Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. július (10. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-28 / 176. szám
Ismét a kapásokon a sor... Beszélgetés Kohajda Jánossal, a gátéri Vorosilov Termelőszövetkezef növénytérmelési brigádvezefőjével KECSKEMÉTI JEGYZET Színház vagy italbolt? Már rég vége volt a felvonások közti szünetnek a »Nóra« szombati előadásán, mikor a büfében még javában mérték a sört, málnaszörpöt. A színészek művészi játékát, a darab mély drámai feszültségét hosszú perceken keresztül pénz- és pohárcsengéssel zavarták egyes tapintatlan nézők. Ajánlatos lenne a jövőben sokkal szigorúbban betartani a kiszolgálási időt, mert teljesen felesleges az ilyen »zenekari kíséretFényes István. Egy tanulságos ankét a Kiskunfélegyházi Gépgyárban Magas, szikár ember Kohajda János, s már a külseje is a rendszerető komoly emberre vall. Ezért szerették meg a termelőszövetkezet tagjai is, s belépése után rövid idővel megválasztották növénytermelési brigádvezetőnek. A termelőszövetkezét földjeit a falu választja ketté. A kisebb területnek a Sal- lai-major a központja, a nagyobbá az úgynevezett Russz- major környéke. Ennek az utóbbinak lett teljhatalmú, okos parancsnoka és művelője a Micsurin-brigád, és vezetője Ko- hájda János. A brigád megértőén munkához látott. Eleinte — s még tavaly nyáron is — nehezen ment a munka. Az egész brigád szégyenkezett, ha elmaradtak valamivel, de hát a tapasztalat még kevés volt, s bizony előfordult, hogy megkéstek a kukoricakapálással. Télen azután új tervet dolgoztak ki. —■ Nagyobb önállóságot kell adni a munkacsapatoknak! — jelentette ki Kohajda elvtárs. így történt azután, hogy minden munkacsapat megkapta önálló tervét. Az egyes számú munkacsapatra 31 hold kapásterület jutott. Az ifi-csapat 30, egy idősebb tagokból álló munkacsapat 17 hold kapást kapott művelésre. A női munkacsapat tagjai maguktól elvállalták 33 hold kapásnövény művelését, rendbetartását. — Nem is volt itt az idén semmi baj a munkával — meséli Kohajda János, — bár egyénekre nem osztottuk fel a területet, minden munkacsapat tudta mi a kötelessége és el is végezte. Aratásra már negyedszer végeztünk a kukorica gépi kapálásával, és kétszer a kézi kapálással. Az aratás és a bePiaci napokon, de máskor is, sok háziasszony bosszankodik a piaci árak miatt: — Áru van bőven, az ára mégsem csökken — halljuk az asszonyoktól: Délután, a munkából hazasiető munkásasszonyok pedig sokszor arról panaszkodnak, hogy az üzletekben nem tudnak friss primőr- vagy egyéb zöldárut vásárolni. Hogyan lehetne az asszonyoknak segíteni? Első útunk a piacra vezetett. Mi a helyset a piacon ? Sajnos a ZÖLDSZÖV áralakító tevékenysége még nem teljes. Fontos közélelmezési cikkeknél, így például a burgonyánál, a töknél, a zöldbabnál és azoknál a gyümölcsféleségeknél, ahol nagy tömegben jelentkezik az áru, ott a ZÖLDSZÖV helyesen, leszorította az árakat, olcsóbban adja az áruját, mint a kofák. De nem minden árunál van így, főleg a primőráruknál. Mivel indokolja mindezt a ZÖLDSZÖV helyi vezetősége? Alacsony a limitár, a kofák magasabb árért felvásárolják a primőrárut. Ez csak részben fogadható el. A kofák a primőráru egy részét veszik csak meg. Az áruk nagyobb részét a ZÖLDSZÖV meghatározott áron (limiten) vásárolja meg. Mi történik ezután? A legszebb árut helyesen, exportra küldik. Ugyanakkor elfeledkeznek a város jobb zöldség- és gyümölcsellátásáról. Még kevesebbet törődnek azzal, hogy az árakat leszorítsák, s a limiten alul vásároljanak. Éppen ez az, amit a felvásárlók nem látnak eléggé tisztán. Nem szükséges mindig megadni a legmagasabb árat az áruért, még akkor sem, ha a kofa 20 vagy 30 fillérrel többet ad az általa megvásárolt 2—3 mázsa áruféleségért. A helyes árkialakításhoz, a nagyobbmennyiségű árubiztosításhoz ; eh Csorbán a ZÖLDSZÖV- 1 takarítás ideje alatt a brigád mind a négy munkacsapata segíthetett a nagy munkában. S most, hogy már a befejezéshez közeledik, egymásután szabadulnak fel a munkacsapatok. — Melyik munkacsapat a legjobb? — Nehéz lenne eldönteni, de meg kell hagyni, hogy az asz- szonyok munkacsapata minden dicséretet megérdemel. Most, ha e kettőzésből felszabadulnak, menten hozzálátnak a répa gazolásához, kukoricafattyazáshoz és a magrépa-szedéshez. Munka az van bőven, mert ostobaság lenne azt hinni, hogy ilyenkor már nem tehetünk sokat a magasabb termésátlagokért. Aki eddig jól dolgozott, most ugyan kevesebb dolga van a kapások körül, de bármilyen jól is állunk, még mindig sokat tehetünk a többtermésért. — Mégis mennyire számítanak holdanként például a kukoricából? — Legalább 30 mázsára, de lehet, hogy a négyzetesen vetett — mintegy 38 holdas táblánk — még többet is ad, — A kunszállás! Alkotmány Termelőszövetkezetben gazoló kapálás és címerezés után van már a 30 hold heterózis kukorica. Petróczi Ferenc baromfi- gondozó a tavasszal egyedül elvállalta 6 hold kukorica ápolását. Munkáját dicséri a két méter magas kukorica, amely 30 mázsás termést ígér. De mást nek az olcsóbb felvásárlással kell hozzájárulni. A sugkufákat ki kell ehrudalni u piacról Az utóbbi időben megsokasodtak a piacon a zugkoíák. Persze, őstermelő képében tetszelegnek. Még mielőtt a dolgozó paraszt zöldség- vagy gyümölcstermését behozná a piacra, a piac kapujában, vagy jóval előtte, majdnem »erőszakkal kitépik« az árut, ezek a piaci hiénák, a kezéből. Ezután mint »őstermelők«, odaállnak az őstermelőknek kijelölt árusítási helyre és például 20—30 forinttal — a baromfinál — többet kérnek az áruért. Erre a becsületes őstermelők követik. a zugkofák »példáját« és ők sem hajlandók egy fillérrel sem olcsóbban adni a baromfit, tojást, vagy a gyümölcs- és zöldségféléket. A vásárló asz- szonyök, de a mi véleményünk is az, hogy az ilyen spekuláns elemeket ki kell ebrudalni a piacról! De célszerű lenne megnézni, hogy a Pestről ideérkező, papírral ellátott maszek felvásárlók árfelhajtó tevékenységét hogyan lehet kiküszöbölni. A megoldás egyik módja Városunk tsz-ei közül négy követelt helyet magának a piaci árusításban. Ez elég kevés. Ha hozzátesszük, hogy e négy stand közül három általában üres, akkor nem csodálkozunk azon, hogy a kofák magasra tartják az árakat. Ez akkor látható különösen, ha a ZÖLD- SZÖV-nél nincs megfelelő árukészlet, ha pedig van áru a standokon, akkor az nem olcsóbb a kofákénál. Ha csak 5 —10 fillérrel is olcsóbban adják tsz-eink az áruféleséget, már akkor is sokat segítenek szövetségesüknek, a munkásválaszolja egy kis büszkeséggel. — És a többi kapásból hogyan alakulnak majd az átlagtermések? — Aíióía én emlékszem rá, soha nem voltak jobb kilátásaink, mint most. Tizenhét hold burgonyánk, amit szerződésre termesztünk, a tervezett 70 mázsával szemben holdanként 120 t-240 mázsával fizet majd előreláthatóan. Répamagot négy mázsát terveztünk holdanként, de most a szedés előtt már úgy látjuk, hogy majdnem egyszer- annyit fizet. Érdemes volt vele fáradozni, de szintúgy a kukoricával is. Az idén nagyon jól megszerveztük a munkát, a közösből senki sem maradt el — és ennek köszönhetjük, hogy kukoricából egyszerannyi átlagterméssel számolhatunk, mert tavaly csak 15 mázsa volt holdanként. Most az aratás befejezése után éppen azért fordítunk megint nagy gondot a kapásnövények ápolására. Nem vesztegetünk egyetlen napot sem. Ahol gazosodik, újra kapáljuk, betakarításkor megfizet majd a fáradságért. is ígér Petróczi Ferencnek. Annyi prémiumot kap belőle, hogyha összecsapja a tavalyi jutalommal, motorkerékpárt vásárol rajta. — Meg kell ezért dolgozni — mondja Petróczi Ferenc —, de az is szép ám, amikor egy tsz- tag csak a prémiumból motor- kerékpárt tud vásárolni! asszonyoknak. Éppen ezért, a város bérből élő munkásasszonyai arra kérik a tsz-eket: mennél több olcsó zöldséget és gyümölcsöt hozzanak a piacra. A másik út Erről esik a legkevesebb szó, pedig igen fontos: — az áruterítés. Ez pedig nem jó a városban. Sürgős megoldást követel! Mi a helyzet e téren? A KIS- KER-vállalatok egyrészt kényelmi szempontból, másrészt azzal az indokkal, hogy nem friss a ZÖLDSZÖV által szállított áru, naponta 20—30 kiló zöldségfélét rendelnek. Ez a mennyiség, a gyakorlati tapasztalatok szerint, már a délelőtt folyamán elfogy. A külterületen lakó, munkából hazasiető háziasszony a délutáni órákban már nem tud zöldfélét vásárolni. Kénytelen bejönni a központba. így adódik aztán, hogy indokolatlanul megnő a belső árudák forgalma, amely nem egyszer áruhiányt okoz. A KISKER Vállalat árudái necsak olyan áruféleséget áruljanak, »amiből nagy pénz jön«, azaz nagy a haszon, hanem zöldárut is. Ezt is szeretnének vásárolni a dolgozók az üzletben. Ez is hozzátartozik a kereskedelem munkájához, a dolgozók jobb ellátásához. Ezt pedig kétségtelenül csak úgy tudják megtenni, ha a ZÖLDSZÖV minden esetben friss árut ad az üzleteknek. Mindent egybevetve: gyorsan cselekedni kell. A ZÖLDSZÖV- nefc több és jobb friss árut kell vásárolni, lehetőleg limiten alul. A KISKER-vállalatoknak növelniük kell a zöldségfélék árusítását. A városi tanács kereskedelmi osztályának pedig az eddiginél alaposabb gondot kell fordítani a piac ellenőrzésére, az árak helyes kialakítására. »Milyen módon támogatják az üzemben a dolgozók bírálatát, javaslatait?« — ezt a címet adtuk a vitának. Ugyanis az utóbbi időben ebből a gyárból szerkesztőségünkbe érkezett levelek a hivatalos verseny-statisztikai jelentéseken kívül nemigen mondtak többet. Márpedig szerkesztőségi munkánk éltető eleme a dolgozók hangja, véleménye, építő bírálata, mely nélkül elképzelhetetlen a szocialista alkotó munka és a kommunista lapszerkesztés. Ösztönzik, vagy visszatartják-e az alulról jövő bírálatot a gépgyárban? Talán durván megakadályozza valaki, hogy a dolgozók elmondják javaslataikat, véleményüket? Nem, erről szó sincs! A felszólalások egyébként választ adtak a feltett kérdésre. Kornekker Károly, öntödei dolgozó így fogalmazta meg véleményét: »Minket senki sem akadályoz meg abban, hogy elmondjuk észrevételeinket. De mikor látjuk, hogy szavaink süket fülekre találnak, — legyintünk és így vélekedünk — kár itt minden szóért.« Kornekker elvtárs a továbbiakban elmondta még, hogy az öntődében már régóta rossz, használhatatlan a ventillátor. A termelési értekezleten Gazda József főkönyvelő megígérte, hogy majd »utánanéz« a dolognak. Ez két hónappal ezelőtt történt és a főkönyvelő még mindig nézegeti a dolgot, ahelyett, hogy cselekedne. Ehhez a kérdéshez a jelenlévő munkások és műszakiak közül is hozzászóltak. Voltak olyanok is (műszakiak közül), akik pénzügyi keret hiányára hivatkozva mentegették a nemtörődömséget,. Végül azonban mi tettük fel a kérdést: Itt, a gépgyárban, saját erőből, állami segítség igénybevétele nélkül, vajon nem lehetne elkészíteni a szellőzőkészüléket? Válaszként egyszerre többen is mondták; igen, el lehetne készíteni! Nem is kellene a szomszéd gyárba menni, hiszen a gépgyáron belül a Horváth- csoport éppen szellőzőberendezéseket gyárt és mi sem lenne könnyebb, ha ők kijavítanák az öntödeit is. Nyltrai Imre sztahanovista művezető az anyagmozgatás nehézségéről beszél. Elmondta, hogy esőzések idején az udvarA Hazafias Népfront gátér bizottsága a napokban ülést tartott. Az ülésen többek között megvitatták az állampolgári kötelezettségek teljesítésének állását. Megállapították, hogy a népfront-bizottság tagjainak nagy része ^becsülettel eleget tett beadási kötelezettségének és rendszeresen fizeti adóját. Körmöczi György hatholdas dolgozó paraszt például egész évi tojás-, baromfi- és sertésbeadását teljesítette már. Beke Mihály, a Béke Termelőszövetkezet tagja a tsz kötelezettségteljesítéséről számolt be. Kom- bájnaratásból a termelőszövetkezet eddig 290 mázsa búzát adott be, és 50 mázsa rozsot. Szász Jánosné háromholdas dolgozó paraszt is a népfront-bizottság példamutatóan teljesítő tagjai közé tartozik. Háromnegyedévi baromfi- és tojásbeadását teljesítette és esedékes adóját is befizette. Sági János hatholdas dolgozó paraszt, népfront-bizottsági tag, szombaton este. alig sötétedés ban feneketlen a sár, s szinte a lehetetlenséggel határos az anyagszállítás. Elért az üzem külön tart egy lovaskocsit, mely csupán azzal foglalkozik, hogÿ az egyik üzemrészből a másikba szállítja az anyagot. Az udvart betonozni kellene, de erre sincs keret. Ellenben arra már van keret, — folytatja mondókáját Nyitrai Imre, — hogy felújítás címén több, mint 70.000 forintot költsenek az irodahelyiségek át- rendezgetésére, melyet csaknem minden évben megismételnek. S mindezt azért, mivel a minisztérium szigorúan ‘ ragaszkodik ahhoz, hogy üzemünkben csak épületfelújítást eszközölhetnek, s ha ez nem történik meg, akkor egyszerűen elvonják a pénzt. Ilyen és hasonló bürokratikus, az üzem adottságait figyelembe nem vevő intézkedésekről még sokat írhatnánk, hiszen több munkás és műszaki hasonló kérdésekkel foglalkozott. A felületes szemlélő mindezekből azt a következtetést vonhatná le, hogy a Kiskunfélegyházi Gépgyárban nem jól mennek a dolgok és nem támogatják a dolgozók javaslatait, nem kap ösztönzést a bírálat. Ez azonban nem így van. Némedi Imre, a pártszervezet titkára maga is levelezője a Népújságnak és fáradhatatlanul küzd azért, hogy a dolgozók javaslatai meghallgatásra találjanak. • így például máris történtek intézkedések az udvar betonozására. Sajnos azonban a dolgozók erről nem tudnak semmit. Az ankét legfőbb tanulságát a következőkben foglalhatnánk össze: az üzem munkásai a gazda szemével nézik a gyárat s bírálatukat is a nép vagyona, javai feletti féltő érzés hatja át. Segítséget várnak ehhez a Népújság szerkesztőségétől is. Ez a segítségnyújtás azonban kétoldalú kell, hogy legyen. A hibák ellen szerkesztőségünk csak az üzem dolgozóinak tevékeny közreműködésével tud küzdeni Nem tétlenkedésre és közömbösségre van szükség, hanem a munkások, műszakiak javaslataira, bátor bírálatára és ilyen tartalmú levelek küldésére szerkesztőségünk részére. Csakis s dolgozók részvételével tudunk segíteni a jogos panaszok orvoslásában. előtt fejezte be a cséplést. Este kilenckor már ott állott szekere, — rajta az államnak járó rész — a begyűjtőhely előtt; Emellett félévi tojás-, baromfi- tejbeadását is teljesítette már. Táncos Mihály sem adósa az államnak, egész évi sertés-, marha-, tojás- és baromfibeadását teljesítette és háromnegyed- évi adóját is befizette. Nem lehet azonban ugyanezt elmondani Nagypál János 8 holdas dolgozó parasztról, aki pedig a község dolgozóinak bizalmából népfront-bizottsági tag. Nagypál János szégyenszemre hátralékos még az első félévről 8 és fél kiló baromfibeadással és 54 kiló sertéssel. A népfront-bizottságnak az ülésen részvevő tagja elhatározták, hogy fáradhatatlan népnevelő munkát folytatnak a beadási kötelezettség tudatosítása érdekében és saját példájukkal továbbra is az állampolgári fegyelem megszilárdítására buzdítják dolgozó társaikat. Kecskemét város zöldség- és gyíimölcseSláfásáról MOTORKERÉKPÁRT VÁSÁROL A PRÉMIUMBÓL A személyes példamutatás ereje
