Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-30 / 178. szám

KECSKEMÉTI JEGYZET „Éljünk együtt a termelőszövetkezetekkel !“ A bajai járás földművesszövetkezeti ügyvezetőinek tanácskozásáról Három napos tanácskozásra gyűltek össze Bácsbokodon a bajai járás 'földművesszövetkeze­teinek ügyvezetői, vezetőköny- celői és üzemágvezetői. Idejüket hasznos munkával töltötték. Felkeresték a helyi szövet­kezet egységeit, megvizsgál­ták azok működését és a ta­pasztalt eredményekből és hiányosságokból saját terü­letükre hasznos következte­téseket vontak le. Az értekezlet harmadik nap­ián meglátogatták a Vörös Csil­lag Termelőszövetkezetet és a látottak alapján együttes érté­kelést tartottak a tsz vezetősé­gével. Alszegi Elek elvtárs, a vaskút! földművesszövetkezet ügyvezető elnöke az értékelés során így nyilatkozott: — A tsz kukoricája olyan gyö­nyörű, hogy talán az egész or­szágban nem lehet szebbet ta­lálni. Meglátásom szerint átlag­termése eléri majd a 35—40 má­zsát. Lesz mivel agitálnom ott­hon! A csávolyi ügyvezető, Odor Ferenc, aki évekig dolgozott a bácsbokodi Vörös Csillagban, a következőket mondotta: — Csak az tudja teljességé­ben lemérni a csoport fejlődé­sét, aki látta a két évvel ez­előtti eredményeket. — Vélemé­nye szerint a tsz politikailag és szerve-« zetileg is hatalmas sikere­ket ért el. Gazdasági fejlő­dését bizonyítja az újonnan létesített sertéshizlalda, a nemrég épült szarvasmarha­istálló, a saját erőből létre­hozott baromfinevelde és sertésfiaztató. Odor elvtárs a látottakat így foglalta össze: — A csoport búzából 15.5 má­zsás, árpából 16 mázsás termés­átlagot ért el. A tagok előleg­ben 5 kg. búzát és 4 kg. árpát kapnak munkaegységenként. — Mindezek alapján bátran mond­hatom el a csávolyi földműves- szövetkezeti tagoknak, hogy a bácsbokodi Vörös Csillag tagjainak jövedelme túlha­ladja a középparasztokét! Karmó István, a dávodi ügy­vezető-elnök saját földmüvesszö- vetkezetük eddig elért eredmé­nyeiről számolt be a tanácsko­záson. Ennek során a követke­zőket mondotta: — Az itt látottak alapján ál­lítom, hogy a dávodi Szabadság TSZ eredményei felülmúlják a Vörös Csillagét is. Ez ösztönözte szövetkeze­tünk 29 tagját arra, hogy Ujmajorban Uj Élet névvel egy új, III. típusú termelő­szövetkezetet alakítson. Belépett az új csoportba Ormai András, a felügyelőbizottság tag­ja is, példát mutatva a földmű­vé sszövetkezet többi tagjainak. A továbbiakban beszámolt Kar­mó elvtárs arról, hogy Dávodon megkezdte munká­ját egy új előkészítő bizott­ság is. Ennek tagjai ifj. Zeller József felügyelőbizottsági elnök, Radó István igazgatósági tag és Solti Imre felügyélőbizottsági tag. A Vörös Csillag TSZ brigád­vezetője, Dudás József elvtárs beszámolt a csoport 1949 óta el­ért fejlődéséről, majd így foly­tatta: — Eredményeinket mi sem bi­zonyítja jobban, mint az, hogy tagjaink jómódú, megelége­dett emberek, Megyénk területén a dolgozók nagyrésze hizlal sertést. A közel­múltban már többszázan keres­ték fel az Állami Biztosító kecs­keméti fiókját és a járási fel­ügyelőségeket a hízósertések biz­tosítása céljából. A nagy értéket képviselő hízósertés elhullása jelentős gondot okoz a hizlaló­nak. A hizlalás 'kockázatától mentesülni lehet a sertések biz­tosítása által. A hízósertések nem előre meghatározott érték­ben, hanem a mindenkori súly szerint biztosíthatók a hizlalás időtartamára, vagyis 6 hónapra. A biztosítás a sertés betegségé­ből vagy balesetéből bekövetke­zett elhullás vagy kényszervágás esetére vonatkozik és az így elő­állt kárt pótolja. Elhullás esetén a sertés súlya képezi a kártérí­tés alapját. Eddig főként Kiskunhalas, Kecskemét és Kiskunfélegyháza dolgozói vették igénybe a serté­akik a világ minden kincséért sem hagynák ott csoportunkat. Feleségem is most vásárolt be több ezer forintért és nyugodtan várja az év végi osztást, mely eddig sohasem tapasztalt jólétet biztosít az egész családnak. Az eredményes tanácskozást Gál István elvtárs, az FJK el­nöke így foglalta össze; — A termelőszövetkezetben csupa mosolygó arcot láttunk. A csoport tagjai jókedvűek, ki­egyensúlyozottak, mert anyagi helyzetük kitűnő és boldog, szép jövő áll előttük. Nekünk, föld­művesszövetkezeti veztőknek az a feladatunk, hogy együtt éljünk a termelőszövetkezet­tel és lépten-nyomon hirdes­sük eredményeiket, melynek nyomán a földművesszövet­kezet egész tagsága rátér majd boldogulásuk egyetlen járható útjára... Az értekezletet Füzesi József, a bácsbokodi földművesszövet­kezet ügyvezetője zárta be. Üt- ravalóul azt kérte a részvevők­től, hogy híven számoljanak be otthon a termelőszövetkezetben tapasztaltakról. M. I-né. sek biztosításának lehetőségét. Ezekben a városokban az Álla­mi Biztosító már sokezer forin­tot fizetett ki a károsultaknak. A megyénkben kártalanított sok károsult közül megemlítjük özv. Zoltay Lászlóné (Kiskunhalas, Lenin tér 4.) 3000 Ft, Cs. Tóth László (Kecskemét, Szegedi út) 1400 forint, Lengyel Dezső (Kis­kunhalas, Árpád utca) 3200 fo­rint, Tumó Sándor (Fájsz) 1400 forint, ifj. Virág András (János­halma) 1000 forint, özv. Rapcsá- nyi Antalné (Balotaszállás) 1000 forint összegű kártérítési össze­geket, melyekből a károsultak az elhullott sertést pótolni tud­ták. — Bővítik a gépállomásokat. Megyénkben nyolc gépállomá­son folyik nagyobb építkezés, A beruházásokra összesen mintegy 9,700.000 forintot fordítanak, A hízottsertések is biztosíthatók elhullás ellen EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL Qe.Lky, cÁmLvás 225 esztendővel ezelőtt, 1730. július 30-án született Baján Jelky András, a későbbi regé­nyes sorsú, hányatott életű ma­gyar utazó, akinek kalandjain hosszú évtizedeken keresztül az egész Európa ámult. Jelky András abban az idő­szakban látta meg a napvilágot, amikor még nem ültek el ha­zánkban sem a Rákóczi szabad­ságharc dicső emlékei, öt éves volt, amikor a Délvidéken a ma­rosmenti szerb határőrök Pero Segedinac kapitány vezérletével fellázadtak III. Károly zsarnok­sága éllen és Rákóczi nevét tűzték a zászlajukra, éppen ab­ban az esztendőben, amikor a nagy bujdosó szíve Rodostón, hűséges bujdosótársai körében utolsót dobbant. A magyar nép szabadságtörekvéseinek ebben a Rákóczi utáni korszakában nőtt fel Baján Jelky András és vá­lasztotta a szabó mesterséget. 1754-ben, már abban az _ idő­szakban vándorolt ki a hánya­tott sorsú, parasztfelkelések tűz­vészeitől vérvörösre festett egű Magyarországról, mikor Mária Terézia erélyes intézkedéseket tett arra, hogy a gyarmati sors­ba bukott magyar népet még jobban kiszolgáltassa Ausztria önkényének és gazdasági zsar­nokságának. 1754-ben adta ki a bécsi udvar azokat a vámsza­bályzatokat, amelyek az ipari termékek számára Magyarorszá­got Ausztria korlátlanul kihasz­nálható piacává tették. Jelky sem kerülhette ki a zsarnokság kezét, röviddel kivándorlása után katonafogdosó verbunko­sok karmai közé került. De si­került kikerülnie a hétéves há­ború előzményeként megerősí­tett osztrák hadseregből. A ka­landos élet Rotterdamba vitte, ahol mint csavargót, egy Kelet- Indiába induló hajóra kénysze­rítették. Észak-Afrikába vető­dött, ahol el is adlak, mint rab­szolgát, A jó Mikes Kelemen még ja­vában írogatta bűsongó hangú leveleit a rodostói száműzetés magányából, amikor a vállal­kozó szellemű bajai legény már a rabszolgasorsat is megkóstolta. A szabad világ álmai helyett rájöhetett arra, hogy mind ke­vesebb a.ki nem kutatott szá­razföldeknek az olyan zuga, ahol ne érvényesülnének a zsarnok­ság rabló-törvényei. 1758-ban Batáviában, Jáva szigetén tele­pedett le és újból kezébe vette a varrótűt, hogy ha távol is ha­zájától, tanult mesterségében szerezzen hírnevet a magyar népnek. Meg is nősült, de a sors tovább hajtotta. Ceylonba ke­rült, ahol a gyarmatosítás ellen már akkor elkeseredett diihvel harcoló bennszülöttek a pusztu­lást hozó fehér embert látták benne és elfogták, És ettől kezdve sorsa úgy folyt, mintha csak a legféktele­nebb képzeletű, romantikus re­gényíró tolla irányította volna. A ketrecbe zárt daliás magyart kiszabadította a törzsfőnök leá­nya és szerelmesével együtt a vadonba menekült. Egy évi Ro- binson-élet után került ismét a civilizáció közelébe, visszatért Batáviába, ahol rövid idő múl­va megvagyonosodott. Tekinté­lye megnőtt és hűséges feleségé­nek halála után, a hollandi kor­mány megbízásából. Japánban töltött be követi tisztséget. So­kat írtak akkoriban már böl­csességéről, tapasztaltságáról, egyeneslelkűségéről. Talán ez volt az oka annak is, hogy 1770- ben otthagyta a gyarmatosítás vérgőzös légkörét, visszatért Európáiba s utóbb Budán telepe­dett le. Kezébe vette a tollat, hogy elmesélje csodálatos élet- történetét. 1783-ban halt meg Budán, de halálával különös élete nem merült feledésbe. — Nemzedékek ismerkedtek a sor­sával ennek a bajai világván- dannak Hevesi Lajos könyvé­ből, aki nem sokkal Jelky ha­lála előtt adta ki, később gyer­mekkönyvvé vált életrajzát a nagy magyar utazónak. Szobra, pörge kalapjával, ván­dortarisznyájával, ott áll Baján. Hirdetvén ennek a nyugtalan lelkű, csodálatos életű honfitár­sunknak az akaraterejét, kitar­tását, életkedvét késő nemzedé­kek okulására, Egy versenytábla panasza Ne haragudjanak, hogy felhívom magamra a figyelmet, de őszintén megvallva szégyellem, hogy most, amikor betölthelném hivatásomat, senki sem törődik velem. Jóllehet, hogy a kecskemétiek nem figyelnek rám, de az autóbusszal átutazók annál inkább, hiszen le-, vagy felszálláskor kénytelenek tekintetüket rámvetni. S úgy gondolom, hogy elha- gyatottságom csökkenti megyénk hírnevét és rossz véleményt vált ki gazdám iránt. Az előbbi megállapításom abból tudódik, hogy hosszú hónapok óta úgy az élenjáró járások, városok, köz­ségek, termelőszövetkezeteket népszerűsítő, mint az elmaradó­kat bíráló nevek, adatok hiányoznak rólam. Tudomásom van arról, hogy a megye többi területén kezde­nek jobban törődni testvéreimmel, miután jelentőségükre fel­hívták. a figyelmet. És, bár gazdám neve nem szerepel rajtam, de én sem akarok tovább szégyenkezni, ezért elárulom, hogy a gazdám: a Megyei Begyűjtési Hivatal. Begyűjtési Versenytábla. JHuizakí fa fizikai (tűlíjúzék hiumhiitya eltfafilmtelLtn Nem volt könnyű dolog. Fá­radságos, hosszú munkával a pártszervezet útmutatása nyo­mán sikerült. Miről is van itt szó? A fizikai és műszaki dol­gozók barátságáról a Kecske­méti Gyufagyárban. Ez a barátság ott kezdődött, hogy a pártszervezet nem nézte tétlenül a műszakiak tevékeny­ségét. Addig-addig agitált, amíg a műszakiak megértették: a bi­zalom alapja a gyors segítség s bátorítás a hibák azonnali felfe­déséhez. Most már nem sértőd­nek meg a művezetők, nem ér­zik tehertételnek — mint más üzemben —, ha a dolgozók vala­mit kifogásolnak. Sőt örülnek ennek. Ügy vélik, ez már a gyár iránti szeretet s a termeléssel való törődés jellemzője. Néhány eset a sok közül. A hámozóban Horváth elvtárs brigádvezető ezt mondja: — a legutóbbi termelési értekezleten szóvá tettem, nem jó a festő­felszerelés, kefe kéne a sáros fa tisztításához. Ez pénteki nap volt. Másnap már Donovár Ferkó barátom megcsinálta a művezető utasítására a festőfel­szerelést, megkaptuk a kefét is. E napon tönkrement a gép- beállító rögzítője is. , Szóltam a művezetőnek. Ez azonnal szólt Ferkó barátom­nak, hogy hozza rendbe a gépet. Egy óra múlva már kész volt. Nyugodtap dolgozhattunk — em­lékezik Horváth elvtárs. A töltőosztályon történt nem­rég. Szűcs Mihályné elvtársnő a gép körül foglalatoskodó Déri József művezetőnek odaszólt: — Déri elvtárs, nem jó a gyufafej nagyságának mérete, — nagy... Déri elvtárs megnézte, csak annyit mondott: — igaza van, Szűcs elvtársnő. De ezzel még nem zárult le az ügy. Elkerült az észrevétel öt percen belül Ki­bédi elvtárshoz, a vállalat veze­tőjéhez. — A laboratóriumban meg kell vizsgálni a massza összetételét — adta ki az uta­sítást a vállalatvezető elvtárs. A vizsgálat megtörtént. Meg­állapítást nyert, hogy rosszmi­nőségű volt a rozsliszt, új a festőanyag és egyéb dolog. Meg­változtatták a massza összetéte­lét. A hiba megszűnt, a gyufa minősége kifogástalan lett. Az egyik nap a faíúrészesek- nél Pácsa bácsival történt meg az alábbi eset. — Pácsa bácsi, ebből a rönk­ből küldobozt kell készíteni, — mutatott Csányi főművezető egy hatalmas farakásra. Pácsa bácsi egy pillanatig el­gondolkozott, majd megjegyezte: — nem jó lesz az kérem, küldo- boznak, csak beldoboznak... — Vágjon csak egy ötven— hatvan centiméteres szeletet — hadd nézzük meg, kéri a főmű­vezető. Pácsa bácsi nem kérette ma­gát, hanem levágta a kívánl szeletet. Hagyta, hogy nézze Csányi elvtárs. Nem szólt egy szót sem, csak várt. Kisvártat­va a főművezető Pácsa bácsira nézett s így szólt; — magának volt igaza. Ez csak beldoboznak lesz jó. Csinálja csak a maga elgondolása alapján. Hiába! Pácsa bácsi nem újonc a szakmában. Tapasztalata igen nagy kincset ér. Ezt a kincset s Pácsa bácsit is igen megbecsü­lik. Sok ilyen apróságnak tűnő dolog gyors elintézése alakította ki a műszakiak és fizikai dolgo­zók barátságát. Ez a barátság most már olyan, mint a fára fo­nódó inda: — eltéphetetlen. Ez az egyik forrása annak, hogy az üzem augusztus 20 tiszteletére s megtakarított faanyagból 6000 dobozzal túlteljesíti a napi ter­vét. HÍREK I ~ 1955. Július 30. Szombat | Napkelte: 5.19 Napnyugta: 20.22 Holdkelte: 17.25 Holdnyugta: 1.05 Névnap: Judit. Várható időjárás ma estig; változó felhőzet, kevesebb helyen eső. Mérsékelt északnyugati-cszaki szél. A hőmérséklet nem vál­tozik lényegesen. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 22—25 fok között. — A legjobb cséplőbrigádnak selyem vándorzászlót készít a hartai, dunapataji, dunaveegei és apostagi MNDSZ-szervezet. A vándorzászlót az értékeléskor a tanács adja át a legjobb csapat­nak. —« A kecskeméti Állami Áru­házban június 28-án tűz kelet­kezett. Rövidzárlat következté­ben a kábel kigyúladt, a tűzol­tóság a helyszínre vonult, de beavatkozásra nem volt szükség. — Anyák találkozója lesz jú­lius 31-án délután 4 órakor Tl- szakécskén. A találkozót a helyi MNDSZ szervezte, a beszámolót Bíró Lajosné, a Budapesti Ha­risnyagyár igazgatója tartja, aki résztvett az anyák világkon­gresszusán. Mozik műsora Kecskemét Városi: Nagy kí­sértés. — Kecskemét Árpád: Va­lahol már találkoztunk. — Baja Uránia: Három Lamberti. — Baja Központi: Bátrak csapata, — Kiskőrös: Papa, mama, ő, meg én. — Kalocsa: Első számú közellenség. — Kiskunfélegyhá­za: Zavarosan folynak a vizek. —- Kiskunhalas: Harc a sínekért, — Megkezdték a különféle téli holmik gyártását a Zalaeger­szegi Ruhagyárban. A gyár dol­gozói a harmadik negyedévben 50 ezer férfi télikabátót és lo- dent, valamint 26 ezer gyermek télikabátót készítenek.

Next

/
Thumbnails
Contents