Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. június (10. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-11 / 136. szám

BÁCSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG AZ MDP BffCSKlSKUNMEG YEÍ PARTBIZOTTSKGKNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 136. SZÁM Ára 50 fillér 1955 JÜNIUS 11. SZOMBAT A Szakmári Állami Gazdaság 24 holdas őszibúza-tákláján Dikonirt vegyszeres gyomirtást végeznek a tassi 10 sz. növényvédő állomás dolgozói. A virágzó szocialista mezőgazdaságért Pártunk Központi Vezetőségé­nek határozata a mezőgazdaság szocialista átszervezésének és a mezőgazdasági terme.es fellen­dítésének további feladatairól feltárja egész mezőgazdaságunk jelenlegi helyzetét, hosszú évek­re megállapítja falusi tennivaló­inkat, világosan megmutatja mezőgazdaságunk fejlődésének távlatait. A határozat rámutat, hogy a mezőgazdaságban pártunk előtt két feladat áll. Elsősorban a párt III. kongresszusa határoza­tának megfelelően a termelőszö­vetkezeteket számszerűleg is to­vább kell fejleszteni, el kell ér­ni, hogy a második ötéves terv végére a mezőgazdaságban is túlsúlyban legyen a szocialista szektor. Ezzel egyidőben pedig növelnünk, olcsóbbá, gazdaságo­sabbá kell tennünk a mezőgaz­dasági termelést. A határozat részletesen taglalja: mit kell tennünk annak érdekében, hogy ezt a két feladatot egyszerre meg tudjuk oldani Megállapítja a határozat, hogy a Központi Vezetőség márciusi és áprilisi határozata leleplezte a jobboldali, népellenes nézete­ket. Ez a két határozat egyben kétségtelenné tette, hogy pár­tunk és kormányunk egységesen a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének ügye mellett áll. Nem kétséges, hogy ennek a határozatnak nyomán a már meglévő igen jelentős számú ter­melőszövetkezetünk még szilár­dabbá válik, újabb tagokkal erősödik és számos új termelő- szövetkezet, vagy termelőszö­vetkezeti , csoport alakul. A ter­melőszövetkezetekben lévő dol­gozó parasztok tízezreinek biz­tonságot ad ez a határozat, mert látják, hogy a párt és a kor­mány segítő kezére a jrvőben az eddiginél is jobban számíthat­nak. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a termelőszövetkezetek fej­lesztése szigorúan az önkéntes­ség alapján történik, mert a sényszerrel és erőszakkal létre­hozott termelőszövetkezetek csak gyengítik a szövetkezeti moz­galmat. Az egyénileg dolgozó parasztok tehát továbbra is biz­tonsággal gazdálkodhatnak, a nyugodt termelés és gazdálkodás feltételeit biztosítva mutat utat ez a határozat a felemelkedés, a jobb élet, a társasgazdá’kodás felé. A Központi Vezetőség hatá­rozata a mezőgazdasági termelés egyik fő feladataként kenyér­gabonatermelésünk növelését je­löli meg. Külön kiemeli, hogy mezőgazdasági termelésünk fel­lendítésének mindent megelőző feladata a kemyérgabonatermelé- sünk olyan arányú fejlesztése, amellyeL biztosítjuk dolgozó né­pünk ellátását a kenyérgabona minden termékével, — minde­nekelőtt kenyérrel — ugyanak­kor gondoskodni tudunk megfe­lelő tartalékról a gyengébb ter­mésű esztendőben. A kenyér- gabonatermelés jelentőségének lebecsülése megyénkben is ta­pasztalható. Míg a szocialista szektorok teljesítették a kenyér­gabonavetési tervet, addig az egyénileg dolgozó parasztok kö­zül sokan nem tettek eleget kenyérgabonavetési kötelezett­ségüknek. Pártszervezeteink és tanácsaink nem elég erélyesen követelték meg a kenyérgabona­vetési terv teljesítését. Másik fontos probléma, mely- lyel részletesen foglalkozik a ha­tározat: a takarmánytermeiés. Megyénkben is az állattenyésztés fejlesztésének legfőbb akadálya, hogy mindeddig nem sikerült szilárd takarmánybázis; terem­teni a jószágállomány részére. Több termelőszövetkezetünkben éppen ezért nem tudnak jöve­delmező állattenyésztést folytat­ni. Például jelenleg is vontatot­tan történik a megyében a ta­karmánybetakarítás és silózás. Pedig a bőséges takarmánykész­let megteremtése teszi csak le­hetővé állattenyésztésünk fej­lesztését és dolgozó népünk meg­felelő hússal, zsírral és tejjel való ellátását. Ami az állatte­nyésztést illeti, a szarvasmarha- tenyésztés fellendítése a legége­tőbb feladatunk. A határozat nyomatékosan rá­mutat az állam iránti kötele­zettség teljesítésének fontossá­gára. A begyűjtést és az adófi­zetést sem az egyénileg dolgozó parasztok, sem a termelőszövet­kezeteink nem hanyagolhatják el. Nemcsak kötelessége, de ér­deke is ez minden becsületes állampolgárnak. Az állam se­gítő kezére csak akkor számít­hat bárki, ha saját államának nem marad adósa. Munkásosz­tályunk nagy feladatokat vállal magára a mezőgazdaság szocia­lista átszervezéséért és a mező- gazdasági termelés fellendítésé­ért. Magától értetődik: a mun­kásosztály, az ipar csak ajkkor tudja hiánytalanul végrehajtani a mezőgazdaság segítésének nagy tervét, ha a mezőgazdaság is megteszi a magáét. Ezért mu­tat rá külön a Központi Veze­tőség határozata, hogy a köte­lező beadás gazdasági rendsze­rünk állandó és jellegzetes vo­nása, amely a szocializmusban is fennmarad. Aki tehát nem teljesíti az állam iránti kötele­zettségét, az ellen a törvény szi­gorát kell alkalmazni. A határozat megvalósításában nagy feladatok hárulnak elsősor­ban a pártszervezetekre, a kom­munistákra. A párt tagjainak példája tudja a leghatásosabban magával ragadni az egész ma­gyar dolgozó népet. Mindenki a maga munkaterületén, képessé­geihez és erejéhez mérten vegye ki részét a mezőgazdaság fej­lesztéséért folyó munkából. A Központi Vezetőség határozatá­nak végrehajtása hatalmas lépé­sekkel viszi előre a szocializmus építésének, a népjólét emelésé­nek, hazánk további erősítésé­nek magasztos ügyét, Ünnepségek a Magyar—Szovjet- Társaság fennállásának tizedik évfordulója alkalmából Szerte az országban ünnepel­ték a Magyar—Szovjet Társaság fennállásának tizedik évforduló­ját. Budapesten csütörtökön este ünnepi gyűlést tartottak a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszer­vezete székhazának dísztermé­ben. Az ünnepségen megjelent- Dobi István elvtárs, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Apró Antal elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Politi­kai Bizottságának tagja, Vég Béla elvtárs, az MDP Központi Ve­zetőségének titkára, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének és a Miniszterta­nácsnak több tagja, tömegszerve­Er dei i Erdei Ferenc elvtárs ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy a magyar—szovjet barátság, amely országunk felszabadulásával, egész népünk életének történe­lemalkotó erejévé vált, már a Nagy Októberi Szocialista For­radalom idejen kezdődött és a forradalomért harcoló hősök vé­re pecsételte meg. — A magyar—szovjet barát­ság, amely szakadatlanul él népünk legjobbjai szívében, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom óta, a Nagy Honvédő Háború során, országunknak a Szovjetunió által történt felsza­badításával teljes erejével kibon­takozhatott, s népünk történeté­nek egyik sorsdöntő, hatalmas tényezője lett — mondotta Er­dei Ferenc elvtárs. Ezután ismertette a Magyar— Szovjet Társaság fejlődését, a Szovjetunió életét, kultúráját, a szovjet nép útját. — A szovjet kultúra minél mé­lyebb és tisztább ismerete és ter­jesztése, saját kulturális fejlő­désünk alapvető érdeke: ez segít nemzeti kultúránk legjobb ha­gyományainak ápolásához és új, szocialista kultúránk teljes kibontakozásához, virágzó fejlő­déséhez— folytatta Erdei elvlárs. — Az elmúlt évtized sikereiben zeti vezetők, a magyar—szovjet barátság régi harcosai, politikai, gazdasági és kulturális életünk számos kiválósága. Részt vett az ünnepi gyűlésen J. V. Andropov, a Szovjetunió budapesti rendkívüli és megha­talmazott nagykövete, a VOKSZ- küldöttség tagjai: V. G. Jakov­lev, a VOKSZ-vezetőség elnöké­nek első helyettese és V. I. Mu­radeli, Sztálin-díjas zeneszerző, a VOKSZ zenei szakosztályának tagja, az OSZSZSZK és a Ha­bard Autonóm SZSZK érdemes művésze. Megjelent az ünnepsé­gen V. Z. Kuzmenko, a VOKSZ magyarországi megbízottja, 'ere ne elvlárs i nagy szerepe van a Szovjetunió szüntelen baráti segítségének. Eredményeink forrása és jövő fejlődésünk záloga — felszabadult népünk saját erején és öntu­datán kívül —- elsősorban az a barátság, amely évról-évre elsza- kíthatatlunul kapcsolja össze né­pünket a nagy szovjet néppel. A Szovjetunió politikájának eredménye az — tette hozzá az előadó, — hogy ma már nyitva áll az út, hogy valamennyi népi demokratikus ország baráti kap­csolatot létesíthessen a Jugoszláv Szövetségi Népköztársasággal. Hangsúlyozta továbbá, hogy a magyar—szovjet barátság újabb eredményei elválaszthatatlanok népi demokratikus fejlődésünk előrehaladásától és a békéért folyó harctól. A felszólalók közül Vég Béla elvtárs. a Magyar Dolgozók Párt­ja Központi Vezetőségéneik tit­kára hangsúlyozta, hogy a szo­cialista építés ragyogó eredmé­nyeit, — melyre méltán büszke minden hazáját és népét szerető magyar — úgy tudtuk elérni, hogy a Szovjetunió nemcsak felszabadított bennünket, hanem az elnyomók kiűzésének első napjától kezdve állandó, önzetlen Eugén Rodan, a Román—Szovjel Kulturális Kapcsolatok Társasá­ga főtanácsának titkára és John Rodgers, az Ausztráliái—Szovjet Baráti Társaság képviselője. Ót'! voltak az ünnepségen a hazánk­ban tartózkodó szovjet sakkcsa­pat tagjai is. A magyar és szovjet himnusí elhangzása után Gazda Géza. Kossuth-dijas, az MSZT alelnö- ke nyitotta meg az ünnepi gyű­lést, majd Erdei Ferenc földmű­velésügyi miniszter, a Magyar- Szovjet Társaság elnöke mon­dott beszédet, t e s séd e és baráti segítségnyújtással tá­mogatta hazánkat. Népünkben szilárd elhatározás él arra, hogy mint szeme fényét, úgy fogja őrizni a jobb jövőt, további fel­emelkedésünk legbiztosabb zálo­gát, a magyar—szovjet barátsá­got, V. G. Jakovlev elvtárs, * VOKSZ vezetősége elnökének első helyettese felszólalásában elmondotta, hogy a Társaság megalakítása azt jelképezte, hogy a Magyarország és a Szovjetunió között új történelmi kapcsolatok jöttek létre, a barátság, az együttműködés, a kölcsönös segít­ségnyújtás és támogatás, a nagy­rabecsülés és az egyenlőség vi­szonya. Országaink belső, fejlő­dése — hangsúlyozta, — a népek közötti béke védelmében folyta­tott harc minden feltételt bizto­sított ahhoz, hogy a magyar é? a szovjet nép testvérként kicse­rélje kulturális értékeit. Mi nagyrabecsüljük — folytatta — a Magyar—Szovjet Társaság sze­repét a népeink közötti kultu­rális kapcsolatok és barátság fejlesztésében és megszilárdítá­sában. A Szovjetunióban úgy tekintik Társaságuk fönnállásá­nak tizedik évfordulóját, mint a magyar és a szovjet nép közös ünnepét. Kecskemét is ünnepelt Kecskeméten a Magyar—Szov­jet Társaság városi szervezete csütörtökön este 7 órai kezdettel tartotta ünnepi gyűlését a Ka­tona József Színházban. Az ün­nepi beszedet Németi Józsefné, a Magyar Dolgozók Pártja Kecs­kemét Városi Végrehajtóbizott­sága agit.-prop. osztályvezetője tartotta. Németi elvtársnő röviden ismer­tette a Magyar—Szovjet Társa­ság munkájának eredményeit a Két nép közötti baráti kapcsolat szélesítésében, a szovjet nép életének és kultúrájának meg­ismerésében. Az ünnepi beszédet Kultúrműsor követte. Csapó János, a Katona Józsei Színház művésze sikerrel szaval­ta Benjámin László: »Nyolcszáz­millió« című versét. A Zenei Ál­talános Iskola énekkara nagy tetszést aratott. A gyermekkórus tisztán csilingelő hangja betöl­tötte fi hatalmas színháztermet és felejthetetlen élményt nyúj­tott az ünneplő közönségnek. Az országoshírü drágszéli népi­együttes pedig a »Menyecske­csalogató« és »Vasárnap délután- című táncjátékukkal arattak si­kert. Ünnepségek a kalocsai járásban Miskén, Drágszélen, öregcser­tőn ma barátsági esteken emlé­keznek meg a Magyar—Szovjet Társaság fennállásának 10. év­fordulójáról. Homokmégyen mű­soros esttel kötik össze, a járás többi községeiben pedig vasár­nap rendezik meg. az ünnep­séget. Fajszon juniális kereté­ben, Dusnokon és Szakmaron a traktorosnappal egybevonva emlékeznek meg az évforduló­ról. Kalocsán a békebizottsággal, a gépállomással közösen egész­napos békenapot tartanak, ame­lyen megjutalmazzák az MSZT iegjobb aktivistáit és legjobb traktorosokat. A békebizottság az MSZT-vel együtt nagyszabású ünnepség keretében avatja a »Lidice«-kertet«

Next

/
Thumbnails
Contents