Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. június (10. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-12 / 137. szám

Traktorosnapi őrjárat a Mélykúti Gépállomáson

Egy hónap múlva fennállásának ötéves évfordulóját ünnepli n. Mélykúti Gépállomás, öt évvel ezelőtt alakult meg négy erőgéppel, egy vontatóval, egy cséplőgéppel, s ideiglenes szállása egy régi, szűkudvarú kulákház volt. A gépállomás akkori dolgozóiból már kevesen vannak, de a megmaradtak visszaemlékezése szerint

— nem volt könnyű dolog a máig eljutni. A 20 erőgépes állomás mostmár szilárd támasza a környékbeli termelőszövetkezeteknek, s ahogy a jövő tervei mutatják, odaadó, lelkes tralctorosgárdája a jövő években még több segítséget ad a tsz-eknek, egyénieknek.

1950-ben még műhelyek, szerelőcsarnokok nélkül bizony áldozatos, nehéz volt a munka. 1951-ben épült meg a község határában az irodaház, a kovácsműhely, 1953-ban már átvették az építőktől a harmadik gépszínt is, és 1953 júniusában, két évvel ezelőtt, a szép, tágas műhelyt. De a tervrajzokon már születőben vannak új, nagy silcereik, eredményeik. Néhány év múlva 100 erőgépük lesz, az épülendő gépszínek helyén most még termést érlel a föld, de jövője tiszta egyenes, mint fehér lapon az írás.

A gépállomásiak segítségével biztosan fejlődnek a termelő- szövetkezetek, melyeket nemcsak gépekkel, hanem hasznos, jó tanácsokkal is segítenek a gazdálkodásban. Ezt bizonyítja például, hogy a gépállomás igazgatója, Földes elvtárs tanácsait megfogadva.

— aki az állattenyésztésben épp olyan kiváló szakember, mint a gépek ismeretében — egyetlen termelőszövetkezetben sincs 10 literen alul a fejési átlag.

A traktorosok egyre gazdagodó, tartalmasabb életét köszönti íz a nap, százezrek kívánságával további eredményes munkájukhoz.

Hátra van még a munka neheze.,

A NÖVÉNYAPOLÖ gépek még javában dolgoznak, s az aratásig még meglehetősen sok munka vár rájuk. De a brigád- vezetők, a traktorosokkal való előzetes megbeszélés után a fő- igrcnómussai és az üzemgazdásszal már elkészítették a gépek menetiránytervét az aratáshoz is. Három Zetor-vonta- tású aratógép és ugyancsak három kombájn áll majd csatasorba a mintegy 570 hold kalászos aratásához. Varga János, a kiváló zetoros Harcsek Miklóssal, a mélykúti Hámán Kató Termelőszövetkezet Janka-ana- jori üzemegységében 150 hold kalászos gépi aratását végzi majd el. A Május 1-brigád tagjai; Kiss István és Veisz Márton, szintén a Hámán Kató TSZ-ben akarja teljesíteni 150 holdas gépi aratási tervét. A III-as számú Zetor vezetőit, Fábián Józsefet és Fülöp Istvánt a mélykúti Alkotmány, Lenin és Termőkalász Termelőszövetkezetekben várják a jó termést ígérő gabonatáblák,

KOMBA JN AR AT ASRA ösz- szesen 120 holdra kötött szerződést eddig a gépállomás. Ez a terület még egyetlen kombájn teljesítőképességét sem kötné le az aratási munkák idejére, de a gépállomás már most gondoskodott arról, — mint tavaly is —, hogy e munka elvégzése után a gépeket átadják egy olyan gépállomás körzetébe, ahol viszonylag kedvezőbbek a talajadottságok a kombájnaratásra. Ezért úgy osztották be a gépeket, hogy körülbelül egy időre végezzenek a munkával, hogy azután szükség esetén a többi gépállomásnak és a körzetébe tartozó termelőszövetkezeteknek adhassanak segítséget, így amint csak lehet, Gyetvai Ferenc, Gyetvai Mihály, Szabó József megkezdik a kombájnaratást az Uj Élet, Lenin és a Termőkalász gabonatábláin. A munkával néhány nap alatt végeznek is, amelyet az idén még az tesz gyorsabbá és gazdaságosabbá, hogy az aratástól egészen a szalmabetakarításig teljesen gépesítik a munkát. Ezért a gépállomás műszaki embereit illeti a dicséret, akik minden tehetségükkel, tudásukkal azon igyekeznek, hogy a betakarítási munkát annyira gépesítsék, hogy a legkevesebb emberi erővel minél gyorsabban elvégezhető legyen. A kombájnszalmát kocsival gyűjtik össze és elevátor segítségével mindjárt boglyákba is rakják. Az elevátorok is már munkára készek — s használatukkal kevesebb emberi munkaerőre lesz szükség az aratáshoz, betakarításhoz.

A GÉPEK azonban nemcsak a gyors betakarítást, hanem az olcsóbb munkát is jelentik a termelőszövetkezeteknek. Erről már a tavalyi példák is tanúskodnak a Mélykúti Gépállomás körzetében. A mélykúti Termőkalász Termelőszövetkezet már tavaly is 40 hold kombájnaratásra szerződött. így mindössze 5040 forintjába került a termelőszövetkezetnek a 40 hold kalászos betakarítása. Ugyanakkor, ha ezt a területet kézi erővel aratták volna le, 216 munka- ■ egységet és 12 ember több, mint 13 napi munkáját vette volna igénybe, ami pénzértékre átszámítva, 4320 forint és még külön azt a 15 mázsányi gabonaértéket, amelyet az aratáson felül a cséplésért ki kellett volna fizet- . ni. Mivel a 15 mázsa gabona értéke 4500 forint körül van s a két összeg együttesen megközelíti a 9000 forintot, könnyen el lehet bírálni, milyen jelentős előnyhöz jutottak a kombájnnal való aratás révén. Ezért szerződtek a Termőkalász tagjai az idén is 50 hold kombájnaratásra.

— HÄTRA VAN MÉG a munka neheze — mondogatják most a gépállomás traktorosai és kombájnosai — de bízunk abban, hogy jól kijavított gépeinkkel és erős akaratunkkal nem vallunk szégyent.

Az öt évvel ezelőtti négy erőgéppel szemben most 20 ilyen erőgép segíti a környék termelőszövetkezetéit. Gyetvai Ferenc a Lenin Termelőszövetkezetben dolgozik gépével.

Megtört a jég...

A két traktorost mindenki ismeri a faluban. Azon a nevezetesen egyszerű oknál fogva is, hogy Káposzta Györgyöt és Nagy Mihályt soha nem lehet egymás nélkül látni. Szinte már gyerekes ragaszkodással hisznek, bíznak egymásban, különbül, mintha édestestvérek lennének. — Mégis a munkában a iegkonokabb versenytárs ez a két ember a gépállomáson. — Ezt az igazgató, Földes elvtárs, meg az összes gépállomásiak határozottan állítják róluk. S jogukban van, hiszen bizonyítékaik vannak erre. Itt van mindjárt a teljesítményük. Káposzta György tavaszi tervét 147, Nagy Mihály 130 százalékkal zárta.

Csakhogy a baj nem itt kezdődik, hanem ott, amikor az elhatározás megszületett: riportot kellene írni erről a két nagyszerű emberről, akikről már eddig kiderült, mennyire összetartoznak, s mégis milyen »veszélyes« versenytársak.

Az ismerkedésig egész simán ment a dolog. Káposzta György alacsony, kis szőke ember, olyan narmincötév körüli, de még mindig van benne valami az incselkedő kisgyerekből:

— Hát én volnék a Káposzta György, de miért keresnek?

— A gépállomás legjobb traktorosairól beszéltünk, azt mondják maguk is közéjük tartoznak a versenytársával.

— A Nagy Mihállyal?

— Azzal hát.

— Hát az igaz, mert mindig kint van a nevünk a versenytáblán, — nem sokan tudnak bennünket megelőzni, csak most ez a Veisz Márton előzött meg. Persze neki több területe volt, mint nekünk kettőnknek .. ;

— Hát a kettőjük versenyében melyikük lett a győztes?

— Hát — húzza el egy kicsit a szót, — én volnék. Tizenhét százalékkal teljesítettem többet, mint a Mihály, de ezen mi nem veszünk össze, hisz arra való a verseny, hogy egyik a másikat elhagyja! — Jót nevet hozzá, mint, aki túl van a nehezén, mert ő már olyan ember, hogy egy szemernyit sem vetné a társa szemébe, hogy lemaradt.

Hanem a baj a következő percben zúdult a nyakába, mintha hideg vízzel öntötték volna nyakon. A dolog ugyanis úgy történt, hogy Nagy Mihály éppen ott ment el egy néhány lépéssel mellettünk.

— Gyere csak komám, ha sietsz, még abban a riportfélébe te is belekerülhetsz! — tréfálkozott.

A gépállomás egy másik büszkesége; Haricsek Miklós kétszeres sztahanovista is, akit most tüntetnek ki harmadszor a sztahanovista címmel.

Amaz odalép, kezetnyújt: — Nagy Mihály vagyok.

— Egyszóval a versenytárs?

A két ember hirtelen erősen megrökönyödve tekint egymásra. Káposzta pillantásával a földön kezd keresgélni valamit mérhetetlen nagy zavarában, mert úgy érzi, hogy most elszólta magát. S mi lesz, ha a társa ezt megtudja. Kicsit szaggatott szavakkal gyorsan menteni próbálja a helyzetet.

— Nem, nem jól értette — és sóhajt egyet nagy keservében, mert úgy érzi, a torka összeszorul, ha kimondja, s szinte félhangosan suttogja: nem vagyunk mi versenytársak .. ;

Rosszul tudja, aki így gondolja... Mindig együtt dolgozunk, este együtt megyünk haza. Az a tizenhét százalék is onnan van, hogy őt három napig eltették egy másik gépre és akkor én egy kicsivel többet tudtam teljesíteni, de hígyje meg, alig pár hold az egész.

Nagy Mihály is bólint egyet, elégedetten, mert fogalma sem volt, micsoda bajban volt az előző pillanatban az ő legjobb komája, hogy még az árnyékát is elkerülje az ő megsértésének.

Káposztából pedig a beszélgetés alatt többet préssel sem lehetne kiszorítani a »verseny« szót. Dehát majd eljön még annak is az ideje, talán nem is olyan sokára. Majd akkor, amikor mindennap izgulni kell az eredményekért, — akkor májó megfeledkezik erről a néhány percről. Hát ilyen versenytársak ők! S azt hiszem, kevés olyan gépállomási vezető akadna, aki, ha csak egy kicsit is, ne irigyelné miattuk a Mélykút» Gépállomás ti

__t-liába húzzák valakinek az

a

sztalra a fejét, ha az az asztal alá akarja dugni — tartotta a közmondás, meg a Mélykúti Gépállomás vezetői is. Tavasszal nem ért az okos beszéd semmit a Lenin TSZ taglalnak, — mert ők igen makacsul megkötötték magukat, hogy a négyzetes kukoricájukat csak egyirányban kapáltatják meg géppel.

Azért volt ez a nagy makacskodás, mert a Leninben a növényápolás ideje alatt még soha nem dolgozott gép — eddig mindent kézzel kapáltak, igaz, hogy volt is vele gondjuk.

Hát amint a szerződést megkötötték, a gépállomás két ze- torosa: Gyetvai Ferenc és Varga János kimentek, hogy megkezdjék a kapálást. Dél volt, a traktorosok, meg a tsz-beliek is éppen ebéd után voltak. Futotta még pihenőidejükből, hogy megnézzék, hogyan kezd munkába a traktor. Odaálltak sorba a tábla szélére. Varga János megindította a gépet. A kapák jó élesek voltak, öröm volt nézni, hogy egymásután húzta a sorokat, pedig a föld ugyancsak tarackos volt. Az első fordulóknál Szőke Andrásnak, a növény- termelési brigádvezetőnek, meg az elnöknek, Papp eltársnakmár felcsillant a szeme, de szólni bizony nem szóltak semmit. A körülötte lévő tagok is csóvál- gatták a fejüket.

Végre — ez már az ötödik fordulónál lehetett, — az elnök odakiált a sor szélén ügyesen forduló traktorosnak:

— Jól van fiúk, ez szép mun- ka lesz!

— Igyekszünk továbbra is, Papp elvtárs, meg lesznek elégedve — kiáltja vissza a traktoros, majd a társához, Varga Jánoshoz fordul: — Te, nézd csak meg az órát, hány perc alatt tettük ezt a fordulót?

T/arga csöndesen megmond- ' ja, — a gépzúgástól nem hallja senki, csak Gyetvai Feri válaszát:

— Akkor kapcsolj be a második sebességbe, — két perccel előbb kell végeznünk a következő fordulóval.

Az emberek lassan szétszélednek, csak az elnök, meg a brigádvezető csodálták sokáig az egyenletesen, szépen dolgozó gépet, de nem szóltak semmit, csak néha összemosolyogtak.

Gyetvai Ferenc, a »győzedelmeskedő!»« egyike.

Késő délután — a nap már leáldozóban volt, — egyszeresük hátrafordul Varga Jani a gépem

— Te koma, nem hagynánk még abba?

Gyetvai megérezte a bizony•> talanságot a fiú hangjábani Tudta, hogy az előző nap hosszú volt a gyereknek. Vasárnap volt és a DISZ-ben szórakoztak egy kicsit. Biztosan fáradt leheti Őneki pedig nagyon nagy elha* tározása volt: ezt a táblát még azon a napon be kell fejezni, mert másnap bírósági tárgya* lások lesznek a faluban és őt választották meg népi ülnöknek* Ezért egy kicsit kíméletesem nehogy a gyerek elkeseredjem így bökte ki:

— Maradhatnánk még. Látod egész feltüzeltük itt a csoport* tagokat, nem lenne szép, ha most félbehagynánk.

— Ugyan hát, már két műsza* kot is teljesítettünk ezalatt a félnap alatt, igazán meg lehet- nek elégedve.

— Igazad van, de hát amit ma megtehetsz, ne halaszd hol* napra. Egy-két óra alatt az egésszel végezhetünk és akkor nem kell újra visszajönni ide azért a pár holdért, s holnap* után új helyen kezdhetünk.

í/ arga Jani fáradt volt már ' nagyon, de akaraterején nek végső megfeszítésével bólin* tott egyet. Igaz, hogy egy kicsit lehangolta a döntés — nem is szólt semmit.

Gyetvai a háta megett dudo* rászni kezdett, később egész jó* kedvű lett és már hangosan> ércesen szállt hangja. S nicsak, egyszer mit vesz észre: Varga Jani, a mindig csöndes, hallga* tag gyerek, utána fütyüli a nótát. Már egész jókedvű lett

6 is, mikorra az utolsó holdakon fordult, keringett a gép.

A tsz-beliek már régen beje* jezték a munkát, újra visszajött tek egy kis gépnézésbe:

— Hát maguk mikor akarnak hazamenni? — kérdezte az elnök.

— Megyünk mi rögtön, csak még befejezzük ezen a kis dara* bon is — kiáltott vissza Varga Jani.

Kilenc óra lett, mire leállítod Iák a gépef.

— Harnfinchârom hold —t vagyis három műszaknorma —* jelentette tréfásan Varga Jani Gyetvainak, mint a katonáéknál szokás a feladat végrehajtása után. De a két traktoros olyan fáradt volt, hogy alig ismertek egymásra.

Már éppén készülődni kezdtek hazafelé, egyszercsak az elnök, meg a brigádvezető odalép hozzájuk:

— Gyetvai elvtárs! Ez nagyszerű volt. Meg tudnák-e ugyanilyen szépen kapálni keresztbe

is?

A két traktoros sokatjclen*

_ tőén egymásra hunyorított, érezték, hogy megtört a jég:

— Akár azonnal, András bátyám!

— Ej, hat nem olyan sürgős az, pihenjelek egyet, azután holnapután varunk benneteket!

Kulcsár Éva.

A KÉT BARÁT