Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-30 / 178. szám

Megkezdte munkáját a Szakszervezetek Országos Tanácsának VII. teljes ülése Pénteken délelőtt a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszerve­zetének dísztermében megkezdő­dött a Szakszervezetek Országos Tanácsának VII. teljes ülése. Az ülésen megvizsgálják azokat a feladatokat, amelyek a szak­szervezetekre hárulnak az ipar technikai fejlesztésében. Cseterki Lajos SZOT-titkár megnyitója után Gáspár Sándor, 9 SZOT elnöke »A szakszerve­setek feladatai az ipar techni­kai színvonalának fejlesztésé­ben, az új technika bevezetésé­ben és alkalmazásában« címmel tartott beszámolót. Bevezetőben foglalkozott a Központi Vezetőség márciusi Határozatának végrehajtása so­rán a termelés, a szocialista munkaverseny és a munkafegye­lem terén elért eredményekkel. Rámutatott, hogy a márciusi határozat végre­hajtásában elöntő jelentősége van a termelékenység állan­dó fokozásának. Ennek legfőbb, legfontosabb módja a technika állandó fejlesz­tése, tökéletesítése, az új technika szé­leskörű alkalmazása. Ezután iparunk technikai szín­vonalának fejlődéséről számolt be. Számos példával bizonyítot­ta sikereinket az új technika al­kalmazásában és továbbfejlesz­tésében. Megállapította, hogy eb­ben jelentős nagy szerepe volt a szakszervezetek mozgósító ere­iének és nevelő munkájának is. — Mindez mégsem jogosít fel bennünket arra, 1— hangsúlyoz­ta —, hogy önelégültek, elbiza- kodottak legyünk. A sikerek mellett világosan kell látnunk az ipar fogyatékosságait és a reánk váró nagy feladatokat is. Részletesen elemezte ezután a technikai szinvonal vi­szonylagos elmaradásának okait, majd rátért a szakszervezeti munkában tapasztalható hiá­nyosságok taglalására. A továb­biakban a szakszervezetek fel­adatairól beszélt. — Az új technikához és a technika fejlesztéséhez nem ele­gendő néhány száz, vagy néhány ezer nagyteljesítményű gép, kor­szerű eljárás, hanem olyan emberek is szüksége­sek hozzá, akik megtanulták ezeknek a gépeknek keze­lését, akik megismerték és hasznosít­ják munkájukban az eljáráso­kat. A technikai színvonal fej­lesztése, a munkásosztály kul­turális felemelkedésének vele­járója. Megismerteti, megszeret­teti a munkást az újjal, a hala­dóval. Ez egyszersmind harcot jelent a maradiság ellen. Gáspár Sándor kiemelte ez­után, hogy szakszervezetünk és állami szerveink az elmúlt esz­tendőkben továbbképző tanfo­lyamok százain és ezrein gazda­gították a munkások, techniku­sok és mérnökök szakmai tudá­sát. Ezután hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek vezető szer­veit, és funkcionáriusait külö­nösen súlyos felelősség terheli a dolgozók műszaki ismereteinek bővítésében 1953-ig nagy szere­pet játszó tapasztalatcsere-moz­galom cllanyhulásáért, a gya­korlati bemutatók elhanyagolá­sáért. Hangoztatta, hogy a szakszervezetek egyik leg­fontosabb feladata, hogy gon­doskodjanak a dolgozók szakmai képzettségének ál­landó emeléséről. Ezután részletesen elemezte újitómozgalmunkat. — Minde­nekelőtt segíteni kell — foly­tatta — és ha szükséges, ki kell harcolni az üjitómnzgalom tervsze­rűbbé tételét. Olyan újítási feladat-terveket kell kidolgozni, amelyek alapot teremtenek a dolgozók mozgósí­tására. Meg kell szervezni a széleskörű tapasztalatcserét és el kell érni, hogy az iparágban általánosan el­terjeszthető újításokat a leg­rövidebb időn belül bevezes­sék. Fokozottabban biztosítani kell a benyújtott javaslatok gyors elbí­rálását és bevezetését. Ezután rátért a technológiai fegyelem problémáinak méltatására. A szilárd technológiai (egyelem kü­lönösen élesen kidomborítja a tömegek szerepét az új techno­lógia alkalmazásában és tovább­fejlesztésében. Megállapította, hogy ezen a téren még igen sok a tennivaló, mert a műveleti utasítások figyelmenkívül ha­gyása, a munkafogások, eljárá­sok önkényes megváltoztatása túlságosan gyakran fordul még elő üzemeinkben. Beszélt arról, hogy munkás- osztályunk többsége élénken emlékszik még a kapitalista időkre és tudja, hogy a fegye­lem megsértése, a megszabottól eltérő munkadarab leadása úgy­szólván kizárt dolog volt akkor. Az elrontott munkadarabért nem munkabér járt, hanem büntetés. Ismétlődéses esetben pedig elbo­csátás. — Nem árt — mondotta —, ha a szakszervezeti funkcio­náriusok ezekre a körülmények­re újból és újból felhívják a figyelmet és megértetik dolgozó­társaikkal, hogy a technológiai fegyelem meg­sértése egyet jelent önma­gunk és a népgazdaság meg­károsításával. Ezután azzal foglalkozott, hogy az új eljárások bevezetése sohasem volt könnyű feladat, nehézségekbe, akadályokba üt­közik. Ez vonatkozik az új tech­nikára, az új, magasabb terme­lékenységre, nagyhatásíokú el­járások bevezetésére is, bár ez- irányú munkákat nagymérték­ben megkönnyítik a Szovjet­unió és a baráti országok tapasz­talatai. Az előadó ezután a műszaki értelmiség — különösen a termelés alsó pa­rancsnoki karának — a műve­zetők és a mesterek jelentős sze­repéről beszélt, Szakszervezeteinknek sokkal jobban, alaposabban kell foglalkozniok a műszaki ér­telmiségiekkel. El kell érniök, hogy a műszaki vezetők és beosztottak egyaránt lelkes hívei legyenek a techni­ka fejlesztésének. Aláhúzta a fiatalokkal való foglalkozás szükségességét, majd feladatul tűzte ki: a szakszervezetek az ipar vezetésével együtt vizsgál­ják meg, hegy a műszaki dolgo­zóknak mennyi adminisztrációs munkát kell végezniük. Gáspár Sándor végezetül a feladatok végrehajtásának meg­szervezésével foglalkozott. Több külföldi küldöttség érkezett Moszkvába MOSZKVA (TASZSZ) A Szov­jet Mezőgazdasági Minisztérium meghívására július 28-án Moszk­vába érkezeit a Lengyel Nép- köztársaság mezőgazdasági funk­cionáriusainak küldöttsége. — Ugyanezen a napon lengyel vasutasküldöttség érkezett a szovjet fővárosba. A Szovjet Nők Antifasiszta Bizottságának meghívására csü­törtökön norvég nőküldöttség ér­kezett Leningrádba. (MTI) A Jranciu sajtó ÍV. A. Bulganyin és N. Ss. Hruscsov angliai útjáról PÁRIZS (TASZSZ) A párizsi esti lapok figyelmének közép­pontjában az a hír áll, hogy N. A. Bulganyin és N. Sz. Hrus­csov elfogadta Eden meghívását és 1956 tavaszán ellátogat Ang­liába. A Monde szerkesztőségi Cilik­ben foglalkozott N. A. Bulga- nyin és N. Sz. Hruscsov angliai meghívásával. A szovjet vezetők londoni útja — írja a lap — va­lamivel több, mint a feszültség további enyhülése. A katonai Croix emlékeztet arra, hogy a genfi értekezleten a szovjet vezetők előmozdították a nemzetközi feszültség enyhíté­sét, s ez a (ény jelentős fokú bizalmat és hitet keltett a né­pekben. A lap ezután így foly­tatja: -reméljük, hogy az angol —szovjet találkozó ugyanilyen légkörben fog lezajlani«. A France Soir írja: -A Szov­jetunió és Nyugat közötti vi­szony néhány nap leforgása alatt teljesen megváltozott. A hidegháború július 23-án . meg­kötött -fegyverszünete« óta nap mint nap újabb jelentések ér­keznek a feszültség enyhülésé­ről.« A France Soir hangsúlyoz­za, hogy ezeket a jelentéseket mindenütt lelkes örömmel fo­gadják. (MTI) A Francia Kommunista Párt szóvivőié nyílt színvallást követel a kormánytól a marokkói kérdésben PÁRIZS (MTI) A francia nemzetgyűlés külügyi bizottsá­ga csütörtökön ülést tartott, me­lyen résztvett Edgar Faure mi­niszterelnök is. A bizottság meg­hallgatta Pierre Julyt, a tuniszi és marokkói ügyek miniszterét, aki ismertette a marokkói hely­zetet az ott legutóbb történt vé­res események megvilágításá­ban. A miniszter beismerte, hogy ottani francia telepesekből ala­kult terrcrcsapatok ismételten provokálták a bennszülött lakos­ságot és alapos gyanú merült fel, hogy a marokkói francia rendőrség egyes tagjai is meg­szegték kötelességüket. A miniszter azonban tartóz­kodott attól, hogy ezekből az eseményekből levonja a szüksé­ges következtetéseket és részle­tesen ismertesse a francia kor­mány jövőbeni marokkói politi­káját. Baloldali politikai megfigyelők meggyőződése szerint ennek fő­leg az az oka, hogy July minisz­ter ilymódon akarja megakadá­lyozni, hogy a marokkói helyzet miatt elmélyüljenek az ellenté­tek a kormányt támogató pártok között. Edgar Faure miniszterelnök sem volt hajlandó részletesebben megvilágítani a kormány által követendő marokkói és egész északafrikai politikát a nemzet- gyűlés csütörtöki ülésén. A Francia Kommunista Párt nevében Francois Billoux a nemzetgyűlés csütörtöki ülésén sürgette a kormányt, hogy vég­re az egész ország előtt szögezze le marokkói politikáját. A kom­munista képviselő választ kér a kormánytól, milyen politikát kíván követni Marokkóban, haj­landó-e tárgyalásokba bocsátkoz­ni a lakosság hivatott képvise­lőivel, beleértve természetesen az ottani munkásosztályt is. Összeliivlák a Szovjet* Legfelső Teaácsát Moszkva, július 28. (TASZSZ) A Szovjetunió Minisztertaná­csa a Legfelső Tanács elé ter­jesztette a genfi négyhatalmi kormányfői értekezleten részt ■vett szovjet kormányküldöttség jelentését. A Szovjetunió Legfelső Taná­csának Elnöksége elhatározta, hogy 1955 augusztus 4-re össze­hívja a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszakát, hogy az ülésszak meghallgassa N. A- Bul- ganyin elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének be­számolóját a genfi négyhatalmi! kormányfői értekezlet eredmé­nyeiről. Az ülésszak összehívásáról1 megjelenik a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének tör­vényerejű rendelete. Kijelölték, a Szovjetunióba utazó jugoszláv parlamenti küldöttséget MOSZKVA (TASZSZ) A Szov­jetunió és Jugoszlávia baráti kapcsolatainak továbbfejlesztése céljából A. P. Volkov, a Szövet­ségi Tanács elnöke és V. T. La- cisz, a Nemzetiségi Tanács el­nöke, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa nevében táviratot intézett Mosa Pijadehoz, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Szö­vetségi Nemzetgyűlésének elnö­kéhez. A táviratban jugoszláv parlamenti küldöttséget hívtak meg a Szovjetunióba. Mosa Pijade a meghívásra válaszolva közölte, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Szö­vetségi Nemzetgyűlése a két ház együttes ülésén küldöttséget je­lölt ki, hogy ellátogasson a Szovjetunióba. M. Pijade, A. P. Volkovhoz és V. T. Laciszhoz intézett levelé­ben rámutatott, hogy a jugo­szláv parlamenti küldöttség szovjetunióbeli látogatása előse­gíti a két ország jó kapcsolatai­nak továbbfejlesztését. A küldöttség augusztus else­jén érkezik a Szovjetunióba. A SZABAD VIETNAMBAN A Vietnami Demokratikus Köztársaság agrárállam, amely­nek lakossága 90 százalékban a parasztság soraiból tevődik ösz- sze. Ezért mondhatjuk, hogy a mezőgazdaság helyreállítása a mai napok legfőbb feladata, amelynek végrehajtására a kor­mány és a Vietnami Dolgozók Pártja az egész népet mozgó' sítja. Vietnam legfontosabb mező- gazdasági növénye a rizs, kuko­rica, gyapot, továbbá a cukor­nád, kaucsuk, kávé, tea és a do­hány. Az ország szántóterületé­nek nagy részét — körülbelül ötmillió hektárt — foglalja el a rizs. Érthető tehát hogy a me­zőgazdaság továbbfejlesztésében nagy szerepe van az öntözésnek. A múlt évben a Vietnami De­mokratikus Köztársaságban so­kat dolgozlak a háború alatt majdnem teljesen elpusztított öntöző csatornarendszer helyre­állításán. Mindezek az intézkedések azonban még nem elégségesek arra, hogy az ország mezőgaz­daságát kiragadják az évszáza­dos elmaradottságából. A viet­nami parasztság rendkívül nehéz helyzetben volt a háború előtt. A parasztcsaládok mintegy 58 százalékának egyáltalán nem volt földje, ezért kénytelenek voltak bérbe venni a földbirto­kosok földjeit, vagy elszegődni cselédnek. A feudalizmus évszázados jár­mát szétzúzni csak gyökeres földreformmal lehetett. A Vietnami Demokratikus Köztársaság Nemzetgyűlésének harmadik ülésén 1953-ban tör­vénybe iktatták a földreformot. A földreformról szóló törvény feladatul tűzte: el kell venni a földet a gyarmatosítóktól és a földbirtokosoktól, s átadni a dolJ gozó parasztságnak. A háború befejeztével teljes erővel hozzáfogtak a földreform végrehajtásához, amelynek je­lenleg két szakasza van; elő­ször csökkentik a földbéreket, majd kisajátítják és felosztják a földbirtokosok földjét. Ez utób­binál figyelembe veszik, hogy egyes földbirtokosok segítették a népet a gyarmatosítók elleni fel­szabadító harcában. Ezért, noha kisajátítják fölösleges földjüket, kártérítést kapnak. A kártérítés összegének megfelelő állami köt­vényeket tíz év alatt váltják be. Ezeknek a földbirtokosoknak házát, gazdasági felszerelését, élelmiszerkészletét meghagyják. Azoktól a földbirtokosoktól, akik vétettek a nép érdekei el­len, s a megszállókkal tartot­tak, kártérítés nélkül sajátítják ki a földet. Állatállományukat, élelmiszerkészletüket, gazdasági felszerelésüket és egyéb javai­kat elkobozzák. Az elítélt föld­birtokosok családjai azonban minden lehetőséget megkapnak, hogy becsületes munkával meg­éljenek. A földbirtokosoktól kisajátí­tott földet ingyen osztják fel a parasztok között. Minden pa­rasztnak saját tulajdona lesz a föld, megművelheti, örökbe hagyhatja, elzálogosíthatja és el­adhatja. Legelsősorban a hábo­rú aktív részvevői, a volt cselé­dek és földnélküli parasztok igé­nyeit elégítik ki. A vietnami paraszt szabad emberré válik. Az egész viet­nami néppel együtt arra törek­szik, hogy minél teljesebb mér­tékben kihasználja az ország szabadságáért és függetlenségé­ért folytatott harcokban kivívott eredményeket és új életet épít­sen magának. Földhöz jutott vietnami parasztcsalád.

Next

/
Thumbnails
Contents