Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-30 / 178. szám

A Kecskeméti Gépgyár párfvezetosége fol munkálkodik A Kecskeméti Gépgyár párt­vezetősége hétfőn pártvezetőségi ülésen megvitatta: mit kell tenni a havi terv teljesítéséért, az augusztus 20-i vállalások sike rés végrehajtásáért. Erre a meg­beszélésre nagy szükség volt. A gyár júliusban csak 44.6 százalék­ra teljesítette havi exporttervét. Július 26-án a tervben megjelölt gyártmányok közül többnél nem érték el a kívánt mennyiséget. Falikútnál 400 darab, fürdőkád­nál 700 darab, gyermekfürdőkád- nál 120 darab, fürdőkályhánál 500 darab az eddigi lemaradás. Mi az oka a lemaradásnak? — kutatta a pártszervezet vezetősé­ge. Hosszas tanácskozás után megállapították: az öntődében még mindig laza a munkafe­gyelem. Nem dolgoznak olyan ütemesen a kádasbrigádok, for­mázok, mint június hónapban. Szó esett arról is, hogy egyes demagóg elemek befolyásolják az öntudatlanabb dolgozókat s arra bírják, hogy ne munkál­kodjanak a norma túlteljesíté­sén. A pártveze tőség helyesen állapította meg, hogy a műszaki előkészítésben is vannak hibák. A tervszerű megelőző karbantar­tást végző lakatosok munkája hanyag. Emiatt idő előtt tönkre­mennek egyes formázógépek, szekrények. Még mindig nem elég gyors az újítások elbírálá­sa, alkalmazása. Az öntődében állandóan visszatérő munkaerő- hiányt csak azzal lehet megol­dani, ha a gazdaságvezetés az Ígérgetés helyett a tettek me­zejére lép s megkezdi saját erő­ből az üzem kisgépesítését. Végezetül a pártvezetőség megállapította, hogy a politikai nevelőmunka gyengesége is jelentősen érezteti hatását a terv nemteljesítésében. Mindezeknek összegezése után a pártvezetőség elhatározta, hogy az eddiginél alaposabb politikai nevelőmunkát kell végezni, főleg az öntődében. Éppen ezért a népnevelőkkel egyéni beszélge­tés alapján meg kell mutatni, hogyan s mint lehet a normát túlteljesíteni, miért kell több és jobb gyártmányt készíteni. De célszerű lesz az eddiginél alapo­sabban figyelembe venni a kom­munisták észrevételeit a terme­léssel kapcsolatosan is. A következő nap Rózsi György megállította Mészáros elvtársat, az üzem párttitkárát s elmondot­ta: az új export-készítmény­hez nincsenek megfelelő szek­rényei. Mészáros elvtárs ezt fel­jegyezte s tovább ment. Nánási Mihálynál időzött, aki közölte, hogy a mintával baj van. A gépműhelyben Rózsa Jánossal a rendezett normával való túltel­jesítés lehetőségeiről beszélt. Közölte, hogy az új normát túl lehet teljesíteni, de csak akkor, ha van megfelelő műszaki elő­feltétel. Sajnos a gépműhely­ben ez még nincs meg. Mócza Ferenc vasöntő megemlítette, hogy az öntőrészleg nem hasz­nálja ki helyesen a munkaide­jét. Az egész csoport egyszerre ebédel. így nem folyamatos az öntés s biíony néhány csoport­nak várni kell az öntőkre. Nagy László felhívta a figyelmet a biztonságos munka előfeltételei­nek megteremtésére. Az ötőt.ei kádrészlegnél egyenletlen a ta­laj, előadódhat, hogy feldől a forró vasat tartalmazó edény, kifröccsen, balesetet okozhat. De kárbavész 20—30 kiló vas is. Mészáros elvtárs a dolgozók észrevételét azonnal továbbította a gazdaságvezetéshez. Azóta némi javulás tapasztalható. A mintákat felülvizsgálták, rész­ben kijavították, igyekeznek a gépműhely minden dolgozójának munkát adni és így tovább. Ezzel azonban a pártvezetőség nem elégedett meg. Mészáros elvtárs, meg a többi pártveze­tőségi tagok rendszeresen felke­resik a legjobb népnevelőket s segítik munkájukat. Nagy Vil­mos művezető, népnevelő mun­kájában elmondja a kádasok­nak, hogyha dolgoznak mennyit Levél Sztálinvárosból KALOCSÁRA Kedves Szüleim! Most kaptam meg édesapám levelét, amelyből örömmel ol­vastam, hogy az őszi árpa már keresztekben van s előrelátha­tólag 15—16 mázsát ígér. Az is megnyugtatott, hogy Anna hú­gom már segített a maroksze­désben s ezzel édesanyám hely­zetén sokat könnyített. Én — amint abban már meg is ál­lapodtunk — csalc őszre me­gyek majd haza tarlósabb sza­badságra s az ősziek betakarí­tásában váltom jel húgomat, aki ekkor már iskolában lesz. Ne gondolják azért, kedves Szüleim, hogy mit itt, Sztá­linii árosban nem dolgozunk a kenyérért. Ki-ki a maga he­lyén vállal részt az áldozatos munkából. Edesapámék a ga­bona időbeni betakarításával, az állam iránti kötelezettség teljesítésével, mi a Vasmű kar­bantartó lakatosai tervünk hiánytalan teljesítésével, a Vasmű gépóriásainak üzem- bentartásával. Mind egyet cse­lekszünk: követjük a párt út­mutatását. Időnként megbeszéljük a párt vagy a kormány egy- egy határozatát, a nép javát szolgáló intézkedéseket. Ezt tettük minap is, amikor meg- , jelent a Minisztertanács ren­deleté a kötelező kenyérga bona felvásárlásáról. Va­lamennyien éreztük: ez a ren­delkezés jó biztosítéka egész évi zavartalan kenyérellátá­sunknak. En, mint olyan szülők gyér meke, akik a felszabadulás után jutottak csak jogos örök­ségükhöz: a földhöz, különö­sen helyesnek tartom ezt a. intézkedést s mivel személye­sen nem találkozunk, ebben a levélben beszélek édesapám­mal, édesanyámmal. Tudom, hogy tavaly is a cséplőgéptől azonnal teljesítették kötelezett­ségüket s bár a termés az idei­nél jóval kisebb volt, évi ke­nyerünk is megmaradt. Tudom, idén sem fog édesapám más­ként cselekedni s egyidőben beadja a szabadfelvásárlási előírást is. Hiszen jó pénzt ad érte az állam, megtalálja szá­mítását minden gazda. Mégis kérem Magukat, az elsők közt, a város legjobbjai között adja­nak új kenyeret az országnak. Levelemet azzal fejezem be, hogy megígérem: munkámmal, szakmai tudásom állandó gya­rapításával én is fokozom üze­münk eredményeit s újabb büszkeséget szerzek ezzel is kedves Szüleimnek. Szerető fiuk: András. kereshetnek. A 165-ös kádnál, ha 13-at készítenek naponta s abból 60 százaléka első, 20 szá­zaléka második, 20 százaléka harmadik osztályú, akkor 1546 forintot keresnek minden egyéb juttatás nélkül. Ha viszont a tizenhárom kád közül 80 szá­zalék első, 10 százalék másod-, 10 százalék harmadosztályú kád, akkor 1718 forint a havi kere­set. Ehhez hozzászámoljuk az ebédpénzt, meg az éjszakai pótlékot, az kitesz 1887 forintot. Beke János szakszervezeti bi­zalmi úgy bizonyítja be a norma túlteljesítésének a lehetőségét, hegy a 206-os mosogatóból az eddigi 5 helyet nyolcat kíván elkészíteni. Csak annyit kér, hogy biztosítsanak neki meg­felelő szekrényt. Orgoványi Ist­ván brigádvezető, népnevelő két olyan újítást vezetett be, mely átlag egy, másfél perccel csök­kenti egy-egy gyártmány meg­munkálási idejét. Boros Gergely kádasbrigádja 156 százalékos napi teljesít­ménnyel agitál a normák túltel­jesítése mellett. Boros Gergely­től gyakran lehet hallani: aki nem igyekszik normáját túltel­jesíteni, az elsősorban saját ma­ga vallja kárát. Idős Czelleng Péter falikutakat készít. Június­ban 175 százalékot ért el. Az új műszaki normával július 26-án 181 százalékra növelte teljesít­ményét. Sajnos ezeket a nagyszerű példákat és elérésük módszereit nem népszerűsítik eléggé, nem használják fel agitációs mun­kájukban az öntödei népnevelők. A pártvezetőség a gazdaság- vezetéssel egyetemben most minden erőt összefogva a havi terv túlteljesítéséért munkál­kodik. A % üzem alkotmánya AZ ÉVI FELAJÁNLÁS a gyár kollektívájának hosszú időre szóló munkaprogramja. A Kiskunfélegyházi Gépgyár kollektív szerződésében tallózva az első fejezet kezdősorai megragadják az ember figyelmét. — Az igazgató és az üzemi bizottság kötelezettségvállalásai a tervek teljesítésére és túlteljesítésére. Itt bizony hiba van. A kollektív szerződés első pontjábar rögzített vállalás teljesítése az I. félév alapján nem teljes. A készárutermelési tervét a. gyár, az I. félévben csak 94.3 százalék­ban teljesítette. Tehát ez a minden szépet ígérő felajánlás formálissá vált. Pedig milyen nagyszerű volna a gépgyár kollektív szerző­dése, ha a tervteljesités folyamatosan lépést tartana a szerződés­ben vállalt kötelezettséggel. Hiszen a többi pontokban lefektetett vállalások teljesítése szépen halad. ... Az anyag- és import- anyagtakarékossággal kapcsolatban vállalja az igazgató, hogy az év folyamán széntárolót építtet a II. negyedév végére. Föl is épült. Úgyszintén a finomlemez raktár is kész van. Ám, a daraboló- mühely még nem készült el. A MUNKAVÉDELEM és munkásellátással kapcsolatos meg­állapodást megtartja az üzem. Bár ezen a téren is van hiba, mert a kollektív szerződés előírja, hogy junius 31-ig újra kellett volna festetni az öltözőt, meg a mosdót, azonban ez nem történt meg. De a védőruhák és a védőételekkel való ellátást nem lehet kifo­gásolni. Azok a munkások, akik hidegebb időben a szabad ég alatt dolgoznak, meleg kabátot és nadrágot kapnak. A festők vé­dőruhát, a kovácsok bórkötényt, a hegesztők is körkötényt és kesztyűt. Az üzem dolgozói meg vannak elégedve az üzemi bizottság kötelezettségvállalásával. Ez így szól: az üzemi bizottság vál­lalja, hogy az egyeztető bizottság minden esetben megvizsgálja a dolgozók problémáit és az eredményről 8 napon belül értesíti az érintett feleket. Valóban minden szombaton 11 órakor összeül az egyeztető bizottság és a döntés eredményét időben közli a dol­gozókkal. SZÉP PONTJA A KOLLEKTÍV SZERZŐDÉSNEK a gép­állomás patronálása. A Kiskunfélegyházi Gépállomásnak már ez évben traktort generáloztak, szakembereket küldtek a cséplő­gépek javításához és a gépállomás sürgős munkáját soron kívül elkészíti az üzem. Sokat kellene még írni a szerződésben foglaltakról. Azonban a tanulságot már az említettekből is le lehet vonni, mégpedig: a kollektív szerződés az üzem alkotmánya, és a bennefoglaltak teljesítése nélkül jó üzemi életről beszélni nem lehet. NAGYÜZEMI GAZDÁLKODÁS INNEN—ONNAN — Agitációs albizottság ala­kult az elmúlt napokban Csó- lyospáloson. Az albizottság szo­ros kapcsolatot tart a tanáccsal és a begyűjtő szervekkel. Figye­lemmel kíséri az élenjáró be­adókat és a begyűjtési hivatal dícséretfüzetébe bejegyzi. A be­gyűjtéssel kapcsolatos rendele­tek ismertetésére kérdezz-fele- lek estéket rendez. Az elmúlt héten 154 dolgozó vett részt a kérdezz—felelek esten. (Hudoba József.) — Az »-Irány vasút« című új magyar rövid film a napokban kerül a közönség elé. A film a budapesti fiataloknak az V. Vi­lágifjúsági Találkozóra való ké­szülődésről ad sokoldalú, színes képet. Az érdekes filmet a filmgyárak fiatal művészeiből alakult kollektíva forgatta Bán Róbert, Palásthy György és Ré- nyi Tamás rendező vezetésével. A fiatalok a filmet a DISZ II. kongresszusának tiszteletére tár­sadalmi munkában készítették­A kecskeméti Kossuth Ter­melőszövetkezet határát járjuk Révész Feri bácsival, a terme­lőszövetkezet növénytermelési brigádvezetőjével. Hej, van ám ott most látnivaló! A központ alatt valóságos »asztagváros- emelkedik a teméntelen sok tisz­tabúzából. Ide takarítják be 186 hold búza gazdag termését, s már az előcséplésből követkéz tettek arra, hogy az átlagter­més 12 mázsa körül lesz. Távolabb jókora kukoricatáb­lák állnak őrt a tarlók mögött. Révész elvtárs leszáll a kerék­párjáról: — Ezt jól nézze meg, — ilyen termésünk még sohasem volt. Vannak olyan tövek, hogy há­rom csövet is nevelnek. A 30 mázsát biztosan megadja hol­danként. Amott meg az a nap­raforgó tábla. Ugye milyen szép nagy tányérjai vannak? A rö­vid, tömzsi szára csakúgy meg­hajlik alatta! Nem is lehet cso­dálkozni,' hiszen ötször megka­páltuk aratás előtt. Volt rá idő, meg a gépek is nagyon sokat segítettek. S az alacsony kis parasztem­ber tiszta kék szeme huncutul csillog az örömtől. Arról beszél, mennyit változott itt az élet ta­valy óta. Akkor bizony har­madába adták ki a kukoricáju­kat, mert a tagok nem bíztak a gépek munkájában. Az az év nem is fizetett jól nekik, de most; igen. — A nagy jövedelem tit­ka azzal még nincs megfejtve, hogy 50 ember együtt verejté­kezik! Ha összefognak, kétség­telen, hogy többet érnek el, de ehhez leginkább a földek nagy­üzemi művelése járul hozzá! így okoskodott, következtetett, s hegy kézzelfoghatóan megma­gyarázza, mit jelent ez a nagy­üzemi gazdálkodás: két példát hozott fel: — Van itt a csoportban e,gy java-korabeli tagunk: Csernus László, aki a feleségével együtt dolgozik a közösben. Június vé­géig 430 munkaegységet teljesí­tettek, de a zárszámadásra lesz nekik több, mint 600 munka­egységük. Na már most tessék kiszámítani, ha mi akkorra1 osztunk munkaegységenként há­rom kilónyi búzát, két és fél kiló kukoricát, 1.05 kiló burgo­nyát, 4.78 kiló takarmányrépát, ezenfelül jócskán alomszalmát, töreket, cukrot, cigarettát és készpénzben 6.73 forintot, meny­nyi lesz a jövedelme? Sebesen száguld a ceruza a kezemben, gyorsan megcsi­náljuk a számítást. Az ered­mény több, mint 18 mázsa bú­za, 15 mázsányi kukorica, közel 7 mázsa árpa, 50 kiló cukor, 6 mázsa 30 kiló burgonya, 4000 forint készpénz. Az összes része­sedés értéke tehát 20.000 forint körül mozog. — Hát, mit gondol? Megélhet ebből egy két tagú család? — kérdezi komolyan Révész Feri bácsi. — Már hogyne élne, — -bi­zonygatom egy kicsit megrökö­nyödve azon, hogy ilyet is le­het kérdezni. — Jól van, — -mondja hal­latlan nyugalommal Feri bácsi, — akkor abba is hagyhatja a számolást. — Jóízűen elneveti magát, és magyarázatképpen hozzáteszi: Mert, lia nem lett vol­na elég, akkor még a háztáji jövedelmét is hozzáadhattuk volna. Van ám a Csernus La­cinak olyan tehene, hogy az egész környékben nem találni párját — kivéve a tsz gulyáját, teszi hozzá önérzetesen. Van olyan időszak, hogy a 20—22 li­tert is megadja naponta, de ha átlagosan 15-öt számolunk is, az már tíz hónap alatt 4500 liter, pénzben átszámítva meg kere­ken 10.800 forint. Meg azután ott van a háztáji föld, — az is megadja a maga hasznát. De hát lássunk csak egy másik példát, hogy az előbbi meggyő­zőbb legyen. Ha akarja, a saját szemével is meggyőződhet róla, itt van egy hajításnyira, a kö­vetkező tanyában. Míg a tarlón keresztülvágunk az Antal tanya felé, röviden el­mondja, hogy gazdája, Antal Já­nos, elismerten jó szakembere a földnek. Jókora családja van, — esténként még ma is nyolcán ülnek asztalhoz, ha munka után a határból hazaszállingóznak, J £ p p e n, hogy csak össze­ismerkedünk Antal nénivel, mái az udvarra begördül a szénával púpozott szekér, mellette a gaz­da két fiával. Míg a gyerekek kifogják a lovakat, Antal János is megáll néhány, percre beszél­getni. — No, hogy számolja az idén a termést, szomszéd? — kérdi természetes közvetlenséggel az én vezetőm. 1— Könnyen, fiam, — mert bi­zony spórolósan kell beosztani, hogy mindenre jusson. — Mégis, mennyi feleslege marad például búzából? — kér­dezi Feri bácsi. — Négy holdat vetettem, — a termés elég jónak ígérkezik. — Még nem csépeltem cl, de úgy 10—11 mázsára becsülöm. Már kiszámítottam, ha teljesítem a beadást, a vetőmag meg a ke­nyérnek való éppen, hogy csak megmarad, de felesleg egy szem sem. A kukorica meg olyan 20 mázsa körül ígérkezik holdan­ként. Három hold van, az 60 mázsa, — a beadásra 30 mázsa­nyit számolok, — ami megma­rad, az kell itthon az állatok­nak. Ha több teremne, még az is elfogyna. — Ht a (I il n k be felesle­get is: 200 mázsa búzát! — veti oda csendesen Feri bácsi, mint­ha tulajdonképpen semmit sem akarna mondani. Antal János elkapja a szót: — Hát, ha van miből, akkor lehet is. — Kukorica helj-ett meg hí­zottsertést adunk. A 340 mázsa kukoricát 30 mázsa hízó »le­üti«, azt pedig mi előállítjuk 100 mázsa kukoricából. A másik 240 mázsából pedig még 48 malacot meg tudunk hizlalni — azt per­sze majd eladjuk. Au ártatlannl odaveteH kis dicsekvést tágranyílt szem­mel hallgatja végig Antal Já­nos, de nem ellenkezik, sőt egy rövid dicsérettel meg is toldja. — Látom én, hogy rettente sokat javult a helyzet nálatok! ;— No igen, mert mi nagy- üzemileg gazdálkodunk... Kulcsai- Éra

Next

/
Thumbnails
Contents