Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-30 / 178. szám

Többet kellene erről beszélni Pirtón is... A mezőgazdasági szakkönyvek nagy sikere — JÓ földön a bolond is tud gazdálkodni. De próbálja meg valaki itt! — hajtogatják sokszor amolyan keseredett- büszkén a pirtói dolgozó parasz­tok. S ami igaz, igaz. Pirtón él­ni, gazdálkodni nem könnyű. A buckás pirtói homok tényleg csak azért lett, hogy ne legyen lyukas a földgolyóbis. Az első települők ugyancsak megjárták, amikor itt is a szokott módon akartak gazdálkodni: búzát, ku­koricát termelni. A homok sok­szor még a vetőmagot sem adta vissza. De aztán az ügyesebbje- okosabbja rájött: inkább szeszé­lyes ez a föld, mint a fukar vénasszony, akit szép szóval, a szájaíze szerinti beszéddel mé­giscsak adakozásra lehet szelí­díteni. Kiderült, hogy szőlővel, gyümölcsfával a pirtói homokot is aranybányává tudják változ­tatni. Gombamódra nőttek ez: után a szőlők s ma. a soltvád- kerti kadarka, a . csengődi. riz- ling mellett legalább olyan hí­res a pirtói kövidinka, saszla, barack és körte. Az utóbbi években újra neki- •ugaszkodott a telepítési kedv s áj buckákat hódítottak meg szőlővel a pirtói gazdák. Az ősszel több, mint 26 hold tele­pült. Nagyon rákaptak a gaz­dák a vesszőiskolára is. Csak az idén 9.5 holddal szaporították a meglévő 14 holdat. A termelő minden elültetett vessző után 16 fillért kap előlegként, átadás­kor pedig 1.16 forintot fizet az állam. Idén végre jó termés is ígérkezik a szőlőből. Az új telepítések azonban még mindig csak parányi szi­getek a nagy homokvilágban. Még mindig százholdakra megy az olyan terület, amely 2—3 mázsa rozsot, satnya, kisárgult kukoricát nevel. — Az egész határi sző­lővel, gyümölcsfával kellene te- .erakni. Ez emelné ki Pirtót a szegénységből — mondogatják sűrűn a gazdák. De arra a kér­désre: miért nem csinálják hát s/aporán, csak hümmögetnek. Drága a talajforgatás, a dom­bokat el kellene kuhikolni, — de hol van arra egy kisember­nek ereje, pénze? Bizony, itt csak egyetlen megoldás lenne. Az összefogás, a szövetkezés. A gépek, a nagy­üzemi módszerek. S a példa is ott van egy hajításra a község­hez: a Fehértói Állami Gazda­ság szőlőtermelő üzemegysége. Mire tanítgatja ez a több, mint 200 holdas telep a pirtói kis­gazdákat? 1. A nagyüzemben gépesíteni lehet .a telepítést és művelést. A nagyteljesítményű gép gyor­san, olcsón dolgozik, könnyen lehet vele egyengetni a buckahá­takat-völgyeket, de csak nagy területen kifizetődő. Hasztalan kapna egy kisgazda Sztalinyecet a forgatáshoz, — mit kezdene vele fél holdon? Több lenne a gép forgása, mint teljesítmé­nye. Táblában aztán meg lehet csinálni a gépes művelésre al­kalmas telepítést is, 150x90 ern­es ültetéssel. Ami azt jelenti, hogy a nyitást, takarást, kapá­lást mind ’ géppel végezhetik. Az üzemegység 31 holdas új te­lepítése már így készült, 2. Nagyüzemben minden mun­kát idejében és szakszerűen vé­gezhetnek. Tudják, mi ellen és mikor lehet eredményesen vé­dekezni. No jó, ezt a legtöbb kisgazda is tudja, de csinál­hatja-e úgy is? Mert neki a permetezés mellett ugyanaznap kaszálni is kellene, a kukorica is gazos, de sürget az aratás is, esetleg pont aznap kell vasal­tatni a lovat. Egyszóval: ezer­felé hívja a munka s csak két keze van. S ennek vagy a szőlő, vagy a kukorica, — de egyik feltétlen kárát szenvedi. 3. Az állami gazdaság na­gyobb területen több és jobb árut állít elő. A pirtói kisterme­lők igen jó termésre: 15 mázsa átlagra számítanak szőlőből. Az üzemegységben 22 mázsa a terv s valamennyi dolgozó úgy nyi­latkozik: túl is teljesítik, pedig szőlejük tele van gyümölcsfával is. Tavaly 293 mázsa exportsző­lőt szállított a telep, idén jóval több . lesz. Egy hét múlva meg­kezdik a Csabagyöngye-csemege- szőio szedését,' tavaly ebből is 15—20 mázsát szállították. 4. Nagyüzemben táblásítani lehet a fajtákat s aikaimazni a modern termelési módszereket Megyénk állami gazdaságai­ban és gépállomásain a mező- gazdasági munkákkal egyidő- ben halad az üzembővités, úi létesítmények építése. A máso­dik félévben összesen kilenc állami gaz­daságban és nyolc gépállo­máson dolgozik, új lakások és gazdasági épületek fel­állításán a megyei építőipari vállalat. Am­eddig befejezett munkák közül a napokban hegy lakást adott át rendeltetésének a vállalat a Tiszakécskei Állami Gazdaság­ban és még őszig öt új lakást épít az Izsáki Állami Gazduság­Kisparasztnál egy-egy szőlő- pászfában 3—4 fajta tőke is van, kevert, olcsóbb minőségű bora lesz. A nagyüzemnek segít, a tu­domány is. hiány egyéni szőlő­termelő tudja (s hányán alkal­mazzák is!), hogy például a ká­liumtartalmú műtrágya növeli a gyümölcs cukortartalmát, zama- tát, a szuperfoszfát a lombozatát erősíti, stb. Dióhéjban, nagyjából csak ennyit a nagyüzemi szőlőterme­lés előnyeiről. Pontosan ezekkel a lehetőségekkel élhetnének a pirtói gazdák is, ha összefogná­nak, magyarán: termelőszövet­kezetekbe tömörülnének. I-es típusú tszcs működik ugyan több is pár éve, de jórészük csak néyleg s korántsem tudják ki­aknázni a nagyüzemi gazdálko­dásadta lehetőségeket. A baj ott van, hogy igen ke­vés szó esik a fentiekről Pirtón. Semmi, mozgolódás, jel nem mutat arra, hogy — mivel eb­ben a községben is megért már a fokozottabb fejlesztés lehető­sége — hát munkához is kellene látni. Magától pedig Pirtón sem megy semmi. A járási pártbi­zottság vessen véget ennek a bi­zonytalan némaságnak. A pirtót kommunisták, a világosan látó, a község felemelkedését akaró emberek mozduljanak meg vég­re. Miről van szó? Arról, hogy a szövetkezés segítségével jó­módú, elégedett emberek lehet­nek a terméketlen buckák több­ségükben bizony nyomorgó gaz­dái, fejlődő, gazdag község ez a homokbatemetett kis falucska. Kinek az érdeke ez? Minden pirtói lakosé. S kikre vár min­den időben az a . szép feladat, hogy egy egész emberi közösség szebb,, jobb életéért harcoljanak? A kommunistákra, a világosfejű, tettrekész emberekre. Kezdje­nek hát munkához! ban. Ugyanerre az időre készül el két lakás és egy munkás- fürdő a Bugaci Állami Gazda­ság dolgozói részére is. A Kiskunfélegyházi Tangazda­ságban százférőheiyes, korszerű tehénistállót és a villamosítás­hoz szükséges erősáram-vezeté­ket építi meg a vállalat a má­sodik félévben. Â Kalocsai Kí­sérleti Gazdaságban 49 férőhe­lyes lóistálló épüi. Bővítik a Kalocsai, Csátal- jai és Kerekegyház) Gép­állomásokat is. E helyeken új hangárszínek, pi­henők és kombájnszínek épül­nek ebben az évben. Megyénk területén az elmúlt félévben 602.482 könyvet kölcsö­nöztek könyvtárosaink. Ebben a számhan csupán falusi és járási könyvtáraink eredményei foglal­tatnak, de ez az egyetlen adat is igazolja, milyen hatalmas tért hódított dolgozó népünk életében a jó könyv. A könyv­tárosok sajátos munkamódsze­reikkel segítik a gyakorlati élet számtalan megnyilvánulásának kibontakozását, így a begyűj­tést, a mezőgazdasági munkák előrehaladását is. Egyre szoro­sabb kapcsolat alakul ki a könyvtárak és a mindennapi termelő munka között. Ennek az elvnek érvényesí­tése érdekében megyei könyvtá­runk és járási könyvtáraink az elmúlt félévben megyénk jelle­gének megfelelően elsősorban mezőgazdasági szakkönyvekkel gyarapították állományukat, hogy a lehető legnagyobb segít­séget nyújtsák a dolgozó pa­rasztságnak a korszerű terme­lési módszerek elsajátítására. — Valóban, egyre több dolgozó pa­raszt ismeri is fel, hogy a me­zőgazdasági szakirodalom tanul­mányozása etneli termelő mun- ! ája színvonalát. A kecskeméti megyei könyvtárban például Prohászka: Szőlő és bor, vala­mint örösi: Méhek között című művét ma már csak külön elő­jegyzésre lehet megkapni hosz- szabb, rövidebb várakozás után, annyira megnövekedett az ér­deklődés e szakkönyvek iránt, de falusi és járási könyvtáraink kölcsönzési adatat is igazolják, hogy egyre nő a szakkönyvek iránti érdeklődés. Ezek az örvendetes tények azonban egyáltalán nem jelentik azt, hogy a szakkönyveket nép­szerűsítő munkánkban megáll­hatunk. Még további erőfeszíté­sekre van szükség, hogy a jó szakkönyv útmutatásával az élenjáró agro- és. zootechnika: ismeretek megyénk minden zu­gába eljussanak. Nemcsak a ke­celi, az izsáki, a vaskúti, a la- iosmizsei, a hartai, a tataházi és az ordasi könyvtárnak a ki­tűnő szakkönyy-népszerűsítő te­vékenységét kell figyelembe venni, hanem biztosítani kell a továbbfejlődést ezen az úton. Megyei könyvtárunk a szak­GERGELY MIHÁLY: ÖRVÉNY Az elbeszélés-kötet írója az élet apró mozzanataiban is fe. tudja fedezni az emberi problé­mákat, Címadó elbeszélése egy internáló táborból kiszabadult könyvek és mezőgazdasági tár­gyú szépirodalom népszerűsítése céljából rendezi például a nyári hópapokban azt a harmincnégy könyvismertető előadást, amely ezekre a művekre itívja fel a figyelmet. Az előadások egy ré­sze már lezajlott. Sikeres felol­vasásokról számol lse Izsák, Du- napataj, Kunszentmiklós, Solt, Marta, Ordas, Bátya, Foktő, Ai- sómégy és Úszód könyvtárosa is. Megyénk területén a legújabb tervek szerint 250 felolvasást is rendeznek a nyári hónapokban, a szemléltető agitáció számos eszközét alkalmazzák könyvtá­rainkban. A kiskunhalasi járási könyvtár például »Begyűjtési híradót« készített. — Megyei könyvtárunk 45 művészi kivite­lű, mozgósító erejű plakátot ál­lított elő függetlenített könyv­tárai részére. Kecskeméten tíz plakát népszerűsíti a különböző körzetek élenjáró parasztjait, A dunavecsei járási könyvtár jel­szavakkal ellátott röpcédulákat helyez a kölcsönzésre kerülő könyvekbe. A megyei könyvtár a szemléltető és a szóbeli pro­paganda használatára bibliográ­fiát állított össze. A szemléltető agitáció egyéb módszereivel, így a kiállítások módszereivel is igen gyakran él­nek könyvtárosaink. Terveik szerint 34 alkalommal lesz a nyári hónapokban nagyobb mé­retű kiállítás megyénk terüle­tén. 160 kisebbfajta könyvkiál­lítást terveznek kisebb községe­inkben. Csak egy-két példát ho­zunk fel a kiállítások sikerének igazolására. A halasi könyvtár Kunfehértón, a bácsalmási já­rási könyvtár a Lenin TSZ-ben rendezett könyvkiállítást olyan sikerekkel, hogy az összes kiál­lított szakkönyveket ott a hely­színen kölcsön is vették a láto­gatók. Járási könyvtáraink tehát tel­jesítik nyári propaganda-tervü­ket, a legváltozatosabb eszkö­zökkel segítik megyénk terüle­tén a mezőgazdasági termeiét feladatainak végrehajtását. Fenyvesiné Góhér Anna, a Kecskeméti Katona Jó­zsef Megyei Könyvtár vezetője, mérnök néhány napjai « ita- gikus végét ábrázolja. Ezenkí­vül színes, élményeket elbe­szélő karcolatok és parasztokról szóló novellák egészítik ki a kö­tetet. Győry Miklós rajzaival. Üj lélesiímsnyek épülnek megyénkben Könyvismertetés MÁZSA! A feketeszemű sötétség már ióideje bámulta az éj­szakára ellustult határt, amikor Kozári Jóska az utolsó zsákokat szedegette le a cséplőgép öblös árkáról. Utoljára a búzát csap­kodta a dob, rázta széles tenye­rén a rosta és szelelte kifogyha­tatlan tüdővel a ventillátor. Már vagy két napja olyan hírek kel­tek lábra a szövetkezetben, hogy S. búza nagyon jól fizet, többet, mint a terv — pedig tervezés­kor abban sem nagyon hittek. .4 kíváncsiság rettentően furdal­ta <i tagok oldalát, de. végsőt csak akkor lehet mondani, ha a zsák az utolsó szemet is magá­ba nyelte, a mérleg elmázsálta és utána a számolni tudó ember — ceruzával papíron — a gyor­sabb észjárású fejben, az ösz- szes mennyiséget elosztja a beve­tett holdak számával és így kap- ia meg azután a termésátlagot. Kiss Jani az utolsó kévét dob- a fel. — Nincs több — mondja, aztán villáját a gép oldalának támasztja, egy kicsit odább áll, kezét csípőre teszi és izzadt tes­tét odamutatja a puhán áramló esti szellőnek, hadd szárítsa, hű­sítse. A kalapját csak hanyagul odadobta a gyepre és a sebes munkától homloka gyöngyeit uj­jaival belefésülte kusza hajába. Oskolás József etető az utolsó kévét úgy engedte a sebes dob­ra, mintha sajnálná, hogy már vége van a cséplésnek. Egy kis kivárással, komótosan, hadd érezze kezében a száraz szalma törését és az érett illatot, ami minden évben úgy ismétlődik, akár a fecskevándorlás, ha eljön az ősz első hűvös suhintása. Az elnök, Válik Ferenc, — aki már biztos volt a jó termésben, kezet fagott a csapat miden tag­iával és meghívta őket vacsorá­ra. Míg el nem készül vele a fehérnép, addig pedig csak mo- sakodjanak) szedjék rendbe ma­gukat.-a számoló emberek pedig ■**-* már ott tülekedtek a má­zsa körül, hogy az utolsó tételt is hozzáadják az eddigihez és a szükséges műveletekkel tisztáz­zák a végleges átlagot. Többen, akik lusták voltak számolni, csak nyújtogatták nyakukat, hogy mi is lesz a vége, mert hogy mennyi termett, az több szem-' pontból is igen-i,gen fontos. Kiss elvtárs, aki nemrég jött haza az iskoláról, Bcnénó, az agionómus, Farkas, a könyvelő külön-külön számolnak, talán az­zal a mellékgondolattal, hogy külön kedvezőbb eredményre jut­nak. . Gyulai bácsi a zsákoknak dőlt. Nem szólt n számokhoz, úgy tűni rajta, tisztában van, milyen eredménynek kell lenni, hiszen nem most látott először gabonát, megtanult »saccolhi«. Másról be­szélt. — Ugye mit tösz a korai ve­tés? Ez a csínja-binja a dolgok­nak. Igaz erre is áz a közmon­dás, hogy ki korán kel, aranyat lel. Aki korán vet, az meg azt a sokat leli, amit leadott a gép. Úgy teleltek ezek a gabonák, mint a jól fejlett egészséges em­ber, aki a fagyos télben csak élettelire pirosodik, de hagy meg­fázzon, vagy inkább megfagyjon, ífz nem fordulhat .elő. A többiek csak nógatták. — De ez még kevés. Hát gon­doltátok, hogy fizetett volna a gabonánk, ha csak úgy engedjük magától bele a tavaszba, nem fogjuk meg az üstökét egy kis pétisóval. Fújhattuk volna. De a pátisó úgy zár gáttá, mint vadászkutya a nyulat. Verse­nyeztünk a szárazsággal. Mi nyertünk. A számolók, az okosok, mintha már végeztek volna. Úgy látszik a beszédjük­ből, hogy a papírokat egyeztetik és közben egymás számítás-té­vedéseire mutogatnak. Válik, az elnök is ott terem, mert valaho­gyan öt izgatja legjobban. Nézi- nézi o. számokat, maga sem akar­ja hinni. Kétszer is megkérdezi: Jól számoltatok? Odaszól Szabó­nak; Te, benn van ennyi ga­bona? Benn ám, hát mit gondol, fölírok én olyat, ami nincs? Mintha egy kicsit meg is sértő­dött volna. — Tizenhat mázsa! — mond-, ja az elnök, nem nagy hangon, hanem szerényen, de baldog arccal, nagy-nagy belső öröm­mel. Mócza szőlős, de azért az 5 hold aratás jogán ő is belekon- tárkodik. — Hát ti csak most tudjátok? Az igazi paraszt nem plajhásszal számol, hanem a szömivel. A kalász megmutatta, hogy több­nek költ lönni, mint a tervnek. A számok azok csak olyan vé­kony vonások, de a kalász... annak olyan hasa volt, mint az egykori basának. Hümmögik többen, hogy köny- nyű most okosnak lenni, miért nem mondta előbb. Mócza erre is tudott valamit mondani, de ez már olyan kacskaringós volt, hogy sem terjedelmében, sem szószerint az újságpapír nem ve­heti magára. VLAikor megint nagyot ne- vettek rajta — mert Mó­cza inkább szórakoztatja, mint bosszantja a többieket, — csak annyit mondott, hogy »mostmár igyunk is valamit, mert erre dukál a ballószagi kadar és len­dületes kijelentését megtoldotta egy lépéssel. A cséplőcsapat a szövetkezet tagjaival együtt farkasétvággyal megették a vacsorát. A petró­leumlámpa kellette félhomály­ban beszélgető csoportok kör­vonalai látszottak es jobbára a IC mázsás búzáról beszéltek, amire a határban nem voll példa az utóbbi esztendőkben. — Egyénieknél ilyen nem lesz — rázz a kopaszodó fejét Bencsik bácsi. — De nem is lehet — mond­ja mindjárt a tanácstag Do­mokos, — mert hát mit lehet csinálni azokon a kis tenyérnyi földeken gép nélkül. A gép az az igazi jószág, az a paraszt pö- fógős hátaslova. Kissné és Juhász néni éppen most érkeztek két nagy kosár tnróslepénnyel. Akkorák, hogy egész tenyeret kell tartani érte Ez tölti majd a bendőt és mi­csoda ágy ez a szomszédoktól vásárolt homoki kadarnak. Aztán már csak koccintanak A tüzes bor testén bágyadtan csillan az alig színes lámpafény es úgy ürül ki mindegyik pohár mintahogyan az egészséges em­berek borszomjához illik. Az éjszaka már felényire fal­ta önmagái. Éjfél van és ezzel nemcsak egy napnak, hanem az U) Tavasz Szövetkezet idei sike- rés, gazdag aratásának is vége A hajnali virradat már ú) terveket szó: az igazi pa­rasztjövendő szépséges terveit. Weither Dániai.

Next

/
Thumbnails
Contents