott, neked tet­tem ígéretet. Kiballag- tak együtt az üzem ka­puján. NyúL Sándor közben elkezdte mon­dani, hogy mit nem tud kivetni.jä fejéből. — Sokba kerül a gyártmányok alapfes­tése, így magas az ön­költség, ez meg meg­drágítja a gyártmányo­kat. A titkár csak hall­gatta és nézte, mi ütött ebbe az emberbe, hogy ez ennyire szívén vi­seld a vállalat ügyét. De Nyúl Sándor to­vább beszélt. A válla­lat fennállása óta itt dolgozik, 1948 óta. Ez, azóta így megy. 23.50 forint kilója a zsíros hígítónak, amit a bau- xá! rozsdavédő festék­kel kevernek. Sokra rúg, sokra! A __TITKÁR még mmdig hallgatott, de most már egyre figyel­mesebb pillantásokkal kutatta Nyúl Sándor arcát. Amikor aztán Sándor kibeszélte ma­gát, Nagy elvtárs is megszólalt. — Ez igaz. Szó nélkül ballag­tak tovább. Végülis a titkár törte meg a né­maságot: — Van valami el­gondolásod? — Volna. — Elmondanád? — Még nem, rázta fejét Nyúl Sándor, ki­próbálnám még egy­szer. — Jó! Ketté vált az útjuk. A kézszorítás jóval erősebb volt, mint az eiőbb, amikor összeta­lálkoztak. Szemeikből bizalom-féle sugárzott, amikor egymásnak há- tatfordítottak. Nyúl Sándor megnyújtotta a lépteit, s ahogy lépett üíemszerűen, ritmiku­san, beiecsengett a fü­lébe előbb szaggatot­tan, aztán folyamato­san: — van vala-mi el- gon-do-lá-sod. van va­la-mi. .. Van hát, tör­te le magában azt a »belső kollégát«, aki egyebet se tud, csak ilyet kiabálni a fülébe, azt is olyan egyhangú­an, és mindig egyfor­mán. KORAN ébredt fel másnap. Fürgén sietett az üzembe. Első útja a •tegnap délután végzett kísérleti festéséhez ve­zetett. Ebben a festék- összetételbe nem ke­vert zsíros .hígítót, ezt lakkbenzinnel helyette­sítette, melynek kilója csak 1.77 forint, Torkonra_gadta az iz­galom, lábai megre­megtek és reszkető uj­jal végighúzódtak a festésen. Próbálta le­kaparni, nem iehetett. Az izgalom mellé oda­lopakodott az öröm, és most már nem tudta, izgalom-e az, vagy az öröm, ami végigsétál­tatja vele a műhelyt egy párszor. — Tehát ez sikerült? Megnézte újra, tízszer, húszszor... — Sike­rült. A párttitkárra gondolt, meg arra az erős kézszorításra. Lel­ki szemei előtt megele­venedett, világosan ma­ga előtt látta azokat az embereket, akik leg­elsősorban osztozni fognak az ő örömében; a párttitkár, Tóth elv- társ a műszaki vezető, a vállalatigazgató és a többi dolgozók. A délelőtt olyan rö­vidnek tűnt, mint a nyúlfarka. Déltájban összeakadt a párttit- kárral. A titkár elébe lépett. Nyúl eivtársnak a keblébe szorult a só­haj. — NA. mit szólsz hozzá? — fogta kézen Nagy elvtársat és oda­húzta a próbafestés­hez. A titkár sokáig nézte, alaposan meg­tapasztalta az előtte álló jelenséget. Nézte és várta, hogy Nyúl elvtárs beszéljen. Nyúl Sándor nem sokáig vá­ratott magára. A tit­kár szinte minden sza­vát itta a mellette ma­gyarázó fiatal, szőke­arcú munkásnak. — ötven százalékos arányban keverted? — szakította félbe Nagy elvtárs a beszédet. — Ügy! — A megtakarítás kilónként? — 21.23 forint. — A minőség? — Mint a másik. Az igazgató, meg a főmérnök is gyorsan tudomást szereztek Nyúl Sándor újításáról. Nyúl elvtárs a saját fülével hallotta, ami­kor a vállalatvezető kijelentette: ezt az újí­tást azonnal alkalmaz­ni kell. 1954. április 1-én hangzottak el ezek a szavak Badacsonyi vállalatvezető szájából. 1955 április 1-én Nyúl eivtárs újításának egy­éves évfordulóján az a hír kapott lábra az üzemben, hogy ennek az újításnak eredmé­nyeképpen 50.136 fo­rmt valahány fillért takarítottak meg. Az újítási jutalom hozzásegítette Nyúl Sándort boldog családi fészkének otthonosab­bá tételéhez, hiszen fiatal házas lévén, egy­szerre 3200 forint ütöt­te a markát. És Nyúl Sándor most másik újításon töri a fejét. (e—s—) Több és jobb mezőgazdasági vasáru falusi boltjaiukbaii Tavaly még nagy gond volt a parasztság ellátása az aratás táján kaszával, kaszanyéllel, kaszakővel és egyéb szükséges aratási eszközökkel. A földmű­vesszövetkezet és az állami kis­kereskedelem boltjaiban bizony sok esetben nem voltak kapha­tók a kívánt cikkek. Az ipar a parasztság segítségére sietett és nagyobb mennyiségben gyártott már az idén kaszát, sarlót, ka­szatokmányt, üllőt, kalapácsot és sok egyebet. A kecskeméti járási földmű­vesszövetkezetek központja még a helyi kisipari termelőszövetke­zet segítségét is igénybe vette. A járás szükségletének mintegy 10—15 százalékára kötött gyár­tási megállapodást. A nagyipar és a kisiparosok által készített aratószerszámok már az idén bőségesen állnak a dolgozó pa­rasztok rendelkezésére. Mind a járás, mind pedig a megye területén nincs hiány aratóeszközökből. A Vas- és Mű­szaki Nagykereskedelmi Vállalat raktárában jelenleg is van még 10.000 kasza, 5000 sarló, 15.000 kaszakő, 5000 üllő és kalapács. A szakemberek véleménye sze­rint a jelenlegi raktárkészlet még a jövő évi szükségletet is fedezi. Gyengébb az ellátás vizeskan­nából. Igaz, hogy ebben az év­ben 6000 darab 6—7 literes alu­mínium kannára kötött szállí­tási szerződést a Vas- és Műsza­ki Nagykereskedelmi Vállalat, 3000 darabot azonban a Jászbe­rényi Lemez- és Fémnyomó Gyár csak a II. félévre — egyenlő havi ütemezésben —* igazolta vissza. Ivóbögre mind zj-máncos, mind pedig alumí­nium, bőségesen áll a vásárlók rendelkezésére. A je'.ek szerint a mezőgazda- sági áruellátás igen jelentősen megjavult az idén. Hatalmas készletek várnak értékesítésre a nagykereskedelem raktáraiban. A falusi boltok is a tavalyinál jobb minőségű, többfajta mező- gazdasági cikket, segédeszközt, kisebb munkaeszközt árusíta­nak, mint az elmúlt esztendő­ben bármikor. A kisiparosok kölcsönös betegbiztosításáról Alig egy éve jelent meg a ren­delet, amely a magánkisiparo- sofcnak sok évtizedes problémá­ját oldotta meg. Ez a rendelet lehetőséget adott arra, hogy a kisiparos egy-egy betegség ese­tében ne küzdjön súlyos anyagi nehézségekkel, biztosíthassa csa­ládjának megélhetését. A ren­delet a kisiparosok kölcsönös betegségbiztosításáról intézke­dik. E rendelet értelmében nem­csak a kisiparos, hanem család­tagja is biztosított lehet. A be­lépés önkéntes és a kisiparos­nak járulék címén jövedelmének 6 százalékát kell fizetnie. Eleinte sok kisiparos idegen­kedett a kölcsönös biztosítástól. Sajnos, még ma is találunk olya­nokat, akik távol tartják magu­kat, nem látják ennek jelentő­ségét, nem igénylik a kölcsönös biztosítás segítését. Sok száz példa amellett szól, h„gy a kisiparosoknak ez/a köl­csönös betegségbiztosítás igen előnyös. Például Papp Károly- né tiszakécskei kisiparos kór­házi ápolásáért az intézet 3200 forintot fizetett ki. Gróf Sán­dor kecskeméti kisiparos édes­anyját ápolták a kórházban. E.ért a biztosító intézet 6700 fo­rintot utalt át a kórháznak. Huszka Zoltán kiskunfélegyházi kisiparos feleségének kórházi á; olásáért 4500 forintot fizetett az intézet. Hosszan lehetne sorolni a pél­dákat. Ehhez még csak annyit tennénk hozzá, hogy se szeri, se száma azoknak, akik szülési és halálozási segélyt kaptak. Nem is beszélve arról a sok száz kisiparosról, akinek családtagja orvosi gyógykezelésben része­sült, vagy kisebb-nagyobb gyó­gyászati segédeszközt kapott a gyógyszerellátáson kívül. Ezek a kisiparosok dicsérő szóval em­lékeznek meg a kormány e ked­vező rendeletéről, segítéséről. Már látják a kölcsönös beteg- biztosítási intézet jelentőségét, segítő szerepét. Vannak olyan kisiparosok is, akik megvárják azt a pillanatot, amikor betegségük gyógyításá­hoz komolyabb 'orvosi beavatko­zás szükséges és akkor lépnek be az intézet tagjai sorába. — Ezenkívül találkozunk olyan esettel is, ho-gy a tagok jövedel­mük 6 százalékát nem fizetik be, bár a juttatásokat megköve­telik. Úgy néz ki, hogy egyesek I a kétoldalú kötelezettséget fél­reértelmezik, a politikai mun­ka hiánya következtében alku tárgyává teszik a kötelező havi járulék befizetését. A rendelet hiányos ismerteté­se és az abban foglaltak be nem tartása oda vezetett, hogy az eddigi, zömében 24—30 forintos biztosítási díj mellett az intézet több millió forintot fizetett rá a kisiparosok betegségbiztosítá­sára. Éppen ezért az 1956. évi járulék előírását reálisabbá kel­lett tenni, mert csak így lehet biztosítani mindazokat a jutta­tásokat, amelyek szükségesek a kisiparosok betegségbiztosításá­hoz. Nem tudjuk mire vélni, hogy egyes kisiparosok kilépésüket, jelentik be azért, mert pár fo­rinttal a jövő évben több lesz a havi járulék befizetésének ösz- szege. Érthetetlen különösen olyanok részéről, akik • igen hat­hatós segítséget kaptak, mint például Fehérvári László kis­kunfélegyházi kisiparos, akinek felesége 92 napig volt a kórház­ban, 4800 forintot fizetett ki az intézet, s jelenleg is 88 napra szóló beutalása van a kórházba Herpai Gyula kisiparos annak ellenére, hogy rendszeresen igénybe veszi az orvost és kór­házi ápolásban részesül, szintén a kilépni szándékozók között van. Szükségesnek tartjuk megem­líteni, hogy a múltban a kisipa­rosok éppen azért harcoltak hosszú időn keresztül, hogy a társadalombiztosítás előnyeit él­vezhessék. Most, amikor lehe­tőségük van rá, egyesek eldob­ják ezt maguktól, s ezzel aka­ratlanul is saját maguknak és családjuknak okoznak kárt. Ezenkívül még azt is meg kell mondani, hogy az ellenséges de­magógia is arra irányul, hogy a helyesen és reálisan gondolkozó kisiparosok is felelőtlenül ta­szítsák el maguktól kormá­nyunknak a kölcsönös betegség- biztosítási segítségét. Kormányunknak célja, hogy egészséges emberek végezzék a munkát a kisiparban is. Ezért a leghelyesebb, ha minden kis­iparos tagja lesz a kölcsönös biztosítási intézménynek s ez­zel önmaga és családja egészsé­gére vigyázva teszi gondtala­nabbá életét. Szabó Ferenc m. titkár, Rózsabál Nagxbaracskán Rózsabálat rendeztek a nagy­baracskai DISZ-fiatalok. A kul- túrház nagytermét élő- és mű­virággal, színes lampionnal dí­szítették. A tánchelyiség olyan lett, mint egy rózsaíiget. A bál érdekessége az volt, hogy a fiúk csak egy-egy szál virág átadásá­val kérhették táncra a lányo­kat. Aki a legtöbb virágot kap­ta, az a lány lett a bálkirálynö. Nagy Sándor nagybaracskaí születésű Sztálin-díjas író is megjelent a bálon. A tánc szü­netében hosszasan elbeszélge­tett a fiatalokkal. Elmondotta terveit és megismerte a fiatalok problémáit. Göndör József, Baja, ft NYÚL SÁNDOR ÚJÍTÁSA

Next

/
Thumbnails
Contents