Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. július (10. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-24 / 173. szám
Pártépíiés Súlyos hibák a politikai gazdaságtan szakosított tanfolyamok szervezésében Pártunk Központi Vezetősége több esetben felhívta a figyelmet a közgazdasági tudomány elmaradottságára, fejlesztésének szükségességére, párttagságunk, különösen a pártfunkcionáriusok, az állami és gazdasági vezetők politikai gazdaságtani képzésének megjavítására. A Központi Vezetőség határozata az 1955—56-os iskolánkívüli pártoktatás rendszerének megváltoztatására, előírja ;• »a szakosított tanfolyamok keretében jelentősen bővíteni kell a közgazdaságtan oktatását. El kell érni, hogy a párt, állami, gazdasági és tömegszervezeti funkcionáriusok, aktivisták zöme viszonylag rövid időn belül megfelelő köz- gazdasági képzésben részesüljön.« A Központi Vezetőség határozata, a pártszervezetek felvilágosító és meggyőző munkája ei edményeképpen nagyon megnőtt az érdeklődés a politikai gazdaságtan tanulmá- n> ozása iránt. Az elmúlt évek politikai gazdaságtan oktatásának eredményeként megnőtt a megfelelő képzettségű politikai gazdaságtan propagandisták száma is. Ezek a körülmények kedvező feltételeket teremtettek a politikai gazdaságtan színvonalas, szélesebbkörü oktatásának megszervezésére. Az 1955/56-os oktatási év előkészítésének tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy pártszervezeteink nagy kedvvel, időben és eredményesen láttak hozzá a pártoktatás szervezett előkészítéséhez. A propagandisták kiválogatása a szakosított tanfolyamokon országszerte lényegében befejeződött, folyik az elbeszélgetés a hallgatókkal. Az idén minden eddiginél alaposabban, komoly felvilágosító és meggyőző munkával, általában nem formálisan és adminisztratív módszerekkel szervezik a tanfolyamokat. Ezek a kedvező eredmények azonban nem fedhetik el azokat a súlyos hibákat, amelyek az egyes szakosított tanfolyamok és különösen a politikai gazdaságtan szakosított tanfolyam szervezésében elterjedtek. Még a megyei és budapesti kerületi agit.-prop. funkcionáriusok egy része sem értelmezte helyesen a szakosított tanfolyamok jellegét, nem értette meg, hogy ezeken a tanfolyamokon kiket, milyen színvonalon kívánunk oktatni, milyen propagandistákat kell biztosítani ezekre a tanfolyamokra. Nem értették meg, hogy a szakosított tanfolyamok az iskolánkívüli pártoktatás felsőfokú tanfolyamai és nem lehet egyszerűen az 1953/ 54-es oktatási év középfokú tanfolyamai folytatásának tekinteni őket. Még az is előfordult, hogy Nógrád megyében a politikai gazdaságtan szakosított tanfolyamot az 1954/55-ös év felsőfokú kongresszusi tanfolyama egyenes folytatásának tekintették és beosztottak a pol. gazd. II. évfolyamára olyan elvtársakat, akik az elmúlt oktatási évben a felsőfokú kongresszusi tanfolyamot végezték, de még sohasem tanultak politikai gazdaságtant. A politikai gazdaságtan tanfolyamon az oktatás a politikai gazdaságtan tankönyv alapján, klasszikus irodalom és magyar segédanyagok felhasználásával folyik majd. Hetenként lcb. 20— 25 oldalnyi irodalmat kell a hallgatóknak megtanulni, 3—4 hetenként pedig konferenciákon részt venni. Ez a tanfolyam tehát komoly igényekkel lép fel a hallgatókkal szemben, rendszeres, színvonalas, szorgalmas tanulást követel meg tőlük. A politikai gazdaságtan szakosított tanfolyam csak akkor érheti el célját, ha megfelelő marxista— leninista műveltséggel rendelkező elvtársakat, elsősorban párttagságunk vezető rétegét, kommunista funkcionáriusokat, állami, gazdasági vezetőket, valamint a megfelelő marxista— leninista előképzettséggel rendelkező értelmiségieket fogjuk tanítani. Magától értetődik, hogy ha egyes pártbizottságok, funkcionáriusok a politikai gazdaságtan szakosított tanfolyomot középfokú, tömeges tanfolyamnak tekintették, akkor a hallgatók és a propagandisták kiválogatását sem végezhették helyesen. Budapesten is, de különösen egyes megyékben mértéktelenül sok, megfelelő előképzettséggel nem rendelkező hallgatót vontak be a politikai gazdaságtan tanfolyamokra. Olyan kiáltó és rendkívül káros hibákat is elkövettek, mint a Nógrád megyei elvtársak, akik a bányász párttagság oktatásba bevont részének kétharmadát szakosított tanfolyamokra, elsősorban politikai gazdaságtan tanfolyamra irányították. Borsod megyében a DIMAVAG-ban minden gazdasági vezetőt és műszakit kötelező módon a politikai gazdaságtan tanfolyamra akartak irányítani. (Arról már nem is beszélünk, hogy az ilyen »kötelező beiskolázás« a pártoktatás önkéntessége elvének sutba dobását jelenti. Tolna megyében az is megtörtént, hogy a 600 lakosú Kurd községben, ahol a párttagok száma nem éri el még a húszat sem, egyetlen oktatási formát akartak megszervezni: a politikai gazdaságtan szakosított tanfolyamot. Az ilyen túlzások súlyos következményekkel járnának a következő oktatási évben. A megfelelő előképzettséggel nem rendelkező elvtársak erejüket meghaladó követelményekkel találnák szembe magukat, nem tudnák elsajátítani az anyagot, elkedvetlenednének és gátolnák a követelményeknek megfelelő színvonalon tanulni tudó elvtársak munkáját is. A ta» pasztalatok azt mutatják, hogy pártszervezeteink nem tudnak megfelelő propagandistákat sem biztosítani a tervezett nagyszámú politikai gazdaságtan tanfolyam számára. A politikai gazdaságtan szakosított tanfolyam szervezésének _eddigi tapasztalatai, az ismertetett hibák a következő feladatok haladéktalan megoldását írják elő pártbizottságaink, pártszervezeteink számára: J Felül kell vizsgálni a • szakosított tanfolyamok, elsősorban a politikai gazdaságtan tanfolyamok propagandistáinak és hallgatóinak kiválogatását. Azokat az elvtársakat, akiket a szükséges marxista—leninista előképzettség nélkül propagandistának, vagy hallgatónak bevontak a politikai gazdaságtan tanfolyamokra, át kell irányítani (természetesen az érintett elvtársakkal való beszélgetések után, közös megyezés alapján), a számukra megfelelő oktatási formába. A politikai gazdaságtan tanulásának kiszélesítése nem azt jelenti, hogy alapos válogatás nélkül kell mértéktelenül felduzzasztani a politikai gazdaságtan tanfolyamokat, hanem mindenekelőtt azt, hogy a megyei, a budapesti kerületi, a nagyüzemi és részben a járási pártbizottságok funkcionáriusait, valamint a megfelelő színvonalú állami és gazdasági funkcionáriusokat kell fokozottabb mértékben bevonni a politikai gazdaságtan tanulásába. n Meg kell javítani a párttagság tájékoztatását a következő oktatási év rendszeréről. El kell érni, hogy minden párttag tudja, milyen oktatási formák lesznek az 1955/56-os évben, milyen igényeket támasztanak az egyes tanfolyamok £ propaganditákkal és hallgatókkal szemben, mit nyújtanak, mire tanítják meg a hallgatókat, 9 Le kell számolni a he- lyenként még megmutatkozó formalizmussal, bürokratikus, papiros-módszerekkel a propagandisták és hallgatók kiválogatásában. A párttagokkal folytatott egyéni beszélgetés alapján kell eldönteni, hogy milyen oktatási forma felel meg előképzettségüknek, kívánságaiknak, érdeklődési körüknek, milyen tanfolyamon tudnak eredményes propagandamunkát végezni. Világosan kell látnunk, hogy a jövő oktatási év sikere nagyrészt az előkészítés időszakában dől el. A hibák kijavításival oktató-munkánkat úgy kell megszervezni, hogy az valóban a párttagok eszmei-politikai nevelésének hatékony eszközévé váljék. Molnár Endre, a KV Agit. Prop. Osztályának munkatársa. INNEN—ONNAN AZ ELSŐ FÉLÉVI TERV- XELJESITÉS alapján dícséret- reméltó munkát végeztek a Kiskunfélegyházi Gépgyárban Vakulya László autógénhegesz- tő, Mezei István és Ocskó József hegesztők, valamint Zsolnai Sándor, a kovácsrészleg csoportvezetője. Ezeket a dolgozókat az üzemi bizottság a »Szakma kiváló dolgozója« címre terjesztette fel a minisztériumnak. — Hétfőtől kezdve már hat gép csépeli az egyéni dolgozók gabonáját Pálmonostorán. — Vasárnaponként Kecskemétről autóbusz különjárat indul Cserkeszőlö gyógyfürdőre. Borítékon kívül... PÁRTUNK ÉS KORMÁNYUNK oly sok mindent tesz ma a dolgozó ember érdekében, hogy bízvást mondhatjuk, erre eddig a magyar történelemben nem volt példa. Függetlenül attól, hogy fizetéskor vastag-e a boríték, vagy vékony (ez legtöbbször a munkáson múlik), a munkás nemcsak akkor kap fiaetéat, amikor kéxbevesai aborítékot hanem — lehet mondani — állandóan. HA EZEN VALAMELYIK üzemi dolgozó megütközne, szántson végig gondolatban az úgynevezett szociális juttatások határán. — Érdemes. Nézzünk meg közelebbről egy ilyen kérdést. Az egyik gyárból vegyük a példát — aa Alföldi Kecskeméti Konaervgy árból. Az üzemi orvosi rendelőt ne is számítsuk, az természetesebbnek tűnik, mint bármely más, hiszen a szocialista társadalomban az ember egészsége mindennél fontosabb. A CSALÁDI PÓTLÉK még természetesebbnek tűnik, tehát ennél se időzzünk. Az is megszokott, hogy az üzem étkezési hozzájárulást ad a dolgozóknak, mégpedig minden ebédhez 2.80 forintot. A sok kicsi sokra megy közmondás alapján ez az összeg 96.000 forintra rúgott a II. negyedévben. Tehát a munkás az 5.80 forint helyatt 3 forintot fizet az ebédért, a hiányzó összeget a gyár pótolja: Születés, házasság, vagy halálozás alkalmával segélybe részesül a dolgozó. HA VALAKI RÖVIDEBB, vagy hosszabb ideig beteg, vagy nagy családdal él, esetenként gyorssegélyben részesül, mint például Szabó Sándor, vagy özvegy Horváth Imréné 150— 150 forintos segélyt kapott. Besenyei János és Bokos Istvánná két-két százast. Sipos János hasonlóképpen. De nagyon sok dolgozó nevét kellene itt felsorolni, hisz ebben az évben az üzem majdnem 40.000 forintot tordított eddig erre a célra. Na és ha már a »természetes« dolgoknál tartunk, hozzunk elő még egyet; az üdülést. Eddig az üzemből 45 dolgozónak biztosítottak kéthetes üdülést az ország különböző üdülőiben. A gyár dolgozói közül öten teljesen ingyen üdültek AZ EMLÍTETT LÉTSZÁMON telül Ballun Zoltán és Vasvári Károly háromhetes gyógyüdüiés- re mentek Hévízre. Persze az üdültetési akció még mindig tart és a harmadik évnegyedben 22 dolgozó indul újabb kéthetes üdülésre. • NEM RAGADTUNK KI mindenféle kedvezményt, csak egynéhányat közülük. De ez is elég ahhoz, hogy világosan lássa az ember, mi mindent kap a havi kereseten felül, amelyeket nem lehet beleszorítani a borítékba. Lehet, hogy a dolgozók között vannak olyanok, akik ezt eddig figyelembe se vették, mert ezt természetesnek 'tartották, azt tartották: jár, és — nagyon helyesen — igénybe is vették. Már az idősebb dolgozók sem gondolnak arra talán mindig, hogy mindezektől elestek a múltban. — Pedig ezt sem szabad elfelejteni! Pajtások figyelem! Július 31-én délután 3 órakor rolíerversenyt rendezünk Kecskeméten, a Koháry-ut- oában. Különböző korcsoportok indulnak és minden korcsoport első, második cs harmadik helyezettje jutalmat kap. Benevezni lehet a Nagykőrösi utcai Játékboltban. 174 Tülls z éve íimi muJUueiúit Lg^az&LatLanuL Doszkocs Józsefné, a szakma kiváló dolgozója. Húsz éve dolgozik a Bajai Gyapjúszövetgyárban. egy percig sem, hogy egyszer is kimaradjak, vagy elkéssek a gyárból, — Vajon most is mindenki így vélekedik az üzemben? — Sajnos nem! Sok fiatalnak hiába mondjuk el mindezeket. Annyi, mint a falraJiányt borsó. Némelyikük még gúnyolódik is: — Hát az akkor bolt, most meg máskép van. A fizetésnél, amikor a borítékot a kezébe veszi, s nem keres annyit, mint aki becsületesen dolgozik, akkor aztán mindent kifogásol, csak saját mulasztásáról nem szól egy szót sem. SP izony így van. A mi fia- talságunk egy része könnyen veszi az életet. Az idősebb munkásokban olyan érzés támad, mintha ezek a fiatalok sajátmaguk ellenségei lennének. Pedig hányszor elmondják, hogy ha egy nap hiányzik valaki, az 100 forinttal rövidíti magát. De a szövődében egy igazolatlanul mulasztó 50 méter szövettel károsítja meg az országot, dolgozó társát. Nincs tervteljesítés, nincs minőség, nincs igazgatói alap, jutalom, s mindez az igazolatlan hiányzás miatt. n e jó is lenne, ha min- denki úgy gondolkodna, mint Doszkocs elvtársnő! — Nem is tudnám elképzelni már az életemet a gyár nélkül. A legnagyobb betegségem, lia nem hallom a gépek zakatolását, nem látom régi munkatársaimat, akiket megszoktam cs megszerettem — szokta mondani a fiataloknak. Doszkocs elvtársnő ezekkel a szavakkal búcsúzik; — Remélem, még legalább húsz évig itt dolgozhatok igazolatlan mulasztás, késés nélkül. Sok sikert kívánunk ehhez. Jó egészséget. Vetiesz. Æ Bajai Gyapjúszövetgyár szövőtermének hátsó részén, közvetlenül az ablaknál, három szövőgépen sző Doszkocs Józsefné, a szakma kiváló dolgozója. Öltözete könnyűi vászonalj, fehér selyemblúz. Úgy ismerik, mint az üzem egyik »idős« dolgozóját. Fiatalos mozgása, arca, tekintete, de kora sem igazolja ezt a megállapítást. Fehér blúzát időnként meg- meglebbenti, hogy ezzel is elviselhetőbbé tegye a forróságot. — Az áldóját, de befütöttek odakint ma megint — mondja mosolyogva. — Csak lenne egy ventilátor. Há őzben a 7O-es gépen el- szakadt egy szál, s azt kötözi össze. Míg így tevékenykedik, az előbbit azzal egészíti ki: — no, de ha húsz évig bírtam, akkor az idén sem halok bele. Igaz? — fordítja felém tekintetét. — Húsz éve? Nem lesz ez sok? — kérdem. — Nem bizony! Húsz éve, hogy itt dolgozom, s ez idő alatt nem voltam távol igazolatlanul, nem is késtem az üzemből — felel nagy büszkén. Egy néhány pillanatig maga elé néz, aztán kitekint az ablakon. Talán az akkori időre gondol, amikor az üzembe került. — Hogyan is volt húsz évvel ezelőtt, Doszkocs elvtársnő? — Tizenkét éves voltam, amikor felvételre jelentkeztem. Először azt mondták: most nincs felvétel, majd máskor lesz. A második próbálkozás sikerült. Felvettek. Miért éppen engem, azt nem tudom, de annyi tanulságot most már leszűrtem, hogy nem ok nélkül kerültem az üzembe. — Maga szerint mi volt az oka? — Az, hogy a gyerek a legolcsóbb munkás volt. Jóval kevesebb bért kapott, mint egy férfi, vagy a nők. Próbaképpen hat hétig ingyen kellett dolgoznom. A munkaidő: reggel 6-tól este 6-ig. Boldog voltam, hogy ilyen körülmények között is dolgozhattam, S mit kellett ezért tenni? Hazudni! Mégpedig azt, hogy nem 12, hanem 15 éves vagyok. S mindezt csak azért, hogy később ne kelljen annyira nélkülözni. akkor is hiányoztak sokan ^ a gyárból? Megütközve néz rám: — Nem, eivtárs. Aki »elfelejtett« bejönni, az már másnap az utcán találta magát. Nem jutott egyikünk eszébe se, hogy kimaradjon. Gondolt arra a tőkés, hogy csak annyit kapjunk, amennyi az ételemre szükséges! En például az első időkben annyit kerestem, amennyi az élelemre volt elég szűkösen. Mikor szövőnő lettem, akkor már jobb lett a sorom, De arra nem gondoltam
