Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. július (10. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-12 / 162. szám
/ K ti n f eh értón kimondták a szót..* Kunfehértó, 1955. július 10, vasárnap Ünnep van, kétszeres ünnep a faluban. A Magtermelö 'Vállalat kultúrtermének. padit/rail emberek tömege tölti. A k- tiva-értekezletet tartanak a falu legjobbjai: a két állami gazdaság dolgozói ftise&Jcsmá mellén .»£5 fénylik a tzambaiesti tl- üzemavatáson kapott ktHtruetés) a Vörös Hajnal és a tíz ke TSZ tagjai s szamot •oytmtlmu a,Ágazó paraszt. A tanácskozás egy cell szolgai; Osxxg ceuuHuuta községgé alakítani Kun- fehértől. Az égési latu tcrtfax* korxruli ezt. Hiszen a fehértói határnak több, mim té mámlékan » lakosságnak mintegy háromnegyed ream «un nawüzmm gazdálkodást folytat. Ezek léte, ivjlödése, sùm); a azt sürgeti, hogy a tarka kis egyéni parcellák míetfibi teotsmdjana* a nagy tab iákba s az alig több, mim ttntzái »u* ktsnllalle. jojuia is rálépjen a szövetkezés útjára. Hitvallások a szövetkezetről Dallos elvtárs, az aktívaülés előadója példákkal hasonlította össze a tsz-tagck és egyéni gazdák életét, sorsát. Ifj. Bálint István 16 holdas középparaszt tavaly feleségével együtt éjeket nappalokká téve, megfeszített erővel dolgozott s 15—16.000 forint jövedelmet ért el. Míg Horváth Ferenc szövetkezeti fogató«. csak amolyan közepesen dolgozó tag, háztáji gazdasága bevételével együtt 28 ezer forint tiszta jövedelemhez jutott. Dallos elvt'árs nem mondott újat, hiszen a tsz-ek eredményei községszerte ismertek. A legapróbb gyerek is tudja, hogy például Zámbó János tavaly 32 mázsa gabonát vitt haza osztás után, hogy a 76 éves Becze József, a Vörös Hajnal TSZ egyik legelégedettebb tagja, hogy a Béke TSZ-ben idén 19 mázsával fizetett az árpa stb. De ha valaki mindezt nem is tudta volna, az aktívaülésen sok szájból, sokféle fogalmazásban, de ugyanezt hallotta az egymásután szót kérő szövetkezeti tagoktól : a lelkesült hitvallást a szövetkezeti életforma szépségéről. S többségük a múlttal kezdte, ahonnan elindult és idáig jutott: a kulák istállójával, a napszámos sorssal, a nyomorúsággal. .. — Tizenhárom éves voltam, amikor napszámba jelentkeztem a Lónyai herceg birtokán — mesélte Sallai elvtárs, a Béke TSZ tagja. — Még iskolában lett volna a helyem. De- apámat akkor csukták börtönbe több társával együtt, mert nekik akkor már kinyílt a szemük és szembeszálltak az elnyomókkal. Az ispán, akinél jelentkeznem kellett, megkérdezte: ki fia vagyok? Amikor mondtam, hogy Sallai Andrásé, rámförmedt: »Azé a kommunistáé? Eltűnj innen, amíg jól van dolgod! Ilyenek fattyának nincs munka!* Keserves emlék.. De a négy gyerekem már nem tudja, mi az éhesnek, rongyosnak, szolgának lenni. Nyugodtan, boldogan élünk a szövetkezetben... — Nemcsak mi beszélünk már, de mindennél hangosabban beszélnek a tények a szövetkezet mellett — hangoztatta a Vörös Hajnal TSZ egyik tagja. — Valaha, amikor kilenc álló esztendeig görnyedtem aratáskor a kulák földjén, álmomban sem gondoltam, hogy 56 esztendős koromban a gabonatábla széléről szemlélhetem a kombájn, az aratógép nagyszerű munkáját s gondolatban forrón megszoríthatom a munkás-testvérek kezét, akik értünk, nekünk, a mi könnyebbségünkre dolgoznak a gyárakban... Papp elvtárs, egy másik felszólaló elmondta: tavalyi jövedelme hónapokra elosztva elérte az. 1300 forintot. Idén még többre számol, hiszen szövetkezetük évről-évre gyarapszik. „Az az élet, ahogyan eddig éltem, nem jő!" Szót kért Nagy Imre bácsi is, az újonnan alakuló tsz egyik tagja. — Hatvanhat éves ember vagyak. Sok küzdelmes idő, nehéz mu-nka, keserves sors nyomja a vállamat. S igen-igen saj- : álom, hogy csak most jöttem ra: az az élet, ahogyan eddig -atom, nem jó. S tovább folytatni mar nem js akarom. Ezért lelteim szövetkezeti tag. Herein paraszttársaimat, akik itt vannak és hallják szavamat, ne tétovázzanak, kövessék példámat! Akinek szeme van, látja, akinek esze van, érti, hogy nem lehet, nem érdemes a régi módon élni, mert előttünk van az új, a jobb... Az értekezleten jelentette be Kollár Mihály, az állatni gazdaság dolgozója is, hogy amint a gazdaságban lejár a ‘»srzödése, családjával együtt termelőszövetkezetbe lép. Kunfehértón kimondták a szót. Hangosan, meggondoltan: szocialista községet akarunk és csinálunk! S a falu kommunistái, a szövetkezetek népnevelői, az előkészítő bizottság kis csapata, a gazdaságok dolgozói most, ezekben a napokban útnak indulnak. Szerte, a kis egyéni tanyák világába, tarsolyukba*, keié. meggyőző szóval, a szövetkezeti élet szépségének, jóságának ezernyi harsogó tényével... O. K. Sízik cJígoitau pMdája ftotn Eszik Ágoston, kiváló dolgozó, az Alföldi Konzervgyár kádárüzemében jó idő óta figyelte már a kádárüzem életét, munkáját. Van a műhelyben három ipari tanuló is, akik jó ideje ott ■ tibláboitak, dolgoztak is, de azért Eszik elvtársnak. sokszor lett volna mondanivalója a számukra. De várt. Pedig sokszor a nyelve hegyén táncolt a szó, mégis lenyelte. Inkább saját maga lett hozzájuk kedvesebb, tettrekószebb, példamutatóbb, munkáját- szeretőbb. Akármennyire is elkendőzni igyekezett azt, hogy őt bántják a kisebb hiányosságok a munkafegyelem terén, mégis úgy érezte, egykét szóval nem ártana időnként megmagyarázni azt, ami helytelen. No, de hát nincsenek itt égbekiáltó hibák, hátha sikerül az apróbb, kellemetlen dolgokat lefaragni úgy, hogy a szavak helyett a tettek legyenek az agitátorok, gondolta magában. Percnyi pontossággal járt a munkahelyére, időben kezdett dolgozni, nem ci- garettáztá el a munkaidőt, egyszóval: példát mutatott: Egy idő múltán azt tapasztalta, hogy javul a munkaviszonya a műhely dolgozóinak. Ennek a nyomai a kereseten is megmutatkoztak. Lassan, fokozatosan a kádárrészleg dolgozói kezdtek egy- gvé kovácsoJódni. A közös munka közelebb hozta őket egymáshoz. Még az élet is vidámabb lett. Az ipari tanulók közül Lukács Jóska is, aki nem is akart kádár lenni, vidáman, fütyörészve dolgozta át a napokat. Idő múltával többen akadtak az üzemben olyanok, akik szemébe megmondták Ágostonnak, hogy ha ő nem lett volna oiyan következetes a munkájával szemben, akkor nem lenne ilyen szép a munka. nem lenne ilyen rövid a munkaidő és nem volna meg a jó kedv a részlegen. így ment ez hosszú időn keresztül. Egyszer azonban »csoda« történt. Czinege József nem ment be dolgozni az üzembe egy reggel. Hova lett, mi lett vele? Egész nap senki nem tudott ró,n. A csoport- vezető elkönyvel te igazolatlan mulasztónak. Eszik «=--*uirson kívül még sokaüát bántott ez az eset. Ám Czinege másnap jelentkezett. Néma csendbe fogadták. Senki nem kérdezte, hogy hol volt tegnap. Most dől el, milyen gerinces ember Czinege József, — gondolták valamennyien. Czinege József beleszólt a csendbe: — Elvtársak! Ne haragudjatok rám, tudjátok, hogy Kerekegyházáról járok be vonattal Kecskemétre, otthagyott az átkozott, nem tudtam bejönni tegnap — mondotta, miközben átnyújtotta az igazoló papírt a csoportvezetőnek. Czinege József azóta egy félpercet se hiányzott. Eszik Ágoston már százszor meggyőződött Czinege becsületességéről, de a többjéről is. Van a csoportban néhány idősebb szakmunkás is, oiyan, mint Ekker Károly, aki bizony már közel hetvenszer látott új évet. Ügy hívják az üzemben, hogy »jó óreg szakember«. Azt szokta mondani Ekker bácsi, hogy gyerünk, az áldóját, mert Guszti lehagy bennünket. Már pedig Károly bácsi nem hagyja magát, öreg ereiben fiatal vér ficánkol. A fiatal tanulóknak meg azt mondja, hogy csak olyan szakmunkások legyetek, mint Észak Guszti, az Ágoston. A fiataloknak sem kell egyéb, hisz tudják, hegy Guszti bácsi kiváló dolgozó, tapossák is eleget lábát szakmai segítségért. — Guszti bácsi, jó lesz-e így? Guszti bácsi, ezt így kell-e? Guszti bácsi, mit szól hozzá? Eszik Ágoston pedig készségesen segít. A múltkoriban megkérdezte az egyik tanulót. — Miért nem csinálsz te kis hordót? Azon lehet ám sokat tanulni! A kérdésnek foganatja lett. Azóta, ha munkaidő után valaki bekukkant a kádármühelybe, látja, hogy kis hordók készülnek. Nem is egy. Persze az is előfordul sűrűn, hogy Eszik elvtárs is ott marad megtanítani egyiket-mási- kat, egyéb dolgokat elmagyarázni, mint például csinyvágót készíteni. Akármeddig is boncolgatnánk ezt az írást, végtére is oda lyukadunk ki, hogy Eszik Ágostonról mint péida- oiutató szakmunkásról, kommunistáról mindenki csak jót tud mondani. Fiatalon vívta ki magának fegyelmezett munkája révén idősebb dolgozótársainak tiszteletét. Fiatalon. Mindössze 32 éves. Tehát nem illik rá, hogy Guszti bácsi, de ő ennek a megszólításnak csak azért örül, mert ez körülbelül annyit jelent: szeretünk, tisztelünk, segítünk, barátunk, elvtársunk vagy, példát mutatsz, szívesen követünk. Nem kell már szavai! gondolatban elfojtania, mindenki dolgozik szív- vel-lélekkel. Annyira eggyé vált a kádárműhely kollektívája, hogy ha négy ember elhatároz valamit, azt az egész követi. (—e. s.—) Mii termelnek helyiipari vállalataink? A megyénkben dolgozó helyiipari vállalatok már eddig is nagy mértékben segítenék megyén* árualapjának bővítését. Sok olyan közszükségleti cikket állították elő, amely szorosan hozzátartozik dolgozóink éúctszínvonatának «neieséhez. Akkor is, amikor a III. negyedéves tervet átlinkták össze, az a szempont irányította őket, hogy minél többe:, minél olcsóbban termeijelnek. Nézzünk közülük néhányat, mit t.«oak adni az utolsó előtti évnegyedben. Tiszakécskei Pertnctezöyépgyár közel 7000 permetezőgépet gyárt, ezzel javul a permetezőgép ellátása megyénk szőlőterületeinek. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan pormetezőgép-a.aatrészek ty/u-iasát is tervbe vette az üzem. Több mint 200.000 formt értékű alkatrész készül ez év harmadik negyedében. A Bajai fémipari Vállalat jóformán feleannyi permetezőgép gyártását tervezte, mint a tiszakécskei üzem: 3000-et. Aumban aokius fognak örülni azoknak a horganyozott vedreknek, «melyekből kőzet három tonnányit készítenek. Érdekes a Kiskunhalasi Motor- és Gépjavító Vállalat egymásra következő három hónapi terve. 70.000 háztartási eszköz gyártását tervezték el. Sok kénporozót is készítenek. Szerepei még a tervükben 1200 mosdóállvány, ugyancsak ennyi cső- gyermekágy, azután jelentékeny mennyiségű drótfonat, drótszervetek, lábrácsok. Az építkezésekhez ad majd komoly anyagi segítséget az Alsódunai Nádgazdaság A tervük szerint, ebben a negyedévben 7000 tekercs stuka- túrnádat, 60.000 négyzetméter nádlemezt, 20.000 kéve tetőfedő nádat adnak. Az építkezések meggyorsításához es mielőbbi befejezéséhez járul hozzá a l^sian-járak Vállalat hatmillió égetett téglájává] a III. ne©««ióves tervben. A mezőgazdaság íe;!esztásén«k meggyorsítása érdekében erejéhez mérten szép tervet dolgozott ki a Bács-Kiskunmegyci Talajé rór>na1 átkod ás i Vállalat Azt tervezték, hogy közei 700 vagon tőzege» fekáltrágyat állítanak elő, valamint 250 vagon szemcséstrágyát, A Bács-Kiskunmegyei Tőzegbánya Vállalat négy telepe, Sükösd, Nádasladá.ny, Izsák es. Kocát, «boen a negyedévben 37.000 tonna tőzegkorpát és 27.000 tonna tüzelőt állít elő. A Bajai Faárukészilő Vállalat félmillió forint értékű gyermekjátékot, lakkozott gyermek- ágyakat, konyhagarnitúrákat es fényezett bútorokat gyárt. A Kecskeméti Kő- és a Kalocsai Cementipari Vállalatok a kislakásépítkezésekhez adnak jelentős segítséget. A kecskeméti vállalat 400 négyzetméter mozaiklapot, 280 tonna betoncsövet és kútgyűrűt készít. A Kalocsai Cementipari Vállalat 1000 tonna betonárut és 400 négyzetméter mozaiklapot készít a harmadik évnegyedben. Csáki elvtárs, me% a fiatalok Az esztergagépek mellett hegyeket alkot az alaktalan vasdarabok sokasága. Külső részük még rozsdás, de néhány nap múlva már mint csillogó alkatrész hagyják el a Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezések Gyárának forgácsoló műhelyét. A délelőttös műszak vezetője, Csáki elvtárs, ahogy a gépek melleit ballag, elégedetten törzsölgelí kezét. Örömmel nézi L szorgoskodó ifjúmunkásokat. — Nem rossz fiúk, néha megmakacsolják magukat, de legtöbbjük él-hal az esztergályos szakmáért, — mondogatja Csáki elvtárs az üzemi látogatóknak. Amint idáig jutott gondolataiban, nem tudni mi lelte, de hirtelen megfordult, s pár lopás után megállt az egyik NVE nagyesztergapadnál. Fekete Misi DISZ-fiatal formálja görgös- csapággyá az alaktalan vasdarabot. — Te, Misi, mennyi a teljesítményed? — Hát Csáki elvtars nem tudja? — kérdi a fiatal gyerek. Majd így folytatja: Júniusban megtetéztem a vállalást 10 százalékkal, s így lett 170 százalék. — Na, ez szép! Aztán ennyit akarsz teljesíteni augusztus 20 tiszteletére is? — Nem. Többet. Még nem számoltam ki pontosan, hogy a kiadott munkát mennyivel tudnám előbb elvégezni. Segíthetne. Ott vannak a munkalapok a szekrényben — mutat balra az ifjúmunkás. Csáki István nem sokáig keresgél a szekrényben, hamar jnegtalálja a munkautalványokat. Egymás mellé helyezi őket, s fejben összeadja a rájuk írt számoioit. Fekete Misi közben esztergál. — Egyelőre 250 görgoscsap- ígyat kell esztergálnod A normaidő 162 ara. Két és fal heti munka ... Misi gondolkozva néz feléje. Homlokán a ráncok összefüt- nak. Csak néhány percnyi gondolkozás után feleli: — négy nappal előbb kész leszek vele... Tehát 161 óra helyett ISO óra alatt elkészülnek a gorgáscsap- ágyak. Kezetráznak egymással, s a művezető két perc múlva, egy másik gépnél, a fiatal Szondi Pistával beszélget. Tőle is megkérdezi, milyen vállalást lenne augusztus 20-ra. — A Misi mit vállalt? — kérdi Szondi Pista. — 250 görgösesapágyat készít, 162 óra helyett 130 óra alatt. — Hát, ha ö igy, akkor én sem adom aíabb. — Nekem is 250 görgösesapágyat kell elkészíteni Vállalom, hogy 162 óra helyeit 130 óra alatt elkészítem. Gyorsan megegyeztek. Meg néhány szót váltottak egymással, s Csáki István művezető Perczel Pistához sietett, aki már várta ót. — Mit vállaltak a többiek? — kérdezte nagy sietséggel Perczel Pista. Csáki elvtárs nem válaszolt, hanem átadta a vállalásokról szóló papírlapot. — Én sem adom náluk alább, Pista bácsi. Vállalom, hogy a 684 görpMna+lyt 1804 perc he - 'vett 2000 pere alatt megcsinálom.
