Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. június (10. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-12 / 137. szám
Állami gazdaságaink legfontosabb feladata: az önköltség csökkentése (Folytatás az 1. oldalról) A mezőgazdaságban előttünk álló feladatok megnövelik az állami gazdaságok szerepét és jelentőségét is. Az állami gazdaságok egyre inkább betöltik azt a fontos feladatot, amely a mezőgazdaság szocialista átszervezésében reájuk hárul. Szerepük különösen fontos a kenyérgabona-, a húsáru-termetesben és jelentősen növekedett a tejtermelésben is. A kenyérgabona-termelésünknek 18.8 százalékát, vágóáru-termelésünk 26.3 százalékát, marhahúsárutermelésünk 23.3 százalékát, a tejtermelésnek 21.1 százalékát ma már az állami gazdaságok szolgáltatják. A gabonafélék átlagtermése és az egy tehénre jutó lejhozam az. állami gazdaságokban ma már felette áll az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok eredményeinek. Az állami gazdaságok a részükre biztosított lehetőségeket azonban még távolról sem használják ki. Munkájuk legfőbb hiányossága, hogy nagyon drágán termelnek, termékeik önköltsége magas és még mindig tűrhetetlenül nagy a veszteségük. Az állami gazdaságokban a legfontosabb feladat az önköltség csökkentése, a gazdálkodás veszteségmentessé tétele. Az elmúlt év végén az állami gazdaságok által az államnak átadott termékek árát felemeltük és ezek az árak ma olyan színvonalon vannak, amelyek megfelelnek a jól dolgozó állami gazdaságok önköltségi színvonalának. Ez lehetőséget ad minden állami gazdaságnak arra, hogy jó munkával, az önköltség csökkentésével, veszteségmentes, jövedelmező gazdálkodást folytasson. Ezért azt a célt kell kitűzni magunk elé, hogy az állami gazdaságost két-három éven belül túlnyomó többségükben jövedelmező gazdaságokká tegyük. Az állami gazdaságokban olyan mozgalmat kell szervezni, amely a legszigorúlb takarékossági elvek érvényesítése, s a szocialista tulajdon szigorú védelme mellett, minden helyi adottság kihasználásával, nyereségessé teszi a gazdálkodást. Az állami gazdaságok az önköltséget csak akkor tudják csökkenteni, ha lényegesen megemelik az átlagterméseket és az állattenyésztés hozamait. E cél érdekében az állami gazdaságokban — még gyorsabban, mint a termelőszövetkezetekben — kell a termelésben általánossá tenni mindazt az eredményt, amit a mezőgazdasági tudomány és az élenjáró gyakorlat elért. Az Állami Gazdaságok Minisztériumának fő feladata ezeknek az élenjáró módszereknek a bevezetése és elterjesztése a termelésben. Az állami gazdaságokból, a vezetés megerősítése érdekében, a vezetők és az alkalmazottak közül el kell távolítani az oda befurakodott ellenséges elemeket, volt hivatásos (ludovikás) katonatisztekst, nagybirtokosokat, nagybérlőket, kulákokat. Őrködni kell azonban azon, hogy amikor a legkeményebben fellépünk az ellenséges elemekkel szemben, megbecsüljék az állami gazdaságokban azokat a régi szakembereket, akik a felszabadulás óta jó munkájukkal bizonyították be népi demokráciánkhoz való hűségüket. Az állami gazdaságok munkájának megjavítása érdekében — ugyanúgy, mint a gépállomásoknál — meg kell erősíteni a vezetést és az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani az állandó munkáskollektívák kikovácsolására. A mezőgazdaság szocialista szektorában magas fokra kell emelni a munkának és a szocialista tulajdonnak megbecsülését és nem szabad eltűrni a hanyagságot, a fegyelmezetlenséget. Ilyen helyzet kialakításában felmérhetetlenül nagy jelentősége van a mezőgazdaság szocialista szektorában már meggyökeresedett munkaverseny-mozgalomnak, amelyet minden erőnkkel segítenünk és fejlesztenünk kell. A szocialista munkaverseny a mezőgazdaság szocialista átszervezésének egyik legfőbb mozgató ereje, előrehaladásunk egyik legfőbb hajtóereje. Az élenjáró mezőgazdasági dolgozók tízezreinek gyakorlati eredményei mutatják meg leginkább azokat a hatalmas lehetőségeket, amelyekkel a mező- gazdasági termelés fellendítésében rendelkezünk. 2—2.5-szeresére tudjuk emelni. A rendelkezésre álló gépkapacitás három—négy éven belül teljes mértékben lehetővé teszi a kenyérgabona-termelés komplex gépesítését. Közvetlenül előttünk álló feladat az aratás-cséplés idejében és veszteségmentesen való elvégzése és ezzel kenyérgabona-ellátásunk biztosítása a következő évre. Az aratás-cséplésre tehát már most kell felkészülnünk, hogy azt a legmegfelelőbb időben, a legkisebb szemveszteséggel hajtsuk végre. 1 forradalmi változást, amelyet á mezőgazdaság kollektivizálása jelenti A szocializmus győzelmét a r falun népgazdaságunk mai fejlettségi tokán, mindenekelőtt politikai munkával lehet és kell biztosítani. E téren fő feladat most, a falu párt- és állami irányításának káderekkel való további hathatós erősítése. Ezért az előttünk álló káderátcsoportosításra sokkal nagyőbb gondot kell fordítanunk, mint azt eddig bármikor is tettük. A Politikai Bizottság azt javasolja a Központi Vezetőségnek, hozzon olyan határozatot; amely szerint a városi, hivatali és üzemi pártszervezetek még ebben az évben kötelesek 1209 kommunistát falusi munkára küldeni, akik gépállomási, állami gazdasági igazgatók, termelőszövetkezeti elnökök, illetve párttitkárok lehetnek. A hivatali, üzemi, városi párt- szervezetekben széleskörű felvilágosító munkát kell folytatni hogy azok a kommunisták, akiket a párt a falusi munkára küld, ezt a megbízatást megtiszteltetésnek vegyék és annak örömmel tegyenek eleget. Pártunk előtt a mezőgazdaság területén két alapvető feladat áll: szocialista alapra helyezni a mezőgazdaságot, ezzel egyidejűleg fellendíteni a mezőgazdaságj termelést. Ezt a két feladatot egységesen kell és csak egységesen is lehet végrehajtani. A niezőgazdasag szocialista átszervezése — ha következetesen a lenini úton, körültekintően, kommunista szervezettséggel hajtjuk végre — nem ellentétes a mezőgazdaság fellendítésével, határozottan elősegíti azt és csak ez ad megfelelő alapot á mezőgazdaság gyors fejlesztéséhez. A mezőgazdaság szocialista átszervezése nélkül a mezőgazdaságot egy helyben topogásra ítélnénk. A Központi Vezetőség 1953 decemberi határozatában hiba volt, hogy ezt a két feladatot elszakította egymástól és csak a mezőgazdasági termelés fejlesztésével kapcsolatos feladatokat határozta meg. Nagyobbak lettek volna eredményeink a -me- zogazdasagi termelés fellendítésében is, ha az 1953 decemberi határozat nagyobb figyelmei szentelt volna a termelőerők fejlesztésére a mezőgazdaság szocialista szektorában. A mezőgazdaság szocialista átszervezését és a mezőgazdasági termelés egyidejű fellendítését azért tűzhetjük ki célul, mert népgazdaságunk — amelyben az uralkodó pozíciók a munkásosztály kezéberi vannak —• állandóan fejlődj szocialista iparra és ezen bellii elsősorban fejlett nehéziparra támaszkodik. Népgazdaságunk, szocialista iparunk biztosítani tud a mezőgazdaság számára minden anyagi lehetőséget, amely a termelés fellendítéséhez és a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez szükséges. Hála munkásosztályunknak a szocialista iparosításban elért eredményeiért, mert azok lehetővé teszik azt, hogy nehéziparunk el tudja látni a mezőgazdaságot szántó- és univerzál- traktorok ezreivel, kombájnokkal, munkagépekkel, műtrágyával, megfelelő növényvédős'ze- rekkel és minden egyéb fontos termelési eszközzel. Nem kétséges, hogy a munkásosztály, a dolgozó parasztság, s néphez hű értelmiség pártunk és kormányunk irányításával megoldja mindazokat a feladatokat, amelyek a mezőgazdaság területén előttünk állanak, megteremti a szocialista mezőgazdaságot, és ezzel létrehozza hazánkban a szocialista társadalmat és a szocialista népgazdasagot, amely mindkét lábával »a szocialista talajon áll«, szocialista iparra és szocialista mezőgazdaságra támaszkodik. A gabonatermelés növelése egész dolgozó népünk érdeke A mezőgazdasági termelés fellendítése során következő feladatainak kitűzésénél népünk állandóan növekvő igényeiből kell kiindulnunk. Hazánkban a legfontosabb élelmiszereket — köztük mindennapi kenyerünket — a kenyérgabonából nyerjük. A dolgozó nép életszínvonalának emelkedésével — a bérből és fizetésből élők számának jelentős növekedésével »—, mind nagyobb lesz a kenyérgabonaszükséglet is. Ezért a mezőgazdasági termelésben legfontosabb feladatunk a kenyérgabonaterme- lcs olyan arányú fejlesztése, hogy még kedvezőtlen időjárás mellett is, behozatal nélkül, zavartalanul elégíthessük ki a lakosság szükségletét mindazokból az élelmiszerekből, amelyeket kenyérgabonából nyerünk, sőt megfelelő tartalékokkal is rendelkezzünk. Az előző években ezt a nagy feladatot nem tudtuk megoldani. Ezért fordulhatott elő, hogy bár országunk kiválóan alkalmas jó- minőségű kenyérgabona termelésére, mégis ebben a gazdasági évben a lakosság zavartalan ellátásához jelentős behozatalra volt szükség. Ez súlyos terhet rótt népgazdaságunkra. Miért kerültünk ilyen helyzetbe? Az egyik legfőbb ok az, hogy év- ről-évre többszázezer holddal kevesebb kenyérgabonát vetünk, mint a tervben előirányzott ter ület. bár a vetésterv Is többszáz-1 ezer kát. holddal kisebb, miu. a felszabadulás előtti vetésterület volt. Megengedhetetlen az, am) az elmúlt év őszén is történt, hogy míg a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok teljesítették kenyérgabona-vetéstervüket, addig az egyénileg gazdálkodó parasztok csak 89.3 százalékra teljesítették, ami több, mint 200.080 kát. hold kenyérgabona-vetésterület kiesését jelentette. A hibát nemcsak az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknál kell keresni. A kenyérgabona vetéstervének teljesítése természetesen magában véve még nem oldja meg az ország lakosságának keayérgabo- nával történő ellátását. Emellett feltétlenül növelnünk kell a termésátlagokat, amelyek jelenleg még messze elmaradnak a lehetőségektől. Egyszer s mindenkorra meg kell szüntetni azt az állapotot, hogy kenyérgabona-termésátlagaink alakulása szinte teljes mértékben az időjárás függvénye legyen. Az élenjáró termelő- szövetkezetek és állami gazdaságok tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a korszerű agrotechnikai módszerek idejében való alkalmazásával, — minden különösebb anyagi befektetés nélkül — elérhető az 1953 decemberi határozatban előirt 1—1.5 mázsás termésátlag-növelés. A nagyüzemi módszerek alkalmazásával, a gabonatermelés teljes gépesítésével a munka termelékeny)-égéi A takarmányteriuelés fokozásával fejleszthetjük állattenyésztésünket Kenyérellátásunk mellett legfontosabb feladatunk, hogy biztosítsuk dolgozó népünk bőséges ellátását állati termékekkel: hússal, tejjel, tojással, stb. Bár a hús és más állati termékek fogyasztása az 1938. évihez viszonyítva, jelentősen növekedett, mégsem mondhatjuk, hogy a mind magasabb igényekhez képest az ellátás megfelelő lenne. Mi az oka ennek? Állatállományunk számszerűleg elérte, sőt túl is haladta a felszabadulás előtti mennyiséget. Ez az állomány jóval nagyobb hozamok elérésére képés, termelőképességét azonban még távolról sem használjuk ki, főleg azért, mert nem termelünk megfelelő meny- nyiségű és értékű takarmányt. Takarmánytermő területünkön, •— bár az kisebb, mint a felszabadulás előtti — teljesen biztosítani tudnánk állatállományunk szükségletét, de a termelési technika elmaradottsága, a gondatlanság, szakszerűtlenség miatt — különösen aszályos években — a takarmánynövények termésátlagai még mindig tűrhetetlenül alacsonyak és ingadozók. Ebbe a helyzetbe nem nyugodhatunk bele. Takarmány- szükségletünk biztosításának nem lehet módja a vetésterületek növelése, mert többi növényeink területét sem csökkenthetjük. Takarmánynövényeink közül a kukorica és a lucerna a legértékesebb, ezért más, kevésbé értékes takarmánynövények rovására, elsősorban ezek vetés- területét kell növelni és fokozni termésátlagukat. Az a feladatunk, hogy a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban a kukorica vetésterületét a következő évben a határozatban javasolt 40 százalékkal növeljük. A kukoricatermő terület növelésével önmagában még nem érjük el a kitűzött eélt, a szilárd takarmánybázis megteremtését; ehhez a kukoricatermés átlagait is nagymértékben növelnünk kell, elsősorban a mezőgazdaság szocialista szektorában, de az egyéni parasztgazdaságokban is. A kukoricatermelés mellett, a szálastakarmánynövények közül, a legnagyobb figyelmet a lucerna termelésére kell fordítanunk. A szálastakarmányok vetésterületén belül e növény vetésterületi arányát kell elsősorban növelnünk és sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk a betakarítási veszteségek csökkentésére is. Hegedűs elvtárs ezután a szar v as ni a r h a te n y és tés fejlesztésének kérdéseivel foglalkozott, majd rátért a zöldség-, gyümölcs-, szőlő- éa bortermelés növelésének problémáira. Hangsúlyozta, hogy tovább kell fejleszteni a hagyományokkal rendelkező Békés, Bács-Kiskun, Sza- bolcs-Szatmár megyei, a makói, szentesi, valamint a Balaton környéki zöldségtermelést is. Szőlőkultúránkat, mindenekelőtt a gyökeres oltványok termelésével kell megjavítanunk. Ezután azt fejtegette, hogy meggyőző politikai munkával segítsük a begyűjtési tervek teljesítését. A kötelező állami begyűjtés biztosítéka annak, hogy az állam olyan mennyiségben rendelkezzék a legfontosabb élelmiszerekkel, amely lehetővé teszi a dolgozók, elsősorban a munkásosztály egyre növekvő szükségleteinek kielégítését. Nem engedhetjük meg, hogy a termelő és a fogyasztó közé kereskedők, kupecek és spekulánsok kapcsolódjanak, mert ez az árak felveréséhez, indokolatlan jövedelem szerzéséhez vezet, árt mind a termelőknek, mind a fogyasztóknak. A spekulánsok ellen törvényeink teljes szigorával kell fellépni, és káros működésüket le kell leplezni. Állami szerveink legyenek a mezőgazdaság felelős irányítói A további fejlődés most elsősorban a gazdasági irányító és szervező munkától függ. E cél érdekében meg kell növelni az állami szervek, elsősorban a megyei, járási és községi tanácsok végrehajtó bizottságainak telelösségét a mezőgazdasági termelés fejlesztésével kapcsolatos feladatok elvégzésében, továbbá meg kell javítani a mezőgazdasági igazgatást. A mezőgazdasági termelés lejlesztésében a tanácsoknak nagy szerepük van. Ez kifejezésre jut abban is, hogy — az állami gazdaságok kivételével — az egész mezőgazdaságot a tanácsok szakigazgatási szervei, megyékben a megyei mező- gazdasági igazgatóságok, járásokban a járási mezőgazdasági osztályok irányítják. A mezőgazdasági irányítás legfontosabb láncszemévé az elmúlt évben a gépállomás mezőgazdászi halózata vált, amely közvetlen kapcsolatban van a termeléssel, széles hatáskörrel rendelkezik a termelőszövetkezetek megszilárdításában. A gépállomási mezőgazdászok munkáját mindenekelőtt azon kell lemérni, hogy miként fejlődik a rájuk bízott termelőszövetkezetek növénytermelése és állattenyésztése. Olyan fizetési rendszert kéll részükre kidolgozni, aniely messzemenően érdekeltté teszi őket a termelőszövetkezetek gazdaságának fejlesztésében és a hozamok növelésében. A mezőgazdaság irányításában az eddiginél nagyobb szerepet kell biztosítani a szakmai propagandának, a mezőgazdásági tudomány vívmányai - és az élenjáró tapasztalatok elterjesztésének. A szakmai propagandamunka azonban nem korlátozódhat, csak az új módszerek ismertetésére, mert igazán eredményes csak akkor lesz, ha egyben harcot is jelent a régivel, az elmaradóval és nem utolsósorban a hanyagsággal szemben. Mindezt összefoglalva: a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a mezőgazdasági termelés fejlesztése az eddigi helyzetet gyökeresen megváltoztató intézkedéseket, a munka lényeges megjavítását követeli állami szerveinktől, elsősorban a mezőgazdaságot irányító szervektől, a Földművelésügyi Minisztériumtól, az Állami Gazdaságok Minisztériumától, továbbá a megyei, járási és községi tanácsoktól, valamint a megyei mezőgazdasági igazgatóságoktól és a járási mezőgazdasági osztályoktól. Erősítsük a falusi pártpolitikai és szervező tuuukát A mezőgazdaságban előttünk álló feladatok megoldása nagy erőfeszítéseket követel jneg egész pártunktól. Csak a párt összes erőinek összefogásával és mozgósításával lehet a mezőgazdasági termelés egyidejű fellendítése mellett végrehajtani azt a történelmi jelentőségű,
